10-15 évvel ezelőtt még hatalmas innováció volt, ha egy nagyvállalat az e-mailezését kitette felhőbe. Manapság pedig már üzletileg kritikus rendszerek felhőmigrációjáról beszélgetünk, sőt, egyre több új vállalkozás felhőben születik. Revolúció vagy evolúció? Mennyire gyorsak a változások, merre tart ez a trend?
Rab Árpád: Itt nemcsak arról van szó, hogy ez a folyamat evolúció vagy revolúció, hanem hogy tudjuk-e, milyen kihívásokat akarunk megválaszolni. A technológia, a sávszélesség sokat fejlődött, az egész világ sokat változott az elmúlt tíz évben, egyre gyorsabbak, egyre rugalmasabbak vagyunk. Ha egy tesztkörnyezetre volt szükség, akkor korábban a fizikai világban egy számítógépet, szervert vettünk, ez sokkal strapásabb volt, mint most, amikor felhőben is megvehetjük a számítási kapacitást. Az, hogy mi mindent migrálunk a felhőbe, már csak a cégfilozófián múlik.
Fontos szempont a biztonság, amit egy időben úgy lehetett megoldani, hogy berángattuk az alkalmazottat az irodába, és a benti gépen volt védett internet. De ma már nem lehet úgy korszerű intézményt vezetni, hogy az alkalmazottak ne tudjanak otthonról e-mailezni, feltölteni egy fájlt, távszolgáltatást nyújtani. Ki vagyunk kényszerítve a nagyvilágba, de itt extra biztonságot kell nyújtani, ráadásul úgy, hogy az ügyfél is jól érezze magát, és a munkatársak is.
Magyarországon hol tart a felhő térnyerése?
Mádi Gábor: A cégek ma már nemcsak levelezést raknak ki felhőbe, Magyarországon is egyre több kritikus rendszer, mobilalkalmzás háttérrendszere fut a felhőben. Bár nálunk még nem jellemző, hogy egy bank a core rendszereit publikus felhőszolgáltatóra bízza, de van erre több nemzetközi példa is. Itthon is egyre inkább alapértelmezett a cloud natív szemlélet, amikor a cégek a saját belső fejlesztéseiket a cloud architektúrákkal és rendszerekkel azonos logika mentén készítik el, így azok nem csak bármikor átköltöztethetőek, de igény szerint kiegészíthetőek, összekapcsolhatóak felhős kapacitásokkal.
A felhő technológia a sales és marketing üzenetek ellenére nem nevezhető önmagában olcsónak, hogyan érdemes akkor használni és mire?
Mádi Gábor: Még mindig nagyon gyakori hiba, amikor a felhős költségeket tervezik, hogy megnézik, a földi környezet egy az egyben történő migrációjához mekkora számítási kapacitásra van szükség, majd kikalkulálják, hogy ez a felhőben mennyibe kerülne: borítékolhatóan drágább, mint hagyományos földi gépeken. Ahhoz, hogy a rendszereket részben vagy egészen cloudba lehessen költöztetni, át is kell írni őket, és olyan megoldásokat kell használni, amik kiaknázzák a felhőt. A cloud vs. on-premise dilemma megoldásához nem csak a licenc és hardver díjakat kell összehasonlítani, hanem hozzá kell számolni a szükséges munkaerő bérét, energia és iroda költséget is.
Ugyan a legtöbben egyszerű olcsó-drága tengelyen próbálják a kérdést értelmezni, de ennél sokkal fontosabb gyakran a vállalatok számára a reakcióképesség. Nem ritka az elmúlt években, hogy akár banki, akár egyéb szolgáltatói piacon egyik napról a másikra változik meg a jogszabályi vagy a piaci környezet. Ha az a feladat, hogy el kell indítani azonnal egy új terméket, akkor nem is az lesz az elsődleges szempont, hogy az erőforrások leghatékonyabb módon legyenek felhasználva, hanem, hogy azonnal élesíthető legyen. Egy nagyvállalati hardver és szoftverkörnyezet beszerzési folyamata tenderekkel együtt akár 9-12 hónap is lehet, előfordulhat, hogy mire megjön a „vas” már nem is kell a rendszer.
