Várakozások és a valóság
2022. február 24-én nyíltan megtámadta az Orosz Föderáció Ukrajnát. Az invázió három fő irányból indult el: Fehéroroszország felől Kijevet, a Krím felől Herszont és az Azovi-tenger partszakaszát, Oroszország nyugati részéből pedig Harkivet és a Donbaszt támadták az oroszok. Az orosz haderő csapatai egy nap alatt elérték Kijevet, Harkivet, pár nap alatt elfoglalták Herszon várost.
A háború elején még nyugaton sem sok jót jósoltak Ukrajnának. Mark Milley, az Egyesült Államok haderejének vezérkari főnöke február elején még azt mondta egy zártkörű meghallgatáson, hogy egy nyílt támadás esetén Kijev 72 órán belül orosz irányítás alá kerülhet. Az amerikai hírszerzés még február 25-én, egy nappal az invázió után is azt jósolta, az ukránoknak 1-4 napja van, mielőtt Kijev elesik. Boris Johnson, volt brit miniszterelnök szerint a német Scholz-kormány is arra számított (sőt, abban reménykedett), hogy Oroszország pár nap elfoglalja az ukrán fővárost és megtöri az ukrán haderőt.
Az invázió kezdete óta eltelt tíz hónap. Az ukrán haderő még tavasszal megtörte a Kijev elleni támadást és megállították az oroszokat Mikolaivnél és Harkivnál is, szeptemberben pedig országos ellentámadásba kezdtek, melynek eredményeképpen visszaszerezték az orosz inváziós erők által elfoglalt egyetlen megyeszékhelyt, Herszon várost, kitolták az oroszokat Harkiv megyéből és betörtek a korábban teljes egészében elfoglalt Luhanszk megyébe is. Mindezt alig pár nappal azután, hogy Oroszország annektálta Luhanszk, Herszon, Donyec és Zaporizzsja megyéket.
VDV last withdraw from Herson at night.80-100k civilians left in Herson pic.twitter.com/cLbtiWNcD7
— ZOKA (@200_zoka) November 11, 2022
Oroszország tíz hónap után ott tart, hogy Ukrajna alig 18-20%-át ellenőrzik (ráadásul a terület nagy részét még 2014-ben foglalták el), a reguláris és különleges erők súlyos veszteségei miatt 300 ezer tartalékost kellett mozgósítani, korai hidegháborús T-62-es harckocsikat hoznak vissza hadrendbe, a frontvonalon pedig a Wagner-csoport részeként felfegyverzett, börtönviselt elítéltek segítik az orosz haderő offenzív és defenzív műveleteit.
: Ukrainian troops with a captured Russian T-62M tank in Oblast. (Slightly smoky edition) #Ukraine
— (Ukraine) September 26, 2022
Megrepedt a modern orosz haderő imidzse
Az oroszok a mai napig „különleges műveletként” hivatkoznak az Ukrajna elleni invázióra, mellyel részben azt akarják bizonyítani, hogy „félkézzel” harcolnak Ukrajna ellen, de az igazság az, hogy ha el is hisszük ezt a narratívát, más, modern, nagyhatalmak által, a közelmúltban vívott „különleges műveletekkel” összehasonítva rendkívül rosszul áll a helyzet.
Az öbölháború során az Egyesült Államok által vezetett koalíciós erők hat hónap, 3 hét alatt lenyomták a világ akkor egyik legnagyobbjának és legütőképesebbjének tartott iraki haderőt. Aztán 2003-ban elfoglalták Bagdadot és megbuktatták a Szaddam-kormányt egy hónap alatt. Anno 1979-ben a szovjet VDV és a KGB szpecnaz-osztagai egy nap alatt elfoglalták a kabuli Tadzsbég-palotát és megbuktatták az afgán kormányt. Az Egyesült Államok 2001-ben két hónap, egy hét alatt alatt buktatta meg a tálibokat. 1989-90-ben mindössze egy hónap, egy hét kellett Panama haderejének szétveréséhez és a Noriega-kormány elmozdításához.
