Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Az alábbiakban Kiss Borbála Tünde elemző és Lantos Csaba üzletember, egészségipari, élettudományi befektető közös írásának második részét közöljük. Az első rész itt olvasható.
Hogyan mérjük a növekedést?
A tényleges magánegészségügyi kiadások megismeréséhez a vállalatok árbevétele nem egy tiszta mérőszám, mivel számos más tétel is belekeveredik, amely torzíthatja a növekedési mutatókat. Olyan tevékenységek és azok árbevételei is megjelennek benne, amelyeknek végsősoron a forrása az OEP / Országos Egészségbiztosítási Pénztár (ma ugyanezen intézményt mint NEAK / Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő ismerjük). Ahhoz, hogy ezt teljeskörűen ki tudjuk szűrni, fontos átlátni, hogy hogyan jelenhet meg állami forrás a rendszerben.
Az eltelt évtizedekben kialakult egy szolgáltatói kör, amellyel az OEP/NEAK közvetlenül szerződött szolgáltatói feladatokra. Mindenekelőtt ide tartoznak a házi orvosok (felnőtt és gyermek), ill. az állami feladatokat ellátó, az OEP/NEAK-kal szerződött fogászatok. Nagyságrendileg 6500 háziorvosi praxist, valamint 3500 fogászatot finanszíroz így a NEAK. A háziorvosi vállalkozók és vállalkozások ebből a forrásból származó bevétele több mint 125 Mrd Ft, míg a szerződött fogászatoké 30 Mrd Ft. Ezek egyértelműen közfinanszírozott tevékenységek, jóllehet magánvállalkozók vállalkozási bevételeként jelentkeznek. De ide tartoznak mindazok az egészségügyi szolgáltatások is, amelyeket magántulajdonú profitorientált (vagy éppen egyházi, alapítványi vagy nonprofit társasági) formában működtetnek, és tevékenységükért a NEAK-tól kapnak kifizetéseket. A vese dialízist döntő részben ilyen szerződésekkel, erre specializálódott európai „játékosok” végzik. De hasonlóan jelentős a szerepe a szerződött magánvállalatoknak a labordiagnosztikában, vagy éppen a nagy értékű képalkotó diagnosztika területén (pl. PET CT), és a példákat lehetne sorolni. Ezeket a NEAK-tól származó bevételeket, ahogy a későbbiekben bemutatjuk, le kell vonni a magáncégek bevételeiből, hogy a tényleges magán finanszírozáshoz eljussunk.
A közvetlen NEAK finanszírozáson kívül szerteágazóan jelen van a közvetett (indirekt) NEAK finanszírozás is, amelyet viszont rendkívül nehéz statisztikailag megfigyelni és így számba venni. Közvetett NEAK finanszírozás alatt azt értjük, amikor valamilyen közszereplő (pl. költségvetési intézmény, önkormányzat, állami egyetem, kórház) szerződik az adott feladatra a NEAK-kal, ám a tevékenység egy részét (vagy egészét) egy (vagy több) magánszolgáltatóval végezteti. Ekkor a magánszolgáltató egyfajta kiszervezett tevékenységet végez, amelyért a kifizetést áttételesen szintén a NEAK-tól kapja, nem pedig magánpiaci igényt elégít ki.
Ahogy az az alábbi ábrán is látszódik, ezektől a tételektől tehát meg kellene tisztítani az adatokat, hiszen itt nem a háztartások (továbbá egészségbiztosítók, cégek, vállalatok, vagy önkéntes egészségpénztárak) a végső forrásai ezen árbevételnek – hanem közösségi forrásból származnak. Valójában a direkt és az indirekt NEAK finanszírozáson keresztül összekeveredik a magán és a közösségi egészségügy, amelynek hatását ki kell szűrnünk.
Ha tovább bontjuk a folyamatokat, azt láthatjuk, hogy még bonyolultabb a képlet. A direkt és indirekt támogatások tovább gyűrűznek a rendszerben, amelyet a következő ábrán igyekszünk szemlélteni.
