A robotok elveszik a munkánkat, és ez már nem pusztán a sci-fik világa. Az elkövetkező egy vagy két évtizedben akár az állások fele is érintett lehet. Nagy különbségek vannak ugyanakkor abban, hogy mely munkát mennyire képes egy robot átvenni, illetve hogy ebben mennyire érintett egy ország. Szlovákiában például kétszer valószínűbb, hogy robotok miatt veszíti el valaki a munkáját, mint Norvégiában.
Hol látod magad öt év múlva? Eléred ezt is, meg azt is, és boldogabb leszel, igaz? Hát el kell, hogy keserítsünk: nem leszel. Egy 166 országra kiterjedő kutatás szerint az emberek irreálisan optimisták a jövőjüket illetően. A Föld minden táján azt gondolják, hogy öt év múlva jobbra fordul az életük. Pedig nem fordul. Helyette a fiatalkori optimizmusuk fokozatosan kiveszik, hogy aztán 65 éves korukra már ne is várjanak többet az élettől. Ez minden országban így van, noha a dolog lefutásában, illetve a konkrét szintekben jelentős különbségeket látni. Kiderült például, hogy a gazdagabb országokban jobban érzik magukat az emberek, vagyis a pénz mégiscsak boldogít. A középkorúak viszont átmenetileg kiábrándultságot éreznek az ilyen országokban is, vagyis U-alakú az életük során a jóllét grafikonja. Nálunk, Kelet-Európában ez kicsit másképp van: itt az idősek vannak elkeseredve, noha az elmúlt években azért valamit javult a közérzetük. Nade mi a különbség a férfiak és a nők között ezen a téren? Cikkünkből a jelenség részletes bemutatásán túl ez is kiderül.
Érdekes módon nem a pályakezdő fiataloknak a legfontosabb a plusz pénz, hanem a már középkorukban járó embereknek. Legalábbis erre jutott Angus Deaton, Nobel-díjas közgazdász egyik friss kutatásában, amiben a jóléti közgazdaságtant vette górcső alá. A különféle befolyásoló hatások kiszűrésével még az is kiderült, hogy általában a férfiak azok, akik jobban értékelik a magasabb jövedelmet.
Az áltudományok elleni küzdelem a fő célja annak az új, az MTA támogatásával készülő ismeretterjesztő honlapnak, amely a közvéleményt leginkább foglalkoztató aktuális kérdésekkel kíván foglalkozni. A főleg tanároknak, újságíróknak és laikus érdeklődőknek ajánlható tudomany.hu-n egy-egy téma kapcsán a szakterület elismert szakértői fogják ismertetni tudományos álláspontjukat számos forrásmunka és hivatkozás megadásával - jelentette be hétfőn az akadémia. Cél az aktívabb akadémiai fellépés az áltudományok ellen.
10 ezer forintért egy hónapra letennék a Facebookot, de az e-mailezésről vagy a Google-keresésekről már csak milliókért mondanának le hosszabban az emberek. Egészen konkrétan majdnem 5 milliót ér az embereknek a keresőoldalak használata egy friss kutatás szerint. A pontos számoktól függetlenül is egyértelmű, hogy óriási értéket tulajdonítunk az olyan internetes alkalmazásoknak, amiket mással csak nagyon körülményesen lehetne helyettesíteni. Mindez jól rávilágít, hogy ezek a többnyire ingyenes termékek valójában mennyire értékesek is a számunkra, miközben a GDP-ben nem vesszük őket számításba.
Ha valaki az űrből ránéz a Földre, akkor az éjjeli fények változásából egészen pontosan felmérheti, hogy miként megy odalent a gazdaság. Mindez ráadásul nem pusztán valami haszontalan érdekesség, hanem remekül használható a GDP-növekedés helyettesítésére olyan országokban, ahol azt megbízhatatlanul mérik. A fejlődő világban ezzel sokszor a hivatalostól merőben eltérő számok jöttek ki, néhol még a változás irányát is felülírva. Immár tehát nem kizárólag a természettudósok privilégiuma a világűrbeli fények elemzése, noha a közgazdászok azért egyelőre csak a Földre figyelnek.
Érdekes módon egy kacsa rajzolódik ki az áramfogyasztásban ott, ahol a napelemek nagy számban elterjedtek. Amikor süt a nap, kevesebb hálózati áramra van szüksége az embereknek, majd este hirtelen visszaugrik az egész. Ez a hirtelen változás egyébként komoly problémákat is okoz, ami mondhatni, hogy a napelemek árnyoldala.
