Az IEA legutóbbi statisztikái szerint a perzsa ország kivitele 45%-kal, 715 ezer hordóra esett vissza október hónapban az előző havihoz képest, ami 21 hónapja a legalacsonyabb érték volt. A visszaesést a kínai, az indiai, a dél-koreai, és a japán kereslet visszaesésével magyarázták. Ezt elsősorban az iráni olajtankerek biztosíthatóságának hiányával magyarázták, hiszen a tankerek biztosításával foglalkozó cégek jellemzően EU jog alá esnek. Irán Indiával szemben már odáig elment volna, hogy ingyen szállítaná a kőolaját (vállalva a szállítással járó kockázatokat), csak vegyék meg tőle. A fölös olajt az utóbbi időszakban tankerekbe töltötték, ezzel mintegy 37 millió hordónyi olaj vár feldolgozásra a perzsa szállítóhajókban. Az EU a mostani megállapodás alapján újra engedélyezte az iráni olajtankerek biztosíthatóságát, megkönnyítve ezzel a szállítások megindulását. Kevin Book, a ClearView Energy Partners igazgatója szerint a szankciók enyhítése napi 280 ezer hordó addicionális kőolajkínálatot jelent a világpiacon. Ez korántsem elég ahhoz, hogy az 1 milliós líbiai kitermelés-kiesést enyhítse, csupán az iraki kitermelési zavarokat enyhítheti valamelyest. Folytatódó esésre azonban nem számítanak az elemzők, a hétfő hajnali reakcióra részben az elmúlt napos heves emelkedésének korrekciójaként tekintenek. Az olaj esésének tere limitált lehet a szakértői vélemények alapján, hiszen a megállapodás ideiglenes volta és az egymással szöges ellentétben álló kommentárok miatt az Iránnak kapcsolatos kockázatot csak részben enyhültek. Szintén a megállapodás hatását enyhítheti, hogy Izrael és az amerikai republikánus képviselők egy része, valamint néhány demokrata is kétségbe vonja a megállapodás eredményeit és azt, hogy vajon Irán tényleg betartja-e majd a szankciók enyhítéséért vállalt kötelezettségeit. Az említett csoportokból jellemzően az Irán elleni szankciók további szigorítását szorgalmazzák.
Az eredmény olajpiacra vonatkozó limitált hatására egy gyors fejszámolás is rávilágít. A mostani 108 dolláros olajár mellett a szankciók enyhítésével (4,2 milliárd dollár értékben) éppen a már felhalmozott olaját értékesítheti a világpiacon a perzsa ország, azonban a kitermelés exportra váró részének a fennmaradó szankciók még gátat szabhatnak. A tavalyi, szankciókkal sújtott évben Irán napi kitermelése 3,7 millió hordó volt, így a 37 millió hordó tankerben pihenő olaj éppen 10 napi kitermelésnek felel meg.
Eközben Líbiából továbbra sem érkeznek megnyugtató hírek, Reuters tudósítósa szerint hétfőn a katonaság és az Ansar al-Sharia militáns csoport közti összetűzésében legalább hárman életüket veszítették és több tucat ember megsérült a kelet-líbiai Bengáziban. Ez a csoport volt az melyet felelőssé tette a tavalyi amerikai konzulátus elleni támadásért. Elemzők ezzel kapcsolatban kiemelték, hogy továbbra is inkább a Líbiai kitermelés alakulása az, ami meghatározhatja a Brent mozgását. Az Iránnal elért megállapodás most kevésbé fontos tényező az árak pillanatnyi alakulásában, annak inkább hosszabb távon lehet hatása, ha tovább enyhül Irán és a nyugati országok viszonya.
Az utóbbi időszak legmagasabb különbségét láthattuk múlt héten pénteken a Brent és a WTI árfolyama között. Az iráni megállapodástól azt várhatnánk, hogy a spread ismét szűkülni kezd, de éppen a már fent említett líbiai zavargások és az Irán elleni szankciók korlátozott volta mérsékelheti ezt a hatást. A Brent oldalán tehát továbbra is jelentős felfelé mutató kockázatokat látunk, miközben a WTI piaca továbbra is nyomott maradhat a felpörgő kitermelés miatt.
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