Teoretikusan nézzük meg az itt látható láncot: az „A” szolgáltató árbevétele (2 Mrd Ft a példa kedvéért) kizárólag az előbb említett kiszervezett tevékenységből származik, tehát minden bevétele indirekt NEAK finanszírozás valójában. „A” mindemellett számos további alvállalkozót bíz meg, van két nagyobb „B” és „C”, amelyek egyenként 600 mFt ill. 400 mFt árbevétellel rendelkeznek (a példa kedvéért az ő árbevételük kizárólag „A”-tól származik). Ugyanakkor több egyéni vállalkozó (pl. KATA-zó) orvos vállalkozót is foglalkoztat, azok összesített árbevétele legyen 500 mFt. Viszont „B” és „C” is további orvos vállalkozókkal végzi el a tényleges tevékenységét, az ő alvállalkozóik rendre 360 ill. 240 mFt kumulált árbevételt jelentenek. Ezzel a lánccal talán jól érzékelhető, hogy bizony 2 Mrd + 600 m + 400 m + 500 m + 360 m + 240 m =4,1 Mrd Ft magánszolgáltatásból származó árbevételnek látszik az, ami valójában teljes mértékben közfinanszírozásból származó árbevétel.
A példa bár elméletinek látszik, gyakorlati szakemberként azonban pontosan tudjuk, hogy a valóságban ez természetesen létezik, bevett gyakorlat, ami persze egyáltalán nem baj, sőt. Csak tudnunk kell, hogy az adatokat nem árt óvatosan kezelni, és ezeket a halmozódásokat, redundanciákat lehetőség szerint kiszűrni. Ami persze embert próbáló feladat.
Szintén belekeveredhetnek az ellátók bevételébe gyógyszerértékesítéssel és egyéb nem egészségügyi szolgáltatással kapcsolatos tételek. Tehát az eddigiek alapján korrigálni kell a multiplikációs hatással és a gyógyszerforgalmazásból származó árbevételekkel is az indirekt és direkt NEAK finanszírozás mellett. Ezáltal a korábban megjelenített ábránk valójában a következőképpen módosul:
Kolléganőmmel, Kiss Borbálával arra vállalkoztunk, hogy megkísérlünk legjobb ismereteink szerint egy olyan adatbázist készíteni, amely kiszűri a direkt és indirekt NEAK finanszírozást, továbbá a fentiekben leírt halmozódásoktól, gyógyszerbevételektől megtisztítja a nyilvánosan elérhető adatokat. Így egy olyan becslést készítettünk, amely véleményünk szerint közelebb állhat a valósághoz, megmutatja, hogy mennyi is lehet a ténylegesen magán finanszírozású egészségügyi teljesítmény Magyarországon.
Saját becslés teljes magánegészségügyi piac árbevételére
Ahhoz, hogy ezen pontosításokat végbe tudjuk vinni, először is az elérhető statisztikákat vettük alapul. A KSH adatai szerint 2018-ban a nem közösségi egészségügyi kiadások 883,2 Mrd forintot tettek ki az alábbi megoszlásban:
- Önkéntes egészségügy-finanszírozási alrendszerek: 105 Mrd Ft
- Háztartások: 769 Mrd Ft
Itt az is látható, hogy ezeket az összegeket mikre költötték. Mivel mi csak az egészségügyi szolgáltatások piacát szerettük volna megbecsülni, ezért elhagytuk a gyógyászati termékeket (gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök), amivel összesen 447 Mrd Ft-ot kaptunk eredményül a 2018-as egészségügyi szolgáltatás kiadások mértékére, amely 2010 óta 3,52%-os CAGR-rel növekedett. Ebben benne vannak a fekete piaci kiadások (hálapénz és lakásrendelők), továbbá a számla ellenében megvásárolt egészségügyi szolgáltatások: a lakosságot segítő nonprofit szervezetek, az önkéntes egészségpénztárak és a biztosítók által finanszírozott szolgáltatások, valamint a vállalkozások egészségügyi kiadásai is a háztartások által számla ellenében megvásárolt egészségügyi szolgáltatásokon kívül. (Mi pont ezt keressük.)
A hálapénzre (más néven paraszolvenciára) úgy tekintünk, ahogy a legtöbb kutatás definiálja ezt a fogalmat: a közellátásban dolgozó orvos a betegtől (hozzátartozójától) pénzt kap a szolgáltatás során vagy ezt követően. A lakásrendelők nem adózó bevételeként azt a jövedelmet tekintjük, amikor egy (egyébként számlaképes) orvos nem állít ki számlát a magánegészségügyi tevékenység elvégzése során, és így feketén keletkezik jövedelme. A hálapénz értékét információink szerint nagyságrendileg az itt szerepeltetett járóbeteg-ellátásra fordított kiadások kb. hatodára, tehát 70 Mrd Ft körülire becslik (bár a KSH háztartás-statisztikai felméréséből ennél alacsonyabb érték, kb. 38 Mrd Ft „látszik”).
