Az amerikai fegyveres erők különleges alakulatainak listázása már csak azért is embert próbáló feladat, mert összesen huszonnyolc ilyen alakulatot különböztetünk meg, tízet a hadseregnél, nyolcat a tengerészgyalogságnál, négyet a haditengerészetnél és hatot a légierőnél, ráadásul ebbe nem számoljuk bele a rendőrség, a parti őrség és a különféle hírszerző alakulatok specializált alakulatait. Ehhez hozzájön az, hogy az egyes egységek gyakran egymást kiegészítő, támogató feladatokat látnak el.
A hadsereg
Kezdjük rögtön egy olyan alakulattal, amiről valószínűleg kevesen hallottak: az ISA (Intelligence Support Activity), vagy becenevükön szürke rókák az amerikai hadsereg legtitokzatosabb különleges rendeltetésű alakulata. Feladatuk az, hogy mélyen az ellenséges vonalak mögé beszivárogva fontos információkat szerezzenek be a fegyveres erők számára, szükség esetén komoly tűzerő bevetése mellet. Az ISA egyébként még az eliten belül is elitnek számít: egyike az amerikai fegyveres erők öt „Tier I”, azaz elsőosztályú alakulatának, ahova kizárólag olyan katonák kerülhetnek be, akik korábban más különleges alakulatnál is szolgáltak.
Egyébként a relatív ismeretlenségtől függetlenül egy mindenki által ismert akciójuk mindenképpen van: ők fülelték le halála előtt Pablo Escobart, a híres drogbárót.
Bármilyen meglepő, az amerikai fegyveres erők egyetlen repülőgépes különleges alakulata nem a légierő, hanem a hadsereg égisze alatt működik. A 160. Különleges Műveleti Repülőezred (Special Operations Aviation Regiment – SOAR), vagy Night Stalkerek valószínűleg a világ legprofibb helikopterpilótái közé tartoznak. A dolguk az, hogy más különleges alakulatokat a bevetés helyszínére szállítsanak. Ennek eredménye, hogy jó eséllyel többet repülnek éjszaka, mint nappal. A SOAR pilótái kegyetlen kiképzésen esnek át, ami messze nem csak a lehetetlen körülmények között történő repkedést foglalja magában: tudniuk kell, hogyan kell túlélni az ellenséges vonalak mögött, illetve szükség esetén megvédeni magukat, ha lezuhantak.
Bár elsőre kifejezetten semmitmondó névnek tűnhet, a Különleges Alakulatok (Special Forces – SF) katonáiról már biztos sokan hallottak: ők a legendás zöldsapkások. Bár elsőre a név alapján úgy tűnhet, hogy ők azok a katonák, akik terroristavezérekre rugdossák rá az ajtót (egyébként ilyet is tudnak), az igazi rendeltetésük ennél jóval komplexebb: általánosság az, hogy a zöldsapkások már jóval a helyi konfliktus igazi berobbanása előtt a helyszínre érkeznek.
Rendőröket képeznek Dél-Amerikában, milíciákat Szíriában, vagy katonákat bármely szövetséges államban. Ezért is hívják őket gyakran katona-diplomatáknak.
Az Egyesült Államok egyik legrégebbi különleges alakulata a 75. Ranger ezred. A Rangerek érdekessége az, hogy bár minden szempontból elit alakulatnak számítanak, igazából afféle átkötő szerepet töltenek be a reguláris alakulatok és a különleges egységek között. A Rangerek a gyakorlatban légideszantos könnyűgyalogosok, akik minden olyan feladatot el tudnak látni, amit más hasonló alakulatok, csak jóval magasabb szintű profizmussal. Ebből az adottságból következik az, hogy az ezred 2001 óta lényegében folyamatosan misszión van a világ legkülönfélébb pontjain.
Bár a Rangerek általánosságban amolyan átkötő szerepet töltenek be, a saját „eliten belüli elit” alakulatuk, a Felderítő Század (Regimental Reconnaissance Company – RRC) az ISA-hoz hasonlóan egy „Tier I”-es alakulat: az ő dolguk az, hogy a Rangerek, illetve más különleges alakulatok előtt elvégezzék a mélységi felderítést.
Az amerikai hadsereg leghíresebb különleges alakulata számos néven ismert: hívják őket Harmadik Műveleti Támogató Csoportnak, Zöld Alakulatnak, hivatalos megnevezésük az Első Számú Különleges Alakulat Műveleti Különítménye, de a legtöbben csak Delta Force-ként hivatkoznak rájuk. A Deltát gyakran keverik a zöldsapkásokkal, ez pedig nem véletlen: a Különleges Alakulatok állományából kerül ki a deltások döntő többsége.
