A bank rendkívül sikeres évet zárt 2023-ban, 345 milliárd forintos korrigált adózás előtti teljes átfogó eredményt könyvelt el, és 33%-os tőkearányos nyereséget. Utóbbi különösen kilóg (felfelé) a szektor átlagából. Hogyan sikerült elérni ezt a kiváló eredményt, mennyiben járult hozzá a nagyvállalati és faktoring terület?
Balogh Péter: Az idézett eredmény azt mutatja meg, hogy az adott időszakban mennyi adózott eredményt és a mérlegben mennyi közvetlen sajáttőkenövekedést ért el a bank. Ennek lényegesen kisebb része származik ilyen típusú eszközérték-növekedésből, a több pedig a működési eredményből.
Mindezek alapján valóban nagyon jó évet zártunk, és ténylegesen 30 százalék körüli saját tőkére vetített eredménytermelést értünk el.
A sikeres év mögött több tényező is meghúzódik, de összességében az egész bankszektor számára – a számos bizonytalanság és külső körülmény ellenére is – kedvező volt a működési környezet. A hosszútávú jövedelmezőséget biztosító hitelezés a tavalyi év második felére beindult, a betétállományban is óriásit léptünk előre, forintalapon különösen, de a devizaállomány is jelentősen emelkedett. A magas kamatkörnyezet biztos jövedelmezőséget jelentett számunkra, de a cash-menedzsment-bevétel is növekedni tudott. Méretben is fejlődtünk organikusan 6-8 százalékot, amely főleg az év végére lett nagyon látványos folyamat.
Idén az üzleti és kamatkörnyezet jócskán visszakorrigált, ezért a szektornak valamivel nehezebb dolga lesz, hogy a tavalyihoz hasonló eredményekről számolhasson majd be. Az első negyedévvel mindenesetre elégedettek lehetünk, hiszen mind hitel-, mind betétállományunk stabilan növekedett az év első három hónapjában.
A vállalati hitelek esetében az egyensúly a tavalyi évben kissé elbillent a beruházási hitelek oldaláról a forgóeszközhitelekére. Milyen tényezők állnak a jelenség mögött, és mikor állhat helyre az egyensúly?
B.P.: Az egyensúly elsősorban azért billent meg, mert a beruházási hitelek nagyon visszaestek, a forgóeszközhitel-állomány viszont valamelyest növekedett. Ez egyértelműen a magas kamatkörnyezetre és az inflációra vezethető vissza: egy beruházási hitel esetében 5-10 év a megszokott futamidő, tehát, ha egy cég magas kamatszint mellett vesz fel hitelt, akkor akár egy évtizedre is elkötelezheti magát viszonylag kedvezőtlen kondíciók mellett.
A forgóeszközhitelek futamideje sokkal rövidebb, ezért az adott vállalatnak nem kell hosszútávon, magas kamatok mellett bekötnie magát. Az inflációval párhuzamosan a cégek forgalma is nőtt, a készletek finanszírozásához is több forrásra volt szükség. A kamatszintek konszolidációjával viszont újra beindulóban a beruházások, és ezzel páthuzamosan természetesen a hitelezés is.
A faktoring sok szempontból forgóeszközhitelnek is tekinthető, hiszen gyorsan tudja a vállalatokat forráshoz juttatni, akár a kintlévőség, akár a megrendelésállomány rugalmasan finanszírozható. A faktoringtermékek általában bizonytalanabb gazdasági körülmények között válnak igazán népszerűvé a cégek körében, mert segítenek jelentősen lecsökkenteni az üzleti kockázataikat. Igaz volt ez tavaly a faktoring és trade finance üzletágra?
Molnár Tamás: Ellentmondásos év volt a tavalyi. Egyrészt – mivel faktoring és üzletfinanszírozó termékeink valóban likviditás-finanszírozási célokat szolgálnak - ügyfeleink forgóeszköz igényét (készlet és vevő) tudják akár közel 100%-os mértékben finanszírozni – kedvező pozícióban voltunk, mivel nagyobb szerep jutott a forgóeszköz-finanszírozásnak. Azonban a magas kamatszintek a trade finance termékek számára sem kedvezők.
A vállalatok igyekeztek minden olyan költségtételt csökkenteni a működésükben, amely plusz kiadásként jelentkezett náluk, a magas kamatok miatt pedig épp ezért inkább kivártak, és likviditást halmoztak fel. Ugyanakkor például a faktoring klasszikus szerepe, a kintlévőségek kockázatcsökkentése, illetve a vevőállomány finanszírozása jól tudott érvényesülni, hiszen a biztonság és a kiszámítható tervezés minden vállalat számára kiemelt fontosságú.
