Az életciklus alapok egyik csoportját alkotó konstrukciók alapvetően azért lettek annyira népszerűek Amerikában, mivel az átlagemberek számára az egyik legegyszerűbb nyugdíj célú megtakarítási formát testesítik meg. További könnyítést jelentett a piacnak egy évekkel ezelőtti törvényváltozás, ami lehetővé tette, hogy a munkavállaló alapesetben ezeket az alapokat jelölje meg a munkáltató befizetéseinek célpontjaként.
A szektor jövője nem forog kockán, hiszen a hosszabb távon emelkedő trend megerősíti a részvénybefektetések létjogosultságát, azonban a válság kapcsán a Financial Times arra kereste a választ, hogy okozott-e törést az alapkezelőkben a világégés, vagy folytatódhat minden a korábbi forgatókönyvnek megfelelően?
A válság felülírta a korábbi forgatókönyvet
A válság sok kérdőjelet vetett fel, így például azt, hogy valóban szükséges-e olyan magas részvényarányt tartani a céldátum elérésekor, mint azt több szereplő is teszi? Az amerikai piacon nem ritkaság, hogy például az alapok a nyugdíjba vonulás céldátuma környékén még a vagyon nagyobb részét részvényekben tartják, és ez a helyzet a nyugdíjazás után sem változik meg drasztikusan.
Korábban éppen a magas részvényarány - és az ennek köszönhető volatilitás - szúrt szemet az amerikai felügyeletnek, azonban szabályváltoztatásra nem került sor, mindössze néhány meghallgatáson kellett részt venniük a legnagyobb szereplőknek.
A Portfolio.hu - Nyika közös rendezésű nyugdíjkonferenciáján is előkerült a céldátum alapok témaköre, Daniele Fano, a Pioneer Investments vezető közgazdásza előadásában kiemelte, hogy bizalmi válság van a szektorban. A zűrzavar az amerikai piacon abból adódott, hogy a magas részvényarány miatt komoly veszteségek érték a céldátum alapokat, az átláthatóság nem volt biztosított (nem volt rendesen kommunikálva a részvény/kötvény arány), miközben a befektetők számára nem volt biztos a jövő, a piac a felhalmozási periódusra fókuszált, de nem adott megoldást a nyugdíj utáni időszakra.
Az alapkezelők pontosan a nagy zuhanásokat követő gyors visszapattanás miatt nem változtattak többségében a nyugdíjasok számára fenntartott termékeken (maximum finomhangolásra került sor), azonban egyesek az innováció útjára léptek. A Financial Times gyűjtése szerint például több szereplő is olyan új konstrukciókat ajánl a befektetőknek, amik 65 éves kor betöltésével nullára csökkentik a portfólió részvényarányát. Ezt követően több lehetősége is van a megtakarítónak: például egy összegben fel is lehet venni a megtakarítást, vagy akár egy másik megtakarítási formába is át lehet görgetni az évtizedek alatt felhalmozott vagyont.
Természetesen a piacról nem tűntek el a hagyományos, és uralkodónak tekinthető termékek, amik arra építenek, hogy a befektetők nem akarnak majd a nyugdíjazásakor egy összegben hozzányúlni a pénzükhöz, hanem a nyugdíjkorhatár elérése után még évekig tartózkodhatnak a céldátum alapokban kezelt összegek feltörését. (Szemléletes, hogy a piacon utóbbi alapokat target-date helyett target-death alapoknak nevezik.)
Inkább finomításra került sor, mint 90 fokos fordulatra
Az AllianceBernstein véleménye jól tükrözi a szektorban tapasztalható közhangulatot, véleményük szerint a hosszú távú szemlélet és az egyre fontosabbá váló befizetés meghatározott nyugdíjalapok miatt a befektetők elsődlegesen magas reálhozamot várnak el. A részvénypiaci kockázat csak másodlagos tényező Seth Masters, az AllianceBernstein befektetési vezetője szerint, a hosszú távú szemlélet miatt pedig a volatilitás csak rövid távon jelenthet problémát.
A JPMorgan a rugalmasságra helyezi a hangsúlyt, például a 2005-ös céldátum alapjuknál lehetővé tették, hogy a 65 évet betöltött és annál idősebb befektetési jegy tulajdonosok három év alatt a teljes megtakarításuk 81 százalékához hozzáférjenek. A tapasztalat az, hogy mióta ez a lehetőség él, azóta a többség inkább kiveszi a pénzét, mindez pedig azt mutatja, hogy számos befektető részéről az az elvárás, hogy a nyugdíjba vonuláskor álljon rendelkezésre a maximális tőke.
Arról is megoszlanak a vélemények, hogy szükség van-e egyfajta tőkevédelemre a céldátum alapok esetében. Az egyik nagyágyú, a Vanguard szerint egy jól diverzifikált portfólió létrehozása tökéletesen elegendő, hiszen a magas hozam reményében be kell vállalni a gazdasági ciklusok és az árfolyamok hullámzását. Ennek ellenére több alapkezelő is például a diverzifikáció jegyében a portfóliót bővítette inflációkövető kötvényekkel, ami tudva levő, hogy az infláció ellen tud védelmet nyújtani.
A John Hancock is változtatáson töri a fejét, piaci források szerint az új alapcsaládjuk már egy sokkal konzervatívabb befektetési politikát valósít majd meg, miközben a költségek csökkentését úgy próbálják elérni, hogy aktívan kezelt befektetések helyett indexkövető alapokba fektetnek majd be.
Összefoglalva, nem hozott nagy változást a válság a céldátum alapoknál, a magas kockázatvállalású befektetők továbbra is elérhetik a számukra megfelelő konstrukciókat, azonban a piaci igények változásával összhangban az alapkezelők az újonnan indított alapoknál már konzervatívabb befektetési politikát is elérhetővé tettek. Sőt egyre több olyan új termék érhető el, ami a nyugdíjazás időpontjában már inkább a tőke megőrzésére, mint a magas hozamra törekszik. Mindebből a befektetők profitálhatnak, hiszen szélesebb palettából választhatnak, mint korábban.