Persze, ezek más jellegű konfliktusok voltak, más szereplőkkel, más történelmi érákban, más gazdasági helyzetben, stb., de történelmi összehasonlításban azért akárhogy is nézzük, nem lehet a mostani „különleges művelet” eredményeit elsöprő sikernek nevezni. Az imént felsoroltak is „limitált” katonai akciók voltak, limitált célokkal, mely során nem történt teljes mozgósítás és totális háborús deklaráció a támadó országokban. Az is igaz, hogy szinte minden konfliktus gerillaháborúvá húzódott a fentiek közt (melynek végeredményeképp a megszállók szinte minden esetben vesztettek), de Oroszország Ukrajnában nemhogy a főváros elfoglalásáig nem jutott el, de még az egyetlen, invázió kezdete óta elfoglalt megyeszékhelyt, Herszont is elvesztették.
Az ukrajnai invázió jelenlegi állása arról árulkodik, hogy Oroszország egyszerűen nem rendelkezik azokkal a modern, high-tech képességekkel, szervezettséggel és hadviselési módszerekkel, melyekkel az Egyesült Államok számos háborút minimális veszteségekkel, jelentős és gyors területhódítás mellett megvívott az elmúlt évtizedekben.
Pedig akárhogy is nézzük, a 2010-es években Oroszország nagyon jól eladta a világnak, hogy modern és ütőképes haderővel rendelkezik, modern eszközökkel, jól képzett és fegyelmezett katonákkal – ez az oka annak, hogy még Milley és a Scholz-kormány is gyors orosz győzelemre számított. Az orosz haderő 2014-ben egy puskalövés nélkül elfoglalta a Krímet, aztán kimentek Szíriába és legyőzték a szír demokratikus erőket és az Iszlám Államot. 2022-ben, az ukrajnai invázió előtt pár héttel Kazahsztánban verték le egy nap alatt az egyre erőszakosabbá váló tüntetéseket és állították vissza az államrendet.
Most viszont, a lesajnált, szervezetlennek, megosztottnak és korruptnak nevezett Ukrajnával szemben közel sem értek el olyan átütő sikereket az oroszok, mint amire számítani lehetett. Lehet azzal érvelni, hogy a „NATO támogatja Ukrajnát,” de ez minimális mennyiségű modern tüzérségi rendszer és légvédelmi rendszer mellett jelentős részben leselejtezésre szánt, hidegháborús, gyalogsági mobilitási eszközökben, minimális tréningben és persze elég jelentős anyagi támogatásban merül ki. Egyszerűen tehát nem igaz az a Moszkva által gyakran hangoztatott érv, hogy a „NATO ellen” harcol Oroszország Ukrajnában, a NATO ugyanis nem pár tucat modern tüzérségi eszközből, néhány száz hidegháborús járműből, illetve leselejtezésre ítélt szovjet technikából áll. Az oroszok és támogatóik gyakran hangoztatják azt, hogy „az orosz haderő 20%-a harcol Ukrajnában,” nos, velük szemben a teljes NATO eszközeinek 1%-a sincs Ukrajnában. Ukrajna ráadásul a mai napig nem kapott egyetlen egy modern, nyugati gyalogsági harcjárművet, tankot, vadászbombázót sem.
Összességében tehát az ukrajnai háború abszolút nem lejátszott meccs, hiszen várhatóan még hónapokig, ha nem évekig el fog húzódni. De a „különleges művelet,” mint olyan, lényegében kudarcot vallott, az orosz reguláris erők offenzív, külföldi műveletekre specializált képessége pedig nagyon súlyos veszteségeket szenvedett. A reputációs kudarc pedig alighanem még a háborús veszteségeknél is súlyosabb.
