Tavaly szeptemberben indult a kereskedés az OXO Technologies Holding papírjaival a BÉT egy speciális, a középvállalati igényekre szabott platformján, az XTenden. Mik az elmúlt közel fél év tapasztalatai, mennyire teljesültek az előzetes elvárásaik?
Volt bennünk félelem, hogy mennyire lesz likvid ez a piac, lesz-e a papírjaink iránt érdeklődés, de - számunkra is meglepő módon – alaptalannak bizonyult ez a félelem, mert szinte ijesztően nagy kereslet volt a bevezetés pillanatában, illetve az azt követő néhány napban. Volt olyan nap, amikor 100 milliós forgalom mellett duplázódott az árfolyam, majd a kezdeti váratlan rallizás után konszolidálódott a papír, és egy normális piaci állapot alakult ki néhány hét elteltével.
3650 forinton történt a bevezetés előtti tőkeemelés, a tavalyi évet végül 4400 forintos árfolyamon zártuk és azóta stabilan ezt az árfolyamot tartja a piac, miközben jó másfél hónapja már az is nyilvános, hogy ahogy azt a fél évvel ezelőtti tőkebevonás során már előre jeleztük, 2022 első negyedévében további tőkeemelést is végrehajtunk. A 4400 forintos árfolyam egyébként 20 százalékos emelkedést jelent fél év alatt. Ez nem olyan őrült nagyságrend, mint amit a papír a bevezetéskor átmenetileg produkált, de arányosnak gondoljuk a cég életfázisával és a piaci viszonyokkal, így nem is olyan, amit ne tudnánk értékelni.
Az XTenden való bevezetéshez kevésbé szigorú szabályozásnak kell megfelelni, mint a hagyományos, például standard kategóriában, ugyanakkor a technológia szektorban kialakult vállalati kultúrában még ezek is kihívást jelenthetnek. Mennyire volt nehéz átvinni a portfoliócégeknél, hogy ezentúl időnként nyilvánosan be kell számolniuk az eredményeikről?
A portfóliónkban szereplő cégek a mi piaci működésünkből fakadó fokozott figyelmet inkább értékelik, részben azért, mert ez brandérték, ami nyilvánosságot, ismertséget jelent. Másrészt legitimációt is, egy tőzsdei cégcsoport részeként próbálni más piaci szereplőkkel tárgyalni, ügyfeleket szerezni inkább előny, mint hátrány.
Az esetek 99 százalékában azonban más iparági szereplőkkel együtt fektetünk be, és azt érzékeljük, hogy ők viszont sokkal érzékenyebbek erre a transzparencia-kényszerre. Amikor egy befektetés részleteit kommunikálni szeretnénk, jellemzően nem a céltársaságok, hanem a társbefektetők berzenkednek ez ellen. Ha innen közelítünk, akkor ennek az iparágnak ez a fajta transzparencia, egyértelmű kihívás és pluszkötelezettség. Ha azonban a nyilvános piacok előnyeit ki akarjuk használni, akkor ezt vállalnunk kell, ami egyébként szerintem javára is válhat a szektornak:
ahhoz, hogy ne legyenek Theranos-típusú botrányok, a technológiai fejlődést meglovagolni kívánó innovatív cégek és azok befektetői piacán, ahhoz az kell, hogy ne nagyvonalú állításokból vonjunk le üzleti következtetéseket.
A történtek alapján ugyanis úgy tűnik, hogy ebben a világban sajtócikkekre és más befektetőkre hivatkozva még mindig be lehet hozni további befektetőket. Mi inkább az alaposság hívei vagyunk, aminek nem ellensége a transzparencia és azt gondoljuk, hogy nem baj, ha a feltörekvő technológiai cégek világa is megszokja, hogy olyan dolgokról is beszélni kell, hogy mennyi az árbevétel és a nyereség, a cég értékét pedig nem csupán világmegváltó ötletek prezentálásával próbálják megteremteni.
Az elmúlt hetek fejleménye, hogy egyik érdekeltségük, a Gravity R&D Zrt.-nél is megkezdték a tőzsdei bevezetéshez szükséges előkészületeket. Elképzelhető, hogy portfoliócégük is az XTenden fog kikötni, vagy inkább a nyugati tőzsdéket veszik célba? Esetleg mindkettő, és előbbit egyfajta ugródeszkaként tekintenek?
