Ezt a konferenciát kétévente szervezi a Society for the Promotion of Mechanism and Institution Design, de az elmúlt két alkalommal (2020-Ausztria, 2022-Szingapúr) online került megrendezésre, ezért a témakör kutatói számára a mostani konferencia jó lehetőség volt, hogy végre személyesen is találkozhassanak. Hazánk olyan szempontból is kitűnő helyszínnek bizonyult, hogy mind a nyugati, mind keleti országokból könnyen megközelíthető, és vízumot kapni is viszonylag gördülékenyen lehet, ezért valóban a világ minden tájáról érkeztek résztvevők.
A konferencia fő témája a mechanizmustervezés, amely tágan értelmezett célja a gazdasági és társadalmi folyamatok szabályozása. Tartalmaz játékelméletet, viselkedési közgazdaságtant, versenyszabályozást, piactervezést – ezen belül aukciókat és párosítási piacokat –, társadalmi döntések elméletét, szavazáselméletet. Ezek mind a közgazdaságtan alkalmazottabb területeihez tartoznak. Roth és Milgrom piactervezési munkáit a mérnöki közgazdaságtan névvel is szokták illetni, mert gyakorlati kérdésekre, allokációs vagy aukciós alkalmazásokra javasolnak olyan mechanizmusokat, amelyek a gyakorlatban is jól működnek.
Az első nap Vincent Crawford 75. születésnapjának megünneplésére volt dedikálva, aki a University of Oxford és a UC San Diego professzora. Először három volt diákja tartott plenáris előadást három olyan témából, amelyeket a szakma a legfontosabbnak tart Crawford munkásságából. Alex Teytelboym (University of Oxford) elsősorban a Kelso-Crawford (1982) cikkben leírt munkapiaci modellre épülő irodalmat ismertette. Madarász Kristóf (London School of Economics) a „cheap talk” fogalmát bevezető rendkívül híres, több mint 6000-szer hivatkozott, Crawford-Sobel (1982) cikket és az ebből kibontakozó információs mechanizmusokkal foglalkozó irodalmat mutatta be.
Nagore Iriberri (University of the Basque Country) a korlátolt racionalitásról és ennek kísérleti közgazdaságtani vizsgálatáról beszélt. Maga Crawford is egy viselkedési közgazdaságtanról szóló munkát (Crawford-Meng 2011) idézett fel előadásában, amelyben a New York-i taxisok adatai alapján vizsgáltak referencia-alapú döntési modelleket. Arra a megállapításra jutottak, hogy a taxisok nem feltétlenül gazdaságilag racionális döntéseket hoznak arra nézve, hogy mennyit dolgoznak, hanem egyfajta napi célértéket követnek, mint egyéni referenciát, és egy jól induló nap délutánján hamarabb hazamennek, minthogy az indokolt lenne profitmaximalizálási nézőpontból. A viselkedési közgazdaságtannak ezen alapmodellje egyébként Kőszegi-Rabin 2006-os cikkéből indul ki, akik először modellezték az emberi racionalitást referencia-alapú preferenciákkal.
Az előadásokat rövid beszédek követték, mely során a szervezők egy Gömböccel lepték meg az ünnepeltet, amit maga az egyik feltaláló, Várkonyi Péter (BME) mutatott be egy közgazdász közönségre szabott rövid előadásban. Rövid köszöntők sora után, amit neves közgazdászok tartottak – Paul Milgrom, Herve Moulin, Alvin Roth, Larry Samuelson, Joel Sobel, és Alex Teytelboym – a Heimann pincészet szolgáltatott borkóstolót a nyitófogadáson.
Paul Milgrom az aukciók elméletének kidolgozásáért és gyakorlati megvalósításáért kapott közgazdasági Nobel díjat 2020-ban a volt témavezetőjével, Wilsonnal közösen (lásd erről bővebben Biró-Magyarkuti 2021). A keddi előadásában két alkalmazást mutatott be részletesen, amelyek jogok átruházásáról szóltak komplex piacokon. Az elsőben egy friss tanulmányt ismertetett a vízhasználati jogok piacának megtervezéséről (Ferguson-Milgrom 2024). A jogok átruházásának nehézségét ebben az alkalmazásban egyrészt az okozza, hogy egy szereplő vízfelhasználásának változása a többi szereplő lehetőségeit is erősen befolyásolja, hiszen a vízkészlet korlátozott, illetve a felhasznált víz egy része visszakerülhet a rendszerbe, például az öntözésre használt víz a talajvízen keresztül egy másik terület vízhozamát táplálhatja.