A Delta Force szintén „Tier I”-es alakulat, őket lehet a leginkább „kommandósoknak” nevezni a hadsereg elit különítményei közül.
Ha a zöldsapkások katona-diplomaták, akkor a 95. Civil Kapcsolatok Ezred emberei inkább diplomata-katonák. Míg a Különleges Alakulatok emberei óvatosan beszivárognak egy-egy államba, ahol például kormányellenes milíciákat képeznek ki, addig a 95-ösök nyíltan érkeznek meg a régióba, ahol politikai és vallási vezetőkkel, civil szervezetekkel, illetve általánosságban a lakossággal építenek ki kapcsolatokat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy védtelenek lennének: ők is megkapják a különleges alakulatok sztenderd kiképzését, így szükség esetén fegyverrel is tudják támogatni a helyi tárgyalópartnereiket.
Van az amerikai fegyveres erőknek egy olyan alakulata, amelynek a feladata nem a test, vagy a fegyerek, hanem az elme megbénítása. A Psyop (Psychological Operations) csoport feladata az, hogy kidolgozza (és alkalmazza) a hadsereg pszichológiai hadviselési stratégiáját: propagandát terjesztenek, félelmet ébresztenek, életre szóló barátságokat kötnek hadurakkal. Ebből következik az, hogy az itt felsorolt alakulatok közül ők végeznek a legritkábban "terepmunkát".
Létezik hadseregnek egy olyan elit alakulata, ahová kizárólag nők jelentkezhetnek. A Kulturális Támogató Csoport (CST - Cultural Support Team) tagjai más elit alakulatokkal dolgoznak együtt a műveleti területeken, megkapják a különleges alakulatok kiképzését, feladatuk ugyanakkor elsősorban nem az, hogy lövöldözzenek. A CST rendeltetése az, hogy a műveleti területen élő nőkkel és gyerekekkel építsenek ki kapcsolatokat, különös tekintettel a Közel-Keletre, ahol a férfi-női kommunikáció az esetek döntő többségében nem megengedett családon kívül.
Végezetül szükségszerű, hogy legyen a hadseregnek egy olyan különleges alakulata, ami sokkal inkább belső, mintsem külső ellenségek ellen lett létrehozva. A Special Reactions Team (SRT, magyarul nagyjából Különleges Reagálású Csoport) a katonai rendészet saját SWAT egysége. Olyan helyzetek kezelését látják el, amit egy egyszerű katonai rendész nem feltétlen tudna megoldani: fegyveresek kiiktatása, mesterlövészek levadászása, túszhelyzetek feloldása.
A tengerészgyalogság
Minden haderőnemnek szüksége van profi mélységi felderítőkre. A tengerészgyalogságnál ezt a feladatot a Force Recon, vagy ForCon látja el. Feladatuk miatt általában mélyen az ellenséges vonalak mögött dolgoznak, ideális esetben észrevétlenül, de ha a szükség úgy hozza, épületek kipucolását, vagy fontos célpontok kiiktatását is el tudják végezni. Érdemes megjegyezni, hogy a tengerészgyalogságnak vannak „nem elit” felderítő alakulatai is, de olyan mélységi felderítések elvégzésére nem képesek, mint a ForCon.
A haditengerészet leginkább „sztenderd” különleges alakulata a MARSOC (Marine Special Operations Command). A MARSOC lényegében a hadsereg Deltájának és zöldsapkásainak keveréke: más országok katonáit képezik ki, hírszerző feladatokat látnak el, terrorelhárító tevékenységet végeznek, satöbbi. A MARSOC egyébként a Rangerek után az amerikai fegyveres erők második legnagyobb múltra visszatekintő alakulata: elődjük, a Marine Raiders a második világháborúban a Csendes-óceán térségében tevékenykedett, igaz, akkor még nem különleges alakulati minősítésben.
Mi történik akkor, ha kalózok elfoglalnak egy teherhajót, vagy terroristák megszállnak egy olajfúró tornyot? Ilyenkor riasztja a tengerészgyalogság az MRF (Maritime Raid Force) katonáit. Az MRF azért lett létrehozva, mert a MARSOC katonái a kétezres években le voltak kötve Afganisztánban, így szükség volt egy olyan alakulatra, amelyik a tengeri célpontokra specializálódott. Az MRF katonái a közelharc szakértői, munkájuk nagy részét rendkívül szűk hajók gyomrában kell, hogy elvégezzék a lehető leggyorsabban.
