Hogy ki milyen általános személyiségtípusba tartozik, az nem egy ismeretlen téma a hétköznapjaink során. Egyesek kiemelt jelentőséget is tulajdonítanak neki, akár iránymutatásként is használva azt a munkában vagy a magánéletben. A szakmai igényesség kedvéért azért mi szögezzük le, hogy a felkapottsága ellenére itt sok elmélet még koránt sem áll olyan stabil lábakon, mint mondjuk az evolúció. Még csak közel sem.
Nincs ugyanis ma egy általánosan elfogadott nézet arról, hogy hányféle személyiségtípusba is lehet beosztani az embereket. Vagy hogy egyáltalán be lehet-e őket sorolni. Sok kutató emiatt inkább a jól elkülöníthető személyiségjegyekre kezdett el fókuszálni – az átfogó személyiségünket leíró személyiségtípusok helyett. Ilyen például a nyitottság vagy az extrovertáltság, amiről mindenki hallott már, és ezek kutatása valóban tudományos eszközökkel folyik.
Mindezt azért fontos az elején kiemelnünk, hogy ne vegye senki szent írásnak ezeket az elméleteket, meg persze azt se, amiről most fogunk beszélni a pénzhez való hozzáállás kapcsán. Attól persze, hogy ezek a területek még nem számítanak a „kemény tudományok” közé, még szó sincs arról, hogy ne lennének nagyon fontosak, és hogy ne kéne róluk beszélnünk.
Személyiségteszt, kicsit másként
Az emberi személyiségek vizsgálata kapcsán felmerült az elmúlt évtizedekben egy érdekes mellékszál is, az emberek pénzügyi pszichológiája, amely a fogyasztáshoz (költekezéshez) és úgy általában a pénzhez való igen különböző hozzáállásokat kívánja megérteni. A kiinduló kérdés az, hogy az embereknek van-e egy jól elhatárolható pénzügyi személyisége. És ha igen, akkor vajon hányféle is létezhet ebből.
Azt mindnyájan jól érezzük, hogy a pénzhez való hozzáállása az embereknek nagyon is különböző tud lenni. Sőt, nem csak különböző, hanem klaszteresen különböző. Ezt egy fokkal világosabban kifejtve: azt gondoljuk, hogy vannak jól felismerhető típusok, akik elkülöníthetően így vagy úgy állnak a pénzhez. Nagyon hanyagul szórva a pénzt, vagy éppen ellenkezőleg: minden forintot megfogva.
Az ötlet nem új keletű, régóta foglalkoztatja már a pszichológusokat és a közgazdászokat, hogy mennyire csoportosíthatók be az emberek különálló pénzügyi személyiségekbe. Mégis, a pénzügyi pszichológia – amely két jelentős tudományterület, a pszichológia és a viselkedési pénzügyek között helyezkedik el – eddig kevés figyelmet kapott. A kezdeti kutatások (Goldberg és Lewis: Money Madness: The Psychology of Saving, Spending, Loving and Hating Money, 1978) még pusztán néhány típust azonosítottak. Azóta viszont az újabb kutatók érdemben tovább építették ezt az elméletet, és újabb pénzügyi személyiségtípusok jöttek létre.
Vannak arra utaló kutatási eredmények, hogy az emberek valamiképpen tényleg tömörülni látszanak bizonyos pénzügyi viselkedési csoportokban, de a típusok pontos száma, illetve az egész pénzügyi személyiségi modell egyelőre még nagyon bizonytalan. Tulajdonképpen csak tapogatózunk, és minden kutatás vagy szakvélemény kicsit mást mond.
A Financial Times által megkérdeztetett neves pszichológusok és pénzügyi szakemberek szerint például ma durván hat fő pénzügyi személyiséget különíthetünk el. Egy Magyarországon végzett kutatás szerint viszont ennél több van, és ezt ők faktoranalízissel határozták meg egy komplex kérdőíves felmérés alapján.
A magyar szerzők (Németh Erzsébet – Béres Dániel – Huzdik Katalin – Zsótér Boglárka) összesen 36 kérdést tesznek fel, melyekre egy ötpontos Likert (szélsőségek közötti) skálán lehet válaszolni. Ez a kérdőív máig elérhető a Pénziránytú Alapítvány oldalán (bár lehet, hogy az évek során tovább alakítottak rajta), így bárki számára kitölthető. Az egyes állításokat itt hat kategória szerint értékelik:
- árérzékeny,
- beosztó,
- mértéktartó, fegyelmezett,
- takarékos,
- dolgos,
- tudatos.
E fenti (előre definiált) dimenziók mentén elért eredményünk kiértékelését pedig el is olvashatjuk az oldalon. De térjünk vissza a kutatásra, ahol a kérdőívre adott durván 3000 válasz faktoranalízisével tapasztalati úton is megnézték, hogy hányféle pénzügyi személyiségtípus létezhet. Annyi rögvest kijelenthető, hogy a kezdeti kutatásokhoz képest (ahol 3-4-5 főbb típussal számoltak) jóval több lehet.
