"A Budapesti Corvinus Egyetem és elődintézményei története a kezdetektől 2020-ig" címmel elkészült az első történeti jellegű összefoglaló munka a Budapesti Corvinus Egyetem és elődintézményei történetéről. A könyv arra vállalkozik, hogy az egyetem strukturális fejlődésének ívét mutassa be, az olvasó pedig mély bepillantást kap a magyar felsőoktatás elmúlt évszázadaiba is.
Életének 94. évében, 2021. október 18-án hunyt el Kornai János, a világhírű közgazdász búcsúztatására ma került sor a Farkasréti temető Makovecz ravatalozójában. Az MTA rendes tagját, a Harvard és a Corvinus Egyetem emeritus professzorát, a francia becsületrend kitüntetettjét, a svéd, amerikai, és más akadémiák tiszteletbeli tagját Budapest Főváros, a Corvinus Egyetem, valamint a Magyar Tudományos Akadémia saját halottjának tekinti.
Életének 94. évében, hétfőn elhunyt Kornai János Széchenyi-díjas közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Harvard Egyetem és a Corvinus emeritus professzora, a francia becsületrend kitüntetettje, a svéd, amerikai, és más akadémiák tiszteletbeli tagja - közölte a család hétfő este az MTI-vel.
A gazdaság működésének magyarázata során a közgazdászok gyakran a versengést mint domináns magatartást szokták hangsúlyozni, pedig az együttműködés legalább ilyen fontos - mondja Kiss Hubert János az Elemző közgazdász videósorozatunk újabb részében. A KRTK Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa elmondta, hogy az emberek nagyon sokfélék, egészen eltérő mértékben hajlandók kooperálni.
A közgazdaságtan egyik központi kérdése a kezdetektől az, hogy mitől lesz egy ország szegény vagy gazdag - mondja Mike Károly az Elemző közgazdász című videósorozatunk mai darabjában. A Budapesti Corvinus Egyetem docense elmondja: a sikerességhez egyre fontosabb szempontnak tűnik, hogy milyen ösztönzők működnek egy gazdaságban, mennyire támogatják a játékszabályok az együttműködést és a versenyt.
A „közgazdaságtant a szemlélet azonosítja, és nem a vizsgálati terület” - mondja Pete Péter egyetemi tanár. Az ELTE Közgazdaságtudományi Intézetének vezetője videósorozatunk nyitódarabjában arról beszél, hogy mi a közgazdaságtan, hogyan gondolkodnak a közgazdászok. Vizsgálódásaikban a mindennapjainkban megfigyelhető (nem feltétlenül csak a tisztán közgazdasági) jelenségeket megpróbálják visszavezetni a résztvevők célorientált viselkedésére. Ez a megközelítési mód segít abban, hogy a világban zajló folyamatokat ne a jók és a rosszak egysíkú küzdelmeként lássuk, hanem olyan rendszer részeként, amelyben megérthetők és leírhatók a szereplők döntéseik.
Váratlanul elhunyt Alberto Alesina, világhírű közgazdász. A tudós a hétvégén kapott szívrohamot, 63 évet élt.
Eddig 39 800-szor írták le az interneten azt a rémes kifejezést, hogy "fizetőképes kereslet". Sőt, a közbeszédben még ennél is sokkal többször követik el ezt a bűntényt az emberek. Nem várhatunk hát tovább, harcba kell szállnunk, hogy mindenki megtudja: nincs olyan, hogy fizetőképes kereslet. Fizetőképesség van és kereslet van, de a kettő együtt értelmetlen. A kereslet önmagába foglalja azt, hogy egy jószágot valaki képes és hajlandó megvenni az adott áron. Tehát keresletet csak fizetőképesen lehet támasztani. Próbáljon csak meg bárki fizetésképtelenül bevásárolni, hamar rá fog jönni, hogy az komplikációkat eredményez. Az alábbiakban ezzel a magyar társadalmat régóta fertőző kifejezéssel próbálunk meg végleg leszámolni.