Az MBH Bank határozott célja, hogy középtávon a legnagyobb piaci szereplő legyen a faktoring és trade finance területen. Ennek szellemében a három bank egyesülése után egységesítettük a termékpalettát, és 3-ról 10-re bővítettük azt a termékkört, amivel a vállalati ügyfeleket ki tudjuk szolgálni a legkisebb cégektől a legnagyobbakig. Az újdonságok döntően a nagyvállalati szektor számára készültek, az ő igényeire szabtuk őket, persze minden egyedi megoldásra is nyitottak vagyunk. Összeségében
a tavalyi évet az építkezésre használtuk, de a harmadik, és negyedik negyedévben már erőteljesen tudtunk növekedni is, ami év végére meghaladta a 100 százalékot is.
Óriási fejlődési potenciált látunk a területen, igaz, van néhány rossz beidegződés a faktoringgal szemben, amit még le kell küzdenie a szektornak, például, hogy drágább, mint egy klasszikus forgóeszközhitel vagy, hogy csak olyan cégek veszik igénybe, amelyek mást nem tudnak. Ezek közül egyik sem igaz, sőt. Ha GDP-arányosan nézzük a faktorforgalmakat, akkor Magyarország a régióban a közepesnél fejlettebb piacnak számít ugyan, de ha összevetjük Nyugat-Európával, Németországgal, Nagy-Britanniával, Olaszországgal, de még Törökországgal is, akkor azt látjuk, hogy
még jelentős tér van a bővülésre.
A beruházási hitelek visszaesése és a betétállomány növekedése egymást erősítő folyamat? Az óvatosság volt a jellemző vállalatvezetői attitűd?
B.P.: Egyértelmű korreláció fedezhető fel a két folyamat között. A magas hitelkamatok és az általános gazdasági bizonytalanság miatt a vállalatok igyekeztek elhalasztani a tőkebefektetés jellegű beruházásaikat, elkerülendő a hosszú távon magas kamatterhű beruházási hiteleket. Úgy döntöttek, hogy ameddig lehet, kivárnak, és likviditást gyűjtenek, hogy ha szükség van bizonyos okok miatt forrásra, akkor azt hitel nélkül tudják megoldani. A magas kamatkörnyezet miatt a betétekre is a megszokottaknál magasabb kamatot kaptak, így
senkinek nem volt „sietős”, hogy mihamarabb bepótolják az elmaradt beruházásokat.
A megtakarítások szerkezetében az év során is láttunk változást: míg az év elején inkább látraszóló betétekben tartották a vállalatok a megtakarításaikat, az év előrehaladtával elmozdultak a lekötött betétek vagy egyéb szofisztikáltabb, strukturált termékek felé, amelyekkel magasabb biztonság mellett is jelentős hozamot lehet elérni. Ez a bank számára a növekvő termékpenetrációnak köszönhetően előnyös volt, egyúttal biztosított bennünket, hogy amikor újra beindul a hitelezés, akkor a vállalatoknak nem fog fejtörést okozni, hogy honnan teremtsék majd elő az önrészt. Úgy tapasztaljuk, hogy a hitelezési aktivitás növekedésével ez a várakozásunk igazolódni is fog.
Nem utolsó sorban a betétállomány növekedésével a forrásellátottságunkat is jelentősen növelni tudtuk, igaz a likviditási mutatónkkal sohasem volt probléma, jelenleg a jegybanki követelmények bő másfélszeresét teljesítjük.
A Bankszövetség és a Nemzetgazdasági Minisztérium az év elején megállapodott arról, hogy a BUBOR felett nem számolnak fel kamatfelárat a bankok az új változó kamatozású vállalati forinthitelek esetében, vagyis a futamidő első 6 hónapjában a BUBOR szintjével egyenlő kamatozással hiteleznek a vállalatok részére. A megállapodás célja egyértelműen az volt, hogy a vállalatok minél hamarabb jussanak alacsonyabb kamatszinten forrásokhoz. A céldátum hamarosan lejár, de az intézkedés vajon elérte a célját?
