Amikor elindult a program, akkor a piaci kamatkörnyezet sokkal magasabb, a kereslet pedig jóval alacsonyabb volt. Ma azonban a bankrendszer a meglévő likviditásával, finanszírozási költségeivel megfelelően képes helyettesíteni a programot. Az egyetlen terület, ahol változásra számítok, az a nagyon hosszú futamidejű beruházások finanszírozása, amelyben a Növekedési Hitelprogram kimagaslóan jó árazást tett lehetővé. A program kifutásával így megnőhet a saját forrásból nyújtott fix kamatozású hitelek, illetve a kamatkockázatok fedezését célzó treasury szolgáltatások iránti igény. Akár azoknál a kisebb vállalkozásoknál is, amelyek eddig ezzel nem találkoztak.
A jegybank közelmúltbeli elemzése szerint ennek nagy része a mikro- és kisvállalkozásokhoz megy. A tanulmány szerint a mikro vállalkozásoknál az EU-források aránya 65 százalék volt a külső forrásokon belül, a kisvállalatoknál 40 százalék. Ez elég sok, ugyanakkor az is látható, hogy akik elnyertek ilyen forrást 2007-15 között, azoknak egy része veszteséges volt 2015-ben, ezek viszont kevésbé célpontjai a kereskedelmi banki finanszírozásnak. Tehát azt mondanám, hogy van némi negatív kiszorító hatásuk ezeknek a forrásoknak a kisebb vállalatok hitelezésében, de nem jelentős. Pláne, ha figyelembe vesszük, hogy a megvalósult beruházások, kapacitásbővítések növelték a hitelkeresletet a forgóeszköz-finanszírozás területén. Emiatt tehát nem számítok komoly visszaesésre.
Mennyire felel meg a kereskedelmi banki logikának a dömpingszerű forrásbeáramlás? Nem torzítja ez túlzottan a beruházási és finanszírozási döntéseket?
Fennáll ennek a veszélye. Egy jó támogatással és egy zéró költségű 10-15 éves hitellel néha még az is hitelképesnek látszik, aki valójában nem az. A banki kockázatkezelési politikák próbálják ezt ellensúlyozni. Az MFB Pontokban elérhető forrásoknál természetesen más a helyzet, mert ott a bank csak közvetítő, az EU-számla viseli a nem fizetés kockázatát. Összességében arra számítunk, hogy a gazdaság növekedése, a hitelkereslet bővülése miatt élénkülés lesz és nem fognak elszállni a hitelezési kockázatok.
A Raiffeisen is pályázik MFB Pontok nyitására, mint a hazai kkv-hitelpiac egyik legnagyobb szereplője?
Úgy lett meghatározva a paraméterrendszer, hogy nekünk nehéz volt pályázni, a saját forrású kedvező feltételű hitelekre, lízingre, faktoringra, EXIM hitelekre koncentrálunk.
Egyes vélemények szerint mire szeptemberre megnyílhatnak az újabb MFB Pontok, a visszatérítendő EU-források jó részét már lekötik. Ha ebből indulunk ki, nem sokat veszítenek, ha kimaradnak az újabb körből is.
Így van. Én is úgy látom, hogy a visszatérítendő EU-források lehívása is gyorsan fog haladni, és lehet, hogy hamarabb kifut, mint azt néhányan gondolják.
A válság évei alatt nem egyszerűen a vállalati hitelkereslet esett vissza, hanem a hazai banki hitelezés is visszaszorult a vállalatközi és a külföldi forrásokhoz képest. Látszik e téren az elmúlt negyedévekben, években némi fordulat?
Mivel Magyarország duális szerkezetű gazdaság nagyon sok külföldi céggel, és évtizedeken keresztül jelentős külföldi vs. magyar kamatkülönbséggel, a jelenség nem volt meglepő. Ezt azonban enyhülni látom ebben a pillanatban. Egy külföldi kötvényprogramból finanszírozott intercompany loan vagy akár egy direkt külföldi refinanszírozás éles konkurenciahelyzetet teremtett a magyar bankok számára, különösen, ha ezekben a hitelnyújtók az országkockázatot sem érvényesítették teljesen. A jelenség még fennáll, de visszaszorulóban van. Az elmúlt években nem egy esetben ki tudtunk váltani mi is meglévő külföldi anyabanki vagy vállalati finanszírozást azért, mert Magyarországon sokkal kedvezőbbé váltak a pénzügyi kondíciók.
Mélyponton a bankok hitel/betét aránya, ami részben a hitelállomány éveken keresztül tartó zsugorodásának, részben a vállalati betétállomány drasztikus emelkedésének eredménye. Mi áll e kettős jelenség hátterében?
