Miért érezték úgy 2018-ban, hogy váltani kell?
Hegedüs Balázs: Mindketten azt éreztük akkor, hogy az ügyvédi karrierünkben – én vállalatfelvásárlással foglalkoztam több nemzetközi ügyvédi irodában majd egy multinacionális vállalat megbízott jogi vezetőjeként dolgoztam, Gergő pedig finanszírozási ügyletekre szakosodott - elértük azt a pontot, ahonnan sem szakmailag, sem motivációban nem nagyon volt tovább. Ezekben az irodákban van egy plafon, ameddig el lehet jutni. Mindemellett az ember életében van, hogy eljön az a pillanat, amikor szakmai és személyes okokból is váltani kell.
Szoboszlai Gergely: Túl fiatalok voltunk ahhoz, hogy ezzel a helyzettel megbékéljünk. Ráadásul én már jó ideje úgy éreztem, hogy a jog kényszerpálya volt számomra. Tudtam, hogy a reálgazdaságba szeretnék elmozdulni, mert sokkal több érdemi döntést és felelősséget szerettem volna. Ez nem azt jelenti, hogy a jogi pályán nem lehet nagyon jó dolgokat csinálni, de mindenkinek meg kell találni a számára megfelelő környezetet. Számomra a korábbi már semmilyen szempontból nem volt megfelelő környezet.
Tehát volt egy erős tolóerő mindkettőjük esetében. De mi volt a húzóerő?
Szoboszlai Gergely: Ügyvédként napi szinten találkoztunk nagyvállalatokkal, döntéshozókkal, cégtulajdonosokkal, így könnyű volt csodálni vagy vágyni azokat a dolgokat, amikhez mi tanácsadóként asszisztáltunk.
Hegedüs Balázs: Nem volt könnyű döntés, hiszen a korábbi munkahelyeinken biztonságban, szakmailag kiváló helyen és nagyon jó környezetben voltunk. Életünk végéig kényelmes lett volna, ha ott megállapodunk. Ezt a helyzetet nevezik gyakran aranykalitkának. Végül egy közös autózás során jutottunk arra az elhatározásra, hogy mi bizony közösen vállalattulajdonosok és befektetők leszünk.
Hogyan jött pont ez a szektor? Már az elején az ipari csomagolás volt a határozott elképzelés és célpont?
Szoboszlai Gergely: Egyáltalán nem. Azt tudtuk, hogy számunkra értéket képvisel az, hogy ha körülnézünk, akkor kézzel fogható eszközöket lássunk magunk körül. Ilyen értelemben nem vagyunk forradalmi gondolkodók. Ezért felállítottunk egy számunkra fontos kritériumrendszert és tudatosan kerestük az ezeknek megfelelő iparágakat és cégeket. 23 cég maradt fent az előszűrésen és meglepődve láttuk, hogy ezek között több is csomagolástechnikával foglalkozott.
Hegedüs Balázs: Alaposak voltunk, hiszen ekkor ez már egzisztenciális kérdés volt mindkettőnk számára. Nem fordulhatott elő olyan forgatókönyv, hogy kiszemeljük a céget és az majd nem működik. Egyetlen dobásunk volt, ami mögött az évek kemény munkájával összeszedett saját tőkénk állt. A fináléban 13 cégre szűkült a listánk. Meglepő volt, hogy közülük többen is válaszoltak a megkeresésünkre és mondták azt, hogy gyertek, beszéljünk. Ezektől a beszélgetésektől végül eljutottunk odáig, hogy 2018-ban indikatív ajánlatot tettünk a StancPack nevű csomagolóvállalat megvételére, majd a banki finanszírozás véglegesítését és a tranzakció zárását követően lényegében azonnal át is vettük a cégvezetési feladatokat.
Miért éppen a StancPackban látták meg azt az üzleti lehetőséget, amit kerestek?
Szoboszlai Gergely: A mindennapi életünket körülveszi és nagyon meghatározza az ipari csomagolás. Hiába a legújabb technológia, addig semmilyen áru nem hagyja el a telephelyet, amíg az nincs becsomagolva. Ebben nem iparági szakemberként is megfelelő üzleti potenciált láttunk.
Az első ügylet lebonyolítása után viszonylag gyorsan jött a következő, a Royalpack megvásárlása. Mi indokolta a gyors lépést?
