A GVH tapasztalatai alapján látható, hogy vannak olyan kisebb méretű vállalkozások, amelyek esetén a jogszabályi előírásoknak való nem megfelelés elsősorban annak tudható be, hogy a cégek nincsenek tisztában a tisztességes reklámozásra, kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó jogszabályi előírások tartalmával, illetve nem ismerik a GVH vonatkozó gyakorlatát. A GVH e tájékoztatása ezért azzal a céllal született, hogy felhívja a figyelmet a reklámozással kapcsolatos olyan alapelvekre, amelyek az elmúlt időszak joggyakorlatából levezethetőek.
Fontos kiemelni, hogy a GVH különböző mércét alkalmaz a kommunikáció tisztességtelenségének megállapítása során a fogyasztóknak, illetve az üzletfeleknek szóló tájékoztatások kapcsán. A fogyasztók részéről a hivatal általában alacsonyabb tudatosságot feltételez, így a nekik szóló kommunikáció megítélése szigorúbb mércével történik, mint az üzletfeleknek szóló tájékoztatás értékelése.
A tisztességtelenség körébe értendőek a tevőleges megtévesztést (valótlan vagy megtévesztő információt), megtévesztő mulasztást (lényeges információ elhallgatását) tartalmazó, vagy agresszív kereskedelmi gyakorlatok.
A kommunikáció tartalmának megítélésével kapcsolatosan a GVH eljárásában nem az a mérvadó, hogy a vállalkozás hogyan értelmezi azt, hanem az, hogy a kommunikáció címzettjei számára mi annak tartalma - a hivatal eljárásai során tehát a reklám üzenetének elemzését végzi el.
A fogyasztók és üzletfelek döntésének befolyásolását a vállalkozások a legtöbb esetben nem egy-egy önálló reklámeszközzel, hanem integrált kommunikációval, több kommunikációs eszköz együttes alkalmazásával kívánják elérni. Ilyen esetben a jogszabályoknak való megfelelés minden egyes eszköz esetében külön-külön, és az eszközök összességére is vizsgálandó.
Amennyiben egy reklám tényállítást tartalmaz, úgy a tényállítás valóságtartalmát az azért felelős vállalkozásnak kell bizonyítania. Tényállítás valóságtartalmának ellenőrzése esetén tehát a GVH először bekéri a vállalkozástól azon bizonyítékokat, amelyek segítségével az az állításokat alátámaszthatónak tartja, majd ezen bizonyítékok megfelelőségének értékelését végzi el. A GVH gyakorlata szerint az állítások valóságát megalapozó bizonyítékoknak már az állítás közzétételének időpontjában a vállalkozás rendelkezésére kell állnia.
(x)
Fontos kiemelni, hogy a GVH különböző mércét alkalmaz a kommunikáció tisztességtelenségének megállapítása során a fogyasztóknak, illetve az üzletfeleknek szóló tájékoztatások kapcsán. A fogyasztók részéről a hivatal általában alacsonyabb tudatosságot feltételez, így a nekik szóló kommunikáció megítélése szigorúbb mércével történik, mint az üzletfeleknek szóló tájékoztatás értékelése.
A tisztességtelenség körébe értendőek a tevőleges megtévesztést (valótlan vagy megtévesztő információt), megtévesztő mulasztást (lényeges információ elhallgatását) tartalmazó, vagy agresszív kereskedelmi gyakorlatok.
A kommunikáció tartalmának megítélésével kapcsolatosan a GVH eljárásában nem az a mérvadó, hogy a vállalkozás hogyan értelmezi azt, hanem az, hogy a kommunikáció címzettjei számára mi annak tartalma - a hivatal eljárásai során tehát a reklám üzenetének elemzését végzi el.
A fogyasztók és üzletfelek döntésének befolyásolását a vállalkozások a legtöbb esetben nem egy-egy önálló reklámeszközzel, hanem integrált kommunikációval, több kommunikációs eszköz együttes alkalmazásával kívánják elérni. Ilyen esetben a jogszabályoknak való megfelelés minden egyes eszköz esetében külön-külön, és az eszközök összességére is vizsgálandó.
Amennyiben egy reklám tényállítást tartalmaz, úgy a tényállítás valóságtartalmát az azért felelős vállalkozásnak kell bizonyítania. Tényállítás valóságtartalmának ellenőrzése esetén tehát a GVH először bekéri a vállalkozástól azon bizonyítékokat, amelyek segítségével az az állításokat alátámaszthatónak tartja, majd ezen bizonyítékok megfelelőségének értékelését végzi el. A GVH gyakorlata szerint az állítások valóságát megalapozó bizonyítékoknak már az állítás közzétételének időpontjában a vállalkozás rendelkezésére kell állnia.
(x)
