Kevesebb mint két és fél hónap van hátra az amerikai elnökválasztásig, így egyre több figyelem vetül a tengerentúli fejleményekre. Az Egyesült Államok elnökválasztása belpolitikai ügy, a verseny kimenetele azonban az egész világ alakulására kihat. Hatványozottan így van ez idén, az eseményt ugyanis számos olyan tényező övezi, amely kiemeli azt a korábbi évek elnökválasztásai közül. Elsőre talán nem is gondoljuk, de az idei választásnak a mi mindennapi életünkre is közvetlen hatása van - mutatunk is pár tényezőt, hogy érzékeltessük az elnökválasztás fontosságát.
Amerika a világ ura
Jelenleg az Egyesült Államok a világpolitika első számú alakítója, rajta kívül egyetlen globális szuperhatalom sem létezik jelenleg. Az ország a világ minden pontján jelen van, nemcsak diplomáciai, de katonai szinten is - a szárazföldjüktől több ezer kilométerekre állomásoznak amerikai katonák, és működnek támaszpontok. Oroszország ugyan jelentős hadsereggel, fejlett nukleáris arzenállal rendelkezik, Kína pedig folyamatosan fejleszti hadseregét, de egyikük katonai ereje sem mérhető az Egyesült Államokhoz. Látható, hogy az EU összes tagállamának tervezett katonai költése idén év elején még az amerikai hadi költségvetés harmadát sem érte el.
A fenti ábra nem is azért fontos, mert a közeljövőben globális összetűzésekre kell számítani - erre remélhetőleg kicsi az esély. Az amerikai hadseregnek ugyanis inkább az elrettentő ereje nagy. A tengerentúlon megalkotott világrend ugyanis, amely a második világháború utáni időszakban a fejlett világot megkérdőjelezhetetlenül uralja, az nem organikusan, a semmiből fejlődött ki Nyugaton és Japánban. A demokratikus politikai és szabadpiaci gazdasági berendezkedést az Egyesült Államok exportálta Európába és tartotta fenn, mégpedig úgy, hogy katonai jelenlétével távol tartotta a kontinensre szintén ácsingózó oroszokat. Aligha fér hozzá kétség, hogy a szovjetek az amerikai haderőtől tartva mondtak le a befolyási övezetük európai terjesztésétől,
és 75 év béke után bármilyen hihetetlenül is hangzik, ez most sincs másképp.
Magyarország a nyugat-atlanti szövetséghez tartozik, annak is épp a keleti határán fekszünk. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy jelenleg nem érezzük a bőrünkön a fenyegetést, de az orosz befolyás kiterjesztésére tett putyini kísérletek a keleti szomszédunkban nyílt fegyveres háborúig vezettek. A putyini Oroszország úgy érzi, hogy a nyugati világ betolakodott az érdekszférájába, és bár lehetőségei korlátozottak, de él velük, ahogy azt láttuk a Krím példáján is. Az oroszok által saját befolyási övezetükként értelmezett terület pedig nem áll meg a fehérorosz-litván határon, hanem bőven átnyúlik azon, egészen Lengyelországig. Az, hogy az EU-ba mélyen integrált balti államok megőrizhették függetlenségüket, szinte teljes egészében az amerikai haderő túlerejének, és az Európában állomásozó amerikai katonáknak köszönhető.
A világ Biden alatt egészen más lenne, mint a második Trump-ciklus idején
A második világháború alatt szinte megkérdőjelezhetetlen volt az amerikai vezetés számára az európai érdekszféra fenntartása, Donald Trump "America first" kampánya azonban egészen mást ígért. A republikánus elnök jelöltként még rendszeresen a NATO-t és szövetségeseit kritizálta, és nem tartotta Amerika számára kifizetődőnek a nyugati érdekszféra amerikai adófizetői pénzen történő fenntartását. Természetesen a beavatkozás-párti republikánus külpolitikai elit garanciát jelentett, hogy az elnök nem tudja elvágni a szövetségesekkel fenntartott viszonyt, és a Trump-kormányzás végül nem is vezetett el a NATO felbomlásához és eljelentéktelenedéséhez, viszont azt, hogy az elnök véleménye a szövetségesekkel kapcsolatban nem sokat változott, bizonyítja a Németországból történő csapatkivonás.
Joe Biden demokrata elnökjelölt ezzel szemben annak a Barack Obamának volt az alelnöke, aki alatt az orosz-amerikai kapcsolatok rengeteget romlottak, és magáról Bidenről is elmondható, hogy markánsan oroszellenes álláspontot képvisel. A jelenlegi demokraták gazdasági értelemben erőteljesen balra tolódtak, és a párton belül is megjelent az amerikai külpolitikai beavatkozásokat károsnak ítélő réteg, de összességében a pártelit továbbra is a clintoni-obamai irányvonalat képviseli, azaz messzemenőkig elkötelezettek a NATO és az európai szövetségesek mellett.
Trump elnök emellett elkötelezettnek látszik amellett, hogy az európai gazdaságot szankciókkal sújtsa, erre sor kerülhet a második ciklusa idején.
Ebben az esetben vélhetően az európai autóexportra vetne ki büntetővámokat, amelyeket az autógyártásra nagyban támaszkodó magyar gazdaság közvetlenül és közvetve is megérezne.
