Még az innovációkkal meglehetősen közeli kapcsolatot ápoló szakmai közönség köreiben is élénk érdeklődést és meghökkenést váltott ki némelyik előadás, amelyet a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Innovációs Központja által megrendezett első Future Materials Konferencián hallhattak nemrégiben Budapesten. A szeptember közepén megrendezett, angol nyelvű, kifejezetten nemzetközi közönségnek szóló esemény lehetőséget nyújtott designereknek, kutatóknak, a magánszektor képviselőinek és hallgatóknak, hogy előadások, beszélgetések és workshopok kombinációján keresztül bemutathassák és megvitassák az anyagipar legújabb trendjeit.
Az esemény tematikájának középpontjában egy új, részben érthető, ám kifejezetten rendhagyó trend vonult végig, amelynek alapeleme a lebomló anyagok keresése volt. A környezetvédelmi és szabályozói okokból ma már alapvetőnek számító kérdésre azonban néhány megdöbbentő választ is bemutattak az előadók.
Divatba jönnek a mikroorganizmusok
Az esemény alaphangját az egyik első előadó, Anastasia Pistofidou, a rendhagyó divatipari megoldásokat kutató műhely, a Fabricademy & FabTextiles társalapítója adta meg. Helyi körforgásos anyagi ökoszisztémákról és globális nyílt forráskódú receptekről szóló prezentációjában felvillantott néhány olyan megoldást, amelynek során a textilek, illetve ruhaszerű anyagok előállításában, valamint azok kidolgozásában, például festésében baktérium és gombák segítségét kérték a kutatók. Az eredmény nem maradt el:
cellulózlapok „termesztésével” változatos divatcikkek, például kalapok, táskák, kiegészítők készíthetők, gombafonalak irányított „tenyésztésével” pedig még szélesebb körű lehetőségek adódnak.
Utóbbiakból ruhákat, beltéri lámpabúrát és sátorborítást, valamint kültéri dizájnelemeket is készíthetnek.
Gyorsan elterjedhet
A szóban forgó anyagok talán még a szakmabeliek számára is újszerűnek tűnhetnek, ám az elterjedésük remélhetőleg gyorsabban megtörténik, mint azt ma várnánk – mondta el a Portfolio-nak Lasma Ivaska, a MOME Innovációs Központjának igazgatója. Hozzátette: „számos új technológia nagyon drágának bizonyul az útja kezdetén, de további kutatások és a hozzá kapcsolódó eljárások finomítása révén olyan árat érhet el, amely már üzletileg is rentábilissá teszi. Egy jó példa erre a közelmúltból a napelemek elterjedése, amelyek ötven éve még annyira drágák voltak, hogy kifejezetten ritkán lehetett ilyesmit látni. Manapság az újgenerációs napelemek lényegesen olcsóbbak és terjednek is.”
Lasma Ivaska összességében úgy véli, hogy bár nehéz megmondani, mikor fognak tömegesen elterjedni az ilyen anyagok, jó esély nyílik arra, hogy ez még a mi életünkben megtörténjen.
Együttműködés több területen
Az ár kérdésén túl az új anyagok elterjedésében alapvetően a különböző területek képviselőinek együttműködése és a kölcsönös előnyök kialakítása is szerepet játszik. Ez tükröződött a szervezők koncepciójában is.
Az esemény megszervezésénél a kezdetektől fogva igyekeztük elkerülni azt, hogy egy klasszikus akadémiai konferenciát szervezzünk. Ehelyett egy olyan, sokakat vonzó és többféle területről érkező embereket megszólító eseményt igyekeztünk létrehozni, amely interdiszciplináris együttműködéseket tesz lehetővé.