MÉG MINDIG NEM KIZÁRHATÓ, HOGY ELŐBB-UTÓBB TÖMEGEK MOZGÓSÍTÁSÁVAL, A CIVIL INFRASTRUKTÚRA SZÉTBOMBÁZÁSÁVAL, VÁROSOK ÉLHETETLENNÉ TÉTELÉVEL ÉS ŐSRÉGI HARCJÁRMŰVEK EZREIVEL VÉGÜL (KOMPROMISSZUMOS?) GYŐZELMET ARAT MAJD OROSZORSZÁG. DE EZ A HIDEGHÁBORÚS, VILÁGHÁBORÚS HADVISELÉSI MÓDSZEREKKEL MEGSZERZETT, NYÖGVENYELŐS GYŐZELEM ALIGHA REPÍTI MAJD OROSZORSZÁGOT A MODERN NAGYHATALMI KÖR ÉLÉRE - SŐT, A HÁBORÚ UTÁN JÓ ESÉLY VAN RÁ, HOGY AZ OROSZ HADERŐ ÉVEKIG, HA NEM ÉVTIZEDEKIG NEM LESZ KÉPES ÉRDEMBEN KÜLFÖLDI MŰVELETEK LEBONYOLÍTÁSÁRA.
Egy modern szuperhatalomnak pedig képesnek kell lennie arra, hogy szükség esetén bárhol a világon katonai beavatkozást tudjon tenni érdekeinek védelmében, Oroszország viszont jelenleg épp egy igencsak döcögősen haladó regionális háborúban őrli fel ezen képességeit. Mindennek persze az Egyesült Államok és talán kisebb részben a feltörekvő országokban keletkező hatalmi és gazdasági vákuumot kitöltő Kína is, igencsak örülni fog.
Már nem csupán támadó háborúról van szó
: Forces have carried out an attack on a Oil Facility in .The attack appears to be carried out with S-8 rockets fired by two Mil Mi-24 attack helicopters. #Russia
— War (Noir) April 1, 2022
2022. április 1-jének hajnalán két ukrán Mi-24-es harci helikopter támadást hajtott végre egy olajtároló létesítmény ellen az oroszországi Belgorod városában; egy olyan településen, amely az egyik legfontosabb hídfőállása az orosz haderő Ukrajna elleni inváziójának.
Bruno Macaes, nemzetközileg elismert Eurázsia szakértő így reagált az eseményre:
Az, hogy az ukrán helikopterek ilyen jó teljesítménnyel tudnak dolgozni Oroszország területén belül, szimbolikus jelképe Oroszország eltűnésének, mint nagyhatalom. El tudnátok képzelni azt, hogy ellenséges helikopterek Kína vagy az Egyesült Államok területére támadjanak?”
Egy-egy ilyen esetet lehet azzal magyarázni, hogy nem számított az orosz haderő arra, hogy az ukránok olyan merészek lesznek, hogy a területükre lőnek. Ezzel azonban egyáltalán nem állt meg a sikeres ukrán támadások sorozata.
This video shot near the Novofedorivka air base in Crimea show two practically simultaneous, separate explosions. The Russian claim that there was an explosion of ammunition at the base, causing secondary explosions, is thus likely false. pic.twitter.com/Irnin3JQQY
— Euan (MacDonald) August 9, 2022
Az oroszországi Rosztov és Belgorod megyéket, illetve a 2014-ben elcsatolt Krímet többször is ukrán tüzérségi-, drón-, és szabotőr-támadások érték, az ukránok felrobbantották ráadásul egy VBIED-merénylettel a Krími hidat is, egy olyan létesítményt, melyet elvileg szigorúan őriztek az oroszok.
Security camera footage of the explosion on the only bridge connecting occupied Crimea to Russia pic.twitter.com/stR0MaL3kY
— Alfons (López) October 8, 2022
Oroszország számára talán reputációs szempontból leginkább megalázó esemény az volt, hogy december elején ukrán kamikaze-drónok csapódtak be a Rjazan és Engels mellett található, stratégiai bombázókat tároló légibázisokra. Rjazan kb. 400, Engels kb. 450 kilométerre van az ukrán határtól, a támadásokat ráadásul módosított hidegháborús, Tu-141-es drónokkal hajtották végre.
