Dr. Ferenczi Kristóf: Alapvetően a REMIT-szabályozás kapcsán az energiapiacok átláthatóságáról szóló közösségi rendeletről beszélünk. A rendeletnél nagyon fontos megjegyezni, hogy már 2011. december 28-a óta hatályos minden EU-tagállamban, amelynek a szabályait az érintett piaci szereplők kötelesek voltak betartani. Tehát a REMIT-szabályozás nem egy váratlan fordulatként érkezett, és bizonyos magyar piaci szereplők például már 2011. december 28-a óta a saját honlapjukon közzé is tettek bennfentes információkat. Ehhez képest született meg egy magyar, további implementációt megvalósító jogszabálycsomag, amelyet 2013. szeptember végén fogadtak el, és teljes körűen 2014. január 1-jén lépett hatályba. A rendszer most magában foglal egy közösségi rendeletet, amit kiegészít a magyar jogi szabályozása, ami alapján a magyar szabályozó hatóságok ellenőrzéseket folytatnak le, illetve szankciókat tudnak alkalmazni.
Mivel a szabályozó hatóságok 2011 vége és a mostani időszak között nem szankcionáltak, ezért a piaci szereplők valóban úgy értelmezhették a helyzetet, hogy ráérnek onnantól megfelelni a szabályozásnak, ha megjelennek a tagállami ellenőrzési és szankcionálási rendelkezések. Ebből az is következik, hogy ténylegesen a piaci szereplők jelentős részét felkészületlenül érte, amikor megjelent a hazai szabályozás.
P.:Miért lépett az Európai Unió ebbe az irányba?
Ságodi Attila: Az energiapiacok tipikusan kevés szereplősek, nehezen átláthatóak. Jelenleg néhány kereskedő úgy érezheti, hogy az eddigi kereskedési gyakorlata ellehetetlenül, a szabályozó viszont - teljesen jogosan - nem a kereskedők szempontjából tekint a rendszerre, hanem a fogyasztók érdekét tartja szem előtt. Valószínűleg más szektorok példája alapján úgy látta, hogy a transzparenciát valamilyen módon növelni kell, és ha más hatékony eszköz nincs, akkor ki kell kényszeríteni. Ennek több fokozata létezik, de az okok egyértelműen azok, hogy tisztábban lássák a fogyasztók, befektetők és finanszírozók, hogy mi történik az energiapiacon, és ezáltal javulhasson a bizalom. Fontos látni azt is, hogy a villamos energia és a földgáz egy politikailag érzékeny terület - nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában -, így szükség van arra is, hogy a politikai szereplők bizalma is növekedjen az energiapiacok iránt.
Nagyon sok kétely, panasz, kérdés merül fel Európában a beruházások hiányáról, az ellátásbiztonságról, míg a befektetőknek és finanszírozóknak egy tisztább, átláthatóbb szektorra van szükségük ahhoz, hogy beruházási döntéseket tudjanak hozni, illetve hogy a finanszírozási költségeik csökkenhessenek. Ez egy organikus fejlődési vonal, amelynek vannak mérföldkövei, és igaz, hogy amikor bevezetik, akkor csak a kötelezettségeket látják az érintett szereplők, de ezekre fel lehet készülni megfelelő keretekkel, belső szabályokkal.
P.:Milyen információkról beszélünk pontosan?
F.K.: Egy olyan rendszernek kell létrejönnie Magyarországon és Európa-szerte, amelyben minden, bennfentes információ közzétételre kötelezett piaci szereplő szinte valós időben, (legalább a másnapi kereskedést megelőzően) folyamatosan közzéteszi azokat a bennfentes információkat, amelyek fő kritériumai, hogy kellően konkrétak, még nem nyilvánosak és jelentős árhatásuk lehet valamilyen villamosenergia- vagy földgáz nagykereskedelmi energiatermékre, illetve hogy egy ésszerűen eljáró piaci szereplő valamilyen villamosenergia- vagy földgáz-nagykereskedelmi energiatermékre vonatkozó üzleti döntést alapozna az információra, amennyiben az nyilvánosságra kerülne.