Ha ma valaki technológiai papírokba szeretne fektetni, jelenleg az a furcsa helyzet jellemző, hogy nagyjából 2-3 nagy nyugati tőzsdére tud elmenni, és meg tudja nézni, hogy ott éppen milyen bevezetések vannak. De magyar befektetőként például a NASDAQ-on viszonylag kevés információból tud dolgozni. Ha a cégek oldaláról nézzük, akkor – azon túl, hogy a klasszikus tőkepiaci szereplőkkel egyeztethetnek – ahhoz, hogy eljussanak a NASDAQ-ra, nagyon sok lépcsőn kell keresztül menniük, nagyon nagy hátrányból indulnak az amerikai versenytársaikhoz képest. Hasonló a szituáció, mint a közösségi médiában vagy az e-kereskedelemben, hogy a nagy, globális piacok lényegében dominálják a teljes világot, és nagyon nehezen teszik a saját előnyeiket hozzáférhetőnek mások számára.
Miért ne akarnánk ezen változtatni? Ha egyébként vannak befektetők és befektetési célpontok, akkor egy korábbi fázisban ezeket miért ne kössük össze, miért ne vigyük el egy hazai vagy régiós piacra, ahol ezek a befektetések egymásra találhatnak? A befektető nyilván sokkal több információval, sokkal közvetlenebbül, sokkal inkább ismert cégekbe fektethet be, és mérlegelheti azok kockázatait, ráadásul talán racionálisabb értékelések mellett. Másrészt a cégek eggyel korábban léphetik meg a nyilvánosság előnyeit. Úgy tudnak forrást bevonni, hogy az önállóságukat nagyobb arányban tudják megtartani, mint amikor például egy kockázati tőkebefektetőnek speciális jogokat, a menedzsmentbe való beleszólást és minden mást is kell adni. Az, hogy valaki bevezeti magát az XTenden, az nem azt jelenti, hogy később nem juthat el a NASDAQ-ra, sőt lehet, hogy azt jelenti, hogy később kényelmesebb forrásbevonási lehetőséggel, transzparensebb működéssel, sikeresebb növekedési pályával tud oda eljutni.
Nekünk kifejezetten jó tapasztalataink voltak az XTend piaccal, aktív befektetői kör van, és úgy tűnik, hogy ez a kör alapvetően érti is azt, hogy milyen típusú cégek tartanak erre a piacra és mi várható tőlük. Tehát jó iránynak tartjuk az ilyen régiós kezdeményezéseket, amelyek lehetőséget adnak a lokális cégek növekedésének támogatására.
Az OXO Technologies bevezetésével sem csak az volt a célunk, hogy legyen egy jó brandünk, tudjunk tőkét bevonni, hanem ez egy know-how kialakítása, egy út kitaposása.
Ha az XTend egy olyan piaccá válik, ahová egyébként sok magyar középvállalat mellett nagy mennyiségű technológiai papírt is bevezetnek, és kialakul az ennek megfelelő karaktere, akkor a jelenleginél is lényegesen nagyon tőkevonzó képessége is lehet és olyan piaci súlyra is szert tehet, hogy nem feltétlenül csak egy ugródeszka, de sok cég számára akár célállomás is lehet. A NASDAQ-ról már nem feltétlenül akarnak továbblépni az ott bevezetett cégek, holott az sem az elsődleges részvénypiac az USA-ban, az oda bevezetett technológiai papírok nagy része mégis jól elvan, pont azért, mert az már maga a technológiai papírok piaca. Jó lenne, ha 3-4 év múlva azt tudnánk mondani, hogy van 50 technológiai cég az XTend piacon, és ennek már önmagában van egy indexértéke. De ez persze csak találgatás, nem az én kompetenciám az ilyen terveket felvázolni.
Mindez viszont nem azt jelenti, hogy minden portfóliócégünk számára ezt gondoljuk szükségszerű célkitűzésnek, sokak továbbra is a privát piacokat és a nemzetközi tőkebevonást vagy akár közvetlenül, akár egy XTend bevezetés után a nagyobb globális nyilvános tőkepiacokat fogják megcélozni. De azok a cégek, amelyek egy bizonyos érettséget elértek, stabilan tudnak hozni egy megfelelő bevételi számot, ezáltal képesek már itthon vagy a régióban is befektetői érdeklődést generálni, azoknak ahhoz képest, hogy tárgyaljanak mondjuk egy német tőkealappal arról, hogy bevonjanak három-négymillió euró befektetést, és ehhez képest likvidációs elsőbbséget biztosítanak rá, menedzsment kontrollt és stratégiai döntési jogokat adjanak át stb., ugyanennyi forrást bevonni hazai vagy régiós nyilvános piacon törzsrészvények kibocsátásával és így biztosítani tovább a saját növekedési lehetőségeiket egy legalább annyira kecsegtető pálya.