A fent említett 447 Mrd Ft-os érték alapvetően egy kereslet oldali becslésen alapszik, a háztartások kiadásainak követéséből következtet a KSH a piacméretre. Ugyanakkor ami az egyik oldalon kiadás a háztartásoknak, az a másik oldalon bevételként jelenik meg a magánegészségügyi szolgáltatóknál.
Egy másik lehetséges út tehát, a kínálat oldali becslés, amikor az ellátók bevételeit vizsgáljuk, amely szintén elvezethet egy becsült piacmérethez. Erre azonban csak nyers adatokat találtunk a KSH honlapján, ahol TEÁOR kód szerint vannak nyilvántartva a vállalatok adatai, így a humán-egészségügyi ellátókra könnyen rá tudtunk szűrni. Eszerint 2018-ban összesen 34 125 ilyen vállalat volt, közel 630 Mrd Ft összárbevétellel. Ez a szám jóval nagyobb a keresleti oldal felől becsült 447 Mrd Ft-nál, ráadásul csak a legális, bejelentett jövedelmeket foglalja magában. Ugyanakkor feltételezéseink szerint nem minden bevétel kapcsolódik ténylegesen a magánegészségügyi piachoz, ezért még további korrekciókra szorul a megtalált 630 Mrd Ft.
A top 304 cég vizsgálata
Ahogy azt már említettük, a humán-egészségügyi ellátók árbevétel adataiban gyakran benne vannak a direkt és az indirekt NEAK kifizetések is, amelyeket először ki kell szűrnünk, ha a valódi magánpiac méretére vagyunk kíváncsiak. Ennek elvégzésére egy megközelítést alkalmaztunk, amely során tételes vizsgálatba vontuk azt a 304 céget, amelyeknek 2018-as árbevétele meghaladja a 200 mFt-ot (ezzel összességében árbevétel alapján a piac kb. 39%-át teszik ki), majd ebből következtettünk a teljes sokaság jellemzőire.
A kutatáshoz szükséges adatokat két forrásból gyűjtöttük össze. Egyrészt az Optent, másrészt pedig a NEAK által kiosztott támogatásokról szóló adatbázisát használtuk fel. Feltételezéseink szerint a magánegészségügyi szereplők egyrészt megtalálhatóak az Optenben, másrészt viszont sokuk NEAK-os (államilag finanszírozott) tevékenységet is végez, amelyet ki kell szűrni a bevételeik közül, ha a tényleges magánegészségügyi piachoz szeretnénk eljutni.
Mindezek alapján az alábbi ábrán látható finanszírozási szerkezetet feltételeztük a felső 304 cégnél (illetve később a teljes magánegészségügyi piacnál is). Ezen szerkezet mentén haladva végeztük el az általunk szükségesnek tartott korrekciókat is.
A bázist a 2018-ban 200 mFt fölötti árbevételű, humán-egészségügyi ellátást végző (TEÁOR 86-os főtevékenységű) cégek árbevételének összessége adta, amelyet az Optenből töltöttünk le.
Cégenként átnéztük, hogy közvetlenül kapnak-e NEAK támogatást és azt vajon, egyéb, vagy árbevételként tüntetik föl a beszámolóikban? Amennyiben a kiegészítő mellékletben feltüntették, hogy a NEAK támogatást egyéb bevételként számolják el, nem módosítottuk az árbevételüket. Ugyanakkor az esetek túlnyomó többségében azzal szembesültünk, hogy a közvetlenül NEAK-tól származó támogatások árbevételként szerepeltek, ilyenkor ezeket az összegeket levontuk a teljes árbevételből.
Az indirekt NEAK finanszírozás vizsgálatához már a direkt NEAK finanszírozással csökkentett árbevétel adatokat használtuk. 5 évre visszamenőleg átnéztük az egyes cégek éves beszámolóit és kiegészítő mellékleteit. Elemeztük a cégek online elérhetőségeit, megnéztük a honlapjukat, virtuálisan bejártuk a telephelyeiket, megnéztük – ha volt – a rendelési időkeretet, honlapjukon a náluk rendelő orvosokat, szakdolgozók számát.