A másik szintén erős tényező főként a SaaS megoldások esetében, hogy egyre gyakrabban a komplex szolgáltatások már nem is érhetőek el földi telepítéssel, vannak olyan szolgáltatások, mint az automatikus szövegfelismerés, szövegfeldolgozás, képfeldolgozás és szinte minden neurális hálózatokra építő mesterséges intelligencia megoldás, melyek nem is értelmezhetőek felhő nélkül. Ez természetesen továbbra sem jelenti azt, hogy mindent mindenképp felhőbe kellene migrálni, de tény, hogy egyetlen vállalat sem maradhat versenyképes, ha megkerüli ezt a témát.
Sokszor nem tudjuk, vagy nem is érdekel minket, hogy egy rendszer, amit használunk, éppen felhőben fut-e vagy sem. A felhő mennyire változtatta meg az egyszeri felhasználó életét? Rosszabb lenne nekünk felhő nélkül?
Rab Árpád: Ha ránézek a tévére, nem arra gondolok, hogy egy fénypötty villámgyorsan rohangászik ide-oda, hanem hogy milyen műsort adnak éppen. A felhasználó az élményeken keresztül gyűjti a tapasztalatait, ehhez pedig idő kell. Például, ha telefont cserélek, a fotóim az otthoni gépen is elérhetők maradnak, vagy ha egy naptárbejegyzést létrehoztam a telefonon, azt laptopon is látni fogom. Ezek korábban fizetős szolgáltatások voltak, de most már beépültek a hétköznapjainkba. Nem azért nem történt meg egyből a forradalom, mert az emberek nem érthették volna meg a jelentőségét, hanem azért, mert kellenek nekik azok a helyzetek, amikor rájönnek, hogy ez a technológia segített nekik. Elkezdek egy chatbeszélgetést a gépen, a telefonomon befejezem.
Nem a technológia teremtette az igényt, hanem a világ igényli, hogy minél kényelmesebb legyen az élet, töredezett tudjon lenni, ez az információs társadalom kihívása.
Mádi Gábor: 1999 körül olvastam egy cikket a PC Worldben arról, hogy a jövőben elrejtik majd a felhasználók elől, hogy technológiailag hogyan kezelik a képeket. Akkor még nem is nagyon értettem, hogy mire gondolnak, de az lett az első lépés ebbe az irányba, hogy eltűntek az ismert képfájltípusok, és az utóbbi pár évben jutottunk el oda, hogy a technológia ténylegesen el van rejtve a felhasználó elől. Ha ma például Google Photost használok, fogalmam sincs, melyik telefonnal, milyen formátumban, hány pixeles képet hova lőttem fel, és hogy az a kép hol van, melyik szerveren, melyik országban.
A másik kedvenc személyes példám, hogy a ChromeOS operációs rendszerrel és a hozzá kapcsoldó szolgáltatásokkal akárhol vagyok, akármilyen eszközt használok éppen, ugyanott, ugyanolyan funckiók mellett tudom folytatni a munkát, ahol korábban abbahagytam.
De ezek csak szemléltető példák, ezen túl is egyre komplexebb szolgáltatások épülnek a felhőre. Az Android és az IOS hajnalán viszonylag egyszerű dolguk volt a fejlesztőknek, mert az analóg világ funkcióit kellett áttenni a telefonra. A diktafon helyett lett Voice Memo, beépítették a telefonokba a kamerát, a térképet, a könyvolvasást. Ma már a meglévő virtuális szolgáltatásokra épülnek további új virtuális szolgáltatások, ilyen volt korábban a Google Mapsre épített FourSquare, vagy bármely geolokációs app, melyek már komplex, a fizikai térben önállóan nem értelmezhető képességekkel rendelkeznek.
Magyarországon hol tartanak a cégek a felhő technológiában rejlő lehetőségek kiaknázásában?
Mádi Gábor: Már a hazai piacon sem lehet azt mondani, hogy létezne olyan nagyvállalat, amely nem használ legalább néhány felhőszolgáltatást. A legegyszerűbbek a Software-as-a-service (SaaS) típusú megoldások, amelyek népszerűvé válásában a Covid is nagyon sokat segített. A nagyvállalatok felhőérettsége megfelelő szinten áll, tudják, hogy mire jó, és a legtöbben már digitális stratégiát alkotnak.
Eleinte mindenki azt gondolta, hogy feltétlenül a cloudba kell menni. Én ebben nem hiszek, hanem, ahogy minden más területen, itt is a hibrid a jövő.
Hibrid munkavégzés, hibrid autó, hibrid cloud. Nem lehet és nem is kell minden szolgáltatást felhőbe tenni. Van, amit nem éri meg, vagy felesleges, szerintem most ennek a mértékét állítják be a vállalatok.
