Olyan áremelkedés zajlik Magyarországon, hogy újra közbelép a kormány - Mi történik itt már megint?

Bár már január elején lehetett sejteni, hogy újabb csúnya áremelkedési időszak elé néznek a magyar vásárlók, sokan még elhessegették maguktól ezt a gondolatot. Pedig a felmérések azt mutatták, hogy

a vállalatok igyekeznek majd a fogyasztókkal megfizettetni a minimálbér és a bérminimum emelésének jó részét, miután szépen lassan erősödik a kereslet.

Főképp azok a vállalatok akartak nagyot emelni az árakon, akik a leginkább érintettek a legkisebb bérek központi emelésében.

Az év elején építőiparban, az iparban, illetve a kereskedelemben is hirtelen megugrott azoknak a cégeknek az aránya, akik áremelésben gondolkodnak. A lakosság is magas inflációt várt. Amíg a legtöbb makroközgazdász nem vetített előre durván megugró áremelkedési ütemet, most a "kollektív tudat" győzött. Sajnos az év első két hónapjában igencsak meglódultak az árak, amiben nagy szerepe volt az élelmiszerek drágulásának.

A kormány pedig úgy látta, hogy ideje megállítani az inflációt. Néhány hétig a kabinet lebegtette, hogy bele fog nyúlni a fogyasztói árakba, ha a kiskereskedelmi láncok nem csökkentik önkéntesen az áraikat. És bár úgy tűnt, hogy egy-két cég igyekszik megfelelni a kormányzat óhajának, ez kevésnek bizonyult. Hiszen a piacon mindeközben egyre nagyobb rizikófaktorrá vált, hogy újra jön az árstop (vagy egy ahhoz hasonló intézkedés). Ha pedig jön az árstop, akkor - az előző árstopos szabályozást alapul véve - minél magasabb árszinten jöjjön. Aki ebben a forgatókönyvben gondolkodott, annak nem volt más választása, minthogy annyit emeljen, amennyit csak tud, mielőtt jön az új szabályozás.

Ráadásul nemcsak a kiskereskedelmi láncok, hanem a beszállítók is a politika homlokterébe kerültek, mint az infláció felelősei. Ők is emlékeznek az árstop időszakára, amikor a láncok nem igazán fogadtak el semmilyen beszállítói áremelést, hiszen így is veszteséggel kellett adniuk a termékeket.

Nem meglepő, hogy ők is igyekezhettek egyet tolni az árakon addig, amíg nem jön az újabb árszabályozás.

Ahogy egyébként a fenti ábra mutatja - az éves indexeket óvatosan kezelve -, az élelmiszeripar belföldi értékesítési árai elérték a fogyasztói árak növekedési ütemét az idei év elején. Vagyis nem csupán a kisker a ludas az árak megugrásában, sőt. Nem csoda, hogy a kormányzat a napokban a beszállítókat is "megkérte", hogy ne emeljék tovább az árakat - ellenkező esetben náluk is jöhet az árszabályozás.

Az árrésstop (nem egész) első hetének tanulságai alapján úgy néz ki, hogy számos élelmiszer árát letörte a szabályozás, ám a kiskereskedelemben már látszanak az első károk. A 30 élelmiszer igazán széles kört fed le, nem úgy, mint az árstop időszakának néhány terméke, amikor az ezeken felhalmozott veszteséget viszonylag könnyen be lehetett hozni más termékek árának az emelésével. Így most a veszteséget nem igazán lehet szétteríteni.

Alig egy héttel a lépés bevezetése után már azt is lehet látni, hogy kik az intézkedés nagy vesztesei. A diszkontok előretörése hosszú évek óta zajló folyamat Magyarországon, akik vélhetően "kisebb karcolásokkal" megússzák az árrésstop időszakát is, míg a kevésbé hatékonyan működő üzletek és a kisebbek (de 1 milliárd forint feletti bevételű, tehát a szabályozás alá eső boltok) súlyos sebeket kapnak. Nem meglepő, hogy sok üzlet már most megszorításokat léptetett életbe - olyanokat is, amelyek a boltok dolgozóit is érintik.

A mérethatékonyság, az alacsony logisztikai költségek és a munkaszervezés hatékonysága most óriási előnnyé váltak, gyakorlatilag ezen múlik, hogy milyen mértékű lesz egy-egy lánc vesztesége ebben az időszakban. Lehetnek esetek, ahol a 10%-os árrés olyan alacsony szintet jelent, amely mellett hosszabb távon működésképtelen lesz a vállalkozás. A boltbezárások pedig végső soron kisebb versenyhez és elégedetlen vásárlókhoz vezetnének. Éppen ezért a legnagyobb kérdés az, hogy meddig marad fent és miként lehet majd kivezetni az intézkedést.

Vagyis a gazdaságpolitika időzítési kihívásokkal néz szembe: lesz-e olyan pillanat, amikor úgy lehet kilépni az árrésstopból, hogy az még ne okozza a boltok tömeges tönkremenetelét?

A hivatalos kormányzati álláspont szerint májusig biztosan nem vezetik ki. De ha egyik napról a másikra eltörölnék, akkor az árrésekkel együtt a fogyasztói árak is újra megugranának, és megint ott lennénk, mint pár hónappal ezelőtt.

A kiskereskedelemben így most sokan a bázishatásban bíznak. Mégpedig abban a bázishatásban, amit az árszabályozás tavalyi eltörlése okozott. Ennek hatására ugyanis megemelkedtek az (árstopos, illetve kötelezően akciós) élelmiszerárak, így az idei második féléves élelmiszerinflációt már egy elég magas bázishoz képest kell majd mérni. Vagyis egyfelől az árrésstop húzhatja le az árakat, másfelől egy kicsit besegíthet, hogy az árstop kivezetése utáni áremelkedés időszakához viszonyulnak majd a nyári árak. Más kérdés, hogy a lakosság nem éves árindexben és bázishatásokban gondolkodik, hanem a bolti árszintekben, de a hírekből kikerülne az élelmiszerek árának magas emelkedési üteme.

A baj egyelőre csak az, hogy - ahogy az alábbi ábra mutatja - az infláció igencsak széleskörűvé kezd válni. Rosszul néznek ki a mezőgazdasági termelői árak, emelkednek a külkereskedelmi árak, és kúsznak felfelé az ipari árak is. Mindeközben a gazdaságpolitika a telekommunikációs szektor áremeléseit is árgus szemekkel figyeli, ahogy a bankszámlák díjait is. Ráadásul az erősödő kereslet sincs a dezinfláció oldalán, ahogy a magasan maradt inflációs várakozások is nagyobb árindexet eredményeznek. A bolti árrésstop júniusi-júliusi (legalább részleges) kivezetéséhez összességében igen kedvező csillagállásra lenne szükség, és könnyen lehet, hogy a következő időszakban még több árszabályozás vár ránk.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images