Tudsz logaritmust számolni? Ha nem, akkor az agyad okosabb nálad. Egyre több bizonyíték van rá ugyanis, hogy az agyunk az ingereket, amelyek sokszor exponenciálisan változnak, logaritmikus skálán kezeli. Feltehetően azért csinálja ezt, mert így a relatív (százalékos) hibákat minimalizálja a számunkra, hogy könnyebbé és biztonságosabbá tegye az életünket. Mindezt az MIT kutatói az információelméletből vett technikákkal demonstrálták, és az egész jól illik a pszichológiai kutatásokból származó adatokra. Ehhez azt már csak mi tesszük hozzá, hogy az agyadon túl saját magadnak is érdemes megérteni a logaritmus fogalmát, hiszen a használatával sokkal átláthatóbbá válnak az exponenciálisan alakuló gazdasági és pénzügyi idősorok. Ez utóbbi praktikára már nem az evolúció, hanem mi emberek jöttünk rá.
Találkoztál már olyan emberrel, aki mindig a legnagyobb határozottsággal szajkózza a saját butaságát? Nem vagyunk meglepve, ha igen, hiszen ez nemcsak, hogy gyakori jelenség, de még a területek közül sem válogat. Legyen szó tudományról, vezetésről, vagy éppen csak egy szöveg értelmezéséről, valamiért mindig van, aki a teljes sötétségből is büszkén magyaráz. Kutatásoknak hála, immár értjük az okát. Egy kognitív torzítás hatására minél kevésbé ért valaki egy dologhoz, annál hajlamosabb túlbecsülni a saját tudását. Méghozzá azért, mert a hozzá nem értés ellehetetleníti a helyes önértékelést is. Ha tehát legközelebb ilyen emberrel találkozunk, ne boruljunk ki, csak vegyük észre, hogy a Dunning-Kruger-hatással állunk szemben.
Gondolnád, hogy a Római Birodalom úthálózata még kétezer évvel később is fontos? Egy friss kutatás szerint láthatóan jobban fejlődtek azok az európai térségek, amiket egykoron a katonai célokra kiépített római utak kereszteztek. Azt már egy ideje tudjuk, hogy makacsan tartósak tudnak lenni a fejlettségbeli különbségek, de hogy a rómaiaknak köszönhetné temérdek város a gazdagságát, sokaknak meglepő lehet. Márpedig az erre vonatkozó bizonyítékok egészen meggyőzőek: pont ott sűrűbb ma is az úthálózat és intenzívebb a gazdasági aktivitás, ahol egykor a római légiók masíroztak.
Dedák István a Portfólió hasábjain fejtette ki véleményét az elmúlt két év jelentős béremelkedésének várható hatásáról. A cikk során a szerző azt állítja, hogy a 2010 óta folytatott gazdaságpolitika a bérfelzárkóztatás terén zsákutca és gyökeres gazdaságpolitikai fordulatra van szükség. Jelen cikk keretében szeretnénk a tanulmány állításait más szemszögből megvilágítani, folytatva a bérek és a termelékenység közötti kapcsolatot firtató vitát, amelynek célja a magyar gazdaság működésének jobb megértése és így az optimális gazdaságpolitika kialakítása.
Meglehetősen elterjedt dolog a közgazdászokat leszólni, a tudományukat pedig megbízhatatlannak beállítani más területekhez képest. Azon túl, hogy az ilyen összehasonlítás nem igazán fair a vizsgált jelenségek különböző természete miatt, még csak nem is igaz, hogy a közgazdaságtan annyira megbízhatatlan volna. Amióta replikációs válságról beszélnek a tudományos világban, a közgazdászok is nekiálltak a legrangosabb folyóiratokban megjelent kutatásaik megismétléséhez. Egy ilyen szisztematikus vizsgálat arra jutott, hogy nagyjából a kétharmaduk átmegy a teszten. Noha van tér a fejlődésre, ez éppenséggel jelentősen magasabb arány, mint amit például a pszichológiában vagy a rákkutatásban találtak.
Korábbi írásunkban bemutattuk, hogy pontosan miféle válsággal is áll szemben a tudomány, az alábbiakban pedig ezen belül a közgazdaságtudomány helyzetével foglalkozunk.