Rab Árpád: Minden technológiánál megvan ez a klasszikus ciklus, megjelenik egy technológia, ráugrik a piac, és azt hiszi, hogy az mindent megold, mindenhol használni kell. Utána van egy csalódásvölgy, nem is olyan jó, drága is, régen minden jobb volt, és utána jön az igazán izgalmas ív, amikor a technológia elkezd a helyére kerülni.
Most következik az, hogy a digitális transzformáció tükröt tart elénk. Megkérdezi, hogy ki vagy, hogy képzeled el a cégedet.
Egy olyan céget akarsz, amelyiknél bárhonnan tudnak levelezni? Bejöjjenek-e a távmunkások? Robotokkal akarok dolgozni vagy emberekkel? Magyarországon az a baj, hogy kevés tudatos cég van. Szerintem ez lesz a következő nagy szintlépés, amikor egyre több cég megfogalmazza az adatstratégiáját, az IT-stratégiáját. Ez egy nagyon nehéz ügy, ezért a felhőszolgáltatások bevezetése és a legtöbb digitális transzformációs projekt egy hihetetlenül intenzív edukációs folyamattal jár együtt.
Milyen kockázatokkal és akadályokkal szembesülnek most a felhőbe igyekvő cégek?
Mádi Gábor: A legforróbb kérdés mostanság a szabályozási megfelelés. Habár nem gondolná senki, hogy az innovációt befolyásoló legerősebb tényezők egyike a szabályozó hatóság, de a vállalatok IT-fejlesztéseinek jelentős része szabályozásoknak való megfelelés miatt indul el. A felhőbe vetett bizalom egyelőre még óvatos, a szabályozók még mindig szeretnék tudni, hogy melyik adat melyik adattárolón van fizikailag és fontos kérdés, az is, hogy amerikai, európai vagy ázsiai felügyelet alatt állnak éppen a szolgáltatások. A Shiwaforce-ban mi is azért vittük végig az ISO 27001 tanúsítási folyamatot, mert a banki, nagyvállalati környezetben az ebben foglalt biztosítékok nélkül nem lehet SaaS szolgáltatást nyújtani.
A másik méltatlanul elhanyagolt kérdés, hogy „elfogy-e a felhő?”. Egyelőre még egy teljesen végtelen erőforrásként tekintünk rá, de már most is elképesztő teljesítmény, ahogy a nagy globális szolgáltatók kamion szám szállítják be az adatközpontjaikba a hardvereket. Néhány kirívó esetben elő is fordult, hogy csak előzetesen foglalt kapacitásokat tudtak garantálni. Nem biztos, hogy a jövőben minden Black Friday vagy karácsony előtt elegendő csak akkor feljebb csavarni a potmétereket, amikor már kifogyott a meglévő erőforrás. Sokkal nagyobb technológiai tudatosság, alapos előkészületek, szolid DevOps stratégia mentén lehetnek sikeresek a vállalatok.
Most, hogy viszont a járvány a jelek szerint tartósan levonult, mi lesz a sorsa a home office-nak és a hibrid munkavégzésnek? Hogyan fog kinézni a munka világa 5-10 év múlva?
Rab Árpád: A jövőkutatás nem azért izgalmas, mert megmondod a tutit, ugyanis nem egy jövő van. Elmész a jövőbe, aztán visszajössz a jelenbe, és azt a forgatókönyvet választod, ami neked tetszik. Ilyen értelemben mi alakítjuk a jövőt. A koronavírus nem vitte előre a dolgokat, de egy borzasztó nagy tesztlehetőséget biztosított. Tükröt tartott elénk, és megkérdezte, hogy mi az oktatás, ha pdf fájlt is küldhetek a tanárnak, vagy a tanár és a diák közötti szemcsillanás? Mi a munkahely? Mi a munkavégzés? Most mindenki válaszol ezekre a maga módján. Lesz olyan, aki azt mondja, hogy mi kicsik vagyunk, mindig együtt vagyunk, nekünk ez ad erőt. Más meg azt mondja, hogy egy úszó luxushajón vagyok 10 éve, mert olcsóbb, mint lakást bérelni. A technológia annyit tesz lehetővé, hogy van választásod.
