Egyszerűsödik az öröklési jogrend az Európai Unióban (x)

Az Európai Unióban már a kilencvenes évek óta létezik a polgári ügyekre vonatkozó igazságügyi együttműködés nevű szakpolitika, amely azonban csak a közelmúltban érte el az öröklési jog területét. Az öröklési ügyek nemzetközi vonatkozásait mindeddig csak az egyes tagállamok saját nemzetközi magánjogi szabályai, vagy legfeljebb néhány tagállam között hatályos nemzetközi szerződések szabályozták. Ez a helyzet megváltozott ez év augusztus 17. napjától, amikortól is alkalmazni kell az Európai Unió három évvel ezelőtt elfogadott öröklési rendeletét (650/2012/EU rendelet).

A rendelet az öröklési ügyekben való határon átnyúló jogérvényesítés egyes kérdéseit - az öröklési eljárások lefolytatására vonatkozó joghatóságot, az alkalmazandó öröklési jog meghatározására szolgáló ún. kollíziós jogot, illetve az öröklési ügyekben meghozott határozatok, illetve öröklési jogosultságokra vonatkozó közokiratok más tagállamban való érvényre juttatásának feltételeit - szabályozza.

Az új rendeletben meghatározó rendező elvként érvényesül - az állampolgársági elv háttérbe szorításával - a szokásos tartózkodási hely elve. Az öröklési eljárás lefolytatására általában annak a tagállamnak lesz joghatósága - illetve annak a jogát kell alkalmazni - amelyben az örökhagyónak halálakor szokásos tartózkodási helye volt, függetlenül attól, hogy mi volt az állampolgársága, és mely államokban találhatóak a hagyatéki vagyontárgyak. A "szokásos tartózkodási hely" voltaképpen azt a helyet jelenti, ahol az örökhagyó életvitelének súlypontja volt. Manapság egyre inkább teret nyer az a gondolat, hogy a leginkább ez fejezi ki egy adott személy valamely jogi kultúrához, jogrendszerhez való kötődését, és nem a - némely esetekben formális kötelékké váló - állampolgárság. A szokásos tartózkodási hely elvének rugalmassága azonban adott esetben akár a hátránnyá is válhat: annak megállapítása csak az örökhagyó halálakori életkörülményeinek átfogó mérlegelésével lehetséges, ami képlékennyé teszi. Így nem zárható ki annak veszélye, hogy két különböző tagállam bírósága vagy közjegyzője - eltérő következtetésre jutván a szokásos tartózkodási hely hollétét illetően - egyaránt eljár ugyanannak az örökhagyónak a hagyatéki ügyében.

Holott éppen ennek elkerülése a rendelet egyik fő célkitűzése. A rendelet azon a koncepción alapul, hogy az örökhagyó teljes hagyatéka tekintetében egy tagállamban kerüljön lefolytatásra az eljárás, és az annak során meghozott határozat (vagy kiállított közokirat) felhasználható legyen az összes többi tagállamban. A rendelet a tagállami nemzeti jogokban meglévő teljesen eltérő típusú, és eltérő joghatásokkal bíró ilyen aktusok (hagyatékátadó végzések, öröklési bizonyítványok, közjegyzői okiratok, stb.) mellé maga is bevezetett egy egységes európai öröklési okiratot, az ún. Európai Öröklési Bizonyítványt. Ennek joghatásai valamennyi tagállamban egységesek, és azt egységes formanyomtatványon kell kiállítani. Ha bekerül a köztudatba, és beváltja a hozzá fűzött reményeket, akkor idővel ez válhat a határokon átnyúló öröklési jogérvényesítés fő eszközévé az örökösök számára.

(x)

• Címkék:
• prémium