A rádióspektrumok tulajdonjogainak rendezését a Federal Communications Commission kormányzati ügynökség felügyeli az USA-ban. A 2017-ben lezajlott dupla aukciót Milgromék tervezték meg, amely három fő lépésből állt. Először a kormányzati ügynökség csökkenőáras aukció keretében felmérte az akkori – elsősorban rádió és televízió sugárzó – tulajdonosok eladási hajlandóságát. A második lépésben a felszabaduló frekvenciákat optimálisan újra-csomagolták a megmaradt frekvenciák áthangolásával, hogy értékes széles frekvenciájú és nagy lefedettségű sávokat hozzanak létre, amelyet a harmadik lépésben mobilszolgáltatók vásároltak meg kombinatórikus aukció révén. A teljes folyamat elméleti leírása a Milgrom-Segal (2020) cikkben található, a megvalósításban számítástudósok, elsősorban Kevin Leyton-Brown működtek közre. A kormányzati ügynökség összeségében 10 milliárd USD értékben vett spektrumokat, amiket újra-csomagolva 20 milliárd USD értékben adott tovább. A jelentős kormányzati bevétel mellett azt is sikerült elérniük, hogy a frekvenciák a gazdaságilag jóval hatékonyabb mobilszolgáltatókhoz kerültek, amely csak központilag szervezett aukcióval valósulhatott meg.
Alvin Roth (Stanford University) a stabil párosító mechanizmusok elméleti vizsgálatáért és a piactervezés gyakorlati alkalmazásáért kapott közgazdasági Nobel díjat 2012-ben Shapley-vel közösen. Gale és Shapley 1962-es, vagyis 50 évvel évvel korábban megjelent cikke indította el a tématerület kutatását, amelyben az egyetemi felvételi problémára adtak egy alapmodellt és egy algoritmust. Ezt az eljárást jelenleg is sok alkalmazásban használják, így a hazai középiskolai és egyetemi felvételikben is. Erről a kutatási területről már korábban írtunk a Portfólioban is. Roth a mostani előadásában a piactervezés etikai kérdéseiről beszélt. Régóta foglalkoztatja az a jelenség, hogy az emberi társadalmak miért tartanak bizonyos tranzakciókat elfogadhatatlannak, amely a törvényi szabályozásban is megmutatkozik. Egyes gazdasági és társadalmi tranzakciók megítélése időben is változik, például a rabszolgaság az ókorban és a középkorban elfogadott jelenség volt, ma természetesen mindenhol tiltott, viszont a kamatfizetés a középkorban volt tiltott (és bizonyos iszlám országokban ma is), de a modern kapitalizmus elképzelhetetlen lenne nélküle. Aktuális kérdések a droghasználat, melegházasságok, vagy az abortusz, lombikbébi-program, béranyaság. Az előadásban két témakört vizsgált részletesebben.
Az első a közgazdasági kísérletek területe, ahol bizonyos alkalmazásokban kísérleti jelleggel nagy mintán is beavatkozhatnak az alkalmazás koordinátorai. A kérdés aktualitását egy friss kísérletük (Qui és társai, 2024) adta, ahol a kezdő közgazdász egyetemi oktatók felvételi piacába avatkoztak be oly módon, hogy a regisztrált diákok véletlenszerűen kiválasztott csoportjára megkértek neves közgazdászokat, hogy re-twitteljék a PhD diákok tanulmányait. Ez az egyszerű beavatkozás jelentősen növelte a kísérletbe bevett diákok sikerességét, áltagosan közel eggyel növelve a végső ajánlataik számát. A kísérletet etikátlannak tartó elemzők véleménye, hogy ezzel azok a diákok jártak rosszul, akik nem kerültek be a kiválasztott diákok szerencsés felébe. A támogatói oldal vélekedése szerint az ilyen jellegű piaci beavatkozások nem feltétlenül károsak, akár mindenkinek pozitív hatással járhatnak, a megoldás minőségének javításával. Továbbá az ilyen gyakorlati kísérletekből származó tanulságok révén a konkrét alkalmazás, és az ehhez hasonló további piacok működése nagy mértékben javítható.
Az előadás második felében orvosi alkalmazások, elsősorban a vesetranszplantáció etikai kérdéseiről beszélt Roth. Az élődonorok pénzügyi kompenzációja minden országban tiltott, kivéve Iránt, ahol az állam szabályozza az élődonorok kifizetését, és a tőlük származó vesék allokációját. Vesecsereprogramok viszont a nyugati országok szinte mindegyikében működnek, ahol a betegek elcserélhetik a velük immunológiailag inkompatibilis donorjaik (elsősorban házastársaik és családtagjaik) veséjét, hogy cserébe egy kompatibilis vesét kapjanak. Erről az alkalmazásról részletesebben írtunk egy korábbi Portfolio cikkben. Az országok szabályozásai között nagy eltérések vannak, Németországban lényegében még ma is tiltott a vesecsere, de a többi jelentősebb méretű EU-s országban, így hazánkban is megengedett, és egyes országcsoportok nemzetközi programokat is koordinálnak.