Szoboszlai Gergely: Nagyon hamar, másfél év után kerültünk újra döntési helyzetbe: a StancPack addigra operatív értelemben készen volt, önműködővé vált. Megint eljutottunk tehát egy olyan helyzetbe, ami biztonságos volt, de szellemileg, mentálisan és motivációban nem tartogatott elég kihívást.
Hegedüs Balázs: A StancPacknál kezdetben rengeteg volt a feladat, aminek az elvégezésével az eredmények gyorsan elkezdtek jönni. Ennek természetesen örültünk, de éreztük, hogy menni kell előre, és egy idő után már csak a hogyan volt a kérdés. Közösen kigondoltunk egy iparági stratégiát, amelyet elkezdtünk következetesen végrehajtani.
Szoboszlai Gergely: Mivel organikusan szükséges, de nehéz növekedni, úgy döntöttünk, hogy felvásárlással lépünk szintet. A piacelemzés elvégzése után az volt a célunk, hogy olyan csomagolástechnikai cégcsoportot hozzunk létre, amilyen még nincs az országban, vagyis papírból, kartonplasztból és fából egyaránt képes egyedi csomagolásokat készíteni. Ez alapján újból elkezdtük a kutatásunkat egy, a már meglévő céget jól kiegészítő vállalatot keresve. Ezen a listán azért már sokkal kevesebb vállalat maradt fent. Közben pedig rájöttünk arra is, hogy a célvállalat méretéből fakadóan ketten már nem leszünk elég tőkeerősek a bővüléshez.
És itt jött a képbe a finanszírozói oldalról a Hiventures?
Szoboszlai Gergely: Igen, optimális partnerre találtunk bennük. A Royalpack ugyanis egy háromszor akkora árbevételű cég, mint a 2018-ban vásárolt StancPack. Mindez azért volt lehetséges, mert a StancPack a felvásárlást követő két év alatt 70-80 százalékkal növelte árbevételét, így idén nem túlzás azt várni, hogy közel megduplázódik az árbevétel a 2017-es évhez képest.
Zsámboki Zoltán: Az ügylet mérete miatt került képbe a Hiventures. Az ilyen kivásárlási tranzakciók vételárára felvehető hitel ugyanis jellemzően korlátos. Függ az adott hitelező részéről maximálisan adható hitelösszegtől és attól is, hogy mennyi hitelt bír el a cég. A fennmaradó összeget a vevőnek magának kell önerőként előteremtenie. Ideális esetben ez rendelkezésre áll, de még akkor is felmerül, hogy hajlandó-e saját vagyonát ilyen mértékben kockáztatni.
Szoboszlai Gergely: Azt sem szabad elfelejteni, hogy a hitel és a tőke másképp viselkedik. Egy hitelt valamilyen menetrend szerint kell fizetni a futamidő alatt. A tőkebefektetés viszont teljesen más logika mentén működik, mivel tulajdonképpen tulajdonostársként jelenik meg a finanszírozó, így a hozamelvárása is teljesen más. Ráadásul a tőkebefektetésre jutó hozamok, amik valójában virtuálisak, nem kerülnek kifizetésre, hosszú évekig benne maradhatnak a cégben, és ezeket ez idő alatt például fejlesztésekre lehet felhasználni.
Ilyen esetekben a Hiventures a tranzakciós folyamat végén csatlakozik be vagy lehet egyfajta garancia a neve arra, hogy végül létrejöjjön az ügylet?
Zsámboki Zoltán: Pénzügyi befektetőként nem mi vezéreljük a folyamatot, így alapvetően azt sem, hogy végül milyen árazás alakul ki. Ideális esetben akkor kezdjük meg a tárgyalásokat, amikor már megvan az eladói és vevői szándék is és körvonalazódott a vételár, így ahhoz igazodva tudunk elkezdeni dolgozni. Ha mindent rendben találunk, a mi szerepvállalásunk a hiányzó önerő előteremtésére tud garancia lenni.
A finanszírozás előteremtése is kulcsfontosságú egy ilyen ügyletnél, ahogy az is nagyon lényeges, hogy mennyi idő telik el, amíg eljutnak a felek a folyósításig.
