A diplomaszerzés jó befektetés: a diplomás emberek nagyobb valószínűséggel dolgoznak, többet keresnek, egészségesebbek és még tovább is élnek, mint akik nem szereznek diplomát. Ez az összefüggés nem csupán korreláció: számos eredmény mutatja, hogy a felsőfokú tanulmányok oksági viszonyban vannak ezekkel a kimenetekkel. A technológiai fejlődés nyomán a diplomás munkavállalók iránti kereslet folyamatosan nő. Az Európai Bizottság becslése szerint a 2013 és 2025 között létrejött új álláshelyek fele felsőfokú végzettséget igényel, és az alapfokú vagy középfokú végzettséget igénylő állások aránya fokozatosan csökken. Mindezekből adódóan a diplomás fiatalok aránya megduplázódott Európában az elmúlt 25 évben. A diplomások számának növekedése magával hozza, hogy a felsőfokú végzettségű fiatalok nagy része az első a családjában, aki egyetemre megy. Korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy Angliában például a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján született diplomások mintegy kétharmada elsőgenerációs diplomás, annak ellenére is, hogy a nem diplomás szülők gyerekei kisebb valószínűséggel mennek egyetemre.
Kérdés azonban, hogy mi történik az elsőgenerációs diplomás fiatalokkal, amikor belépnek a munkaerőpiacra; azaz, a diplomaszerzés kiegyenlíti-e a társadalmi háttérből adódó különbségeket. Ez a kérdés már csak azért sem triviális, mert viszonylag kevés olyan adatbázis van, amiben egyszerre látjuk az egyének családi hátterét (a szüleik iskolázottságát), azt, hogy ők maguk diplomát szereztek-e, dolgoznak-e, és ha igen, mennyit keresnek. Morag Hendersonnal és Nikki Shure-ral a UCL Social Research Institute-ban egy angol longitudinális kohorsz kutatás (Next Steps) segítségével vizsgáltuk első- és nem első generációs fiatalok béreit. A kutatást a Nuffield Alapítvány finanszírozta. Az adatbázis 13 éves kortól kezdve követi egy 1989/1990-ben született iskolás kohorsz mintáját. A tanulmányban 25 éves korban vizsgáljuk diplomás fiatalok béreit, és arra a kérdésre keressük a választ, hogy az elsőgenerációs diplomások átlagosan ugyanannyit keresnek-e, mint azok, akiknek már a szülei is diplomások voltak.
Azt találjuk, hogy a diplomás férfiak órabérei között nincs szisztematikus különbség a szerint, hogy első- vagy nem első generációs diplomások-e (1. ábra, első oszlop).
Ha figyelembe veszünk olyan egyéni tényezőket, mint a családi háttér egyéb, a szülői iskolai végzettségen kívüli mutatói, vagy az iskolai tesztpontszámok, akkor a férfiak között az elsőgenerációs diplomások mintha még többet is keresnének (1. ábra, második oszlop), de ez az eredmény nem robosztus az egyes modellspecifikációk között. A nők között az elsőgenerációs diplomások több mint 13 százalékkal kevesebbet keresnek, mint azok a diplomás nők, akiknek diplomások a szülei (1. ábra, harmadik oszlop). Az elsőgenerációs diplomás nők bérhátránya akkor is magas, 7,4 százalék (1. ábra, negyedik oszlop), ha más egyéni jellemzőiket is figyelembe vesszük. Ezen bérhátrány nagy része abból adódik, hogy
- az elsőgenerációs diplomás nők a középiskolában alacsonyabb tanulmányi eredményt értek el;
- kisebb valószínűséggel mennek elit egyetemre;
- nagyobb valószínűséggel tanulnak oktatással kapcsolatos egyetemi szakokon;
- nagyobb valószínűséggel dolgoznak olyan állásokban, amelyekhez nem lenne szükség egyetemi végzettségre;
- kisebb valószínűséggel dolgoznak nagyvállalatoknál;
- és nagyobb valószínűséggel vállalnak fiatalon gyereket, mint a diplomás szülők gyerekei.
Érdekes módon ezen különbségek egy része az elsőgenerációs diplomás férfiakra is igaz: ők is nagyobb valószínűséggel dolgoznak olyan állásokban, amelyekhez nem lenne szükség felsőfokú végzettségre, és kisebb valószínűséggel dolgoznak nagyvállalatoknál, mint a nem első generációs diplomás férfiak. Mégis, az elsőgenerációs diplomás férfiak kompenzálni tudják ezeket a döntéseiket, és mindezek ellenére sem kerülnek bérhátrányba.
A kutatásunk fontos szakpolitikai tanulsága, hogy a felsőoktatási egyenlőség megteremtése nem érhet véget a támogatott felvételinél.
Bár a férfiak között 25 éves korban nem találtunk elsőgenerációs bérhátrányt, mindkét nem elsőgenerációs diplomásainál jellemző, hogy a munkapiacon alulválasztanak, olyan állásokban dolgoznak, amelyekhez nem lenne szükség a legmagasabb iskolai végzettségükre. Ez azt mutatja, hogy az egyetemek célzott karriertanácsadó szolgáltatásainak nagy szerepe lehet az elsőgenerációs bérhátrány leküzdésében. A kutatás következő részében, már a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal Országos Kutatási Alapprogramok (OTKA) támogatásával, Magyarországon vizsgáljuk ezeket a kérdéseket.
Adamecz-Völgyi Anna az ELKH Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudomány Intézetének tudományos munkatársa
A hivatkozott cikkek a következők:
- Adamecz-Völgyi, Anna, Morag Henderson, and Nikki Shure. 2022. The labor market returns to “first-in-family” university graduates. Journal of Population Economics 2022. doi: 10.1007/s00148-022-00908-y
- Morag Henderson, Nikki Shure and Anna Adamecz-Völgyi: Moving on up: ‘first in family’ university graduates in England. Oxford Review of Education 2020. doi: 10.1080/03054985.2020.1784714
- Adamecz-Völgyi, Anna, Morag Henderson, and Nikki Shure. 2020. Is ‘First in Family’ a Good Indicator for Widening University Participation? Economics of Education Review 78 (October): 102038. Doi: 10.1016/j.econedurev.2020.102038
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
Címlapkép: Getty Images
