A döntéshozók elképzelése szerint az Ügyfélkapu a magánemberek kommunikációját segíti a hivatalokkal, a Cégkapu pedig a cégek és a hivatalok közti kapcsolatot hivatott biztosítani, flottul, gyorsan, gördülékenyen. Azonban sok szakmai blogon, fórumon hallani, hogy utóbbi célok nem igazán valósultak meg.
Több sebből vérzik?
A panaszok szerint a Cégkapu számos alapvető funkciót nélkülöz, például nem lehet látni, hogy a jogosultak közül ki és mikor töltötte le a küldeményt. A legfontosabb azonban az üzenetek szűrése lenne, ami szintén nem megoldott, így az elektronikus ügyintézésre leginkább fogékony könyvelők se vállalnak – vagy csak ellenérték fejében – Cégkapu-kezelést. Ráadásul a Cégkapu használata tavaly januártól kötelező, ezzel szemben a Credit Online felmérése szerint 2019 június 20-án a vállalkozások 8 százaléka még nem rendelkezett vele, vagyis több mint 45 ezer működő cégnek kvázi nincs postaládája, ahova a hatóságok a hivatalos iratokat küldhetnék.
Ifj. Lengyel Tibor, az e-Cégkapu szolgáltatást fejlesztő e-Jogsegéd Kft. ügyvezetője, Cégkapu szakértő szerint a probléma ennél összetettebb, úgy látja, hogy a szakmában dolgozók közül sincsenek sokan tisztában a fogalmakkal és a szerepekkel teljes mértékben. „A könyvelők sok esetben még most is a saját tárhelyüket használják a NAV-val folytatott levelezésben, pedig már kizárólag a Cégkaput kellene. Az elektronikus üzenettovábbítás nem számviteli, hanem informatikai terület és éppen ezért teljesen más gondolkodást kíván mindenkitől” – mondta Lengyel.
A szakértő szerint a NAV és az elektronikus levelezés platformját üzemeltető NISZ Zrt. a saját területükön és saját erőforrásaikból kívánnak a piacon megfelelni, amely egy új szolgáltatási terület a számukra, természetes, hogy vannak még javítandó részek. Az alapvető probléma forrása, hogy a Cégkapu elsősorban a kisebb vállalkozások igényeihez illeszkedik.
Egy közép- vagy nagyvállalatnál, ahol több száz embernek van jogosultsága a rendszerhez, könnyedén elszabadulhat a pokol. Éppen ezért, számukra nem a webes szolgáltatás a megoldás, hanem a gépi interfészes kapcsolat, amit az állam ingyen biztosít. Ehhez hozzá lehet alakítani a saját céges rendszert, akár belső fejlesztéssel, vagy létezik rá szolgáltatás a piacon is, amely ugyan költségekkel jár, de remekül illeszthető a már kialakított saját rendszerekhez
– mondta Lengyel.
Szerinte a legnagyobb vállalatok közül már sokan előbbre járnak, mint a területtel foglalkozó, nemzetközi adótanácsadó cégek. „Több gazdálkodó cég már felismerte, hogy nem csak böngészőn keresztül lehet csatlakozni a Cégkapuhoz, hanem az úgynevezett gépi interfész segítségével is, ami egy csapásra kezelhetővé teszi a tömeges üzenetek feldolgozását, a dokumentumok fogadása egy gombnyomással tömegesen történik, az érkező információ pedig közvetlenül az iratkezelő rendszerbe vagy az adott ügyet feldolgozó célrendszerbe kerül. Van olyan, a maga iparágában piacvezető ügyfelünk, ahol a cégen belül 600 felhasználói jogosultságuk van a Cégkapuhoz, ami szinte kezelhetetlenné tette a rendszert, az adótanácsadójuktól pedig nem kaptak érdemi megoldási javaslatot, ami jól mutatja az iparágon belüli tanácstalanságot.”
Lengyel szerint igazságtalan lenne mindenre a megoldást az államtól várni, hiszen amíg postai úton történt a kommunikáció, addig is a cégen belül – legtöbbször a titkárnők – végezték a levelek szortírozását, most is a cégeknek kell erre megoldást fejleszteniük.
„Az ugyanakkor riasztó, hogy sok helyen úgy reagálnak a problémára, hogy plusz humán erőforrást vesznek fel, hogy a Cégkapun belüli szortírozást elvégezzék, ahelyett, hogy fejlesztenének, vagy a kompetencia hiányában a piacon elérhető megoldást választanák.