Bár komoly kár nem keletkezett a létesítményekben: az eset azt mutatta, hogy Oroszország nem tudja betonbiztosan megvédeni a legfontosabb, nukleáris csapásmérő képességekkel rendelkező bombázókat tároló légibázisait, még mélyen a saját területén sem.
: The aftermath of the recent Ukrainian long-range strike against Engels-2 Air Base - a Tu-95MS strategic bomber can be seen covered in fire-fighting foam next to an impact and scotch mark. #Russia
— (Ukraine) December 6, 2022
Korábban pedig az orosz légvédelmet a világ egyik legjobbjának, ha nem *a* legjobbjának tartották. Emlékezzünk csak arra, hogy a NATO második legerősebb állama, Törökország, hajlandó volt feláldozni az F-35-ös vadászgép-beszerzési programot azért, hogy orosz Sz-400-as légvédelmi rakétarendszereket vásároljon, nem kis diplomáciai botrányt indítva ezzel az Ankara-Washington tengelyen.
az orosz belterületeket érő sorozatos ukrán támadások rettenetes reputációs veszteséget jelentenek Oroszországnak geopolitikai szempontból: az egy dolog, hogy akadoznak az offenzív műveletek egy idegen országban, de az oroszok a saját területükön, jól kiépített, stratégiai fontosságú objektumokat sem tudnak megfelelő védelemmel ellátni, holott teljesen világos, hogy a velük ellenséges ország minden adott alkalmat megragad, hogy a támadó hátországának katonai képességeit bénítsa.
Ennek köszönhetően pedig egyértelműen megfigyelhető nem csupán az, hogy Oroszország minden téren egyre nehezebben lel nemzetközi partnerekre, de még az is, hogy a posztszovjet érdekszféra távolodni igyekszik Oroszországtól: Azerbajdzsán Törökországgal, Üzbegisztán az Európai Unióval tárgyal, Kazahsztán demokratizálódik, az örmények pedig élőben utasították vissza Oroszország biztonsági garanciáit. Grúzia pedig csendben, de kollektíven Ukrajnának drukkol, miközben grúz önkéntesek ezerszám harcolnak Ukrajnában, Kijev oldalán.
This video shows closing the CSTO summit in Yerevan. He refused to sign the final declaration. You see how Lukashenka is surprised and Putin drops his pen. #Armenia
— Hanna (Liubakova) November 24, 2022
Gazdasági világháború
Nyílt, katonailag vívott háború nem zajlik Oroszország a NATO-országok közt, az viszont talán már kijelenthető, hogy a gazdasági háború intenzíven dúl. Eddig abszolút nem tűnik úgy, hogy a háború közvetlen régiójában bárki is nyertese lenne a dolognak; az Európai Unió, Oroszország és természetesen Ukrajna eddig kifejezetten rosszul járt, nyilván nem egyenlő mértékben.
Mivel ez a cikk elősorban Oroszországról szól, ezért az őket érintő mutatószámokkal fogunk foglalkozni. A teljesség igénye nélkül:
- bár a háború elején prognosztizált durva recessziót egyértelműen elkerülte az orosz gazdaság, az idei és következő években várhatóan komoly mértékben zsugorodni fog az orosz GDP. Az IMF szerint idén 3,4%-ot, jövőre 2,3%-ot csökken majd az orosz gazdaság teljesítménye, a Világbanknál ugyanez a prognózis 4,5% és 3,6%, az OECD szerint pedig ennél is durvább, 3,9 és 5,6% lesz az orosz recesszió (ezzel szemben az EU-ban idén 3-3,5% körüli növekedés, jövőre stagnálás várható).
- Az orosz infláció nagyon megugrott: bár némelyest mérséklődött az elmúlt hónapokban, áprilisban éves alapon 17,8% volt a drágulás mértéke (októberben már „csak” 12,7% volt az éves adat). Ezen a területen mondjuk az EU sem áll túl rózsásan: 10,6% volt a novemberi infláció az unióban, de egyes tagországokban értelemszerűen ennél magasabb számokat is láthattunk.
