A magán- és közellátás együttélésének nemzetközi példáit mutatta be előadásában Végh Attila, az Eurohealth vezérigazgatója. Először a hazai helyzet tisztázásával kezdte: az egészségügyi finanszírozás teljes hazai költségvetése több mint 5000 milliárd forintot tesz ki, és ebből körülbelül 4000 milliárd, amit az állami egészségügyi biztosító szed be. Körülbelül 300 milliárdot az emberek zsebükből kifizetnek, az egészségpénztáraknál pedig 120 milliárd mutatható ki, míg foglalkozás-egészségügyre a vállalatok 60 milliárdot költenek, és a magán-egészségbiztosítási iparág 25 milliárd forintra tehető.
A hazai helyzet, miszerint egyetlen szolgáltató szedi be a járulékokat, nagyon kevés helyen van másutt, általában több biztosítós rendszereket látunk - mondta kitekintve a nemzetközi példákra.
Érdekes nemzetközi példaként említette a svédországi modellt, ahol a szektorsemleges finanszírozás jegyében az elektív műtéteket kiszerveznek olyan egyszakmás magánszolgáltatóknak, akik mondjuk csak csípőre specializálódnak. A gyógyulási rátájuk messze jobb a komplex kórházakhoz képest, ahol sokfajta feladatot kell végezni.
Megemlítette azt a modellt is, amikor városi kórházakat adnak magánkézbe, ez például Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban figyelhető meg. A modell lényege, hogy egy adott cégcsoport több kórházat összefogva működtet, mert így lehet a méretgazdaságossági szinergiákat kihasználni.
Nagy-Britannia kapcsán pedig a PPP modellt említette meg, amit állami kórházak infrastruktúrafejlesztésére alkalmaztak. Ennek nagy divatja volt az elmúlt tíz évben, most már sokkal kevésbé népszerű. Ezeknek a szerződéseknek az a lényege, hogy olyan esetben, amikor egy állami kórháznak nincsen arra kerete, hogy egy új szárnyat, egy új épületet építsen föl, akkor jelentkezhetnek tender alapján olyan magáncégek, akik ezt megfinanszírozzák egy hosszú távú szerződés keretében. Ennek nyilván nagy előnye volt, hogy így olyan kórházak épültek fel, amire egyébként nem lett volna lehetőség a központi finanszírozás elégtelensége miatt.
Kihangsúlyozta:
ha a magánszolgáltatók állami finanszírozást kapnak, akkor nagyon erős szakmai és biztosítói felügyeletre van szükség.
Az állami és magán szolgáltatók közötti együttműködés jövőjéről szóló panelbeszélgetésen Karai Gábor, a Teladoc ügyvezető igazgatója elmondta: leszögezhető, hogy semmilyen szándék nem jelentkezik az állam részéről abban a tekintetben, hogy nagyobb központi elvonással több pénzt akarjon az adófizetőktől vagy éppen a vállalatoktól beszedni, és így nőjön az egészségügyre fordított hazai források összege. Ehhez a vállalatok és a magánszemélyek önkéntes döntései szükségesek, amit valamilyen adókedvezménnyel lehetne elősegíteni.
Jelen pillanatban a biztosítási szektor az, ami arányaiban a legkisebb finanszírozással járul az egészségügyi kiadásokhoz. Arra számítok, hogy itt pozitív változás fog beindulni.
Fendler Judit, a Szegedi Tudományegyetem kancellárja szerint fontos lenne meghatározni, hogy mi az az ellátás, ami jár egy-egy lakosnak és mi az, amit pluszban megvásárolhat.
Kiemelte: a magánellátásnak az a nagy problémája, hogy óriási beruházási igénye van. A beruházáshoz szükséges összeget valahogy ki kell termelni.
Ez viszont semmilyen szinten nincs benne a rendszerben, így aztán ezt valahol az árakban érvényesíteni kell.
Ficzere Andrea, az Uzsoki Kórház főigazgatója úgy vélte, fontos lenne tisztázni az állami és a magán ellátók közötti viszonyokat abban a tekintetben, hogy ne érintse hátrányosan az állami egészségügyet az, hogy azokat az ellátási formákat végzi, amelyet nem tud, vagy nem szeretne végezni a magánellátó. "Valamikor ez felelősségteljesen, korrekt módon történik, tehát a magánellátó látja, hogy valamire nem képes, és akkor elküldi a beteget az államiba. Ez a korrekt része. A nem annyira korrekt eset az, amikor úgy érkezik be hozzánk a beteg, hogy fölöslegesen indikált vizsgálatok vagy beavatkozások megtörténtek, és aztán kiderült, hogy már akár korábban is lehetett volna tudni, hogy nem biztos, hogy a magánellátás a járható út."
Kóka János, a Doktor24 Csoport elnöke megemlítette, hogy már régóta érvelnek a szektorsemleges finanszírozás mellet, amit taj-kártya hordozhatóságnak hívnak co-paymenttel kiegészítve. Azt is hozzátette, hogy
a szektorsemleges finanszírozás kérdése mellett azzal is foglalkozni kell, hogy a finanszírozási oldalt kellene először is rendbe tenni és nem annyira a szolgáltatói oldalt kell bántani.
Ha ugyanis alapnak tekintjük, hogy a költségvetés nem tud többet fordítani a szektorra, akkor törvényszerűen az fog történni, hogy pénzt szivattyúzunk ki az állami rendszerből, és csatornázzunk át a magánba. Mi pontosan ezért vagyunk a vállalati egészségügyi programok mellett és akár egy kötelező kiegészítő egészségbiztosítás mellett.
Ebben az esetben az aktívaknak egészen más típusú igények kiszolgálására alkalmas egészségügyi szolgáltatását a munkaadók és áttételesen a munkavállalók is finanszírozzák valamiféle adókedvezménnyel. Ezzel több forrás maradna maradna az inaktívak ellátására, hiszen tehermentesítenénk az állami egészségügyet - tette hozzá.
Kőrösi Zoltán, CIG Pannónia és a CIG EMABIT értékesítési vezérigazgató-helyettese elmondta: tapasztalataik szerint egyre többen használják a vállalatok által kínált biztosításokat, vagyis alkalmazottként részt vesznek különböző vizsgálatokon. Itt egyfajta kényes egyensúlyozásra van szükség, hiszen ha minél több vizsgálatra mennek az alkalmazottak, akkor nyilván ezt a biztosítónak a vállalatok díjfizetésénél kezelnie kell.
Fenn kell tartani vállalat elkötelezettségét a biztosítás felé, ezért a díjakat nem lehet folyamatosan évről évre, elriasztó mértékben növelni.
Újlaki Ákos, a Boston Consulting Group ügyvezető igazgatója és partnere kihangsúlyozta:
Magyarország nem költ eleget az egészségügyre, és azt is rossz szerkezetben.
A szektorra a hazai GDP 6,5%-át fordítja az ország (beleértve az állami és magán forrásokat is), ez a ráta 2-3 százalékponttal marad el például Csehország mutatójától. Egyben felhívta a figyelmet arra, hogy a szektorsemleges finanszírozási modell kérdésénél tisztázni kell azt is, hogy mit jelent majd a csőd egy magán ellátó esetében, amelynek ellátási kötelezettsége van.
Címlapkép forrása: Stiller Ákos/Portfolio
