Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Ennek ellenére senki sem állíthatja komolyan azt, hogy ez a két párt "nyert". A CDU eredménye a párt II. világháború utáni történetének második legrosszabb teljesítménye volt, az SPD-é pedig a legrosszabb. Bármilyen kormányt is alakítanak, azt a hasonló kormányok öröksége terheli, amelyek nem tudták kezelni Németország gazdasági problémáit, vagy nem tudtak hatékonyan reagálni az Ukrajna elleni 2014-es és 2022-es orosz inváziókat követő új biztonsági környezetre.
A CDU és az SPD számára ez lehet az utolsó esély, hogy irányt változtassanak, és visszatérjenek arra az útra, amely a német modellt a múltban olyan sikeressé tette.
A nemzeti politikának a német szövetségi államnál alacsonyabb és magasabb szintre kell mozognia – lejjebb a helyi szintre, és feljebb az európai szintre.
Ez azt jelenti, hogy vissza kell térni a szubszidiaritáshoz: ahhoz az elvhez, hogy a hatalmat legjobb a legalacsonyabb szinten gyakorolni, ahol hatékony döntéseket lehet hozni. Ez különösen fontos az egykori Kelet-Németország esetében, ahol szinte minden választókerületben az AfD-nek többsége lett. Paradox módon az AfD jól teljesített, miután a bevándorlási és biztonsági kérdésekkel kampányolt, annak ellenére, hogy Kelet-Németországban kevesebb a bevándorló, mint Nyugaton, és annak ellenére, hogy a nem megfelelő biztonság sok áldozata a jobboldali verőemberek által megtámadott bevándorló volt.
Ahhoz, hogy a kelet-németek kevésbé érezzék magukat elidegenedettnek, az ott jól teljesítő pártoknak – mind a szélsőbaloldalnak, mind a szélsőjobboldalnak – részt kell venniük a helyi problémák megoldásának kidolgozásában, amelyek közül sok nem a bevándorlással kapcsolatos, hanem azoknak például a rossz oktatás és egészségügyi ellátás az oka.
Ugyanakkor a következő német kormánynak számos más fontos kérdést is európaivá kell tennie. Tekintettel arra, hogy Németországnak nincs közös határa nem uniós vagy nem schengeni országgal, a migráció kérdését a legjobb regionális szinten kezelni. Ha a németek korlátozni akarják az illegális bevándorlást, akkor segíteniük kell más országok – nevezetesen Finnország, Lengyelország, Görögország, Olaszország és Spanyolország – határai ellenőrzésének megerősítésében.
A biztonsági kérdés – és annak kezelésének finanszírozása – még sürgetőbb, és nem biztos, hogy megoldható uniós szinten, ahol az oroszbarát erők, mint Magyarország és Szlovákia, vétójoggal rendelkeznek. Németország mégis csatlakozhat az országok egy olyan koalíciójához, amely kész a védelmi beruházások mozgósítása érdekében lépéseket tenni. Vagy, ahogyan Federico Fabbrini olasz jogtudós javasolja, Németország segíthet az 1952-es Európai Védelmi Közösség felélesztésében, amely szervezetről szóló szerződést az Európai Gazdasági Közösség (az Európai Unió elődje) hat alapító tagállama közül négy ratifikált.
Ez a második lehetőség még a nem uniós országok csatlakozását is lehetővé tenné – a szervezetet eredetileg azzal a céllal dolgozták ki, hogy az Egyesült Királyságot is bevonják. A két európai atomhatalom, az Egyesült Királyság és Franciaország részvétele az együttműködésben elengedhetetlen ahhoz, hogy az egykor az Egyesült Államok által betöltött szerepet ellássa.
E gyakorlati intézkedéseken túl Németországnak szellemi megújhodásra is szüksége van. A szociáldemokrácia és a kereszténydemokrácia mindig is Európa-központú mozgalmak voltak. A II. világháború utáni korszakban olyan gazdasági modell létrehozásán dolgoztak, amely egyensúlyt teremt a piacok és a gazdasági hatalmat korlátozó szabályok szükségessége között.
A szociális piacgazdaságot, ahogyan ezt a modellt elnevezték, érdemes most újragondolni, amikor Oroszország és az Egyesült Államok is egy gyökeresen más modellt alkalmaz.
Az új orosz és (most már) amerikai kapitalizmusban az üzleti érdekek egyre inkább a kormányzathoz fűződő támogató kapcsolatokra támaszkodnak, ami egy olyan modellt eredményez, amely nemcsak mélységesen instabil, hanem nem is produktív és roncsoló hatású.
Ez az új amerikai megközelítés szükségszerűen következik a vámok, a valutaháborúk, valamint a gazdasági nacionalizmus és autarkia más eszközeinek visszatéréséből. Mivel a hazai gyártóknak általában ártanak a vámok, amelyek növelik az inputköltségeiket, ezért ezen cégek mentességeket fognak kérni. Míg a kormányzat barátai kedvezményeket kapnak, az ellenségei nem. Idővel az ilyen megállapodások aláássák a gazdasági hatékonyságot és a politikai legitimitást.
Az európaiak számára az a kihívás, hogy hatékony választ találjanak ezekre a változásokra. Az egyes ágazatok előnyben részesítésére vagy támogatására irányuló iparpolitika egyszerű bevezetése politikailag nem lenne fenntartható.
Ehelyett a jelenlegi helyzet az 1950-es évekbeli Európai Gazdasági Közösség eredeti elképzeléséhez való visszatérést követeli meg, amely lebontotta a vámokat Európán belül, miközben biztosította a versenypolitika és az általánosan alkalmazandó szabályok betartását.
Intellektuálisan a hatalmi politika új világa – ahol az üzleti életet az állam eszközeként kezelik – a "neoliberalizmus" elutasításán alapul, ami már régóta készülődött. Vlagyimir Putyin orosz elnök a maga részéről több mint 20 évvel ezelőtt, a legnagyobb orosz magánolajipari vállalat, a Jukosz elleni támadásával kezdte meg az iparpolitika alkalmazását. Azóta a neoliberalizmus elleni háborúja csak fokozódott, és orosz vízumot ajánlott fel mindenkinek, aki megtagadja a „romboló neoliberális ideológiai programot”. Ugyanakkor az USA Donald Trump első ciklusa óta veti be a vámokat, a szubvenciókat és az iparpolitikát.
De a meggondolatlan dereguláció és az agresszív iparpolitika közötti ingadozás helyett inkább szabályok rendszerére van szükség. Ha valaha is eljött az idő az 1950-es évekből kialakult szociális piacgazdaság felélesztésére, akkor az most következett be.
Copyright: Project Syndicate, 2025.
Harold James
A Princeton Egyetem történészprofesszora, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) történésze. Számos könyv szerzője, amelyek többek között a két világháború közötti Németország vagy az IMF történetével, az európai monetáris unióval, illetve a globalizáció kérdésével foglalkoznak.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
