Az egymással való versenyzés és együttműködés átjárja minden ember életét. Verseny van a jó iskolákban a férőhelyekért, a munkahelyeken az állásokért, az előléptetésért, az olimpián az aranyért és a népszerű előadásokra a színházjegyekért is. Az együttműködés hasonlóan gyakori, az iskolában az osztálytársak segítenek egymásnak, a kollégák a munkahelyeken együtt dolgoznak, a csapatsportokban a sportolók összejátszanak, és színházi élmény is a családdal vagy barátokkal az igazi.
Természetesen mind a versengés, mind az együttműködés fontos az életben hiszen mindkettő szükséges lehet az érvényesüléshez. Mégis sokan ellentétes személyiségjegyként tekintenek rájuk: aki versengő az nem lehet együttműködő és fordítva. Érdekes módon a második világháború után a tudományban is szembe állították a versengést és az együttműködést, és ugyanazon skála két végleteként tekintettek rájuk. Az előbbihez negatív dolgokat társítottak (például a háborút és az erőszakot), míg az utóbbi pozitív jegyeket testesített meg (például a házastársak közti összetartást).
Azonban a versengés és az együttműködés is összetett jelenségek, így az utóbbi évtizedekben finomult a róluk való gondolkodás. Például a versengés kapcsán megkülönböztetünk konstruktív (építő jellegű) és destruktív (romboló) versenyt. Konstruktív verseny esetén az érintett felek a riválisban nem ellenséget látnak, hanem úgy tekintenek rá, mint aki segít kihozni magukból a legjobbat, elősegítve a fejlődésüket. Destruktív verseny esetén a cél a másik legyőzése.
Emellett megjelentek olyan eredmények is, amelyek összefüggésbe hozták a versengést és az együttműködést.
Például biológusok megmutatták, hogy az evolúció során a társakkal való versengésben az teljesít jól, aki az együttműködést leginkább képes a sikeres utódnemzésre és felnevelésre fordítani. A közgazdászok a vállalatok tanulmányozása során rájöttek, hogy a vállalatok közötti viszonyokat nem lehet tisztán versenyként vagy együttműködésként értelmezni, sokszor a kettő együtt van jelen.
Egy nemrég megjelent kutatásunkban minket az érdekelt, hogy egyéni szinten az embereknél milyen összefüggés látható a versengés és az együttműködés között és e két viselkedési forma hogyan függ össze a végzettséggel. A Társadalomkutatási Intézet (TÁRKI) felkérésünkre 2020 júniusában és novemberében, megközelítőleg 1000-1000 főt kérdezett meg az országban telefonos interjúk során. Ezekben a felmérésekben a válaszadók demográfiai és társadalmi helyzetéről (nem, kor, végzettség, családi jellemzők, munkapiaci helyzet, anyagi helyzet) és számos viselkedési szokásukról kérdeztük őket. Mivel a lekérdezés a COVID-19 járvány alatt zajlott, feltettünk olyan kérdéseket is, amik azt mérik fel, hogy a válaszadót hogyan érintette a járvány (egészség vagy anyagi helyzet szempontjából).
Mi kifejezetten a konstruktív versengés és az együttműködés összefüggéseire voltunk kíváncsiak. A válaszadóknak meg kellett mondani, hogy a következő állításokkal mennyire értenek egyet: „A versengés a legjobbat hozza ki belőlem.”, illetve, “Szeretek csoportban feladatokat megoldani.”. Ezeket az állításokat korábbi kutatások és érintett kutatók segítségével választottuk ki, hogy jól mérjék a válaszadók viselkedését.
A következő tábla mutatja, hogy mennyire versengők és együttműködők a magyar emberek. Mindkét viselkedési hajlamnál az egyes érték jelenti, hogy önbevallása szerint nem jellemző a kérdezettre és az ötös, hogy nagyon jellemző rá. A cellákban azon egyének aránya szerepel (százalékos érték, az összes megkérdezetthez képest), akik az adott versengés és együttműködés érték kombinációkat jelölték meg. A könnyebb átláthatóság kedvéért a nagyobb számokat sötétebb kék színnel jelöltük.