A szerzők faktoranalízise szerint összesen akár 9 különböző típus is elkülöníthető itthon, vagyis meglehetősen sokféleképpen állunk hozzá a pénzhez. Ezen lista – némi magyarázattal kiegészítve – mégpedig a következő:
1. Kispénzű beosztók
Ők azok, akiknek gondjaik vannak a pénzügyeik intézésével, többségükben adósságokkal is küzdenek. Ezen gondok ellenére mégis sokuk meg van róla győződve, hogy be tudja osztani a pénzét.
2. Pénznyelők
Náluk a rövid táv dominál: imádnak szórakozni, és ami tetszik nekik, azt azonnal meg is veszik. Szeretnek vásárolni, és gyakran jutalmazzák magukat. Általában a kockázatvállalás is jellemző rájuk.
3. Rend értéket teremt
Ezen furcsa elnevezésű típus mögött a rendszerető, kontrollt gyakorló embereket találjuk. Ahogy a kutatók fogalmaznak: ők azok, akik rendben tartják a kiadásaikat, pontosan tudják, mikor és mennyi pénz áll a rendelkezésükre, és így a vásárlásaik előtt is mindig végiggondolják, hogy mire van szükségük.
Ez az a típus, amely a szerzők szerint a pénzügyi kulturáltság indikátora lehetne.
Az előre definiált típusok közül (amit mi magunk is kaphatunk a fenti felmérésből) ehhez a „Tudatos” dimenzió áll egyébként a legközelebb, vagyis ha ez jön ki az őszinte válaszainkból, akkor elégedettek lehetünk.
4. Árérzékenyek
Ők azok az emberek, akik tényleg odafigyelnek az árcédulákra, és veszik a fáradtságot, hogy össze is hasonlítsák azokat. Ezen időigényes vásárlási folyamatból eredően sokuk jobban is ragaszkodik a megszerzett dolgaihoz.
5. Gyűjtögetők
A gyűjtögető emberek nem feltétlenül tartanak rendet, de mindig megpróbálják kihasználni a felmerülő lehetőségeket és vásárlási akciókat. Vágyat éreznek rá, hogy felhalmozzanak olyan tárgyakból és fogyasztási cikkekből, amire szerintük szükségük lehet még valamikor. Ebből kifolyólag hajlamosak többet is vásárolni annál, mint amire ténylegesen szükségük van.
6. Tervezők
Ez az a típus, akik már előre megtervezik, hogy pontosan mire fognak költeni. Bevásárlási listákat írnak, költségvetést terveznek, és kiemelten tudatosak. Ez tehát szintén egy pozitívan értékelhető pénzügyi személyiségnek számít a szerzők szerint.
7. Egyszer hopp, másszor kopp
A szakirodalomban (Mellan O. 1997: Barátságban a pénzzel című munkája) ezt a kategóriát dorbézolóknak is hívják. Ez olyasvalakikre utal, akik bár spórolnak, de néha – bizonyos impulzusok hatására – könnyen átcsapnak a pénzszórásba. Ők azok, akiknek bár vannak megtakarítási terveik, de valahogy könnyen meginognak és ilyenkor átmenetileg elvesztik a kontrollt a pénzügyeik felett.
8. Dolgos
Ez a kategória azokra vonatkozik, akik életében központi szerepet tölt be a munkahely, és így a kemény munkából szerzett jövedelmet is megfelelően tudják értékelni. A pénzszórás tehát azért nem jellemző rájuk, mert ők jól tudják, hogy mennyit kellett dolgozniuk azért a bizonyos összegért.
9. Nem tudja kézben tartani a pénzügyeit
Ők tipikusan azok, akik kezéből kifolyik a pénz, még akkor is, ha sokat keresnek. Esetükben a kontroll hiánya vezet ahhoz, hogy szórják a pénzt, vagyis nem feltétlenül a rövidtávú örömök (impulzusvásárlás) hajkurászása.
A hazai közönségen végzett kutatás tehát ezt a kilenc pénzügyi személysigétípúst különíti el. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy ezek között több árnyalat is elképzelhető, és könnyen lehet, hogy az újabb felmérések már további eltolódást fognak mutatni.
A fentebb idézett kutatáson már túlmutat, de érdekes kérdés még, hogy vajon ezek a típusok mennyire stabilak az ember élete során, vagy éppen mennyire alakíthatók. Nyilvánvaló, hogy a fentebb vázolt egyes kategóriák nem túl szerencsések, ha az embernek véges jövedelme van, így egyáltalán nem mindegy, mi melyikbe tartozunk.
Ehhez kapcsolódóan érdemes volna követéses vizsgálatokat is végezni, hogy idővel vajon alakulhat-e még az ember személyisége ezen a téren (ezt más pszichológiai vizsgálatokban már kutatják). Ha például sokszor nullázza le a bankszámláját valaki, vagy találja szemben magát befizetetlen csekkek tömkelegével a hó végén, akkor az vajon jobb tervezésre sarkallja?
Erre egyelőre nem tudjuk a választ. De annyi biztos, hogy nem árt megismerni saját szokásainkat, és a pénzügyekhez való viszonyunkat. Könnyen lehet ugyanis, hogy pont egy ilyen kérdőív hatására döbbenünk rá, hogy jobban tennénk, ha elkezdenénk tervezni.
