Hogyan vezessük be a magyar eurót?

‹ 1 2 3 4 ›

A fentiek alapján három fontos kérdésre kaptunk választ.

• Hatékonyabban kezelheti-e rövid távon a problémáját egy eurózónán kívüli ország? Igen, a leértékelési lehetőség hasznos. Ugyanakkor megfelelően felkészült ország az euróövezeten belül is sikeresen kezelhet akár óriási méretű sokkokat is.
• Kerülhet-e bajba egy ország "önhibájából" az eurózónában? Igen, a görögök és az olaszok a belső reformok hiányában pont így jártak.
• Kerülhet-e bajba egy ország "önhibáján kívül" az eurózónában? Igen, aszimmetrikus külső sokkok (Finnország) esetén, amelyek gazdasági szerkezetből (Nokia, orosz kitettség) adódnak.

Bár a kockázatok jó része kezelhető, mégsem kerülhető meg a felvetés, hogy ezekért a kockázatokért mit kapunk cserébe.

A költségek és hasznok, illetve a pozitív és negatív kockázatok megítélése nagyon nehéz a változó eurózónában.

Hogy csak a legfontosabb nyitott témákat említsük, ideális esetben a következő években

• mélyülne a tőkepiaci unió,
• lenne közös költségvetés (esetleg egységesebb állampapírpiac),
• kapnánk pénzt az eurózónára való felkészülésre,
• több támogatást kapnánk az eurózónán belül,
• hatékonyabb ellenőrző és koordináló intézmények felügyelnék az országok haladását

Ezek egy része rövid távon feltehetően nem valósul meg. Éppen ezért (az írásom első részében tárgyalt elméleti megfontolások és tapasztalatok alapján) azt mondhatjuk, hogy

az eurózónába lépés előnyei kisebbek annál, mint amit a válság előtt számítások sugalltak, de továbbra is léteznek.

Éppen ezért amennyiben az euróérettséget (értsd: a csatlakozással járó kockázatok elfogadható szintre csökkentését) elérjük, az euróbevezetésnek továbbra is pozitív egyenlege lehet az ország számára.

Fordítsuk meg a kérdést!

Az euróbevezetésről szóló döntésben nem csak a belépésnek, hanem az elutasításnak is vannak kockázatai. Amennyiben több régiós ország is a csatlakozás mellett dönt (például Horvátország és Románia) a szűken vett földrajzi régióban egyedül maradunk a forintunkkal. Ez már jelenthet versenyhátrányt, különösen, amennyiben a következő időszakban nem érik olyan súlyos válságok a világgazdaságot, amelyekben profitálni lehet az önálló fizetőeszköz lehetőségeiből. Ilyen körülmények között az euróról való lemondás utólag könnyen tűnhet majd egy olyan lépésnek, ami tartósítja a magyar gazdaság évek óta tartó alulteljesítését a régiós versenytársakhoz képest.

Az euróbevezetés és "nem bevezetés" kockázatait számba véve az alábbi kép rajzolódik ki.

Mivel az euró gazdasági hasznai kapcsán néhány illúzióval a válság során leszámoltunk (például a kockázatcsökkenés vagy a külkereskedelmi bővülés mértékét illetően), a kimaradás haszonáldozata kisebbnek látszik. Ugyanakkor mivel a bevezetés kockázatai akkor igazán magasak, ha a hazai gazdaságpolitika nagy hibákat követ el, ezért az önálló deviza lemondásának költségeit akkor kell csak igazán magasra tenni, ha azt feltételezzük, hogy a gazdaságpolitika úgyis elrontja. (A csaknem három évtizedes tapasztalatok alapján sajnos ez nem egy életszerűtlen feltételezés, de mégis csak illúzióromboló, ha egy stagnáló, leszakadó pálya lenne a magyar gazdaság alap-forgatókönyve.) Végezetül a válságtól távolodva talán egyre tárgyilagosabban ítélhetjük meg egy olyan sokk felmerülésének valószínűségét, ami mellett az önálló árfolyampolitika előnyei nagyok lehetnek.

• Címkék:
• makrogazdaság,
• madár istván,
• vélemény,
• euróbevezetés

• Gyors áttekintés.
• Ahány ország, annyi sztori.
• Jó, de megéri-e?.
• Egy lehetséges euróbevezetési stratégia.