Az OXO Technologies befektetési holdingként való tőzsdei bevezetése azért is szokatlan volt, mert tartalmilag egy eddig Magyarországon kevésbé használt, úgynevezett venture capital trust befektetési formát valósított meg. Mi ennek az előnye? Lehetséges, hogy az intézményi befektetőket próbálják ezzel visszacsábítani a piacra?
A régióban a technológiai szektorba fektetni eddig jellemzően klasszikus, zárt végű kockázati tőkelapokon keresztül lehetett, ami a befektetők számára 10 éves fix lekötést jelentett és azt, hogy bármiféle megtérülés esélyét nagyjából ennek a 10 évnek az elteltével van esély egyáltalán látni, ami nem éppen egy likvid megoldás. Ezzel szemben a tőzsdén folyamatos értékeltsége van a befektetésnek, nem kell találgatni, hogy jól megy-e, ha pedig valaki úgy dönt, hogy nem akar 10 évet várni, előbb likvidálni tudja a befektetését. Ezek nyilvánvaló előnyök a megszokott befektetési formákhoz képest. A venture capital trust ugyanakkor azáltal, hogy egy likvidebb részvénybefektetési forma, az intézményi befektetők bevonzására, de a hazai magánbefektetői kör aktivizálására is alkalmasabb.
Amíg az állam saját tulajdonú kockázati tőkealapokon keresztül ennyit költ, illetve ennyi lehívható uniós forrás is van, addig a piaci szereplők evidens reakciója, hogy ezeket a lehetőségeket használják ki. Nemcsak arról van szó, hogy állami tulajdonú alapkezelők helyeznek ki állami pénzt, hanem a magántulajdonú alapkezelők is állami és uniós pénzeket kezelnek. Pedig
egy alapkezelő tevékenysége hagyományosan két részből áll: jó befektetési célpontokat találni és megfelelő befektetői kört kiépíteni és azoktól biztosítani a forrásbevonás lehetőségét. Utóbbit a hazai iparág szereplőinek döntő többsége nem végzi.
Erre a hajlandóság is korlátos, hiszen amíg be lehet vonni közpénzt, nem kínlódnak a piacival, ahol sokkal inkább teljesítmény alapon kell megmérettetni. Másrészt akik megpróbálták, azok is botladoztak. Részben a nagy állami dominancia miatt, részben az alapkezelők passzivitása miatt klasszikus kockázati tőkealapokba ismereteim szerint külső, piaci intézményi befektetők, de akár magánbefektetők is az utóbbi időszakban egyszerűen nem jelentek meg.
2010-12 környékén még a kockázati tőkealapokba nyugdíjpénztárak, biztosítók vagyonkezelői is fektettek be, ezt követően vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mértékben. Ebben a tekintetben a mi XTend piacra lépésünk szintén unikum volt, nálunk ezek az intézményi befektetők újra megjelentek és azt látjuk, hogy ez az érdeklődés akár bővülhet is, mert a nyilvános piaci struktúrák kialakítása ezen segíthet, a magán és intézményi befektetők megkapják a lehetőséget, hogy akár közvetlenül technológiai befektetésekben vagy portfóliókban megjelenhessenek.
De itt azt is fontos megemlíteni, hogy nem az a célunk, hogy az XTenden mi legyünk az egyetlen technológiai cég, hogy egy kis kupac tetején álljunk és egyedül kapirgáljunk, hanem minél nagyobb kupacot kell építeni, ami aztán nagyon sok szereplő számára biztosít jó lehetőséget. Mondjuk nem 10-15 intézményi befektető, hanem akár 150 fektessen aktívan XTend papírokba, és nemcsak Magyarországról, hanem a régióból, és mindenki úgy ismerje majd, hogy itt nagyon sok érdekes technológiai papír van. Mi kijárjuk ezt az utat, viszünk rá még további nagy portfóliócégeket, és igyekszünk olyanokat válogatni, amelyek kifejezetten érdekesek és perspektivikusak. Ha sok technológiai papír lesz az XTenden, az eredményezheti azt is, hogy már nem az államnak kell közpénzből minden befektetést végrehajtania.