Nincs még egy alakulat az amerikai fegyveres erőknél, akkora tűzerővel rendelkezik, mint az ANGLICO (Air Naval Gunfire Liaison Company). Az ANGLICO tagjai lényegében különleges kiképzésen átesett tüzérségi megfigyelők, akik számtalan formációban dolgozhatnak: mozoghatnak mélyen az ellenséges vonalak mögött önálló alakulatként, vagy csatlakozhatnak más, nem ritkán szintén különleges rendeltetésű egységekhez. Más tüzérségi megfigyelőkhöz hasonlóan ők is kérhetnek légi, vagy tüzérségi támogatást, ők azonban az amerikai fegyveres erők egyetlen olyan egysége, amelyik közvetlenül a hadihajóktól is tud segítséget kérni.
Az Egyesült Államok számtalan olyan objektumot működtet külföldön, amelyeket a legmagasab szintű biztonsági előírások szerint kell védeni: az atommeghajtású repülőgép-hordozókat, és fontos szárazföldi bázisokat a Marine Corps Security Force Regiment (MCSFR) védi. Az MCSFR feladatköre ugyanakkor meghaladja az egyszerű objektumvédelmet: egyrészt terrorelhárító feladatokat is ellátnak, másfelől az állományukból kerülnek ki a következő két alakulat tagjai.
A Fleet Anti-Terrorism Security Team, vagy FAST az MCSFR gyorsreagálású különítménye: a világ számos pontján szétszórva állomásoznak annak érdekében, hogy szükség esetén meg tudják erősíteni különféle kulcsfontosságú katonai vagy kormányzati objektumok védelmét. Mindemellett általában a FAST katonái védik a veszélyes környékeken dolgozó amerikai diplomatákat is.
Érdekesség, hogy az alakulat feladatai közé tartozik az is, hogy egy esetleges Egyesült Államokat érő támadás esetén a kormányzati épületeket biztosítsák.
A Recapture Tactics Team, röviden RTT a FAST-tel ellentétben általában nem megy sehova. Ők az MCSFR-nek azon alakulata, amelyik kifejezetten nukleáris létesítmények, általában fegyverdepók védelmére specializálódtak. Gyakran szokták őket a „közelharc-századnak” is emlegetni, mivel munkájuk során az MRF-hez hasonlóan általában szűk helyeken kerülnek bevetésre.
A leginkább szétszórtan tevékenykedő elit alakulatok a tengerészgyalogság berkeiben az RRT (Radio Reconissance Team) csapatok. Az RTT tagjai általában a tengerészgyalogság más felderítő alakulataival, nem ritkán a ForConnal dolgoznak együtt. Mélyen az ellenséges vonalak mögött biztosítanak kommunikációt az alakulatoknak, de ha szükség van rá, az ellenséges kommunikációt is le tudják hallgatni.
A haditengerészet
Az amerikai haditengerészet fő különleges alakulata a Haditengerészeti Különleges Harcászati Parancsnokság alatt működő SEAL (Sea Air and Land). Minden SEAL alakulatnak megvan a saját bevetési és szakterülete. A SEAL két fő csoportra oszlik, ezeket általában egyszerűen csak Egyes és Kettes Csoportnak szokták hívni. Az Egyes Csoport a nyugati parton állomásozik, míg a második a keletin. Az Egyes Csoportba a páratlan számú SEAL alakulatok tartoznak: az egyes és a hetes alakulat a Csendes-óceán nyugati területeiért felel, a hármas a Közel-Keletért, az ötös pedig Koreáért. A Kettes Csoport alá a páros számú alakulatok tartoznak, a kettes észak-Európával, a négyes Latin-Amerikával, a nyolcas és a tízes pedig Dél-Európával és Észak-Afrikával foglalkozik. Van ezen kívül két tartalékos alakulat is, a 17-es és a 18-as.
A fenti felsorolásból talán feltűnhet, hogy két szám nem került említésre. 9-es számú SEAL alakulat nem létezik,
a hatos viszont minden bizonnyal az amerikai fegyveres erők leghíresebb különleges alakulata. A Naval Special Warfare Development Group, röviden Devgru a haditengerészet egyetlen „Tier I”-es alakulata.
Vicces adalék, hogy a hatos számú SEAL alakulat lett harmadiknak létrehozva, csak azért kapták a hatos számot, hogy a szovjetek abban a hitben legyenek, hogy jóval több ilyen elit egység áll Washington rendelkezésére, mint ahányról tudnak. A Devgru szemben a többi SEAL alakulattal a világ bármely pontján bevethető, a különleges alakulatokra jellemző összes feladat ellátására alkalmas.