B.P.: A hazai piacon hüvelykujjszabálynak tekinthető, hogy 5-6 százalékos BUBOR-nál van a vállalatok hitelfelvételének pszichológiai határa. A megállapodás értelmében hiába nem számoltunk fel kamatfelárat, sokáig 7 százalék felett ragadt a BUBOR, tehát az intézkedés ellenére sem érte el azt a szintet, amikor igazán vonzóvá vált volna az ügyfelek számára.
Azt tapasztaljuk, hogy a vállalatok tudatosabban működnek, hosszabb távon gondolkodnak, és egy ilyen változás miatt nem térnek el a stratégiájuktól. Az elmúlt félévben ezzel a lehetőséggel főként csak azok a vállalatok éltek, amelyek hitelfelvétele egyébként is erre az időszakra volt ütemezve. Ők valamivel jobban jártak, de úgy gondolom, hogy – noha abszolút üdvözítőnek és támogatandónak tartjuk az intézkedést, aminek egyértelműen a gazdaság újbóli fellendítése volt a célja – az engedmény nem volt elég vonzó ahhoz, hogy igazán nagyszámú vállalat számára jelentsen komoly segítséget.
Ezen kívül, aki tehette, és rendelkezett euróbevétellel, inkább jóval alacsonyabb kamatozás mellett euró alapú hitelt választott, forinthitel esetében pedig inkább az államilag támogatott termékekkel igyekeztek élni.
A magyar gazdaság növekedése hagy némi kívánni valót maga után, főleg az iparban, építőiparban látszódnak komolyabb problémák. Milyen szektorok vannak túlsúlyban a bank nagyvállalati ügyfélkörében, van-e nagyobb kitettsége valamely iparág felé?
B.P.: Nincs olyan iparág, amivel ne foglalkoznánk, de természetesen vannak olyan területek, ahol kiemelten vagyunk jelen. Ilyen például az autóipar, az építőipar vagy az energetikai szegmens. Az agráriumban piacvezetők vagyunk, ezen belül a mezőgazdasággal és élelmiszeriparral dedikált szakterület foglalkozik, így ez a szektor külön kiszolgálást kap. A gazdasági ciklusokban alig-alig vannak olyan időszakok, amikor minden szektor egyszerre kerül bajba. A különböző szereplők a gazdasági struktúrákba és értékláncokba más és más helyen kapcsolódnak be, ezért, ha valamilyen egyensúly megbomlik, nem azonos időpontban és nem azonos mértékben érinti az adott szereplőket. Ezért is fontos, hogy egy bank diverzifikált portfóliót tartson fent.
Mi is ezt tesszük.
Az MBH Bank esetében túlnyomórészt magyar tulajdonú vállalatok alkotják az ügyfélkört. Az autóiparban jelentős szereplők vagyunk, az ügyfeleink jelentős részben Tier 1-2-3 beszállítói a legnagyobb autógyártónak. Finanszírozunk készleteket, beruházásokat, kereskedelmet, sőt az Euroleasingen keresztül az értékesítést is. A szegmens óriási kihívások előtt áll, jelentősen estek a megrendelések, az európai autóipar válaszúthoz ért: az elektrifikáció és az ázsiai konkurencia versenyképes megjelenése eddig nem látott fordulatot tartogat. A termelés egyelőre a készleteket növeli, azok finanszírozása viszont költséges. Ugyanakkor, ha talpra áll az iparág, akkor egyfajta turbóhatást fog okozni, hiszen a készletek kifogytával gyorsan kell majd pótolni azokat.
Az építőiparban szintén hangsúlyos szereplők vagyunk, és való igaz, hogy ez nagyon speciális és talán az átlagosnál kockázatosabb terület. Mivel nagyon komplex feladat bármilyen nagyléptékű ingatlan, például egy többszáz lakásos társasházi projekt, felépítése, kezdve a változó építőanyag-áraktól a megugró munkaerőköltségekig, ezért a beruházók is nagyon óvatosak voltak. Az állami megrendelések csökkenése keresleti oldalon jócskán érződik, így élénkülő verseny látszik több szabad kapacitással.
Hogyan tud a faktoring és a trade finance a kockázatok csökkentésében segíteni akár az építőiparban, akár más iparágban?