Mi alapján választanak ki egy befektetési célpontot, milyen szempontokat tartanak szem előtt, mi a cégcsoport befektetési stratégiája?
Egy hibrid befektetési struktúrát hoztunk létre, nem kategóriáknak akartunk megfelelni, hanem megpróbáltuk kitalálni, hogy mi az, ami ennek a piacnak jó és értelmezhető. Nem vagyunk klasszikus kockázati tőkebefektetők, egyrészt mert más a működési formánk, befektetési társaság vagyunk, nyílt végű és nyilvános piaci struktúrával dolgozunk, másrészt nem csak exitre vásárlunk. Kifejezetten stratégiai céllal is hajtunk végre befektetéseket, olyan típusú technológiai szolgáltató cégek is vannak a portfólióban, amelyek meghatározó piaci ügyfélkör mellett biztosítják azt is, hogy a saját befektetéseink működési feltételei a lehető legstabilabbak és legjobbak legyenek, másrészt biztosítanak egy nyereséges gazdálkodást, ami által a teljes cégcsoport működési költségeit meg tudják teremteni vagy fedezetet tudnak rá biztosítani.
Klasszikusan egy kockázati tőkebefektető úgy működik, hogy 10 évig a rendelkezésre álló pénzből részben befektet, részben fizeti a saját működési költségeit és a végén a megfelelő hozamot produkálva ezeket a működési költségeket is kvázi utólag teremti elő. Nekünk nem ez a működési struktúránk,
az a célunk, hogy a befektetéseink között legyen egy stratégiai portfólió, ami önmagában nyereségtermelő, fedezi a működési költségeket, hogy annak finanszírozása ne tőkéből, vagy befektetői forrásokból történjen.
Ezzel párhuzamosan pedig építünk egy olyan klasszikus befektetési portfóliót, mind korai, mind növekedési fázisban, amelynek viszont a kockázati tőkebefektetések kapcsán megszokott nyereség és hozampotenciálja lehet, amelyet értelemszerűen későbbi exitekből érhetünk el.
Mik a tervek a továbbiakban, hogyan képzeli el a cégcsoportot 5 év múlva és hogyan látja a piaci környezet alakulását?
Az elmúlt évtized az irtózatos pénzbőségről és a könnyen megkapható finanszírozásokról szólt, a cégeknek is az volt a könnyebb út, hogy újabb és újabb befektetési köröket vonjanak be. Ez nagyon sok tekintetben meg fog változni, egész más forrásköltségek mellett fogunk gazdálkodni, sokkal erősebb lesz a kényszer mindenkin, hogy értelmes növekedést és hozamokat tudjon felmutatni. Ebben mi nem vagyunk rossz helyen. Az igazi buborékfújás nem ebben a régióban volt. Amellett, hogy sok állami pénzköltés volt, meg volt vita az értékeléseken, nálunk nem tízszeres árbevétel-szorzók mellett történtek a befektetések, hanem sokkal inkább a realitások mentén. Ha azt feltételezzük, hogy a következő 4-5 évben visszakorrigál a piac, és az elszállt értékelések és a csapból is folyó pénzek helyett majd a valós üzleti teljesítmény és a valós cégértékek mellett lehet befektetéseket kapni, akkor is előnyösebb helyzetből indul az alkalmazkodási kényszer: ha azt mondjuk, hogy tőlünk nyugatra 50 százalékot kell visszakorrigálni, akkor nálunk 5-10 százalékot.
Az OXO Technologies esetében – hogy kicsit konkrétabb legyek – az első negyedévben még szándékozunk egy tőkeemelést végrehajtani, ezt követően maximum akkor nyúlnánk ilyen típusú forrásbevonáshoz, ha tovább lépünk a Standard piacra. Hosszú távon az a szándékunk, hogy ezt a portfóliót olyan méretűre növesszük, ami a nemzetközi piacon megállja a helyét és ott is versenyképes. A következő tőkeemeléssel eljutunk körülbelül 30 millió eurós piaci kapitalizációig, de még mindig úgy látjuk, hogy az első lépcsőfokokat lépkedjük. Ebben az iparágban a nemzetközi tekintetben is szemmel látható szereplők 100-200 millió eurós portfólióméretet kezelnek. A cél, hogy ezt a portfólióméretet stabilan elérjük, és a nemzetközi piacon is ismert és látható szereplők legyünk.
Fotók: Berecz Valter/Portfolio
A cikk megjelenését az OXO Technologies Holding Zrt. támogatta.
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