2018.04.04 11:01 Amire azt hitted, hogy megvan a válasz, most kiderült, hogy kínos tévedés
A válságot követő időszakban az infláció alakulása rendre meglepte az elemzőket. A 2008/2009-es globális válság nem okozott a vártnak megfelelő mértékű inflációcsökkenést, ezt követően pedig az elmúlt évek csökkenő munkanélküliségi rátája, javuló reálgazdasági teljesítménye sem eredményezte az infláció jelentős megugrását a fejlett gazdaságokban. Joggal merül fel ennek fényében az a kérdés, hogy vajon tartósan megváltoztak-e az inflációt meghatározó faktorok. Ebben a cikksorozatban ennek járunk utána, illetve, hogy melyek azok a strukturális tényezők, amelyek ezt a változást előidézték az elmúlt években.
A világról azért tudunk bármit is biztosan, mert az emberiség feltalálta a tudományos megismerés módszerét. Ez egészen az űrig repített minket, de az özönlő kutatási eredmények egyáltalán nem mind olyan tiszták és fenségesek, mint azt sokan gondolják. Sőt, olyannyira nem, hogy a tudósok többsége szerint súlyos válságban vagyunk. Kiderült ugyanis egy csomó terület fontos eredményeiről, hogy azokat nem tudjuk megismételni. Úgy tűnik, annyira sok lehet a fals eredmény, hogy annak már a szisztematikus okaival kell foglalkozni. Az is nagy baj ráadásul, hogy kevés az önvizsgálat, ami miatt általánosan is gyenge a "tudományos minőségbiztosítás". Különösen kellemetlen a tudomány számára, hogy éppen egy olyan időszakban került kínos helyzetbe, amikor az áltudományos őrület a csúcsára hágott, és laposföld-hívők lövik ki magukat rakétával az égbe. Ebben a cikkben a tudományos életnek a ma talán legfontosabb problémájával foglalkozunk, illetve sorra vesszük az eddig felmerült megoldási javaslatokat is.
Mindenki tudja, hogy Münchhausen báró hogyan szabadult ki a mocsárból, de hogy ennek mégis mi köze lehet a bitcoinhoz, az már sokaknak meglepő lehet. Márpedig a hasonlat igen szembetűnő, még ha elsőre nem is magától értetődő:
1. A bitcoin azért lehet értékes, mert biztonságos.
2. Azért lehet biztonságos, mert sokan bányásszák.
3. Csakhogy azért bányásszák sokan, mert értékes.
Ez a trükkös, önmagát felhúzó mechanizmus kulcsszerepet játszik a bitcoin életében, és az elmúlt években látott felemelkedésében. A kezdetekben a három közül egyik tényezővel sem rendelkezett, és az indító szikrához a technológiában hívőkre volt szükség. Ma ők már gazdag emberek. Aki viszont új kriptopénzek felemelkedésében bízik, jól teszi, ha odafigyel erre a folyamatra, aminek a kulcsa a közösségek fejlődésében rejlik. Ebben az írásban arra vállalkozunk, hogy bemutatjuk ezt az elsőre talán furcsának tűnő mechanizmust, ami a bitcoin megértéséhez elengedhetetlen.
Az elmúlt két év gyors bérnövekedése számos közgazdászt tölt el optimizmussal. Vannak, akik egyenesen úgy vélik, hogy a reálbérek akár 10 éven belül megduplázódhatnak, míg az óvatosabbak szerint az irány jó, azonban tovább kell dolgozni a sikerért. A szerző ezzel szemben úgy véli, hogy nincs túl sok okunk az optimizmusra. A bérek tartós növekedését meghatározó makrogazdasági fundamentumok - mind korábbi önmagunkhoz, mind régiós versenytársainkhoz képest - nemcsak rosszak, hanem kifejezetten ijesztőek. A tények tulajdonképpen azt üzenik, hogy a 2010 óta folytatott gazdaságpolitika a bérfelzárkózás tekintetében teljes zsákutca. A tartós bérnövekedés és gazdasági felzárkózás feltételeinek megteremtését illetően gyökeres gazdaságpolitikai fordulatra lenne szükség.