Zsámboki Zoltán: Valóban, az ilyen tranzakciók esetében rendkívül fontos szerepe van az időnek. A vásárló nagyon sok időt, erőforrást, energiát fektet abba, hogy felkutassa a megfelelő célpontot. Eltelnek hónapok, vagy akár évek, mire megszületik egy elvi szintű megállapodás. Amikor pedig elérik ezt a pontot, utána relatív rövid időn belül kell zárni a tranzakciót, hogy így csökkentsük a kudarcba fulladás kockázatát. Meggondolhatja magát az eladó, vagy jön egy másik vevőjelölt, esetleg megjelenik egy rokon, aki mégis átvenné a céget, vagy megváltozik gyökeresen a piaci környezet. Mindezeket még megcsavarhatja egy világjárvány, aminek hatására az elmúlt időszakban számos tranzakció felfüggesztésre került.
Szoboszlai Gergely: A tőkefinanszírozásról nem kizárólag tőkepótlásként érdemes gondolni. Azt kell jól felmérni, hogy az üzleti terv milyen finanszírozási modellel, milyen optimális hitel- és tőkeszerkezettel működik a legjobban. Lehet, hogy a tisztán banki finanszírozásnak alacsonyabb a finanszírozási költsége, de nagy valószínűséggel csak egy ideig, hosszabb távon akár áldozatául eshet a növekedés. És ez már nagy ár érte. Jól megválasztott forrásoldali megoldásokkal kockázatokat és működési modellt lehet optimalizálni.
Hegedüs Balázs: Fontos a stratégiai gondolkodásmód. A cégtulajdonosnak vagy cégvezetőnek a forrásszerkezetről is kell elképzeléseinek lennie, a vízió önmagában kevés. Azt tapasztalom, hogy ez a fajta gondolkodás eléggé hiányzik, főleg a hazai kkv-knál.
Mennyi ideig tartott a Hiventures bevonása a folyamatba?
Zsámboki Zoltán: Az első egyeztetések 2020 őszén voltak, és bár jól előkészített befektetői anyag állt rendelkezésre, a tranzakcióra szánt idő nagyon feszes volt, a szerződéses struktúra pedig összetett, főleg a hitelezői és pénzügyi befektetői szerepek összehangolása miatt. Ennek ellenére idén februárban aláírtuk a szerződéseket és márciusban zártuk a tranzakciót. Szerintem, amikor Balázs és Gergely először besétált hozzánk, ők sem gondolták, hogy ezt márciusig meg lehet valósítani.
Hegedüs Balázs: Le a kalappal a Hiventures előtt. Számomra nagyon pozitív „csalódás” volt a teljes folyamat és gyorsaság. Egyáltalán nem volt sem túl bonyolult, sem lassú, ahogy attól korábban tartottam.
Zsámboki Zoltán: Pedig – hogy némi kulisszatitkot is eláruljak – kemény tárgyalások is voltak közöttünk. Előfordult, hogy heves egyeztetéseket követően nem volt biztos a folytatás és úgy álltunk fel az asztaltól, hogy mindenki gondolja végig, mit is szeretne a továbbiakban. De ezek a helyzetek szerves részei az ilyen tranzakcióknak, mindenkinek az a feladata, hogy professzionálisan érvényesítse az érdekeit.
Hegedüs Balázs: Én hiszek abban, hogy ha nincs cirkusz egy tranzakció során, akkor valamelyik fél rosszul fog járni, mert nem végzi jól a feladatát. (nevet)
Mi volt a célja a Hiventures-nek ezzel a tranzakcióval és általánosságban mi a célja az ilyen típusú tevékenységével?
Zsámboki Zoltán: Az MFB Csoport részeként az a feladatunk, hogy segítsük az olyan tranzakciók létrejöttét, mint amilyen ez is, ahol egy előző tulajdonos a sok 10 éves munkáját jó szívvel tudja átadni egy olyan fiatalabb generációnak, akik utána egy 21. századi menedzsment szemlélettel viszik tovább a céget. Ez mindenki számára ideális szituáció. Kockázati tőkebefektetőként persze vannak bizonyos üzleti és profit elvárásaink, amik egyeznek a piaci standardokkal. A pénzügyi szempontok mellett a megtérülésünk kulcsa azonban elsősorban a csapat és a menedzsment. Pontosan tudjuk, hogy amitől sikeressé válhat vagy elbukhat az adott projekt, az a szakmai irányításért felelős csapat. Ennek megítélésében komoly tudást szerzett a Hiventures az elmúlt években a legkülönbözőbb méretű cégekkel való együttműködések során. A tőkealap-kezelő másfél évvel ezelőtt köteleződött el a nagyvállalati üzletág mellett, mára pedig egy kifejezetten erős, ütőképes, tapasztalt szakembergárda állt fel benne. A csapatunk felkészültsége és háttere is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ilyen típusú tranzakciókat sikeresen és rövid idő alatt megvalósítsunk.