- Nem mellékesen számos nyugati iparcikk eltűnt az orosz boltokból, pl. az orosz városi kultúrában státusszimbólumnak számító Adidas, a német prémium autómárkák, vagy éppen a nyugati okostelefonok. Persze, ezek helyettesítése (rövidtávon főleg kínai termékekkel) nem lesz lehetetlen dolog, de akárhogy is nézzük, az orosz városi lakosság hozzászokott egy bizonyos minőségi színvonalhoz, melyet főleg a helyileg előállított termékek nem biztos, hogy hozni fognak.
- Egyes orosz iparágak gyakorlatilag teljesen összeomlottak, talán leginkább az autóipart vágta földhöz a háború. Idén az első tizenegy hónapban összesen 548 ezer 877 új járművet értékesítettek Oroszországban, 60,9 százalékkal kevesebbet az egy évvel korábbinál. Októberben ennél is nagyobb, 62,8 százalék volt a visszaesés éves alapon.
- Az orosz hadiipar várhatóan a tavalyihoz képest 26%-os exportbevétel-visszaesést fog elszenvedni. Ennek az oka az értékesítést korlátozó nyugati szankciók mellett az is, hogy az orosz haditechnika nem teljesít elég jól az ukrajnai harcokban és ezt a magas közösségi média-aktivitásnak köszönhetően az egész világ látja. Elképzelhető, hogy a hadiipar amúgy helyre fog állni a megugró belföldi megrendelések miatt, így az autóiparból elbocsátott munkásokat is fel tudja majd szívni, de az orosz haditechnika-exportnak egyelőre nagyon úgy néz ki, hogy inkább ártani, mint használni fog az ukrajnai háború.
- A magas energiaárak ellenére a költségvetés helyzete is határozottan romlik, a fő költségvetési bevételnek számító olaj értékesítése visszaesett, a kieső nyugati vásárlást nem tudta kompenzálni Kína és India növekvő kereslete. Az egyéb bevételek (mint például a hozzáadottérték-adóból vagy az importhoz köthető bevétel) szintén estek, a kiadások pedig jelentősen nőttek, így az orosz költségvetésben hiány keletkezett. Az oroszok 2025-ig hiánnyal terveznek, idén 2% lehet szerintük a költségvetés hiánya.
Ismét fontos megjegyezni, hogy ahogy katonai értelemben, úgy gazdasági értelemben is messze még a háború vége: ezen a ponton pedig nehéz még látni, hogy az érintett hatalmakra összeomlás vagy éppen egy poszt-szankciós utópia vár.
A legvalószínűbb kimenetel persze továbbra is az, hogy lesznek rosszul érintett és kifejezetten, nagyon rosszul érintett országok a gazdasági háború végén, egyelőre úgy tűnik, az utóbbi inkább Oroszország lesz (nyilván, gazdasági értelemben az abszolút vesztes alighanem Ukrajna lesz).
A háborúnak azonban még nincs vége, így végleges, biztos következtetést ezen a területen sem lehet levonni – ugyanakkor tény, hogy mint agresszor hatalom és egy olyan ország, amely lényegesen nagyobb gazdasági erővel (USA+EU+távol-keleti Amerika-barát országok) áll szemben, Oroszországnak jóval kisebb lesz a gazdasági mozgástere a következő években.
Ami biztos: a modern Oroszország már sose lesz a régi
Összességében tehát elmondható, hogy az Oroszország nagy, szuperhatalmi visszatérését szimbolizálni hivatott háború, mellyel Moszkva az eddigi legütősebb üzenetet akarta küldeni az "arrogáns, orosz érdekeket semmibe vevő Nyugatnak" eddig kifejezetten az ellenkező eredményt érte el: Oroszország súlyos katonai, reputációs és gazdasági károkat szenvedett. Katonai értelemben Moszkva sokkal rosszabbul teljesít, mint azt akár az orosz, akár a nyugati vezetők várták: az ukrajnai „különleges művelet” erős kontrasztot mutat akár a 2014-ben a Krímet megszálló „udvarias emberek,” akár a szíriai kontingens, akár a Kazahsztánt biztosító deszantos alakulatok teljesítményéhez képest.