Mindezek – és piacismeretünk – alapján három kategóriába soroltuk be a felső, valamivel több mint 300 céget, annak mentén, hogy a direkt NEAK kifizetéseken túli árbevételük (árbevétel-különbözet) milyen arányban származhat közvetett támogatásokból.
- „Magán csoport”: Az árbevétel-különbözet döntő részben a magánpiacról származik, azaz nem állami / önkormányzati megrendeléseket elégítenek ki – ebben a körben azt feltételeztük, hogy a közvetett, végsősoron NEAK-tól származó árbevétel az 1%-át teszi ki a tevékenységüknek.
- „Állami csoport”: Az árbevétel-különbözet döntő részben közvetetten a NEAK-tól származik – ebben az esteben 99%-ra tettük az indirekt központi finanszírozás arányát.
- „Vegyes csoport”: Köztes kategória, ahol jelentős a NEAK által közvetetten finanszírozott közreműködői (vagy más néven kiszervezett) tevékenység, de egyértelműen beazonosítható, hogy szignifikáns magánfinanszírozású bevétellel is rendelkezik a cég – itt 50-50%-os arányban osztottuk meg a korrigált nettó árbevételt.
A „Magán csoportban” olyan cégeket találtunk, mint a Medicover, a Róbert Károly Magánkórház, a DMC, a Dr. Rose, a Maternity, a Firstmed, a Rózsakert Medical, akiknek nem, vagy csak alig volt direkt bevétele a NEAK-tól, és úgy gondoljuk, hogy kiszervezett központi tevékenységeket sem végeznek jelentős szinten. Ide került a Budai Egészségközpont Kft. amelynek Országos Gerincgyógyászati Intézetként ugyan jelentős a NEAK finanszírozása, de ezt direktben kapják, szerintünk nincs további indirekt finanszírozás. Végül ebben a csoportban található a fogászatok legnagyobb része is (pl.: Kreatív Dental, Revay Dental Clinic).
A „Vegyes csoportba” tartozó nagyobb cégek, akik csak kevesebb direkt NEAK támogatást kapnak, többek között a ScanoMed, a Swiss Medical és a Kardirex; róluk azt feltételeztük, hogy részesülnek további közvetett központi finanszírozásban, de jelentősek a magánbevételeik is. Ugyanakkor kerültek ide olyan vállalatok is, amelyek sok közvetlen NEAK-os finanszírozással rendelkeznek (70% fölött), de úgy gondoljuk, hogy a maradék összegnek egy jelentősebb része magánegészségügyi árbevétel. Ilyenek, példának okáért a B.Braun Avitum és az FMC Dialízis Center.
Az „Állami csoportba” olyan, döntően közösségi (pl. önkormányzati) tulajdonban álló nonprofit szakrendelők, illetve azok a jellegzetes szakmai magánszolgáltató-csoportok tartoznak, mint pl. a betegszállítók, orvosi ügyeletet nyújtók, nagyobb megyei kórházak és egyetemi klinikák állandó beszállítói (közreműködői). Bennük az a közös, hogy végső soron szinte teljesen állami finanszírozásúnak tartjuk őket.
Nem állítjuk, hogy módszerünk vitathatatlan – ám az elemzéshez szükséges adatok részletes bontása legtöbbször nem nyilvános, így az elemzőnek meg kell elégedni a legjobb becslés módszerével.
Mindezek alapján a mi feltételezésünk szerint ebben a körben az összes nettó árbevétel (242,5 Mrd Ft) 30%-át tette ki a direkt NEAK kifizetés (74 Mrd Ft), valamint további 27%-ot (65 Mrd Ft-ot) az indirekt központi finanszírozás. Tehát a tisztán magánpiaci bevétel a kiindulási árbevétel kevesebb mint fele, mindössze 43%, összesen kb. 104 Mrd Ft volt. Ezek a számok már önmagukban is jól mutatják, hogy mennyire keverten van jelen az állami és a magánegészségügyi feladatok ellátása a piacon. Tehát még egyszer: a top 304 egészségügyi szolgáltató bevételének többsége az direkt vagy indirekt NEAK kifizetésből származik.