Ezzel szemben Obama idején indultak el a szabadkereskedelmi tárgyalások Európa és Amerika között, így okkal gondolhatjuk, hogy ezek folytatására Biden alatt lenne esély (ha nem is pont ugyanabban a formában). Republikánus győzelem esetén tehát inkább az Amerikába irányuló európai export előtti akadályok erősödésére, demokrata győzelem esetén pedig inkább ezek részleges leépülésére számíthatunk.
Hogy ne csak Európára gondoljunk, Donald Trump elnöksége alatt az Egyesült Államok befolyása jelentősen csökkent Délkelet-Ázsiában is, Kínáé pedig ezzel párhuzamosan nőtt. A szabadkereskedelem-párti Obama-korszak idején kialakulóban volt a Csendes-óceáni Partnerség (TPP), amely jelentősen növelte volna az amerikai vállalatok lehetőségeit a térségben, Trump azonban egy egyszerű tollvonással keresztülhúzta mindezt. Mivel Biden ezt a megállapodást is támogatta (akárcsak a TTIP-t), így számíthatunk rá, hogy a térséggel is szorosabbra fűződne Amerika gazdasági kapcsolatrendszere.
De ha nem is történnének nagyívű kereskedelmi megállapodások Biden ciklusa alatt, az egészen biztos, hogy az európai-amerikai kereskedelmi konfliktusoktól való félelmet felváltaná a nemzetközi kereskedelmet pártoló nemzetközi hangulat.
Az nagy kérdés, hogy Biden mit kezdene Kínával. Alighanem nem ütne meg olyan éles hangot velük szemben, mint Donald Trump, de a nyomásgyakorlásból már politikailag is kényes lenne számára a kihátrálás. Ha az összképet nézzük, akkor azonban az a valószínű, hogy Trump győzelme esetén a nemzetközi elszigetelődés és a kereskedelmi konfliktusok, Biden győzelme esetén pedig inkább a nemzetközi kereskedelemnek kedvező klíma dominálna.
A pénztárcánkon is megéreznénk
Az tény, hogy a piacok világszerte jobban szeretik a nyílt, szabadpiaci, akadálymentes kereskedelmet, de ettől függetlenül még nem mondhatjuk azt, hogy tőzsdei ralira kell számítanunk, ha Biden nyer, sőt. Az az érdekes helyzet állt elő, hogy az amerikai demokraták az utóbbi években egyre inkább balra tolódtak, miközben a republikánusok egyik leginkább laissez-faire felfogású elnöke Trump, aki a tőzsdeindexek alakulását kiemelten fontosnak tartotta, és hajlamos gazdaságpolitikáját ehhez igazítani.
DOW árfolyamának alakulása
A demokraták különféle vagyonadót, társasági adók emelését, tőzsdei tranzakciós adók kivetését, a nagy egyesülések felülvizsgálatát és eleve a nagyvállalatok feldarabolását ígérték - igaz, ezek közül Biden csak az intézkedések egy részét emelte be programjába, de kétség kívül a megszokottnál baloldalibb Demokrata Párt juttatná hatalomra Bident.
Nehéz megmondani, hogy mi várna egy Biden-győzelem és egy esetleges demokrata szenátusi és képviselőházi többség után az amerikai tőzsdékre, de Trump amilyen kiszámíthatatlan a külkereskedelem területén, annyira kiszámítható a pénzügyi piacokat illetően. A republikánus győzelem esetén további adócsökkentésekre, illetve minden olyan jellegű intézkedésre számíthatnánk, ami megágyaz a tőzsdék szárnyalásának. És mivel az amerikai tőzsde jelentős hatással van az európai befektetésekre is, így közvetve a magyarok befektetései is érintettek ebben.
Az sem utolsó szempont, hogy az esetleges demokrata győzelemmel járó adóemelések vagy adókivetések, szociális rendszer-átalakítások, valamint eleve az állam újraelosztó szerepének növekedése milyen reálgazdasági hatással jár az Egyesült Államokban - hiszen Amerika olyan nagy, hogy a gazdasági helyzetének alakulását itt, Európában is megérezzük.
Az európai belpolitikára is hatása lenne
Az is egy érdekes adalék, hogy míg Trump az amerikai külügy számára korábban oly fontos demokráciaexportot nem tartotta prioritásnak, a demokratáktól ez több mint meglepő lenne. Biden győzelme esetén az Európában az utóbbi években jelentkező politikai szélsőségekre egy demokrata adminisztráció markáns választ adhat majd, míg Trump nemes egyszerűséggel szemet hunyt ezek felett. Sőt, a republikánus elnök kimondva is támogatta az európai egységfolyamat megbomlását, kiállt például az EU-ból kilépő britek mellett. A demokrata kormányzástól ezen a téren is kurzusváltásra számíthatunk. Hogy egy aktuális példával éljünk, a fehérorosz helyzetben vélhetően az amerikai vezetés erőteljesen és markánsan foglalt volna állást, míg Trump hozzáállása a helyzethez - a tőle megszokott módon - értelmezhetetlen.
Az elnökválasztás előtt két és fél hónappal Joe Biden magabiztosan vezeti a közvélemény-kutatásokat, és jelenleg a billegő államokban is jelentős fölénye van. Ha most rendeznék az elnökválasztást, akkor kevés kétség fér hozzá, hogy demokrata elnöke lenne az országnak - november 4-ig azonban még rengeteg dolog történhet.
Címlapkép: Getty Images