Jól látható, hogy sok megfigyelésnél a versengés mértéke megegyezik az együttműködésével (lásd az átló körüli sötét négyzeteket), ami arra utal, hogy a nagyobb fokú együttműködés erősebb versengéssel jár együtt. Statisztikai elemzésekkel is megállapítható, hogy valóban a versengőbb egyének valamivel együttműködőbbek is, és ez az összefüggés nem a társadalmi tényezőkön (például nem, kor vagy végzettség) alapul.
Tehát, a versengési és az együttműködési hajlam nemhogy nem ellentétes személyiségjegyek egymással, hanem inkább kéz a kézben járnak.
Azt is megnéztük, hogy az együttműködés és a versengés hogyan függ össze a végzettséggel. A következő táblázat azt mutatja, hogy az együttműködés és a versengés különböző kombinációi hogyan függnek össze az átlagos oktatásban eltöltött évek számával (az oktatásban eltöltött évek száma az általános iskolában, középiskolában, egyetemen stb. töltött évek számának összege). A táblázat cellái hasonló logikára épülnek, mint az előző táblázat, viszont a válaszadók aránya helyett a válaszadók tanulással töltött éveinek átlagát mutatja. Így például a 2. sor 3. oszlopa azt mutatja meg, hogy akinek 2-es az együttműködése és 3-as a versengése, ők átlagosan 13,1 évet töltöttek az oktatásban.
Érdekes módon, nem rajzolódik ki folyamatos összefüggés a két dimenzió és a végzettség között. Azaz nem azt látjuk, hogy a magasan végzettek nagyon együttműködőnek és nagyon versengőnek is gondolnák magukat. Sőt, a magasabb végzettségre utaló cellák az ábra középső részén találhatóak. Ez egyrészt arra utal, hogy a közepes szintű versengés és együttműködés áll kapcsolatban a magas végzettséggel. Másrészt, azt is sugallja, hogy bár az együttműködés és a versengés egy bizonyos szintig magasabb végzettséggel jár együtt, azonban túl magas versengéshez és együttműködéshez alacsonyabb végzettség társul. Ezen megállapításokat szintén statisztikai elemzések támasztják alá, amik megerősítik, hogy az összefüggés mögött nem az eltérő demográfiai, anyagi, járványhelyzeti és személyiségjegyi jellemzők állnak.
A kutatásunk két fő üzenete tehát az, hogy a versengés és az együttműködés együtt jár: minél versengőbbnek tartja magát valaki, annál együttműködőbbnek is. Azonban a magasan végzettek gyakrabban tartják magukat közepesen versengőnek és közepesen együttműködőnek. Fontos azonban megjegyezni, hogy a kutatásnak a mérésből adódóan korlátjai vannak, ugyanis a feltett kérdések a versengés és az együttműködés bizonyos aspektusait ragadják csak meg. További vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy pontosabb képet nyerjünk a versengés és az együttműködés kapcsolatáról és fontos gazdasági tényezőkkel (végzettség, foglalkozás, munkanélküliség, bér, családi helyzet stb.) való összefüggésükről.
A tanulmány alapjául szolgáló kutatást az NKFIH K 124396. számú projektje támogatta. Kiss Hubert János köszönettel tartozik a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásáért (K 119683). Horn Dániel munkáját az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíja támogatta.
Khayouti Sára az ELKH KRTK Közgazdaságtudományi Intézetének, Kiss Hubert János az ELKH KRTK Közgazdaságtudományi Intézetének valamint a Budapesti Corvinus Egyetemnek, Horn Dániel az ELKH KRTK Közgazdaságtudományi Intézetének valamint a Budapesti Corvinus Egyetemnek a munkatársa.
Címlapkép: Getty Images