Természetesen egy percig sem állítjuk, hogy a közvetett NEAK finanszírozásban mi bármi kivetnivalót találnánk. Feltehetően a megbízások többségét tisztességes versenyben, igen sokszor közbeszerzési eljárások során nyerik el a szolgáltatók. Az igazság kedvéért azért megjegyeznénk, hogy ez nem egy tökéletes verseny alapú piac. Aki korábban érkezett, beszállhatott, aki később az meg nem. Mi pusztán ezt az alpiacot nem vizsgáljuk, mert a mi érdeklődésünk kifejezetten arra irányul, hogy a háztartási kiadásokból, az önkéntes egészségpénztárakból, az egészségbiztosításokból, ill. a vállalatoktól, alapítványoktól származó finanszírozásból élő magánszolgáltatási piac nagyságát határozzuk meg.
Kiterjesztés a teljes piacra
Miután a top 304 céget alaposabban is megismertük, következő lépésként a teljes sokaságra is igyekeztünk megbecsülni az indirekt és a direkt NEAK kifizetések értékeit, hogy az egész piacra legyen egy tisztított mutatószámunk.
A direkt NEAK támogatások megbecsléséhez először összevetettük a NEAK és az Opten adatbázisát, megvizsgáltuk, mely vállalat mennyi NEAK finanszírozáshoz jut. Így összesen 198 648 585 eFt kifizetést találtunk meg. Az Opten listájából hiányoznak olyan szereplők, mint az egyéni vállalkozók, alapítványok, egyesületek, egyházak, pedig ők sem tartoznak a központi költségvetéshez. A számukra folyósított kifizetések szintén a közvetlen NEAK támogatások részét képezik. Ezekkel együtt, azt találtuk, hogy összesen kb. 243,5 Mrd Ft direkt NEAK kifizetéshez jutottak az ellátók 2018-ban (amely az összes árbevételük 39%-a, tehát majdnem 10%-kal magasabb, mint ha csak a top 304 céget nézzük). Ha ezt kivonjuk a már ismertetett 630 Mrd Ft-ból, amely a KSH nyilvántartásaiban szereplő TEÁOR kód szerinti humán-egészségügyi ellátók összárbevétele, 386,5 Mrd Ft-ot kapunk, amely a magánegészségügyi ellátók összes, nem közvetlenül a NEAK-tól származó árbevétele.
A piac méretét tovább csökkentettük ezután az indirekt NEAK támogatások összegével. Ezt két lépésben végeztük. Egyrészt a korábbi tételes elemzés alapján már volt egy becsült értékünk a top 304 cégre (65 Mrd Ft), másrészt a maradék (piac kb. 60%-át alkotó) kisebb szereplők esetében úgy gondoljuk, hogy ez az összeg 39 Mrd Ft körül alakult a következő megfontolások alapján:
- A korábbi piaci tapasztalatainkból kiindulva azt feltételeztük, hogy a jelentősebb indirekt NEAK-os „kiszervezéseket” általában nagyobb cégek tudják megszerezni maguknak; a kisebb vállalkozások ezekről gyakran lemaradnak.
- Ráadásul a kisebbek között egyre nő a háziorvosok és fogorvosok aránya, akik ha kapnak is központi forrásból származó támogatást, akkor az szigorúan direkt NEAK finanszírozás formájában jelenik meg. Ez utóbbi feltevést erősíti meg az is, hogy a top 304 cégnél a direkt NEAK finanszírozás aránya az árbevételhez viszonyítva 30,5%, míg a kisebb cégeknél ugyanez az arány 43%.
Mindezekre építve tehát mi kb. 10% indirekt NEAK finanszírozási arányt gondolunk reálisnak ezen cégek esetében, amely 39 Mrd Ft indirekt NEAK finanszírozást jelent. A teljes indirekt finanszírozás mindezek alapján 65 + 39 = 104 Mrd Ft volt 2018-ban.
Ha a direkt NEAK támogatásokkal csökkentett bázisból levonjuk az indirekt NEAK támogatás becsült értékét is, akkor 386,5 – 104=282,5 Mrd Ft-ot kapunk, amely feltételezéseink szerint az ellátók kiszámlázott, legális, szabadpiaci bevételeivel egyenlő.
A kapott becslések hatása a növekedésre
Láthatjuk tehát, hogy a szolgáltatók legális, magánpiaci árbevétele összesen 282,5 Mrd Ft, amely egy kínálat oldali közelítés a piac méretére. Ha belegondolunk, a másik, keresleti oldalon ennek az összegnek meg kell egyeznie a háztartások egészségügyi kiadásaival, miután megtisztítjuk őket a paraszolvenciától és a lakásrendelők kiszámlázatlan szolgáltatásaitól.
