A regionális rugalmasság megértése munkaerő-áramlási hálózatokon keresztül
A regionális gazdasági rugalmasság egy régió azon képességét jelenti, hogy rövid távon ellenálljon a gazdasági sokkhatásoknak, azokból helyreálljon, és alkalmazkodjon hozzájuk, hosszú távon pedig új növekedési pályákat alakítson ki. Válság esetén az ellenállóbb régiók hatékonyabban tudják átcsoportosítani az erőforrásokat, beleértve a munkaerőt is, és így gyorsabban tudnak talpra állni. Az erőforrás-elosztás ilyen rugalmassága segít minimalizálni a munkanélküliséget és fenntartani a helyi gazdaság működését.
Kutatásunkban a régiókon belüli iparágak közötti munkaerő-áramlásra összpontosítottunk. Ezek az áramlások a munkavállalók különböző ágazatok közötti mozgását jelentik, és azt mutatják, hogy a készségek és a tudás hogyan mozog az egyes iparágak között. Például ha egy munkavállaló elveszíti állását a feldolgozóiparban, könnyen találhat új munkát egy hasonló területen, például a logisztikában vagy mérnökként, ha a helyi gazdaságban van erre lehetőség.
Ez a munkaerő-áramlás döntő szerepet játszik annak meghatározásában, hogy egy régió mennyire ellenálló egy gazdasági visszaesés során.
A munkaerő-áramlás hálózati megközelítése
Újszerű hálózattudományi megközelítést alkalmaztunk a munkaerő-áramlási hálózatok elemzésére Svédország 72 helyi munkaerőpiacán. A hálózat lényegében egy térkép arról, hogy egy régión belüli iparágak hogyan kapcsolódnak egymáshoz a munkaerő áramlásán keresztül. Minél összekapcsoltabb szerkezetű hálózat alakul ki a helyi iparágak között, annál robusztusabb a hálózat, vagyis annál ellenállóbb a zavarokkal szemben.
Ezekben a hálózatokban az iparágak „csomópontok”, a köztük lévő munkaerő-áramlások pedig „élek”. Egyes iparágak erősen kapcsolódnak egymáshoz, és összekötőként szolgálnak, melyeken sok munkavállaló mozog keresztül. Ha ezeket a központi iparágakat súlyos zavar éri egy válság során, az az egész régióban hullámhatást okozhat, ami jelentősebb gazdasági károkat okozhat.
Vizsgálatunk során „stresszteszteltük” ezeket a hálózatokat, szimulálva, hogy mi történne, ha bizonyos iparágakat eltávolítanánk, ami egy gazdasági sokk hatását reprezentálja. Iparágak véletlenszerű és célzott eltávolítását egyaránt vizsgáltuk, hogy felmérjük a hálózat robusztusságát. Az erősebb, jobban összekapcsolt hálózatokkal rendelkező régiók jobban teljesítettek ezekben a szimulációkban, ami azt jelenti, hogy nagyobb valószínűséggel tudták fenntartani a foglalkoztatási szintet a válság idején.
Módszertan
Az alábbi ábra a mérési megközelítést szemlélteti. Mindkét sorban az ábrázolás ugyanattól a csomópontkészlettől, de eltérő élek halmazától indul ki. Az azonos csomópontok egymás utáni eltávolításával a felső hálózatból az elszigetelt csomóponthalmazok száma lassabban nő az alsó hálózathoz képest. Ennélfogva az alsó hálózat szerkezete érzékenyebb a zavarokra.
Ha ezt a logikát a svédországi helyi munkaerőpiacok munkaerő-áramlási hálózataira alkalmazzuk, láthatjuk, hogy milyen gyorsan közelednek ezek a helyi hálózatok a teljes széttöredezettséghez (függőleges tengely), ahogy fokozatosan eltávolítjuk az iparágak egyre nagyobb hányadát (vízszintes tengely). Azok a régiók, amelyek kis munkaerőpiaccal rendelkeznek és általában nehezen tudnak növekedést generálni, sokkal gyorsabban "foszlanak szét", mint az ország gazdasági erőközpontjai, mint például Stockholm.
Eredmények: gyémántok is, grafitok is
Kutatásunk egyik legszembetűnőbb megállapítása, hogy e hálózatok robusztussága Svédország különböző régióiban eltérő. Még a hasonló méretű régiók között is jelentős különbségek mutatkoztak a munkaerő-áramlási hálózatok szerkezetében, ami a regionális rugalmasság különböző szintjeit eredményezheti (4. ábra). Például a legnagyobb nagyvárosi területek, mint Stockholm, Göteborg és Malmö robusztusabb hálózatokkal rendelkeztek, sok egymással összekapcsolt iparággal, ami lehetővé tette a munkahelyek közötti zökkenőmentesebb átmenetet gazdasági sokkok esetén.