Ami világossá vált a háború 10 hónapja alatt az, hogy
- Oroszország hadereje nem rendelkezik a megfelelő képességekkel ahhoz, hogy egy limitált, modern, rezsimváltó háborút gyorsan és hatékonyan meg tudjon vívni – vagyis nem rendelkezik azokkal a képességekkel, melyeket a rivális Egyesült Államok számos alkalommal demonstrált az elmúlt évtizedekben.
- Oroszország területeinek védelme (különösen a légvédelem) közel sem olyan áthatolhatatlan, mint ahogy azt sejteni lehetett a háború előtt – vagyis Moszkva saját területeit sem tudja megfelelően megvédeni egy papíron lényegesen korlátozottabb képességekkel rendelkező ellenséges ország rendszeres támadásaival szemben.
- Csupán gazdasági eszközökkel egyelőre nem lehetett megtörni Oroszországot (olyan értelemben, hogy csak a gazdasági károk miatt nem mozdult előre a háború lezárása), ugyanakkor az orosz gazdaság egyes iparágaiban súlyos károk keletkeztek, a lakosság életszínvonala romlott, a következő években pedig számottevő recesszióval kell, hogy számoljanak a moszkvai döntéshozók.
- Mindezek miatt Oroszország geopolitikai mozgástere egyelőre jelentősen csökkent, a posztszovjet érdekszféra is töredezni kezdett.
Vlagyimir Putyin nyílt célja most, hogy egy Amerikával szembe helyezkedő, feltörekvő blokkot hozzon létre ázsiai és afrikai (plusz talán néhány dél-amerikai) országokból, ehhez azonban Kína áldását is meg kellene nyernie az oroszoknak, akik, mint jelentősen nagyobb gazdasági erő és talán most már katonai hatalom is, nem fogadnának el alárendelt szerepet ebben az együttműködésben. Sőt az Övezet és út program jól mutatja, hogy Kínának is jelentős, saját nagyhatalmi ambíciói vannak, sok esetben ezek nem feltétlen egyeztethetők össze az orosz érdekekkel.
Ahhoz pedig, hogy Kína és Oroszország összefonódjon, Amerikának is lenne pár szava – az Egyesült Államok pedig azzal, hogy a mai napig a Kínai Népköztársaság legnagyobb kereskedelmi partnere, sokkal jobban fogni tudja Kínát. Talán ezért is van az, hogy Peking hivatalos kapacitásban még egy katonai teherautót sem küldött Oroszországnak az ukrajnai invázió támogatásához és nyíltan felszólította Putyint arra, hogy eszébe se jusson atomfegyvert használni.
OROSZORSZÁG JÖVŐJE TEHÁT MEGLEHETŐSEN BIZONYTALANNÁ VÁLT A SAJÁT MAGUK ÁLTAL INDÍTOTT KATONAI INVÁZIÓ MIATT ÉS AZÉRT TOTÁLIS ÖSSZEOMLÁSRÓL AKÁR KATONAI, AKÁR GAZDASÁGI ÉRTELEMBEN NINCS SZÓ, OROSZORSZÁG, MINT „MODERN SZUPERHATALOM” ALIGHANEM MEGSZŰNT LÉTEZNI, REPUTÁCIÓJUK PEDIG POLITIKAI ÉS KATONAI ÉRTELEMBEN IS SÚLYOS CSORBÁT SZENVEDETT.
TOP10sztori
Ahogy minden évben, a Portfolio szerkesztősége idén is összeállította az év legmeghatározóbb eseményeit, híreit. Ez a cikk is egy a 10 közül.
Címlapkép: Serhii Mykhalchuk/Global Images Ukraine via Getty Images