Ha elfogadjuk a korábban említett 70 Mrd Ft-os adatot a paraszolvencia nagyságára, kaphatunk egy becslést a lakásrendelők bevételeire. Ehhez mindössze annyit kell tennünk, hogy kivonjuk a KSH által megállapított, a háztartások összes egészségügyi kiadásából a legális bevételeket és a paraszolvenciát, ami alapján tehát 447 – 70 – 282,5 = 94,5 Mrd Ft a lakásrendelők bevétele megközelítőleg.
Megjegyezzük, hogy egy 2012-es tanulmányban 158 Mrd Ft-ot mutattak ki a magánszolgáltatók legális (kiszámlázott) bevételeként. Ehhez jött az akkor 70 Mrd Ft-ra becsült hálapénz és a 144 Mrd Ft-ra becsült lakásrendelők bevétele (ez utóbbi két tétel nyilvánvalóan becsült adat).
| Az egészségügyi szolgáltatók árbevételének összetétele | ||
| Mrd Ft-ban | 2012 | 2018 |
| Magánszolgáltatók legális árbevétele | 158 | 282 |
| Hálapénz | 70 | 70 |
| Lakásrendelő | 144 | 94 |
| Összesen | 372 | 447 |
| Forrás: Kiss Borbála Tünde, Lantos Csaba | ||
A teljes magánpiac ezek szerint 3% CAGR-ral nőtt (372-ről 447 Mrd Ft-ra), ami nagyságrendileg megfelel a keresleti oldalról kimutatott 3,52 %-os CAGR-nak – igaz, ez utóbbit 2 évvel hosszabb időszakról mutatták ki (2012-2018 közötti időszakra érvényes ez a 3%-os átlagos növekedési gradiens, a 3,52%-ot pedig 2010-től számoltuk).
Valójában több korlátja is van azonban a fentieknek. Ha a KSH 38 Mrd Ft-os (2018-as) becslését fogadjuk el a hálapénzre, akkor az azt jelenti, hogy valójában szinte lefeleződött a hálapénz nominális mértéke Magyarországon. Ezt ugyan mi nem tartjuk valószínűnek, ám lehetetlennek sem ugyanakkor. Akárhogy is, akkor valójában a lakásrendelők sor értéke változik, azaz ott kisebb volt a kifehéredés.
| Az egészségügyi szolgáltatók árbevételének összetétele | ||
| Mrd Ft-ban | 2012 | 2018 |
| Magánszolgáltató számlára | 158 | 282 |
| Hálapénz | 70 | 38 |
| Lakásrendelő | 144 | 126 |
| Összesen | 372 | 447 |
| Forrás: Kiss Borbála Tünde, Lantos Csaba | ||
A lényeg azonban így is, úgy is egyértelmű: a legális, számlázó magánegészségügyi szolgáltatók árbevétele éves 10%-os CAGR fölött tudott növekedni, miközben a hálapénz és a lakásrendelők (tehát a szürke-fekete része a piacnak) változó mértékben ugyan, de egyértelműen visszaszorultak!
Azaz jelentősen fehéredett a magánegészségügyi szolgáltatók piaca.
Ahogy arra az elméleti fejtegetéseinkben is utaltunk, léteznek ellátási láncok a magánegészségügyben is. Itt az egymásra épült vállalkozók, alvállalkozók, közreműködők egymásnak nyújtanak szolgáltatásokat, így a számviteli beszámolók additív mechanikus összevetéséből kijövő számokat mindenképpen korrigálni lenne célszerű. Ám ehhez semmilyen fogódzót nem találtunk, hogy ezt a korrekciót elvégezzük. Így jobb híján implicit módon azzal a feltételezéssel éltünk, hogy a vizsgált időszakban ezen ellátási láncok által okozott redeundancia mértéke nem változott.
