Manapság már nem az a kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e nyugdíjcélú megtakarításra, hanem hogy mekkora összeget kell félrerakni ahhoz, hogy időskorunkban is tisztességes körülmények között élhessünk. Ennek meghatározása nem egyszerű, hiszen életfelfogásunk, terveink, családi állapotunk, vagy épp lakóhelyünk sokat változhat addig, illetve azt sem lehet megjósolni, hogy milyen lesz a világ 30-40 év múlva.
Cikkünkben azonban nyújtunk némi támpontot olvasóinknak, hogy mikor érdemes elkezdeni a rendszeres megtakarítást, és milyen formában, mennyit tegyünk félre nyugdíjas éveinkre.
Mekkora összegre lesz majd szükségünk havonta nyugdíjasként?
Ahhoz, hogy pénzügyileg tudatos döntést hozzunk, nem árt legalább nagyvonalakban tisztában lenni vele, hogy mégis mennyi pénzből szeretnénk majd gazdálkodni nyugdíjas korunkban. Ez alapján tudjuk ugyanis megbecsülni, hogy havonta megközelítőleg mekkora összeget kell szánnunk az öngondoskodásra.
Emiatt nem is lehet csak úgy, egy „csettintésre” válaszolni, hanem alaposan át kell gondolni minden körülményt, amelyek befolyásolhatják a végeredményt.
Kérdés, hogy milyen életszínvonalat akarunk biztosítani magunknak. Megelégszünk azzal, ha fennmaradnak a jelenlegi körülményeink, vagy esetleg a mostaninál komfortosabb életre vágyunk, hogy kiélvezzük a ledolgozott évek utáni jól megérdemelt pihenést? A második eset nyilvánvalóan nagyobb anyagi vonzattal jár.
Azt is érdemes számításba venni, hogy az állam vajon miképp gondoskodik rólunk: lesz-e vajon állami nyugdíjunk, és ha igen, mennyi? E kérdésben ugyan sok a bizonytalanság, az viszont az elemzők szerint már most borítékolható, hogy a nyugdíjrendszer jelenlegi formájában már nem sokáig tud fennmaradni. Az államtól kapott ellátás összegének folyamatos csökkenésére kell számítani.
Persze egy kicsi esély mindig van rá, hogy e téren akár pozitív változások is történhetnek, de sokkal célszerűbb inkább a reálisabb forgatókönyvre készülni, és arra számítani, hogy nem támaszkodhatunk csak az állami nyugdíjra.
Annak az összegnek a meghatározása, amiből nyugdíjasként élünk majd, korántsem egyszerű. Éppen ezért adunk néhány tippet, hogyan érdemes kalkulálni, ha még nem tudjuk elképzelni idős éveinket.
Mit mondanak a szakértők, mennyit tegyünk félre?
Kiindulásként a legcélszerűbb az alábbi két területre koncentrálni: egyrészt fontos, hogy rendszeresen havonta tegyünk félre egy-egy bizonyos összeget. Másrészt ezt a pénzt ne a bankszámlánkon vagy otthon a szekrényben őrizgessük, hanem tegyük be egy nyugdíjcélú megtakarításba. Így a befizetéseink nemcsak hozamot termelnek, hanem adóvisszatérítést is kapunk utánuk. Ez utóbbi az éves befizetés 20%-a, ám jó tudni, hogy maximalizálva van évente 100.000–150.000 forintban konstrukciótól függően.
A fentiek jó kiindulópontot adnak, ám még mindig nem tudjuk, pontosan havonta mennyit tegyünk félre nyugdíjra. Létezik azonban két olyan pénzügyi berkekben gyakran alkalmazott módszer, amit adhat némi támpontot. Ezeket itt most csak érintőlegesen vázoljuk fel, bővebb információk a Nyugdíj Másképpen szakértői cikkében olvashatóak.
Az egyik az úgynevezett megtakarítási referenciaérték, vagy angol szóval „savings benchmark”. Ez nem konkrét összeg, hanem egy olyan arányszám, ami megmutatja, hogy bizonyos életkorban mennyi megtakarítással célszerű rendelkeznünk.
A szabály szerint például 30 évesen az éves fizetésünk felét kellene nyugdíjcélú megtakarításban tudnunk, 40 évesen a kétszeresét, 50 évesen az ötszörösét, 65 évesen, a nyugdíjazás kapujában állva pedig a tizenegyszeresét. Most érdemes egy pillanatra megállni, és kiszámolni, mennyivel vagyunk elmaradva ettől.
Természetesen ez csak egy javasolt érték, nyilvánvalóan lehetnek olyan élethelyzetek, amikor nem tudunk ennyit félretenni, de akár olyanok is, amikor ennél többel is tudjuk gyarapítani a megtakarításainkat.
A másik, kicsit egyszerűbb módszer a 15 százalékos szabály. Itt csupán annyi a lényeg, hogy a havi bevételeink 15%-át minden hónapban tegyük félre nyugdíjcélra. Fix bevétel esetén ennél a módszernél még csak számolgatni sem kell, hisz amíg a fizetésünk összege nem változik, addig a havi megtakarítás összege is állandó marad.