Meddig utazik egy hajóban a Hiventures a tulajdonosokkal?
Zsámboki Zoltán: Egy zárt végű magántőkealap kezelőjeként a Hiventures ezekből a cégekből 5-10 éven belül várhatóan exitál, elsődlegesen a tulajdonostársaink felé. Hangsúlyozom, nekünk az elsődleges funkciónk, hogy segítsük az ilyen típusú tranzakciók létrejöttét.
Hegedüs Balázs: Szerintem kimondhatjuk, hogy ha nincs a Hiventures, olyan kompromisszumokat igényelt volna tőlünk az új felvásárlás, hogy talán elengedtük volna. És akkor nem jött volna létre mai formájában a StancPack cégcsoport.
Zsámboki Zoltán: Az üzleti érdekeken túl nekünk az is fontos, hogy ezek a vállalkozások stabil munkahelyeket biztosítanak egy rendezett gazdálkodás mellett. Illetve nem elhanyagolható célunk az sem, hogy a magyar kkv-k magyar tulajdonosoknál maradjanak.
Ha egy tanácsot adhatnának a három évvel ezelőtti énüknek, mit mondanának neki?
Hegedüs Balázs: Összességében elégedett vagyok azzal, ahogy történtek a dolgok. Nem hiszem, hogy bármit másképp csinálnék. Jó érzés kimondani, hogy hazai tulajdonban megcsináltunk egy olyan cégcsoportot, mérettől függetlenül, amilyen nincs még egy Magyarországon.
Szoboszlai Gergely: Nem követtünk el nagy hibákat. Talán egy-egy partnert, helyzetet lehetett volna másképp kezelni. Mára pedig neves csomagolóipari multicégek keresik velünk a partnerkapcsolatot. Ez egy nagyon jó visszajelzés arra, hogy jó irányba haladunk. Ma sem döntenék másképp és másokat is csak buzdítani tudok, hogy megfelelő körültekintéssel megéri céget vásárolni.
És hogy keretbe helyezzük a beszélgetést. Az elején azzal indítottak, hogy a munka-magánélet egyensúlyát akarják helyreállítani, részben ezért is a hirtelen váltás. Elérkezett a pillanat?
Hegedüs Balázs: Nem cserélném el semmire a mostani helyzetet, de azért időnként hektikus.
Szoboszlai Gergely: Inkább intenzívnek mondanám. Viszont olyan dolgokra jut most időnk a magánéletünkben, amire korábban esélyünk sem volt. Családdal, gyerekekkel ez a modell működőképes tud lenni. De ehhez tudatosan kell hozzáállni, hogy otthon ne kelljen olyan dolgokat végezni, ami nem oda való.
Hegedüs Balázs: A saját időnk felett mi rendelkezünk, amiben az is nagy segítség, hogy ketten vagyunk. Illetve azt korán megtanultuk, hogy ha jól csináljuk a szervezetépítést és vannak mellettünk olyan további kollégák, akiknek teendőket delegálhatunk, az bennünket szabadít fel és így nekünk elég a folyamatokat kontrollálni.
Innen hogyan tovább?
Szoboszlai Gergely: Abban hiszek, hogy az ember igényei és az aktuális helyzete, valamint a lehetőségei egyszer csak egy felismeréssé állnak össze a folytatást illetően. Ahogy az a Royalpack felvásárlása előtt is történt. Úgy gondolom, hogy talán egy újabb ilyen felismerés vár ránk a következő hónapokban is. De egy év múlva ilyenkor már biztosan jobban látjuk, hogyan tovább.
Hegedüs Balázs: Most a Royalpack -ra kell fókuszálnunk, a konszolidáció a legfontosabb, illetve, hogy a StancPack csoport a gyakorlatban is valódi értelemben vett cégcsoportként működjön. Egyelőre keveset foglalkozunk azzal, hogy mi lesz utána.