Nézzük meg ugyanennek a kérdésnek egy másik vetületét. Az egészségügyi szolgáltatók közül sok nem kizárólagosan, vagy még csak nem is feltétlenül dominánsan foglalkozik egészségügyi szolgáltatás nyújtásával. Sok olyan egy (vagy néhány) orvos által tulajdonolt mikro- és kisvállalatot ismerünk, amelynél a cég árbevételének valamely más szolgáltatás vagy éppen az egészségügyhöz (akár lazán) kapcsolódó termék értékesítés teszi ki a jelentékeny részét. Miután itt sem találtunk olyan korrekt elemzésre lehetőséget biztosító módszert, ami alapján ezt becsülni tudtuk volna, így itt is azt feltételeztük implicit módon, hogy nem változott érdemben a belső struktúra.
Mindezek alapján úgy gondoljuk, hogy a 282,5 Mrd Ft-os legális piacméret egyfajta maximumként is felfogható, amelyet valójában még csökkentenek tételek, amelyekre nincs pontos becslésünk, ahogy azt az alábbi ábrán is jelöltük. Tehát a 10%-os CAGR 2012 és 2018 között valójában feltételezhetően valamennyivel alacsonyabb, de igen valószínű, hogy a teljes magánegészségügyre kimutatott 3,52%-ot jóval meghaladja.
Konklúzió
A tanulmány elején azt a kérdést tettük fel, hogy hogyan lehetséges, hogy a magánegészségügyi szolgáltatások piaca 2010 és 2018 között mindössze 3,52%-os összetett növekedési ütemmel bővült, amikor ugyanezen időtávon a GDP CAGR-je 5,75% volt, a kormányzati kiadások egészségügyi szolgáltatásokra évente átlagosan 6,03%-kal növekedtek, valamint az egy főre jutó éves kiadások emelkedése 5,91% volt. Ráadásul a piac tetejét alkotó 29 legnagyobb ellátó forgalma átlagosan 14%-kal emelkedett 2013 és 2018 között.
A legnagyobb szereplők kiugróan magas növekedését könnyen magyarázhatja a piac koncentrálódása, amely során a legnagyobb szereplők terjeszkedése részben a kisebbek beolvasztásával, piacuk elnyerésével magyarázható. Tehát történt egy egyértelmű, jól látható belső szerkezeti változás.
A többi mutatóval szembeni, kb. 2,5 százalékpontos elmaradásra viszont ez nem elegendő magyarázat. Ennek megértéséhez megnéztük, hogy hogyan változott az egészségügyi ellátók legális forgalma, valamint a hálapénz és a lakásrendelők bevétele a vizsgált időszakban. Továbbra is jelentős a bizonytalanság a hálapénz tényleges mértékére vonatkozóan – és ebből következően az általunk lakásrendelőnek nevezett fekete jövedelmek is csak nagy bizonytalansággal becsülhetőek. Az azonban kijelenthető, hogy 2012-höz képest a legális, számlát kiállító és bevételt elkönyvelő magánszolgáltatók forgalma jelentősen, évi közel 10%-kos ütemben nőtt! Azaz nem csal az intuíciónk: valóban gyorsan, évente kétszámjegyű, vagy ahhoz nagyon közeli százalékkal nő a (legális) magánpiac.
Összességében ez egy kívánatos folyamat, hiszen így a korábban számlakiállítás nélkül történő lakásrendelős ellátások helyét átveszi a legálisan működő magánegészségügy. Ráadásul a számok azt mutatják, hogy ezzel a fogyasztók is jól járnak, hiszen arányaiban kevesebbet kell zsebből költeniük, a magánkiadások aránya az összes egészségügyi kiadásban 38%-ról 31%-ra csökkent 2012 és 2018 között.
Ahogy bármely más európai országban is, Magyarországon az állami (köz)költés mértéke és aránya továbbra is meghatározó, de elkezdett kialakulni egy olyan felső szolgáltatói réteg, amely joggal lehet bázisa egy kialakuló új struktúrának, amely magán finanszírozás dominanciája mellett egy strukturált co-payment rendszer kialakítását nem csupán lehetővé teszi, ám egyben kínálati verseny fokozásával indokolttá is teheti / teszi. Azonban a legújabb fejlemények azt mutatják, hogy Magyarország nem ezt az utat választja, hanem a magán és közösségi szektor teljes elválasztását veszi célba, amely valószínűleg teljesen felborítja az eddig kialakult struktúrát. Azt, hogy ez mit fog jelenteni a jelenlegi szereplők számára, azt nagy bizonytalanság övezi; számos kérdésünkre az idő fogja meghozni a választ.
A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a velemeny@portfolio.hu címre.
Címlapkép forrása: Getty Images
