Hitelezés és jövedelmezőség.
P.: A lakossági hitelportfólió minőségét javíthatja az új árfolyamgát rendszere, a vállalati hitelportfólióban azonban továbbra is egyre magasabb nem-teljesítési arányt prognosztizál a jelentés. Mekkora valójában ez a kockázat, és milyen hatásokkal járhat a jelenség? N. M.: Úgy gondoljuk, hogy a deviza alapú jelzáloghitellel rendelkező háztartások túlnyomó többsége él az árfolyamgát lehetőségével. Nem éri meg kimaradni, hiszen mindenkinek könnyítést jelent, hogy a törlesztőrészlet egy részét a bankok és az állam átvállalja. Emiatt a háztartások árfolyam-érzékenysége csökken, így a banki nem teljesítő portfolió arányának növekedése megállhat, sőt mérsékelődés indulhat meg a következő két évben. A nem teljesítő portfolió arányának növekedése a vállalati szektorban jelenthet gondot. Nem látjuk a romlás végét, 2013-ra akár a portfolió egyharmada is problémássá válhat. Ennek ma inkább likviditási és jövedelmezőségi következményei lehetnek. Ki akar egy olyan egyre csak növekvő portfoliót finanszírozni, ami nem hoz jövedelmet? Pontosan ezért kell felgyorsítani a nem teljesítő vállalati hitelek portfolióból történő kitisztítását.
N. M.: Mindkét piacon erősek a hitelkeresleti és hitelkínálati korlátok. Ugyanakkor nekünk arra kell törekednünk, hogy a bankrendszer működése, ide értve a hitelezési aktivitást akadálymenetes legyen. Emiatt a hitelkínálati korlátok lebontása a feladat. A vállalati szektorban a hitelkínálat az alacsony hitelezési hajlandóság és az előzőekben említett tényezők miatt romló hitelezési képesség miatt szigorodik. Itt a jegybank a likviditási problémák enyhítésével, a kormány pedig a garanciaszervezetek támogatásával segíthet. A lakossági szegmensben az új hitelkihelyezést az hátráltatja, hogy a bankok - egyébként helyesen - a meglévő állomány kezelésével foglalkoznak. A végtörlesztés a múltban és az árfolyamgát a jövőben várhatóan jelentős banki kapacitásokat köthet le. Ezen tényezők miatt a hitelezésben csak 2013 végétől várunk fordulatot.
N. M.: A válság tanulságait figyelembe véve a jegybank pénzügyi stabilitási felelőssége mellé makroprudenciális eszközöket is kapott. Az új jegybanktörvény alapján az MNB a túlzott hitelkiáramlás és a rendszerszintű likviditási kockázatok felépülésének megakadályozására, az anticiklikus tőkepuffer, valamint a rendszerszinten jelentős intézmények csődvalószínűségét csökkentő többletkövetelmények előírására rendeletet adhat ki. A jegybank folyamatosan nyomon követi a rendszerszintű kockázatok alakulását és amennyiben szükséges - a Monetáris Tanács döntését követően - élni is fog ezekkel az új eszközökkel. Nem véletlenül jeleztük, hogy a devizaswappokból eredő kockázatok csökkentése érdekében megvizsgáljuk egy új makroprudenciális szabályozási eszköz bevezetésének lehetőségét.
N. M.: A végtörlesztés miatt kieső, korábban jól teljesítő portfólión megnyerhető marzzsal a továbbiakban nem számolhatnak a bankok. Az új árfolyamgát két ellentétes hatást okoz. Egyfelől az értékvesztés-szükséglet mérséklődik, ugyanakkor törlesztőrészletek csökkentése keretében a bankok által elengedett 1 százalékra tehető kamat bevételkiesést eredményez. Mivel előrejelzésünk alapján a következő két évben a hitelállományok folyamatosan csökkennek, ez is a tőkearányos jövedelmezőséget mérsékelheti. Ugyanakkor az egyszeri negatív hatások - a végtörlesztés és a bankadó - kieshetnek, ami összesességben közép távon pozitív irányba lökheti a mérleget. A magas kamatmarzsok miatt a bankrendszer alapvetően erős jövedelemtermelő potenciállal rendelkezik, így az egyszeri negatív hatások kifutásával a jövedelmezőség újra versenyképes lehet regionális összehasonlításban.