A fentiek alapján az olvasó azt hinné, hogy a SEAL alakulatok az amerikai fegyveres erők legprofibb búvárjai. Tény, hogy ezeknek a katonáknak tudniuk kell merülni, ezen a téren az igazi profik az SDV (Seal Delivery Vehicle) csoport tengerészei. Az SDV maga egy apró, általában négyszemélyes nyitott tengeralattjáró, amely segítségével kommandósok a tenger felszíne alatt megközelíthetik a célpontjaikat. Az SDV emberei ugyanakkor messze nem csak ezeket a járműveket tudják vezetni: a tenger alatti műveletekre szakosodtak, legyen szó mélyvízi felderítésről, robbanószerek hatástalanításáról, vagy szabotázsakciókról.
Ha valamelyik amerikai elitegység a víz felszínén akar különösen veszélyes helyekre bejutni, akkor az SBT (Special Boat Team) fogja őket odavinni. Az SBT tengerészei az amerikai haditengerészet legjobban képzett hajósai, akik nemcsak más katonák észrevétlen szállítására specializálódtak, de tengeri felderítésre, közvetlen tűztámogatásra, illetve vízfelszínen közlekedő célpontok elfogására is.
A légierő
Az Egyesült Államok légierejének minden különleges alakulata hordoz magában valami „extrát”. Ezek az egységek az esetek legkisebb részében rohamoznak meg épületeket és lövöldöznek terroristákra. Mi sem szemléltethetné jobban ezt, mint a Különleges Felderítők (Special Recon – SR). A légierő mélységi felderítői nem pusztán információt szereznek az ellenség háta mögött, ők azok a katonák, akiket gyakran a semmi közepén, sűrű dzsungelekbe, vagy magas hegyekbe dobnak le, kifejezetten azzal a céllal, hogy a légierő gépeinek információkat gyűjtsenek a más módon nem látható ellenséges erőkről. Az SR érdekessége, hogy a katonák általában mesterlövész fegyverekkel vannak felszerelve.
Az amerikai légierő két különleges alakulatot is fenntart a különféle légi műveletek szárazföldről történő koordinálására: a CCT (Combat Control Team) az ellenséges állások mögé szivárog be, ahol rövid idő alatt képesek leszállópályákat kialakítani számos repülőgéptípusnak, illetve ki tudják jelölni a légideszantosok landolási zónáit. Mindemellett folyamatos kommunikációt tartanak fent a légierő gépeivel. Bár egy CCT kommandós is tud légitámogatást hívni, erre a feladatra a TACP (Tactical Air Control Party) katonái a legalkalmasabbak. A TACP feladata az, hogy kapcsolatot tartson a szárazföldi alakulatok és a légierő között akkor, amikor az előbbiek veszélyes területeken ténykednek. Feladatkörükből adódóan a TACP-k általában nem különálló alakulatokban tevékenykednek, hanem a fegyveres erők más egységeihez csapódnak.
Bár az olyan alakulatok, mint a Delta Force, vagy a DEVGRU hajlamosak ellopni a rivaldafényt, a fegyveres erők körében a legnagyobb megbecsülésnek valószínűleg a légierő deszantos mentőalakulata, a PJ (Pararescue Jumpers) örvend.
Ezek a katonák kizárólag akkor kerülnek bevetésre, ha a baj már megtörtént. Feladatuk abból áll, hogy sebesülteket menekítenek ki mások számára elérhetetlen területekről, majd részesítenek gyors elsősegélyben. Emiatt munkájuk részét képezi az is, hogy egy aktív tűzharc kellős közepére rohanjanak be a sérült katonákért, vagy civilekért. Ha út közben fel kell venni a harcot az ellenséggel, akkor erre is tökéletesen alkalmasak.
A PJ elsődleges feladata ugyanakkor az, hogy a harctérről kihozzák, út közben pedig ellássák a sebesülteket. Ha a sebesült nem mozgatható, egy másik alakulatnak kell közbe lépnie. Az SOST (Special Operations Surgical Team) egy olyan, szanitécekből álló elit alakulat, amelynek feladata az, hogy más különleges alakulatokat kövessen veszélyzónákba, és orvosi ellátást biztosítson nekik.
Egy SOST szakasz lényegében egy mini kórház lábakon: minden van náluk, ami a komolyabb sérülések ellátásához szükséges, képesek végrehajtani egy műtétet az ellenséges golyózápor kellős közepén is.
A légierőnek is van egy saját „Tier I”-es alakulata, ez azonban a másik négyhez képest meglehetősen rendhagyó kialakítású. A 24. Különleges Taktikai Repülőszázad fő feladata a többi „Tier I”-es alakulat támogatása, tagjait a légierő öt különleges alakulatából válogatják össze. A "huszonnégyesek" voltak az első dedikált különleges alakulat az Egyesült Államok történetében.
Címlapkép forrása: skitzafrenic via Getty Images