Ugyanakkor ezt a szabályt sem lehet mindenkire egyöntetűen „ráhúzni”: egy pályakezdő, alacsony fizetéssel rendelkező, albérletben élő fiatalnál például könnyen előfordulhat, hogy nem tud minden hónapban 15%-ot nélkülözni. Viszont egy középkorú, vezető pozícióban dolgozó, tehermentes ingatlanban élő személy lehet, hogy akár a fizetése 30%-át, vagy még többet is félre tud tenni havonta.
Aki pedig csak későn, mondjuk az 50-es éveiben kezd bele a nyugdíjcélú megtakarításba, annál a 15% minden bizonnyal nagyon kevés lesz, hisz neki már csak bő egy évtizede van hátra nyugdíjazásig.
Az elméleti tudnivalók áttekintése után most számolgassunk egy kicsit, és nézzük meg, hogy mekkora félretett összeg mennyi megtakarítást eredményez!
3 ember, 3 élethelyzet: kinek mennyi megtakarítása lesz nyugdíjas korára?
Az alábbiakban három különböző megtakarítási hozzáállást fogunk megmutatni, különböző összegekkel. A számításokhoz a Nyugdíj Másképpen Nyugdíj-előtakarékosság kalkulátorát használjuk, amelynek a működése roppant egyszerű: csupán meg kell adnunk az életkorunkat és azt, hogy havonta mennyit szeretnénk félretenni nyugdíjcélra. E két adat alapján pedig részletes kimutatást kapunk. Nézzük a példákat.
Szegényesi Szabolcs, az előrelátó
Szegényesi Szabolcsnak nehéz gyermekkora volt, szülei állandóan anyagi gondokkal küzdöttek. Egy háztartásban élt a nagyszüleivel, akiknek sajnálatosan alacsony volt a nyugdíja, így Szabolcs már egészen fiatalon szembesült vele, hogy mennyire küzdelmes megélni az állami nyugellátásból.
Ezért amikor dolgozni kezdett, számára nem is volt kérdés, hogy amint csak lehet, elkezd félretenni a saját nyugdíjas éveire, hiszen nem akart a nagyszülei sorsára jutni. 18 éves korától egy fémipari cégnél dolgozik 3 műszakban, és mivel előrelátóan tervezi a jövőjét, azonnal nyitott egy nyugdíj-előtakarékossági számlát, ahová azóta is minden hónapban 30.000 forintot befizet.
Vajon milyen időskorra számíthat Szabolcs? Nézzük:
Látható, hogyha emberünk továbbra is tartja magát a havi 30.000 Ft-os megtakarításhoz, akkor 65 éves korára több mint 96 millió forint gyűlik össze számára. Ennek azonban csak egy része az ő befizetése, amit kiegészítenek a kamatos kamatok, az adójóváírások és ezeknek a hozamai.
A 47 év alatt Szabolcs 16.920.000 Ft-oz fizet be összesen, a maradék 79.227.780 Ft pedig a jól megválasztott megtakarítási konstrukciónak és az időben elkezdett öngondoskodásnak köszönhető.
Ezt a pénzt a nyugdíjba vonulásakor felveheti egy összegben, de kérheti akár havi járandóság formájában is. Az utóbbi esetben 15 éven keresztül havi 687.344 Ft-ot fognak majd folyósítani számára, ami mellé természetesen megkapja az állami nyugdíjat is.
Ebből az összegből már biztosan kényelmesen megél majd, nem kell nyugdíj mellett munkát vállalnia, hanem élvezheti a jól megérdemelt pihenést.
Kései Vastag Áron, aki még időben eszmél fel
Kései Vastag Áron egy szakmájában profi és megbecsült építészmérnök, aki jól szituált értelmiségi családból származik. Nívós egyetemekre járt, mindig a tőle telhető legnagyobb precízséggel és pontossággal végezte a munkáját.
Erőfeszítései nem voltak hiábavalóak, 50 éves korára felsővezető lett egy neves építész cégnél, ehhez a pozícióhoz méltó fizetéssel. Áront sokáig nem foglalkoztatta a jövő, hiszen imádja a munkáját és nem is akart arra gondolni, hogy egyszer majd nyugdíjba vonul.
Ám az ötvenedik életévéhez közeledve már érzi, hogy nem tud akkor erőbedobással és olyan sokat dolgozni, mint fiatalon. Ezért ekkor először kezd el gondolni arra, hogy valamiképp biztosítania kellene a gondtalan nyugdíjaskort.
A magas keresete miatt kimagasló életszínvonalon él, amiről a későbbiekben sem szeretne lemondani, ugyanakkor tisztában van vele, hogy az államtól kapott ellátás ezt aligha fedezi majd.
Ezért 50 éves korában indít egy nyugdíjmegtakarítást, amit minden hónapban 100.000 Ft-tal gyarapít.
Mire 65 évesen nyugdíjba megy majd, 31.035.897 Ft lesz a számláján. Ebből az ő befizetése 18.000.000 Ft, az pedig, hogy ezt a pénzt nem a bankszámláján őrizgette, 15 év alatt 13.035.897 Ft-ot eredményezett számára pluszban.