Elég volt a rövidlátásból - gondolhatta Paul Schmelzing, a Bank of England vendégkutatója, és 700 évnyi adatot rántott elő. Ez alapján szerinte nincs semmi különös az elmúlt évek csökkenő kamatkörnyezetében, mert az szerinte egy öt évszázados trendbe illeszkedik bele. Azt is mondja, hogy összesen kilenc olyan időszak volt az 1300-as évektől kezdve, amikor a reálkamatok súlyosan lecsökkentek. Ezeket az átmeneti időket pedig mindig gyors és jelentős felpattanás követte, ezért ne lepődjünk meg, ha most is így lesz.
A közgazdaságtanról azt szokás mondani, hogy az egy lehangoló tudomány (dismal science). Ezzel akár egyet is érthet aki akar, de azért jobb ha megtudja, hogy miért is bélyegezték meg így a közgazdászokat. Egy skót filozófus, Thomas Carlyle fejéből pattant ki ez a frappáns jelző, mégpedig azért, hogy jól leszólja a rabszolgaság eltörlése mellé álló közgazdászokat. Ő ugyanis mélyen rasszista volt és a feudális viszonyokat tartotta a helyesnek. A köznyelvben ma a legtöbben - helytelenül - mégsem ehhez kötik a kifejezést, hanem az angol tudós, Thomas Malthus rendkívül pesszimista jóslatához, amely szerint éhezés vár az emberiségre. Noha ez utóbbi kétségtelenül egy lehangoló jövőkép, a közgazdaságtudomány máig használatos szinonimája valójában a rabszolgatartás tüzes társadalmi vitájából született. Aki ma lehangolónak nevezi a közgazdászokat, jobb ha tudja, hogy ezt régen azért mondták, mert ők az emberi egyenlőség pártjára álltak.
Ha-Joon Chang, a Cambridge Egyetem közgazdász professzora ezekben a percekben tart előadást Budapesten arról, hogy miért van szükség a közgazdaságtudomány pluralizmusára. Érthető módon a prezentációját a legnagyobb közgazdasági iskolák alapvető összehasonlító leírásával kezdte. Ehhez csatolta illusztrációként az alábbi ábrát, ami egyszerű de kitűnő áttekintést nyújt a kérdésről.
A közgazdaságtan születése óta komoly fejtörést okoz, hogy mitől van valaminek értéke, és ahhoz miként is viszonyul az ára. A bitcoin erre a problémára még egy jó nagy lapáttal rátesz, ugyanis virtuálisan létezik, és még arról sincs igazán egyetértés, hogy pénzként vagy más eszközként tekintsünk-e rá. Az alábbi írásban egészen az értékelméletekig nyúlunk vissza, hogy jobban megértsük a bitcoin természetét. Úgy találjuk, hogy semelyik irányzat nem zárja ki, hogy egy virtuális kriptopénznek értéke lehessen. A bitcoint akár fizetőeszközként, akár csak "digitális nyersanyagként" definiáljuk, képes lehet értékőrző szerepet betölteni, ami önmagában is értéket képvisel. Minderre az ő esetében nem az emberek által megszokott fizikai tulajdonságok jelentik a garanciát, hanem a matematika és a kriptográfia. Elméleti szempontból tehát nem látjuk annak az akadályát, hogy az aranyhoz hasonlóan értéket tulajdonítsanak neki az emberek. A gyakorlati probléma csak az, hogy nem biztos, hogy fognak.
Pár részvény, ami jó lehet a közeljövőben. Azért írom ide őket, hogy később rájuk találjak.Medtronic plc. (MDT)47...
November 6-án, Donald Trump választási győzelme "árnyékában" Berlinben beértek a szociáldemokraták, a zöldek...
A Pénzügyi Fröccs aktuális adásában ismét a legfrissebb és legforróbb gazdasági témákra reagálunk. Argyelán...
Az emberi erőforrásokkal összefüggő kérdések és kockázatok megértése egy tranzakciós folyamat során általában... 
Folyamatosan keresek olyan osztalékfizetőket, amiket nem örök tartásra, hanem pár hónapos kereskedésre vennék meg....
Minden reggel ugyanaz: miután elvittük a gyereket az iskolába, egyesével, a saját autónkban, véget nem érő sorban...
Megérkeztek a 2025-ös extraprofitadó részletei.
Megérkezett a Préda, a Portfolio kiberbűnügyi podcastjének második epizódja.
Az eszkaláció lépéskényszerbe hozta a honvédelmi minisztériumot.
