Ezek után ki merészeli még azt állítani, hogy kamu a közgazdászok munkája?

Kamugazdaságtan vagy közgazdaságtan?

A közgazdász az a fajta szakértő, aki majd holnap rájön, hogy amit tegnap jósolt az ma miért nem történt meg.

Így viccelt egyszer egy bizonyos Laurence Johnston Peter, híres kanadai tanár, de hasonló beszólások egész sorát lehetne még idézni, hiszen a közgazdaságtant nagyon szeretik cikizni a kínos előrejelzéseiért. Pedig a közgazdaságtudomány egyáltalán nemcsak a jövővel foglalkozik.

Még ha kizárólag a figyelem középpontjába kerülő makrogazdasági és pénzügyi előrejelzéseket akarnánk is a pontatlanságuk miatt becsmérelni, akkor sem volnánk igazságosak. Hiszen minden olyan tudományterület, ami annyira összetett jelenséget vizsgál, mint a társadalom vagy az ember, kivétel nélkül könnyen téved a becsléseiben. Ez igaz az orvostudományon át a pszichológiáig. Ráadásul még a természeti jelenségekkel foglalkozó tudományágak között is találni olyat, ami nem éppen a tökéletes előrejelzéseiről híres (pl. meteorológia). Az ő esetükben mégsem hallani azt, hogy magával a tudománnyal volna baj. Persze, hogy lenyűgözőnek tűnik, amikor a csillagászok évmilliókkal előre megmondják, merre repülünk majd az univerzumban, csakhogy ennek a kiszámítása valójában egyszerűbb a társadalmi jelenségek előrejelzésénél. Az utóbbi esetében ugyanis más természetű bizonytalansággal állunk szemben, ami miatt a becslések pontosságát igazságtalan összehasonlítani.

Évszázados hagyománya van a közgazdászok leszólásának Nem sokkal azután, hogy a közgazdaságtudomány önálló tudományterületté vált (ezt általában Adam Smith-hez és a The Wealth of Nations 1776-os megjelenéséhez kötik), hamar kritikák középpontjában találták magukat a művelői. 1849-ben egy skót filozófus, Thomas Carlyle, "lehangoló tudománynak" (dismal science) bélyegezte meg a területet, ami annyira ráégett a közgazdászokra, hogy máig használatos kifejezés maradt. A beszólást kiváltó társadalmi vita ugyanakkor egy rendkívül színes történetet tár elénk, amit ebben a cikkben dolgoztunk fel részletesen:

A tudomány receptjei

Maga a közgazdaságtudomány módszere alapjaiban véve nagyon is hasonlít a természettudományokéhoz. Sőt, vannak eszközök, amiket a közgazdaságtan - fiatalabb terület lévén - egyenesen tőlük vett át. A megismerés alapvető módszere itt is ugyanaz: hipotéziseket állítanak fel és a világot leegyszerűsítő modelleket építenek, hogy kiderítsék az igazságot. Amikor a modell jól magyarázza a valóságot akkor elfogadják, amikor nem, akkor pedig elvetik vagy átalakítják. Ebben a közgazdászok nagyon is egy receptet használnak a természettudósokkal, a modelljeik matematikai bonyolultságának pedig szintén nincs határa. Ami viszont lényeges különbség, hogy a közgazdasági kutatások általában jóval körülményesebbek. A gazdaság egészével foglalkozó makroökonómiában többnyire még csak kísérletezni sem lehet. Hiszen gondoljunk csak bele, hogy mennyire berágnának az emberek, ha mondjuk csak azért okoznánk recessziót, hogy leteszteljük a neo-keynesi modellünket. Ráadásul hiába van sokhelyütt és sokféle gazdasági esemény, a történtek okait és hatásait nagyon nehéz tisztán elkülöníteni. A gazdaságokat nem lehet betuszkolni egy laboratóriumba, ezért a makro-közgazdászok néhány kivételtől eltekintve nem csinálhatnak mást, minthogy az íróasztaluk mögött ülve, a modelljeiken keresztül nézik a világot, és próbálják kitalálni a nagy összefüggéseket. Ugyanakkor a közgazdaságtudomány másik fontos terültén, a mikroökonómiában (ami az egyénekkel és a vállalatokkal foglalkozik), már jóval több lehetőség van a kísérletezésre. Itt igenis berángathatunk kísérleti alanyokat egy laborba, hogy feltárjuk a gazdaságot kitevő "atomi szint" működési elveit. Ezeket a mikroszintű eredményeket pedig aztán a makroökonómusok is felhasználhatják a saját modelljeikben, hogy minél jobban leképezzék a gazdaság tényleges működését. A közgazdaságtudomány tehát egy nagyon szerteágazó világ, amiben az empirikus kutatásoknak, vagy más szóval a kísérletezésnek, ma már kifejezetten jelentős szerepe van. Ezen a téren a közgazdászok munkája pedig meglehetősen hasonlít a többi kísérleti tudományterülethez. Nagyon gyakori például, hogy az orvostudományban elterjedt kísérleti "csúcsfegyvert" is használják a közgazászok, amit úgy neveznek, hogy véletlenszerű kontrollált kísérlet (angolul: randomized controlled trial). Ez a módszer a hatásvizsgálat "aranystandardja", amit ha jól terveznek meg, akkor tényleg képes az összefüggések szinte megkérdőjelezhetetlen feltárására.