M.T.: A trade finance hitelek sajátossága, hogy akár sokmilliárdos összegben is képes arra, hogy finanszírozza az ügyfél készlet és vevőállományát akár 100% közeli értékben is. Igazodni tudunk a cég növekedéséhez, hiszen minél több megrendeléssel rendelkezik, annál nagyobb mértékű a hitelezhető készlet- és vevőállománya is. A faktoringgal ezzel szemben a vevőállományt tudjuk kiemelni a cég mérlegéből (végleges követeléseladás termékünk esetén), és ezzel
egyrészt szabadítjuk ügyfelünket a vevői kockázatoktól, másrészt a vevői követeléseket számlakibocsátást követően azonnal realizálni tudják.
Ez akkor is igaz, ha az ügyfelünk piaci alapon kereskedik másik vállalkozással, és akkor is, ha állammal kapcsolatos megrendelői körrel. Mind a két esetben az a cél, hogy szabaduljon a kockázattól, és ha ráadásul még finanszírozásra is szüksége van, biztos, hogy a követelésvásárlás lehet hatékony a számára. Ezek döntően a nagyvállalati körben elterjedt megoldások, de KKV-k esetén is megoldást jelenthetnek.
Az agráriumban is jelen vagyunk: kistermelők esetén főképp támogatás előfinanszírozó termékeinkkel, ahol több mint 30 féle normatív EU-s támogatást, juttatást tudunk előfinanszírozni akár 3 évre is. Agrár nagyvállalati körben a trade finance megoldások népszerűek, ahol a készlet és vevőállományhoz rugalmasan alkalmazkodó forgóeszközhitelt tudunk nyújtani az ügyfeleink részére.
Milyen célokat tűzött ki a bank a faktoring és trade finance területen, milyen új célcsoportot kíván elérni, milyen termékeket tervez fejleszteni a számukra?
M.T.: A deklarált cél, hogy piacvezetők legyünk a faktoring és trade finance területen. A tavalyi év az építkezés időszaka volt, és arra koncentráltunk, hogy a három korábbi tagbank termékstruktúráját és a folyamatokat egységesítsük, valamint új termékeket dolgozzunk ki. Elsősorban a már meglévő, főként nagyvállalati ügyfeleinkre szabtuk az új termékkört is. Mivel a corporate banking szegmensben nagyon erősek vagyunk, ezért, ha önmagában ezt a vállalati kört ki tudjuk szolgálni a termékeinkkel, már akkor is jelentős organikus növekedést tudunk elérni.
Ugyanakkor a bank egy egyedi adottsága, hogy elsősorban magyar tulajdonú cégek alkotják a portfólióját. Mindhárom korábbi tagbank a körükben volt jelentős szereplő, inkább csak cégméretben vagy tevékenységi körben voltak szignifikáns eltérések közöttük. A terveink között viszont szerepel nemzetközi tulajdonú nagyvállalatok megszólítása is. Ez nem egyszerű feladat, mert sokszor azzal kell szembesülnünk, hogy akár egy Magyarországon működő német leányvállalat, az anyavállalata regionális bankjához van láncolva a hazai piacon is.
Ugyanakkor tudunk olyan termékeket, szolgáltatásokat kínálni számukra is, amelyeket más nem, ezzel pedig új ügyfeleket is tudunk szerezni.
A vevőoldali trade finance termékek például jellemzően ilyenek, és már több esetben is sikeresen fel tudtuk venni a versenyt ezen a területen a regionális nagybankokkal, és a saját területükön nagyon komoly piaci szereplőket tudtunk megszólítani, amelyek többmilliárdos nagyságrendben veszik igénybe a trade finance termékeket. Ezen felül – szintén a multinacionális vállalatok kiszolgálására – elkezdtünk dolgozni úgynevezett crossborder finanszírozási megoldásokon is. A nemzetközi faktoring, amennyiben a szállító partner magyarországi volt, eddig is elérhető volt, csak a feltételrendszert áramvonalasítottuk. Ezt ki akarjuk terjeszteni a külföldi partnerekre és trade finance szolgáltatást is kínálni fogunk a számukra. Ezzel jelentős versenyelőnyre tehetünk szert akár regionális nagybankokkal szemben is.
Az MBH Bank foglalkozik az állami intézmények felé fennálló követelések kezelésével, finanszírozásával is. Mit jelent ez egész pontosan, milyen állami szereplők, milyen érintettek lehetnek ebben a struktúrában?
M.T.: Az állami szektorok közül egyértelműen az egészségügy a leghangsúlyosabb szereplő számunkra ezen a területen. Mindenki rendszeresen olvashat arról, hogy a kórházak mekkora adósságokat görgetnek maguk előtt. Ezek jórészt a különböző eszközöket, gyógyszereket és egyéb egészségügyi termékeket szállító vállalatok felé halmozódnak fel. Az állam bizonyos időközönként, negyedévente, félévente, évente konszolidálja ezt az adósságot.
