Adósság, hiány.
A növekedés korlátainál már beszéltünk a magas adósságszintről, amit most részletesebben is tárgyalunk, hiszen a kormányzat számtalanszor kijelentette: harcolnunk kell az államadósság ellen. Nos, ezen a téren nem teljesített túl jól Magyarország: a legutóbbi adatok szerint továbbra is 80% körül áll az államadósság, ami nem sokkal kisebb annál, mint ahol 2010-ben jártunk (ráadásul a 2013-as év végén intenzív adósságcsökkentést hajtott végre az adósságkezelő, miközben az elmúlt hónapokban igyekezett jelentősen visszaépíteni a likvid tartalékait, azaz az év vége óta a bruttó adósság ismét nőtt). A régióban a magyar adatnál javarészt sokkal alacsonyabb számokat lehet megfigyelni, bár az is igaz, hogy a legtöbb országban jelentős növekedés következett be az elmúlt években:
A másik tényező, ami viszont az előzőnél sokkal fontosabb, és csupán a magyar adatokat érinti, az a magán-nyugdíjpénztári rendszer megszüntetése, és az ebből adódó, a GDP mintegy 7%-át kitevő adósságcsökkentés. Ennek hatása ugyanis nem igazán látszik. Ez egyrészt a 2010 óta sokat gyengülő forint miatt van: ha ugyanis a magyar fizetőeszköz durván 10%-kal leértékelődik, akkor a mintegy 35-40%-ot kitevő devizaadósság átértékelődése következtében az államadósság durván 3 százalékponttal megugrik. (Ráadásul a forint jelenleg még ennél is nagyobb gyengülést mutat). Fontos elem, hogy a kormányzati ciklus első felében érdemi költségvetési lazítás következett be, különösebb növekedési hatás nélkül, ami inkább rontotta az adóssághelyzetet, illetve általában is (a legutóbbi időkig) gyenge volt a növekedés. Az államadósság tehát nem tekinthető sikertörténetnek, miközben látható, hogy a régiós országokkal való összehasonlításnak csak akkor van igazán értelme, ha az adatokat megfelelően tudjuk értelmezni.
A költségvetési hiánycélok elérésében összességében már sikeresebbnek bizonyult a kormányzat az eltelt négy évben. Alapvetően törekedtek a hiánycélok betartására, bár ez együtt járt az év közbeni többszöri törvénymódosításokkal, ad-hoc bevételszerző intézkedések, kisebb nagyobb kiigazító csomagok bejelentésével, miközben a költségvetési tervezés és végrehajtás rendszerének átláthatósága lényegesen csökkent. Az alacsony hiányadatok melletti elkötelezettségéről azonban a kormányzat sikerrel győzte meg a piacokat, illetve az Uniót is. Ez utóbbinak köszönhetően 2013-ban Magyarország kikerült a túlzott deficit eljárás alól. Végezetül megjegyeznénk, hogy a 2011-es év valamelyest itt is kivétel volt, hiszen a nyugdíjvagyon nélkül érdemben emelkedő deficitet láttunk volna.
Természetesen nemcsak az állam adósságát, illetve a költségvetési hiányát (finanszírozási pozícióját) lehet és érdemes vizsgálni. 2008 végére ugyanis a magánszektor külső eladósodottsága is csúcsra járt. Ahogyan fentebb említettük, a válság kényszerű alkalmazkodást hozott, hiszen 2009-től megindult az adósságleépítés folyamata. Ennek eredményeképpen külső adósságmutatóink jóval fenntarthatóbb szintre kerültek, így sérülékenységünk és sebezhetőségünk számottevően csökkent. Azonban ahogyan a válság utáni növekedés leállás negatívumát "nem varrhatjuk" teljes egészében a kormányzat nyakába, az ezzel párhuzamos egyensúlyjavulást sem lehet csakis a kormányzat érdemének betudni. Az adósságcsökkenés és a külső egyensúlyi helyzet drasztikus javulása ugyanis tulajdonképpen már a 2010-es kormányváltás előtt nagyrészt megtörtént. Azt lehet esetleg "érdemnek" nevezni, hogy a magángazdaság külső finanszírozása továbbra is nagyon gyenge, hiszen ez lényegében tovább javítja a fizetési mérleget. Persze ennek az az egyik oka, hogy a magánberuházások és a bankszektor megtérülése a gazdaságpolitikai bizonytalanságok és a jelentős adóztatás miatt drámaian romlott.
Összességében tehát az adósságleépítés kényszerűsége miatt nagyrészt szükségszerű a növekedés lassulása, illetve a folyó fizetési mérleg többlete. Viszont lehet, hogy nem lenne ekkora a többlet, ha több lenne a külföld által finanszírozott beruházás a kiszámíthatóság és a megfelelőbb gazdaságpolitika miatt. Növekedési szempontból tehát talán jobb lett volna, ha a kormányzat "nem teszi hozzá a maga részét" a magánszektor adósságmutatóinak javulásához. Egyébként, ha megnézzük a régiót, mindenütt a finanszírozási képesség jelentős javulását lehet látni. Ez a többi országban is valamilyen mértékben bekövetkező, kényszerű alkalmazkodás mellett a finanszírozási forma változásának is betudható: az FDI finanszírozás mellett (és sokszor helyett) ugyanis egyre nagyobb szerephez jutottak az európai uniós források, amik a finanszírozási helyzetet javítják részben a folyó fizetési mérlegen, részben a tőkemérlegen keresztül.