Ha ezt az összeget havi járandóság formájában igényli, akkor 221.870 Ft érkezik a számlájára havonta, amivel kiegészítheti az állami nyugdíját.
Észrevehetjük, hogy ő hiába fizet be jóval többet, mint Szabolcs, de mivel sokkal később indította a megtakarítást, ezért sem a teljes összeg, sem a hozamok általi nyereség nem éri el azt a szintet, mint amit az első példában láttunk. (Bár az is igaz, hogy a magas fizetése miatt Áron valószínűleg több nyugdíjat kap majd az államtól, mint Szabolcs.)
Ez remekül reprezentálja, hogy miért érdemes minél korábban elkezdeni takarékoskodni, hisz ezeknél a konstrukcióknál az időtartam is kulcsfontosságú tényező.
Para Piroska, az aggodalmaskodó
Para Piroska egy nagyvárosi lakótelepen nőtt fel, szülei egyszerű kétkezi munkások voltak, ezért a család átlagos színvonalon élt. Már gyermekként is látta szülei példájából, hogy a fizetést be kell osztani, de bizony így is előfordul, hogy a hónap végén már az alapvető élelmiszerekre is alig marad pénz.
Mivel Piroska a család anyagi helyzete miatt nem járhatott egyetemre, ezért kitanulta az eladói szakmát, és jelenleg az egyik diszkontlánc üzletében dolgozik, átlagos fizetésért.
Piroska már előre aggódik a nyugdíjas évei miatt, hiszen a szüleinek sem volt soha kimagasló fizetése, és most, hogy mindketten idősek lettek, nagyon szűkösen jönnek ki nyugdíjukból.
Tisztában van vele, hogy rá is hasonló sors vár, hacsak nem tesz ellene valamit. Sőt: mivel követi a híreket, amik az állami nyugdíjrendszer baljós jövőjéről szólnak, ezért attól fél, hogy mire megöregszik, semmiféle juttatást nem kap majd.
Mivel nem mer alapozni arra, hogy majd az állam gondoskodik róla, ezért 35 évesen indít egy nyugdíjcélú megtakarítást. Bár a fizetése nem sok, de mégis ügyel arra, hogy minden hónapban 50.000 forintot befizessen a megtakarítási számlájára. Vajon ez mire lesz elegendő?
A kalkulátor számításai alapján 55.067.957 Ft gyűlik össze, mire Piroska nyugdíjba vonul. Ez annyit jelent, hogy ő 18.000.000 Ft-ot fizetett be 30 év alatt, a maradék 37.067.957 Ft pedig a hozamok és adóvisszatérítések általi eredmény.
Hogyha az előző két személyhez hasonlóan ezt az összeget ő is havi járandóság formájában igényli, akkor havonta 393.671 Ft érkezik a számlájára. Ennyiből valószínűleg fenn tudja majd tartani az eddigi életszínvonalát, még akkor is, ha az államtól csak minimális nyugdíjat kap.
Ezek után levonhatjuk a tanulságot: Piroska megtakarítása több, mint Ároné, ugyanakkor kevesebb, mint Szabolcsé. Hármuk közül egyértelmű, hogy Szabolcs jut a legtöbb pénzhez nyugdíjas korában. Bár ő fizetett be havi szinten a legkevesebbet, de mivel jóval korábban kezdte a takarékoskodást, mint Áron és Piroska, ezért az idő neki dolgozott és a megtakarítása busás hasznot termelt számára.
Ez persze nem jelenti azt, hogy 30 vagy akár 50 évesen túl késő lenne rendszeres megtakarításba fogni. Ne feledjük: jobb későn, mint soha!
Egy nyugdíjcélú megtakarítással minden esetben csak nyerhetünk!
Ahány ember, annyi különböző élethelyzet, ahogy ezt a fenti példákban is láthattuk. Lehet, hogy a mi esetünk egyik szereplőéhez sem hasonlít, a nyugdíj-előtakarékosság kalkulátorral azonban mi is kiszámolhatjuk, mit eredményezne számunkra egy ilyen konstrukció.
Ami azonban közös, hogy nemcsak az összegekre érdemes koncentrálni, hanem arra is, hogy mikor kezdünk el gyűjteni a nyugdíjas éveinkre.
Téves gondolat, hogyha nem tudunk havi legalább 50.000–100.000 forintot rászánni, akkor nem is érdemes belekezdeni. Ugyanis láthattuk, hogy még alacsony befizetésekkel is tekintélyes összegeket lehet összegyűjteni.
Egy nyugdíjmegtakarítással tehát csak nyerhetünk, ezért érdemes minél előbb belekezdeni, hogy biztosítva legyen az időskori anyagi biztonságunk!
Persze mivel a piacon rengeteg különféle konstrukció található, a választás előtt érdemes kikérni egy független pénzügyi szakértő véleményét, aki segít eligazodni és megtalálni a számukra legideálisabb megoldást.
(x)