Kísérleti kínok

Természetesen az ilyesfajta kísérleti világnak is megvannak a maga kihívásai és problémái. Ahogy arról egy korábbi cikkünkben írtunk, az egész tudományos életet áthatja a replikációs válság. Ez röviden arról szól, hogy nem jönnek ki újra fontos eredmények, amikor ellenőrzés gyanánt megismétlik őket. Ez pedig azért nagyon nagy baj, mert a tudományos munka sarokköve a megismételhetőség. Ez az, ami az eredmények hitelességét volna hivatott garantálni. Ha már valaki mindenáron az egyes tudományterületeken végzett munka minőségével akar képbe kerülni, akkor ez az a jelenség, amire érdemes lehet figyelnie. A tisztán látást ugyanakkor nem segíti, hogy mennyire ritka az ilyesfajta önvizsgálat, bármilyen tudományágról legyen is szó. Ennek a legfőbb oka az, hogy a tudományos közéletben nem igazán motivál jelenleg semmi arra, hogy replikációkat végezzen valaki. A közgazdaságtudomány esetében amikor például arra keresték a választ, hogy hány helyen lehet egyáltalán ilyesfajta ellenőrző tanulmányokat publikálni, akkor azt találták, hogy szinte sehol. Pontosabban: 333 közgazdasági folyóiratból pusztán 10 fogadja egyértelműen szívesen az ilyen munkákat (Duvendack et al, 2015). Így aztán nem meglepő, hogy más területekhez hasonlóan, a közgazdasági kutatások minőségéről is csak nagyon szórványos ismereteink vannak. Pontosan emiatt Colin Camerer, a világhírű Caltech kutatóegyetemtől, több kutatóval összeállva arra vállalkozott, hogy utat törjön ezen a téren. Úgy döntöttek, hogy a legrangosabb közgazdasági folyóiratok közül az American Economic Review és a Quarterly Journal of Economics-ben megjelent publikációkat vizsgálják meg.

Ennek eredményeképpen 18 neves kísérleti tanulmányt választottak ki megismétlésre, amik 2011 és 2014 között jelentek meg. A publikációkban szereplő eredmények közül azokat vették górcső alá, amiket maguk az eredeti szerzők is a legfontosabbnak, és statisztikailag szignifikánsnak mutattak be. A replikáció módszertanát nyilvánossá tették, sőt, az érintett szerzőknek is elküldték, hogy az ő kommentjeik segítségével a lehető legpontosabb értékelés születhessen.

A kétharmada rendben van

Az egyik legfontosabb kérdés az volt, hogy újra szignifikánsnak találják-e a hatásokat, illetve hogy azonos irányba mutatnak-e az eredeti munkákkal. A vizsgálatuk szerint 18-ból 11 kísérleti eredmény felelt meg ennek az elvárásnak, ami 61,1 százalékos megismételhetőségnek felel meg. Amennyiben egy alternatív mércét használtak, amely mind az eredeti, mind pedig a replikáció mintavételi hibáját is figyelembe vette, akkor már több mint 80 százalékra emelkedett a sikeres replikációk aránya.