Így tervezők, dizájnerek, menedzserek és az anyagokat kutató tudósok, valamint a diákok egyaránt az esemény célközönsége volt. A különböző területekről érkezett szakemberek együttműködésének lehetővé tétele és bátorítása a stratégiai célunkkal is egybevág. Hogy egy példát említsek: az egyik előadás arról szólt, hogy a divattervezők hogyan tudnak részt venni az anyagok előállításának és fejlesztésének tudományos munkájában azzal, hogy új szempontokat visznek be a folyamatba.”
Vannak jó példák
A téma ugyanakkor nem a science-fiction tárgykörébe tartozik. A formabontó anyagok már jelenleg is előfordulnak a környezetünkben, ráadásul nem csupán a divatipar kísérleti területein. A csomagolóipar, az építőipar az a terület, ahol már elég erős jelenlét tapasztalható az ilyen anyagok tekintetében, és érdekes módon az autóipar is használja az elért eredményeket.
A gombák segítségével előállított micélium az építőiparban már szigetelésként használatos, ipari szabványnak megfelelő szigetelőelemként alkalmazzák, az úgynevezett micéliumhabból előállítható műbőrt pedig az autók belső borításaként használja néhány gyártó.
A csomagolóipar vezet
Magyarország ebben a versenyben hozzávetőleg a földrajzi helyzetének megfelelő pozícióban van, vagyis a kelet-közép-európai régióban, némileg lemaradva a nyugat-európai régiótól. Mindez nem jelenti azt, hogy nem vesznek minket körbe ilyen anyagok, illetve technológiák.
Bár mi nem látjuk ezeket az anyagokat, vagy nem tudunk arról, hogy biológiailag lebomló vagy komposztálható anyagokat vásárolunk a boltokban csomagolásként, attól azok még ott vannak
– mondta el a Portfolio-nak Minkó Mihály, a MOME Innovációs Központjában kutató és adatvizualizációs szakértő. Hozzátette: „elsősorban a csomagolóiparra van rálátásom, ott már elég erősen elkezdtek átállni a gyártócégek arra, hogy megpróbáljanak minél inkább környezetbarát termékeket a piacra dobni. A vásárlók nem feltétlenül vannak tisztában azzal, hogy ami a kezük ügyébe kerül, az valóban egy biológiailag lebomló anyag, és kétségkívül igaz az is, hogy az ilyen anyagok tömeges használata még nem annyira elterjedt, mint tőlünk nyugatabbra. De idehaza is megfigyelhető, hogy nem használhatunk egyszer használatos szívószálakat, evőeszközöket a szabályozás miatt, ezek kiváltására pedig már a magyar gyártók magyar termékei is rendelkezésre állnak.”
Kulcskérdés az ár
A néhány üdítő kivételtől eltekintve azonban mindezek az anyagok még nem jelentenek versenyképes alternatívát a gazdaság szereplői számára – igaz, ez gyorsan megváltozhat a jövőben. Minkó Mihály szerint a formabontó matériák használata akkor lesz olyan mértékben elfogadott és elterjedt, amikor a technológiai skálázhatóság megugrása megtörténik.
Jelenleg az ilyen anyagok előállítása, és az ebből történő gyártás még nagyon kevés esetben skálázható felfelé, hogy a tömegtermelés mennyiségi mutatóit elérjék – márpedig ez kellene a gazdaságossághoz. Ha azonban elérjük azt a pontot, hogy a lebomló anyagok használata versenyképes a műanyaggal, akkor gyors elterjedést tapasztalhatunk
– véli a kutató, aki szerint mindaddig a tudatosság növelése mellett elsősorban szabályozói változtatásokkal kellene segíteni ezek elterjedését.
A szakértő szerint ugyanakkor az új anyagok versenyképessége már nincs annyira messze.
„Sőt, a csomagolóiparban ez már nagyon közel van, hiszen a különböző biocellulózok meg gombamicélium-kompozitok már hasonló tulajdonságokkal és árstruktúrával rendelkeznek, mint például a hungarocell.”
A cikk megjelenését a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem támogatta.
Fotó: Turós Balázs
