Újabb pakli török kártya?
A piac 2011-12 fordulóján rendkívül erősen büntette, hogy a kormány láthatóan csak az időhúzásra játszik. Éppen ezért - valamint ettől nem függetlenül a lakosság pénzügyi rendszerbe vetett hitének megingása miatt - erősebb fogadkozásokba kezdtek a bizalmi krízisbe került gazdaságpolitikusok, jelezve, megértették egy esetleges államcsőd következményeit. Ez szerencsére meg is hozta a kívánt fordulatot a piacokon.Ezek után tulajdonképpen hihetetlennek tetszik, ha a kormány mégis a Törökország esetében már ismert tárgyalási stratégiához folyamodna. Ott megegyezési szándékot színlelve húzta az időt a gazdaságpolitika, a megállapodás lehetőségét számba véve pedig a befektetők bizalmat szavaztak az országnak.Bár számos érv szól ellene, mégis egyre többen gondolják úgy, hogy a kormány időhúzásra játszik. A kiszivárgott információk szerint így látják ezt többen a Fidesz-frakcióban, és hasonlóképpen vélekednek Brüsszelben. Sőt, ha megnézzük, ebbe a hintába sikeresen ültette bele a befektetőket is a gazdaságpolitika. A piaci szereplők ugyanis most azt gondolják, hogy ha mégis bebizonyosodik, nincs nagy elszántság a megállapodásra, akkor az intenzív árfolyammozgások azonnal jobb belátásra bírják majd a kormányt. Ez a hit pedig már bőven elég arra, hogy ne forduljon nagyot a tőkepiaci hangulat. És ez egészen addig így is maradhat, amíg fel nem merül, hogy valóban teljes kudarccal végződnek a tárgyalások.
De vajon van-e erre esély? Szerintünk lehet, például besokallhatnak a kockázatoktól a befektetők, amikor a devizaforrás szűkében a kormány úgy próbál meg kimenni kötvénypiacra, hogy nincs megállapodás közelében. Ezt ugyanis nyílt beismerésnek lehet tekinteni.
Éppen ezért továbbra is érvényes, ami már decemberben is igaz volt: egy devizában eladósodott, növekedési kihívásokkal küszködő ország nem játszhat igazából a török kártyával. Az időhúzó taktika lehet "belső narratíva", de stratégia aligha. Nem véletlen, hogy ezzel kapcsolatosan akár az előrehozott választások forgatókönyve is felmerülhet - vélik forrásaink, mondván: amíg lehet, érdemes húzni, majd pedig egy gyors megállapodás után meg lehet szerezni újabb négy évre a választói felhatalmazást.
"Horizontális ellenszenv"
Akár török kártyáról, akár egyeztetési nehézségekről van szó, a siker elengedhetetlen feltétele, hogy az előfeltételek nyögvenyelős teljesítése után a hivatalos tárgyalások sokkal simábban folyjanak. Ebben a kormány azért bízik, mert a mostani szakasz meglehetősen informális, utána viszont olyan kérésekkel tud csak az unió előállni, amelyeket az "asztal felett" is lehet képviselni. Brüsszeli forrásaink ugyanakkor arról számoltak be, hogy érzésük szerint a kormány megalapozatlanul optimista a tárgyalások gyors lezárását illetően.
Milyen okok miatt lehet rázós a tényleges tárgyalás? Egyrészt félreértés lehet, hogy a mostani kemény uniós magatartás "jogszerűvé" puhul. Most például Brüsszel láthatóan elvárja, hogy a kötelességszegési eljárás ügyeit (jegybank, bírák, ombudsman) egyet nem értés esetén se terelje bírósági útra a kormány, hanem - önként lemondva jogorvoslati lehetőségéről - fogadja el a Bizottság álláspontját. Csakhogy a hitelszerződés feltételeinek megállapításakor hasonló kötöttségei eleve nincsenek az uniónak, sőt az IMF-nek sem, hiszen a tárgyalási folyamat nem épül formális, jogilag szabályozott eljárásokra. Vagyis szabadon képviselhet olyan álláspontot, amilyet csak akar.
További nehezítő tényező, hogy nem látszik, az előfeltételek teljesítése során enyhíteni tudtuk volna a velünk szemben táplált bizonytalanságot, sőt, mondjuk ki: ellenszenvet. Ehhez kapcsolódik még az a "horizontális" változás, hogy az unió az új gazdasági kormányzás szellemében általános szigort kíván felmutatni, Magyarország pedig kitűnő alany lehet a példa statuálására. Megerősítést jelenthetnek az unió számára a friss élmények is. A görög és olasz kormányváltás, valamint a görög rendezett csőd során az EU szokatlan mértékben szólt bele olyan ügyekbe, amelyek eddig nemzetállami hatáskörben voltak. És bár ezekben az esetben az erkölcsi felhatalmazást az eurózóna megmentése adta, a magyar helyzetben is találhatnak ilyet, ha nagyon akarnak. A friss görög események azért is lehetnek katalizátorai a Bizottság további "keményedésének", mert rövid távon a görög ügy megoldódott (mondjuk inkább úgy, hogy jelentősen enyhült), a magyar eset pedig önmagában jóval súlytalanabb az EU egészére nézve.
Azt se feledjük, hogy bár az előfeltételekről szóló, politikai jellegű tárgyalásoktól az IMF távol tartja magát, a tényleges tárgyalásokra már a washingtoniak is szigorú elvárásokkal készülhetnek. Szerbiában például most tervezik a nyugdíjkorhatár emelését, erős IMF-ösztökéléssel.
A lényeg persze pont ez: vajon mennyire lesznek a kormány számára politikailag költségesek a hitelért cserébe megfogalmazott elvárások? Az akár a görög példa alapján is szinte biztosra vehető, hogy az EU-IMF tandem 5 centiről, nagyítóval kívánja majd vizsgálni a gazdaságpolitika minden egyes lépését, sőt, a terveket is előre, érdemben kell egyeztetni majd vele. Az ambiciózus privatizációs elvárások mintája alapján az a minimumnak tűnik, hogy az állami vagyonfelhalmozás idehaza is megálljon, mondván, egy nehéz helyzetben lévő államnak nem azért ad hitelt a nemzetközi közösség, hogy az közvetve vagy közvetlenül vállalati felvásárlásokat segítsen. Persze hasonló ötletelések még vég nélkül folytathatók, a kérdés pedig az, hogy ezekkel kapcsolatban a kormány mennyire lesz elfogadó. Az, hogy egyelőre még egy lazább hitelmegállapodás megkötéséről sem tett le egészen, azt sugallja, lehetnek még erős illúziói a mozgásteret illetően.
A fentiek alapján tehát nem csupán az előfeltételek megvalósítása, hanem a tényleges tárgyalások is sokkal időigényesebbek lehetnek, mint amire a piac (és a kormány) számít. Az EU persze mérlegelheti, hogy érdekében áll-e egy gazdasági és politikai krízis előidézése, de ne feledjük: másfél év alatt kétszer állt fel nemzetközi tárgyalóküldöttség a magyar asztaloktól, meglehet, részben az érzelmeknek is engedelmeskedve. Az elmúlt időszak azt mutatta, hogy a jóindulatú kooperáció magatartásától mindkét fél el tudott szakadni, így pedig kialakulhat olyan helyzet, ami valójában egyiknek sem érdeke. Mint egy tipikus chiken game, csak itt az egyik fél kamiont vezet.