Ami ebben a forradalmat okozza, az nem a távmunka vagy a felhő, hanem a ráépülő mesterséges intelligencia algoritmizáló képessége, ami rengeteg kérdést fel fog tenni, hogy miért fizessek a jövőben és miért ne. Rengeteg mindet tudok algoritmizálni, emiatt egy szinttel feljebb kell vinnem a munkatudatosságomat. Aki erre képes lesz, az jól jár. Aki nem, annak nem a munkáját veszik el, hanem a pénzét.
Mit gondoltok a ChatGPT okozta AI-robbanásról? Van-e ok a hype-ra és mit vártok a területen? Mire lesz jó az AI, miért éppen most robbant be a köztudatba?
Mádi Gábor: Ez volt az első olyan AI-megoldás, amit a felhasználók nagyon könnyen megértettek, és azonnal ki tudták próbálni gyakorlatilag ingyen. De ugyanaz várható ezzel is, mint az összes többi korábbi nagy AI-os előrelépéssel, hogy a hype-ot csalódási völgy kíséri, aztán a fejlődés folytatódik tovább.
Rab Árpád: Valóban most volt egy társadalmi élmény, játék. Beírok néhány szót, az AI pedig megrajzolja. De évek óta futnak fejlesztések, és ez nem a vége, nem is az eleje a fejlődésnek. Az AI különböző módokon érinti az emberek életét, nem mindegy, hogy milyen magas hozzáadott értékű munkát végzel. Most Magyarországon 600 ezer ember munkáját érinthetné közvetlenül az MI. Ez azért fontos, mert értékkérdéseket tesz fel.
Az MI egyre jobban fordít, ám ha tudok az adott nyelven beszélni, akkor láthatom, hogy a minőség még nem az igazi. De van, amikor nem is kell annak lennie. A világ kezdete óta azzal küzdünk, hogy Magyarországon nem tudunk nyelveket. Azt mondom neked, hogy egy amerikai cégnek fogsz dolgozni, nem probléma, hogy nem tudsz angolul.
Mádi Gábor: Ne felejtsük el azt sem, hogy mekkora adatbázis van a mesterséges intelligencia mögött, ezt is a felhő technológia tette lehetővé. Már Magyarországon is elérhető az az orvosi diagnosztikai megoldás, hogy beküldesz egy fényképet az anyajegyedről, és az AI összeveti 10-20 millió hasonló fényképpel. Egy orvos a praxisa során a töredékét se látta ennek a mennyiségnek, ő már csak maximum validál, rábólint, valójában egy közös hálózatba szervezhetjük a világ összes bőrgyógyászát.
Mit a helyzet a szingularitással, a mesterséges intelligencia tényleg okosabb lesz az embernél?
Rab Árpád: Az MI egy szuper jó eszköz, de egy utánzógép, mindig is egy gép lesz. Itt van egy nagyon nagy csúsztatás az öntudatra ébredés kapcsán. Az igazán pontos fogalmakat igazából nem tudjuk leírni, hogy mi a tudás, az intelligencia, a bölcsesség, mert mindenkinek a fejében egy kicsit mást jelent. Az, hogy gyorsabban számol, több tényt tud, gyorsabban dönt, most is megvan, és egyre inkább így lesz. De az MI nem fog öntudatra ébredni.
Nagyon sok töredezett MI-re van szükségünk, azt könnyű szabályozni, uralni. Mint a kiskutyák: szerethető, aranyos, megcsinálja, amit kell, de nem kell mindent megoldania. Ha ilyen, akkor tudom szabályozni, tudom a kapcsolókat állítani.
Az MI hatékony. Mi nem vagyunk hatékonyak, és igazából nem is akarunk azok lenni. A jövő társadalmát pont az befolyásolja, hogy eddig a saját narratíváink szerint éltünk, és azt mondtuk magunknak, hogy szeretjük magunkat. Az MI meg a cselekedeteink alapján fog megítélni, és a kettő között egyre növekvő differencia lesz. Azt mondom, hogy le akarok fogyni. Az MI végignéz az egyéves adatokon, és azt mondja, hogy elteszem a kaját a hűtőből, ennyit fogsz enni.
A szingularitás olyan szempontból lehet probléma, ha minél inkább átengedjük a döntéseket. Az MI azt üzeni, hogy minden mérhető, és minden döntés okosan kivitelezhető. De ez nem igaz, mert emberek vagyunk.
Amíg ezt nem felejtjük el, addig nincs ilyen félelem. Attól viszont félek, hogy termékekké válunk ahelyett, hogy használók lennénk.
Címlapkép: Portfolio/Mónus Márton
