Gyermektelenségi adó az 1950-es és a 2020-as években

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

A gyermektelenek adójáról szóló 8/1953. (II. 8.) Minisztertanácsi rendelet a következő felütéssel indított: „Az anyák és gyermekek védelmének fokozása, anyagi és egészségügyi helyzetének megjavítása, a többgyermekes családok támogatása érdekében az állam jelentős anyagi kötelezettségeket vállal. Méltányos, hogy e kötelezettségekben nagyobb arányban vegyenek részt a gyermektelen családok, a nőtlenek és hajadonok, akiket nem terhelnek a gyermek nevelésével kapcsolatos költségek.” Az adó alanyai főszabályként azon 20-50 éves férfiak és 20-45 éves nők voltak, akiknek volt keresete/jövedelme, de nem volt vér szerinti vagy örökbefogadott gyermeke. Az adó mértéke az adóalap 4 százalékát tette ki.

Ugorva a jelenbe, a kormány végső szándékai szerint a kettő vagy többgyermekes nőknek életük végéig, az egygyermekes nőknek pedig 30 éves koruk előtt nem kell majd szja-t fizetni. A kormányfő szerint ekkor már „nagyon közel leszünk ahhoz, hogy azt tudjuk mondani, hogy már rövid távon sem jár rosszabbul az anyagilag, aki gyermeket nevel, mint az, aki nem vállal gyermeket” (Kossuth Rádió, 2025. március 14.).

Mekkora ígéretről van szó?

KSH-adatokra támaszkodó becslésem a következő. A nők korosztályos foglalkoztatotti létszámait a 2022-es népszámlálási adatok arányában szétosztom 0, 1, 2, 3, 4+ gyermekes foglalkoztatotti létszámokra. A 2024-es korosztályos uniszex átlagkeresetekből és a korosztályos férfi és női foglalkoztatotti létszámokból úgy származtatok férfi és női korosztályos átlagkereseteket, hogy azok a férfi és női nemzetgazdasági átlagkeresetek arányát tükrözzék. Megjegyzendő, hogy míg a foglalkoztatotti statisztika teljes körű, addig a kereseti statisztika csak a teljes munkaidőben foglalkoztatottak körén nyugszik. Ennek jelentősége azonban marginális, hiszen 2024-ben a foglalkoztatottak csupán 5 százaléka dolgozott részmunkaidőben. A kapott foglalkoztatotti létszámok és átlagkeresetek alapján tehát kiszámítom a keresettömegeket, ebből pedig az SZJA-tömegeket. A konkrét számokat az 1. táblázat mutatja (kékkel jelöltem a KSH-adatokat).

A kedvezményezettek majdani teljes körét illetően a zöld és narancs számok mutatják meg a havi bevételkiesést (2024-es értéken). A 30 év alatti gyermekes anyáknál becsült (pirossal jelölt) számok esetében némiképp nagyobb a bizonytalanság, mégpedig három okból. Egyrészt, 2023-tól született gyermekkel már eddig is volt adóelengedés, igaz, az érintett kör a vizsgált kategóriának csupán egy szűk szeletét adja (következmény: némi felülbecslés). Másrészt, az elengedés csupán a nemzetgazdasági átlagkereset erejéig szólt, igaz, 30 éves kor alatt inkább átlag alatt, mint felett keresnek a munkavállalók, vagyis ez is kevéssé tűnik releváns szempontnak (következmény: némi alulbecslés). Harmadrészt, a rendelkezésre álló kereseti adat a 20-29 éves, és nem a 25-29 éves korosztályra vonatkozik, azaz a valóságosnál jó eséllyel alacsonyabb kereseti adattal történt a kalkuláció (eredmény: némi alulbecslés). Összességében tehát egy tényező felülbecslést, két tényező pedig alulbecslést implikál, mindazonáltal látni kell, hogy ezek az összegek messze eltörpülnek a többi kategóriánál látottaknál, vagyis a végkövetkeztetésekre vajmi csekély hatással bírnak.

A kormány elsőként a háromgyermekeseket szja-mentesíti, mégpedig idén októbertől. A 30 év alatti egygyermekeseknél 2026. januártól szűnnek meg a keresethez és a gyermek életkorához kapcsolódó korlátozások. A kétgyermekeseknél az elengedés lépcsőzetes: 2026. januártól a 40 év alattiaknak nem kell már fizetni, majd évente 10 évvel növelve korhatárt eljutunk 2029-ig, amikor is megszűnik a korhatár. Ezek és az 1. táblázatban kapott eredmények ismeretében felírhatjuk a kieső bevételek pályáját. Általánosságban is, de főleg ilyen inflációs időkben ezt nem nominális értékekkel, hanem a költségvetés bevételének arányában célszerű megtenni (amivel persze feltételezzük a keresettömegek költségvetési bevételhez viszonyított arányának változatlanságát). Tekintettel arra, hogy a kieső bevételeket 2024-es foglalkoztatási és kereseti adatokból származtattam, a 2024-es költségvetés bevételi főösszegéhez, azaz 38240 milliárd forinthoz viszonyítok (1. ábra).