Ezzel szemben a távolabbi és ritkábban lakott észak-svédországi régiók kevésbé robusztus hálózatokat mutattak. Ezeken a területeken az iparágak kevésbé voltak összekapcsolódva, ami azt jelenti, hogy a munkavállalóknak kevesebb lehetőségük volt az újbóli elhelyezkedésre, ha egy jelentős munkaadó megszűnt. Ez ezeket a régiókat érzékenyebbé tette a gazdasági visszaeséssel szemben, mivel a munkavállalók nagyobb valószínűséggel maradtak hosszabb ideig munkanélküliek a kapcsolódó iparágakban rejlő korlátozott lehetőségek miatt.
Validálás egy jelentős gazdasági válsággal kapcsolatban
Köztudott, hogy a változatos ipari bázissal rendelkező régiók általában ellenállóbbak. Ha egy régiónak sokféle iparága van, a munkavállalóknak több lehetőségük van az ágazatok közötti mozgásra, ami segít enyhíteni az egyes iparágakban bekövetkező munkahelyvesztések hatását. Például, ha egy régióban a feldolgozóipar és a növekvő technológiai szektor egyaránt jelen van, a gyárakból kiszoruló munkavállalók új lehetőségeket találhatnak a technológiai iparban.
Ugyanakkor bizonyos csúcstechnológiai vagy innovatív iparágakra való specializálódás is fokozhatja az ellenálló képességet.
Azok a régiók, amelyek a technológiai változások élvonalában lévő iparágakra összpontosítanak, gyakran gyorsabb fellendülést tapasztalnak, mivel ezek az ágazatok általában dinamikusabbak és képesek alkalmazkodni az új piaci feltételekhez.
Ezzel szemben a hagyományos ágazatokra, például a mezőgazdaságra vagy a feldolgozóiparra erősen támaszkodó régiók a tudományos szakirodalom alapján vegyes ellenálló képességet mutatnak. Bár ezek az iparágak stabil foglalkoztatást biztosíthatnak, gyakran érzékenyebbek a globális piaci ingadozásokra, és nehezebben alkalmazkodnak a technológiai változásokhoz. Ezért úgy tűnik, hogy a specializált, csúcstechnológiai iparágak és a változatos ipari bázis keveréke nyújthatja a legjobb védelmet a gazdasági sokkokkal szemben.
Ezek a megfontolások azonban elsősorban a helyi munkaerőpiaci hálózat csomópontjaira vonatkoznak, míg az élekről és a hálózat egészének szerkezetéről, annak az ellenállóképességben játszott szerepéről keveset tudunk. Kutatásunkban azt találtuk, hogy a 2008-as gazdasági válság kontextusában az iparágak közötti helyi munkaerőáramlások szerkezete fontos jelzője a foglalkoztatottság recesszió alatti változásának, többletinformációt szolgáltatva az iparági specializáció és változatosság szempontjaihoz képest.
Szakpolitikai és regionális gazdaságfejlesztési következtetések
Tanulmányunk eredményei fontos következményekkel járnak a politikai döntéshozók és a regionális fejlesztési tervezők számára. A helyi munkaerőpiacok szerkezetének megértése segíthet a sebezhető területek azonosításában és az ellenálló képességet fokozó beavatkozások célzásában. Például a gyengébb hálózatú régiókban a döntéshozók támogathatják az átképzési programokat, amelyek segítenek a dolgozóknak más iparágakba átlépni, vagy új, a meglévő ágazatokat kiegészítő iparágakat fejleszthetnek.
Ezen túlmenően az iparágak közötti szorosabb kapcsolatok előmozdítása egy régión belül növelheti a munkaerő-áramlási hálózat általános stabilitását.
Az iparágak közötti együttműködés ösztönzése - például helyi üzleti klaszterek vagy innovációs központok révén - új utakat teremthet a munkavállalók számára az ágazatok közötti átjáráshoz, ami fokozhatja a regionális rugalmasságot.
Összegzés
A regionális ellenálló képesség nem csupán a sokszínű gazdaságról vagy a nagyszámú munkaerőről szól, hanem arról is, hogy a helyi gazdaság különböző részei mennyire jól kapcsolódnak egymáshoz, és mennyire könnyen átcsoportosíthatók az erőforrások, különösen a munkaerő, egy gazdasági válság esetén. Kutatásunk rávilágít ezeknek az iparágak közötti munkaerő-áramlásoknak a fontosságára annak alakulásában, hogy a régiók mennyire képesek ellenállni a gazdasági sokkhatásoknak, illetve talpra állni belőlük.
Ha e munkaerő-áramlások hálózati szerkezetére összpontosítunk, alaposabb képet nyerünk arról, hogy egyes régiók mitől lesznek ellenállóbbak, mint mások. A politikai döntéshozók és a regionális tervezők ezt a tudást felhasználhatják arra, hogy ellenállóbb helyi gazdaságokat építsenek, amelyek képesek a jövőbeli válságokat átvészelni és erősebbé válni.
Elekes Zoltán: HUN-REN Közgazdaság és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézete ANETI Lab tudományos főmunkatársa és az Umeå University kutatója;
Tóth Gergő a HUN-REN KRTK KTI ANETI Lab kutatója és az Umeå University poszdoktori kutatója.
A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