Ez sok európai országban is így működik, ez a szektor sajátossága.
Egyik oldalról tehát mind a beszállítói, mind a finanszírozói oldalról egy nagyon alacsony kockázatú szektorról van szó, amely biztos, hogy nem fog bedőlni. Ugyanakkor a kifizetések sem pontosak, ami a cégek cash-flowjában, likviditásában problémát jelenthet. Egyszóval: a számlákat az egészségügyi szolgáltató biztosan fizeti, csak ennek a dátuma relatív bizonytalan.
Mi úgy gondoljuk, hogy számunkra ez egy megbízható piac, meg tudjuk vásárolni az egészségügyi beszállítóktól a követeléseiket 100 százalékos áron, visszkereset nélkül, és ki tudjuk várni a fizetés időpontját. A mi „színrelépésünk” az ökoszisztéma minden szereplője számára hasznos. A beszállítók időben megkapják a termékeik ellenértékét, nem keletkezik késedelmi kamat, amit át kellene hárítani az intézményekre, folyamatos lehet a működésük. Jó az intézményeknek, hiszen nem szakad meg a beszállítói folyamatosság, mindig van elegendő egészségügyi eszköz a biztonságos működéshez, ráadásul a már említett késedelmi kamatokat sem kell fizetniük.
Mindez természetesen a betegnek a legjobb, hiszen fennakadásmentesen megkaphatja azt az ellátást, ami jár neki.
Mi pedig hiszünk az egészségügyi szektorban, és igyekszünk minél erősebb ügyfélkört kiépíteni, amellyel hosszú távon is tervezni tudunk akár más finanszírozási megoldás kapcsán is. Eredményes kapcsolatot alakítottunk ki olyan szakmai szerezetekkel, amelyek az egészségügyi beszállítókat képviselik és szintén érdekeltek abban, hogy az egészségügyi piac megbízható, jól fizető piaccá váljon.
Milyen hitelezési aktivitás várható az évben? Újra versenyképesek lehetnek a saját forrású termékek a támogatottakkal szemben? Milyen éve lesz a faktoring és trade finance üzletágnak?
B.P.: Akkor tudunk versenyképes saját forrású termékeket kínálni, ha a pénzpiaci kamatszintek is lejjebb mennek, és a támogatott termékek hitelkamataihoz kezdenek el konvergálni. Jól látszik, hogy az elmúlt években a beruházások mögött elsősorban támogatott termékek, NHP, EXIM termékek, Baross Gábor Újraiparosítási Hitelprogram, Széchenyi Kártya Program stb. álltak, mert általában fix és alacsony kamatozás mellett tudtak finanszírozást nyújtani. Úgy gondolom, hogy aki teheti, – amennyiben elérhetők lesznek – ezután is ezekhez fog nyúlni, ugyanakkor nagyvállalati szinten sokat számít a személyre szabhatóság és a komplexitás. Sokszor olyan finanszírozási megoldásokra van szükség, amelyek nem fedhetők le egy adott termékkel, sokkal szofisztikáltabb megközelítéssel elégíthető ki csak az ügyféligény.
Az év elején a második félévre vártuk a beruházások beindulását, de most már inkább a negyedik negyedévre prognosztizáljuk.
A beruházásokat meg kell valósítani, egy idő után nem lehet őket tovább húzni. A várakozásaink szerint ráadásul egy erősebb felpattanás várható, amit majd egy konszolidáció követ, és végül stabil növekedésbe vált át.
M.T.: A portfólióépítés évében vagyunk, az új termékeinknek köszönhetően még jobban ki tudjuk szolgálni a nagyvállalati ügyfélkört. A trade finance termékeinkkel új, multinacionális ügyfeleket is tudunk szerezni, és olyan termékeket is kialakítottunk, amelyek inkább hasonlítanak például a Nagy-Britanniában megszokott megoldásokhoz. Az ügyfelek szabadon elérhető egyenlegekhez férnek hozzá, amelyekből rugalmasan lehívhatják a számukra épp szükséges forrást. Úgy gondoljuk, hogy ez a limitalapú kiszolgálás jelenti a jövőt a területünkön.
A cikk megjelenését az MBH Bank támogatta.
Címlapkép és fotók forrása: Portfolio
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