A teljes hitelállomány sok banknál annak ellenére zsugorodik még most is, hogy hitelezési aktivitásuk már jelentősnek mondható. Ennek egyik oka a folyamatos portfóliótisztás. Tavaly év végén egy hatalmas, 280 millió eurós csomagot mi is értékesítettünk. Csökkentette a hitelállományt az önkormányzati konszolidáció is: csak nálunk 400 millió eurónyi hitel lett így visszafizetve. A projekthitelek törlesztése egyre gyakoribb az ingatlanalapok vásárlásainak köszönhetően, a lakosság esetében pedig az elszámolások és a jövedelemnövekedésnek köszönhetően az előtörlesztések felfutása csökkentette a hitelállományt.
Mi az, ami miatt ezzel szemben a vállalati betétállomány dinamikusan nő?
A külföldhöz képest látható kamatkülönbözet nemcsak a hitelezésben, de a betételhelyezésben is lehetőséget jelentett a vállalatok számára. A hazai kamatok csökkenésével persze szűkült a magyar kamatelőny, de valamelyest még mindig megmaradt, amit ugyancsak vállalatközi módon, közvetett külföldi betételhelyezéssel is kihasználnak egyes nagyvállalatok. Ezt a jelenséget egyre inkább háttérbe szorítja a gazdasági növekedés miatti betétállomány-bővülés. A konszolidáción átesett intézmények, állami cégek és önkormányzatok mellett a hazai kkv-k is egyre nagyobb megtakarítási képességgel rendelkeznek, ami a jövedelem növekedése mellett főleg az elhalasztott beruházások következménye. A 2016 végi betétállományt pedig az is növelte, hogy az állam óriási kifizetéseket hajtott végre decemberben.
Tavaly jelentősen, 20%-kal nőtt a Raiffeisen Bank teljesítő vállalati hitelállománya. Melyek voltak a kimagaslóan jól teljesítő szektorok vagy szegmensek, és melyek okoztak csalódást?
A Magyar Nemzeti Bank felé a Piaci Hitelprogram keretében tett vállalásunkat az időközben bekövetkezett metodikai változás (NPL-amortizáció figyelembe vétele a hitelállomány változásában) nélkül is sikerült teljesítenünk. Minden szegmensben próbáltunk növekedni (nagyvállalat, középvállalat, új önkormányzati kötvénykibocsátások, kkv-hitelezés, lízing, faktoring). Kifejezetten elégedettek vagyunk az eximbanki külkereskedelem-finanszírozás, az agrárfinanszírozás és mindenek előtt az ingatlanprojekt-finanszírozás volumennövekedésével. Mindez úgy következett be, hogy a hitelezési standardok átgondoltak, konzervatívak. Az egyes szektorok közül rendkívüli módon felfutott a turizmus, amely meglepően nagy hotelfinanszírozási boomot hozott. Beindultak a lakóingatlan-beruházások is és az irodafinanszírozás is. Továbbra is nagyon fontos az autóipar, elmaradt azonban a korábbi évtől az építőiparon belül az EU-forrásokhoz kötött és az állami beruházások keretében megvalósuló projektek hiteligénye.
Klasszikus vállalati hitelterméket minden bank képes nyújtani. Abban is viszonylag egységes a kép, hogy a kkv-szegmens fókuszban van. Abban viszont már van különbség, hogy ki milyen ügyfélszegmensekre koncentrál összességében. Mi például nagyon összpontosítunk a multinacionális, regionális vállalatokra, nagy állami vállalatokra is, ezt már nem teszi meg mindenki. Abban is megmutatkoznak a különbségek, melyik bank mennyire tud termékszinten komplex lenni. Mi pl. nyújtunk lízinget projektfinanszírozást, faktoringot kereskedelemfinanszírozást, exportfinanszírozást, ehhez kapcsolódó kamat- és árfolyamkockázatok lefedését, megkülönböztetünk iparágakat, mint pl. van egy külön agrárfinanszírozási területünk, ami nagyon erős, csakúgy, mint az ingatlanprojekt-finanszírozás. Mindehhez pedig széleskörű treasury szolgáltatások is társulnak. Folytatunk belső fejlesztéseket is, digitális stratégiát alakítottunk ki a vállalati oldalon is, új faktoring szoftvert vezetünk be, gyorsítjuk a hitelezési folyamatot. Ezt a stratégiát szeretnénk folytatni, Közép-Kelet Európa más országaihoz hasonlóan Magyarországon is.