Összességében tehát az jött ki, hogy szigorúan véve 11 kísérleti eredményt sikerült (P<0,05) probléma nélkül replikálni, és további 3 nagyon közel volt a sikeres megismétléshez. Ez az eredmény bár nem tökéletes, de mégis lényegesen jobb, mint a pszichológia nagy replikációs projektjében kimutatott 36 százalék (Reproducibility Project Psychology).

A preklinikai rákkutaásban elért 11 százalékhoz képest pedig szinte kimagasló. Persze mindez még egyáltalán nem elegendő a teljes kép megismeréséhez, hiszen sem a társadalomtudományokban, sem a természettudományokban nem történt még elegendő számú, szisztematikus önvizsgálat.

Ki mit gondol magáról?

A Nature 2016-ban felmérte a tudományos közösség véleményét arról, hogy az egyes területeken mennyire lehet replikálni az eredményeket. Ebből az jött ki, hogy átlagosan 73 százalékos arányra számítanak a tudósok, a leginkább optimisták pedig a fizikusok és a kémikusok voltak.

Ebből a felméréséből nem derült ki a közgazdászok véleménye, de Camerer csapata elvégezte ezt a munkát is, méghozzá kétféleképpen. Egyrészt sima felméréssel, másrészt úgy is, hogy a téma szakértői pénzben fogadhattak a replikációs arányokra (ebben közel 100-an vettek részt). Úgy találták, hogy a piacon beárazott replikációs eredmény (75,2%) lényegében megegyezik a felmérésekkel (71,1%).

Érdekes módon ebből az is látszik, hogy a közgazdászok átlagosan nagyon hasonlóan vélekednek a saját kutatásaik megismételhetőségéről, mint a Nature által megkérdezett tudósközösség. Az eddigi önvizsgálatok ugyanakkor érdemben rosszabb eredményeket hoztak a vártnál, de ezen belül a közgazdászoknak úgy tűnik, hogy azért nem kell szégyenkezniük.

Ne azt nézd, hogy kinek nagyobb

Persze csábító lehetőségnek tűnik, hogy összehasonlítsuk az egyes tudományok replikációs eredményeit, majd ez alapján minősítsük valamelyiket. Ettől ugyanakkor mindenkit óva intenénk, hiszen ahogy írtuk, egyelőre messze nincs elég információnk a teljes kép összerakásához. Sőt, ha lenne, még akkor sem volna feltétlenül jogos ez a fajta méricskélés. Hiszen ahogy írtuk, teljesen más természetű az emberi psziché, mint a fizikai világ, ami miatt az összefüggések feltárása és pontossága is más elbírálás alá kell, hogy essen.

A pszichológia úttörőnek számít a tudományos önvizsgálatban, és ezzel példát mutatott a többi területnek is. Örvendetes, hogy a közgazdaságtudomány képviselő sem voltak restek nekiállni az ellenőrzésnek, és csak remélni tudjuk, hogy a Camerer és szerzőtársai által mutatott példa mély gyökereket ver majd. Ehhez ugyanakkor szemléletváltásra is szükség van, hiszen a jelenlegi felállásban túl kevesen foglalkoznak ilyesmivel, és rendkívül kevés helyen jelenhetnek meg a hasonló munkák. Márpedig a közgazdaságtudománynak talán mindenki másnál nagyobb szüksége van az eredményei hitelesítésére, hogy elháríthassa az igazságtalan támadásokat.

Ez itt a Portfolio Prof! A Portfolio legújabb rovatában a napi hírek helyett a tudományos ismeretterjesztésre helyezzük a hangsúlyt. Magyarázó cikkekkel és érdekes történetekkel jövünk, amikkel bemutatjuk a szerintünk leginkább fontos gazdasági és pénzügyi jelenségeket. Nem megyünk el szó nélkül a legforróbb pénzügyi technológiák és újdonságok mellett sem, sőt, ezen felül rajta tartjuk a szemünket az ígéretes kutatásokon is. Kövesd a Portfolio Prof-ot a Facebookon!