Az intézkedéssorozat végső állapotában a becsült szja-kiesés mértéke megdöbbentően magas, a költségvetés bevételének 2,83 százaléka! Ez egyébként az adott feltételrendszerben, 2024-es értéken 1080 milliárd forint.

Ennek 70 százaléka a kétgyermekesekhez, negyede pedig a háromgyermekesekhez köthető, vagyis az egygyermekesek része elenyésző.

És mégis miből?

Az államnak nincsen pénze, az adófizetőkét költi, legyen szó magánszemélyről vagy vállalatról. Tehát ha az állam valakinek adni akar, akkor valakitől el is kell vennie. Más szavakkal, egy kétcsoportos zárt rendszerben közgazdaságilag azonos tartalmú mondat az, hogy „A-csoportnak SZJA-kedvezményt adok” és „B-csoportra többletadót vetek ki”. A különbség tehát pusztán szemantikai. A rákosista megközelítés a korszellemnek megfelelően a neki nem tetsző csoportot állította célkeresztbe (direkt adóztatás), míg a jelenlegi megközelítés – szintén a korszellemmel összhangban – a „pozitív diszkrimináció” oximoronjával, a kedvezményezetti csoport reflektorfénybe állításával operál (indirekt adóztatás).

Egy nyitott rendszerben persze szóba jöhet a külföldi jövedelemtulajdonosoktól történő forrásbevonás, de ez értelemszerűen csak átmeneti megoldás, az adósságot ugyanis vissza kell fizetni. Tehát kiadáscsökkentés híján a rezidens magánszemélyeknek és vállalatoknak kell az szja-elengedést állni. Amennyiben a vállalatok kapnák nyakukba a terhet, lesznek eszközeik ennek továbbhárítására:

• (i) általánosságban nem fognak olyan ütemben keresetet emelni, mint egy ilyen teher nélkül tették volna,
• (ii) specifikusan kisebb bruttó keresetet kínálnak majd a kedvezményezett nőknek, hiszen a munkavállaló a nettó keresetet nézi (megjegyzés: ezzel egyúttal a férfi és női bruttó keresetek közötti eltérés mint egyébként is ellentmondásos szociális indikátor teljesen értelmét veszti).

A kedvezményezett magánszemély persze a többletvásárláson keresztül több áfát és jövedéki adót fog fizetni, tehát a pénzeső egy része visszaáramlik az államkasszába (már ha idehaza költik el a többletpénzt).

Az előbbiekből, illetve a kormányzati kommunikációból – amely azt üzeni, hogy a gyerekes nők valódi előnyöket kapnak – logikailag az adódik, hogy a végső számlát alapvetően a kedvezményből nem részesülő magánszemélyeknek kell majd állni. A számszerűsítés érdekében tételezzük fel, hogy a pluszterhet teljes egészében a kedvezményből kimaradók kapják a nyakukba. Az 1. táblázat piros és zöld számainak összegeként adódó (havi) 90 milliárd forintos szja-elengedést a továbbra is szja-alanyi státuszban maradó csoport 2270 milliárd forintos keresettömegére vetítve 4 százalékos értéket kapunk. E többletteher mértéke tehát konkrétan megegyezik a Rákosi-féle gyermektelenségi adó 4 százalékos mértékével.

Az egyes paraméterekben fennálló eltérések figyelembevételével persze tovább finomítható az összemérés. Egyrészt, az 1953-as rendelet 20 éves korig adott felmentést a gyermektelenségi adó fizetése alól, míg a jelen elképzelés a fiatalok szja-mentességének köszönhetően 25 éves korig ad felmentést (igaz, nem teljesen, hanem csak az átlagkeresetig). Másrészt, a korábbi esetben az adóalanyiságnak volt felső életkori határa (45, illetve 50 év), míg a készülő rendszerben nincsen ilyen. Vagyis, az előbbi körülmény tekintetében enyhébb, míg az utóbbi tekintetében szigorúbb a készülő adószabály a rákosistához képest. Ehhez hozzátehetjük azt is, hogy a mostani különbséget tesz az apa és az anya között, tehát itt valójában nem is egy gyermektelenségi, hanem egy nemszülési adóról van szó.

Zárszó

Fontos megemlíteni, hogy e rövid írás kifejezetten az szja-elengedésből levezethető többletteherre fókuszált, tehát a gyermekvállalással összefüggő falusi csok, vidéki otthonfelújítási program, csok plusz elengedés, munkáshitel-elengedés, jelzáloghitel-elengedés, diákhitel-elengedés, családi adókedvezmény, anyasági támogatás, étkezési támogatás, csed, gyed, gyes, gyet, nők40 (40 év jogosultsági idő szerezhető 32 év keresőtevékenységgel) stb. tételek finanszírozási terheit nem vette figyelembe. Mindazonáltal mindebből nem nehéz belátni, hogy a kormányfő szerint a kereset 4 százalékát messze meghaladó átcsoportosításra van szükség ahhoz, hogy a gyermeket vállalók és nem vállalók helyzete kiegyenlítődjön. Már csak egy költői kérdés maradt: megoldódik-e a probléma azzal, ha a nélkülözők jövedelme a hónapról-hónapra élőkével félúton találkozik?

(1957. január 1-én a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a gyermektelenek adóját eltörölte.)

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images