Tardos Éva (Cornell University) a rendezvény negyedik napján tartott előadásában a piacokon végbemenő tanulási folyamatokat, és az ezek révén előálló megoldásokat elemezte két friss cikkük kapcsán. Az algoritmikus játékelmélet egyik alapkérdése az úgynevezett anarchia árának vizsgálata. Vegyük például a forgalomirányítás kérdését, ahol feltehető, hogy minden autós a számára lehető leggyorsabb úton kívánja elérni az úticélját, és ezzel egy olyan forgalmi megoldás jön létre, amelyiktől egyikük sem szeretne egyénileg eltérni. Az ilyen megoldásokat a szakirodalom Nash-egyensúlynak nevezi. Bizonyos esetekben elképzelhető, hogy van egy olyan alternatív megoldás, ahol nem csak az átlagos menetidők javulnának, de mindenki gyorsabban érné el úticélját. Azonban az ilyen központilag koordinált megoldások nem stabilak, mert egyes vezetők hasznot húzhatnának abból, hogy eltérnek tőle. Az optimális megoldás és a legrosszabb Nash-egyensúlyi megoldás célértékeinek arányát nevezik az anarchia árának. Ezt a forgalomirányításon túl számos alkalmazásban lehet definiálni és elemezni.
A Tardos által bemutatott cikkek nem a Nash-egyensúlyt vizsgálták, hanem egy ennél általánosabb fogalmat, a résztvevők tanulása révén létrejövő megoldásokat, amiről csak annyit feltételeznek, hogy ha van egy olyan stratégia egy játékos számára, amely minden esetben jobb a többi stratégiánál, akkor a játékos ezt észreveszi és követi. Például, ha van egy olyan út a munkahelyünkre, amely minden lehetséges körülmény esetén jobb, mint a többi, akkor mindig arra megyünk. Az első ismertetett cikkben (Gaitonde-Tardos, 2023) az internetes csomagok küldésének alapjának tekinthető sorbanállási modellekre mutatott egy új elméleti eredményt, amely a tanulás révén létrejövő egyensúly által elért társadalmi haszonra ad optimalitási garanciát.
A másik cikkben (Fikioris-Tardos, 2023) az online aukciókat elemzik hasonló tanulási folyamatokra. A legnagyobb internetes szolgáltatók (Google, Meta, stb) bevételeik döntő részét a személyre szabott fizetett hirdetések révén szerzik, amelyek algoritmizált aukciók révén valósulnak meg. Ha valaki rákeres mondjuk a Google-ban valamilyen témára, akkor kiemelt fizetett hirdetéseket ad fel a weblap, amelyért a felhasználó rákattintása után fizet díjat a hirdető a keresőmotor szolgáltatójának. Hogy melyik cégek hirdetése jelenik meg az egyes hirdetési helyeken, és mennyit fizetnek érte, ezt az algoritmizált aukciók döntik el. Tardosék azt elemezték, hogy miként alakulnak a hirdetők tanulási reakciói és bevételei változó környezetben, ahol a hirdetők költségvetési korlátokkal rendelkeznek.
Roger Myerson (University of Chicago) online előadása zárta a plenáris előadások sorát. Myerson 2007-ben kapott közgazdasági Nobel díjat Hurwicz és Maskin professzorokkal együtt a mechanizmustervezés tématerületének megalapozásáért. Az előadásában egy 1997-ben publikált cikkének kiterjesztett változatát mutatta be. Ebben egy alapvető kommunikációs játékra nézve definiálta a játék duálisát és ezen keresztül értelmezte a két játék egyensúlyi megoldásainak kapcsolatát. A tanulmány szép példája az operációkutatási módszertan használatának játékelméleti és mechanizmustervezési alkalmazások elemzésére.
A vendégek az extrém meleg időjárás ellenére egy kellemes és szakmailag tartalmas hetet töltöttek Budapesten. A kitűnő helyszínt és a plenáris előadók meghívását a Budapesti Corvinus Egyetem biztosította. A konferenciát a HUN-REN KRTK KTI Mechanizmustervezés kutatócsoport tagjai szervezték és az MTA Lendület projektjéből támogatták, a BCE Operáció és Döntés Intézetének kollégáinak segítségével. A Magyar Operációkutatás Társaság vállalta a szervezés feletti szakmai és pénzügyi védnökséget. A nyitóünnepséghez a borkóstolót a Heimann pincészet szolgáltatta, és a társasági programokat a harmadik napon rendezett vacsora tette teljessé az Európa hajón.
Dr. Biró Péter HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézete Mechanizmustervezés kutatócsoportjának vezetője, és a Budapesti Corvinus Egyetem docense
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
Címlapkép forrása: corvinus egyetem