A közgazdaságtanról azt szokás mondani, hogy az egy lehangoló tudomány (dismal science). Ezzel akár egyet is érthet aki akar, de azért jobb ha megtudja, hogy miért is bélyegezték meg így a közgazdászokat. Egy skót filozófus, Thomas Carlyle fejéből pattant ki ez a frappáns jelző, mégpedig azért, hogy jól leszólja a rabszolgaság eltörlése mellé álló közgazdászokat. Ő ugyanis mélyen rasszista volt és a feudális viszonyokat tartotta a helyesnek. A köznyelvben ma a legtöbben - helytelenül - mégsem ehhez kötik a kifejezést, hanem az angol tudós, Thomas Malthus rendkívül pesszimista jóslatához, amely szerint éhezés vár az emberiségre. Noha ez utóbbi kétségtelenül egy lehangoló jövőkép, a közgazdaságtudomány máig használatos szinonimája valójában a rabszolgatartás tüzes társadalmi vitájából született. Aki ma lehangolónak nevezi a közgazdászokat, jobb ha tudja, hogy ezt régen azért mondták, mert ők az emberi egyenlőség pártjára álltak.
Ha-Joon Chang, a Cambridge Egyetem közgazdász professzora ezekben a percekben tart előadást Budapesten arról, hogy miért van szükség a közgazdaságtudomány pluralizmusára. Érthető módon a prezentációját a legnagyobb közgazdasági iskolák alapvető összehasonlító leírásával kezdte. Ehhez csatolta illusztrációként az alábbi ábrát, ami egyszerű de kitűnő áttekintést nyújt a kérdésről.
Régi vita az, hogy a közgazdaságtan mennyiben tekinthető tudománynak, illetve mennyiben lenne szükség a "főáramú" közgazdaságtan radikális megújítására. A 2008-2009-es globális pénzügyi válság hatására jelentősen erősebbek lettek a kritikus hangok, elsősorban a makroökonómia területén, amely a tágabb közönség számára megtestesíti a közgazdaságtant. Ebben az írásban megpróbálom áttekinteni, hogy mennyiben jogosak a bírálatok, illetve a szerteágazó kritikák közül melyek vehetők komolyan.
Ehhez szükséges röviden áttekinteni makroökonómia evolúcióját, a válság óta történt változásokat, illetve a tudományos élet és a gazdaságpolitika közötti kapcsolatot. Megelőlegezve a részleteket, véleményem szerint a radikális kritika nagy része nem megalapozott, vagy félrevezető. Jó példa erre a magyar sajtóban is megjelent 33 tézis. Nem célom ennek a részletes megvitatása, ezt megtették többen is az angol sajtóban. Úgy gondolom ugyanakkor, hogy érdemes magyar nyelven is áttekinteni a makroökonómia (és a közgazdaságtani módszertan) jelenét és jövőjét, és szétválasztani a jogos és megvalósítható, a jogos, de reménytelen, illetve a jogtalan kritikákat.
A 2008/2009-es globális pénzügyi válság váratlanul érte a főáramhoz tartozó, neoliberális-neoklasszikus közgazdászokat. Ennek megfelelően a válságot követő években éles vita bontakozott ki a tudomány jövőjéről. A gazdasági helyzet normalizálódásával a vita egyre inkább elhalkult. Ebbe az állóvízbe dobott követ az elmúlt év végén diákok, professzorok és újságírók egy csoportja (New Weather Institute és a Rethinking Economics csapata) a közgazdaságtan megreformálását követelve. Írásomban a csoport követelései mellett az odáig vezető útról kívánok rövid áttekintést adni.
Cikkünk folyamatosan frissül.
Szakértők szerint több legyet is ütött egy csapással Kijev.
Az uniós támogatások így is felülmúlják az Egyesült Államok kifizetéseit.
Kihirdette a kormány a közlönyben azt is, hogy kiknek nem kell jövőre extraprofitadót fizetnie.
A háború eszkalációjáról szóló tudósításunk folyamatosan frissül.
Az eszkaláció lépéskényszerbe hozta a honvédelmi minisztériumot.
Mi lesz a nyugdíjakkal?
Hogy látja a cég jövőjét az elnök-vezérigazgató?