A villamosenergia- és földgáz-nagykereskedelmi energiatermék fogalma rendkívül széles körű. Mind a fizikai, mind a pénzügyi teljesítésű energia- és kapacitástermékek idetartoznak, főszabály szerint a nagykereskedelmi célú termékek, tehát a villamosenergia-termelővel, földgáztermelővel kötött mindenfajta ügylet, a földgáztárolóval kötött ügyletek, határkeresztező kapacitáslekötési ügyletek, energiaszállítási ügyletek, kiegyenlítő energia, kereskedő-kereskedő közötti ügyletek, stb. Még egy fontos kitétel: amennyiben lesznek villamosenergia-kapacitáspiacok Európában, márpedig az Európai Bizottság által 2013 novemberében közzétett Közlemény alapján is a tendencia arra mutat, hogy lesznek, akkor az ott kereskedett kapacitások is a REMIT hatálya alá esnek. Egy nagyon jelentős további szempont, hogy bizonyos ipari nagyfogyasztókkal kötött földgáz- és villamosenergia-ügyletek is a szabályozás hatálya alá esnek, vagyis a követelménynek megfelelő ipari fogyasztó saját jogon is REMIT-kötelezetté válik. Ez egy olyan információ, amely közös tapasztalataink szerint szintén számos érintett ipari fogyasztó számára nem kellően ismert.
K.Cs.: Komoly problémát jelent, hogy a magyar szabályozás az energiapiaci engedélyeseket eléri, számukra a MEKH viszonylag könnyen tud információt nyújtani, de az ipari fogyasztókhoz már nincs ilyen direkt, hatósági engedélyen keresztüli kapcsolat. Sokkal nehezebb felhívni a figyelmüket az új szabályokra, pedig a REMIT hatálya alá eső ipari fogyasztók ugyanolyan szankciókkal nézhetnek szembe a kötelezettségek nem megfelelő teljesítése okán, mint az energiapiaci engedélyesek.
S.A.: A földgáz- és villamosenergia-piacon gyakorlatilag mindenkire, értve ez alatt a termelőket, szállító, elosztó és tároló társaságokat, a kereskedőket, és a nagyobb ipari fogyasztókat is.
Az ipari fogyasztókra vonatkozó szabály, hogy akiknek a csatlakozási pontokon mért tényleges fizikai villamosenergia- vagy földgázfogyasztási kapacitása éves szinten eléri a 600 GWh-át - amit úgy kell számítani, hogy az egy gazdasági kontroll alá eső fogyasztási pontoknak az összesített csatlakozási kapacitását kell alapul venni -, az automatikusan REMIT-kötelezetté válik, és az általa kötött energiapiaci ügyletek REMIT-kötelesek lesznek.
P.:Amikor például egy holding társaság közös beszerzést szervez az irányítása alatt álló ipari fogyasztók számára, és a kiírás eléri a 600 GWh-át, akkor REMIT-kötelezett lesz?
K.Cs.: Ha a saját irányítása alá eső, villamos energia vagy földgáz végfelhasználó társaságok számára köt szerződést, és az érintett felhasználók fogyasztási kapacitása összességében eléri a 600 GWh éves korlátot, akkor igen. De azt fontos hangsúlyozni, hogy itt nem az éves tényleges fogyasztás az irányadó, hanem a csatlakozási teljesítmény alapján kiszámítják a maximális elméleti éves vételezést, és ha ez eléri a 600 GWh-át a villamos energia vagy a földgáz esetén, akkor az adott fogyasztó REMIT-kötelezetté válik. Vagyis nem arról van szó, hogy az egyik évben fogyasztunk 580 GWh-át és akkor nem kerülünk a Rendelet hatálya alá, míg egy másik évben 605 GWh-ás fogyasztással kötelezetté válunk, és akkor jelentenünk kell. A csatlakozási teljesítmény alapján kalkulált elméleti fogyasztás dönt az ipari fogyasztók besorolásáról.
A 600 GWh közvetett módon egy feltételezés, a hatóság azt feltételezi, hogy aki ennyit fogyaszt egy évben, annak a teljes vagy részleges kiesése már valamilyen módon hatással lehet egy nagykereskedelmi energiapiaci termék árára. Ez azért fontos, mert nagyon kevés az ilyen fix kapaszkodó a szabályozásban a mértékeket illetően, többnyire csak indirekt meghatározások és útmutatások találhatók.
S.A.: Azzal még kiegészíteném az előző gondolatot, hogy a 600 GWh-ás határ arra vonatkozik, hogy az adott szereplő a REMIT-kötelezettség hatálya alá esik-e. Ez nem azt jelenti, hogy csak akkor köteles bennfentes információt közölni, ha a rendelkezésére álló információ a 600 GWh-ás küszöbhöz valamilyen módon kapcsolódik, és ez az, ami majd nehézség lesz. Ha úgy találja a saját elemzése alapján, hogy az adott pillanatban egy 20 megawattos változás is hatással lehet egy nagykereskedelmi termék árára, akkor sokkal kisebb határértéknél is meg kell jelentetnie a bennfentes információit.
P.:A hazai szabályozás milyen támpontokat ad az értelmezéshez?
F.K.: A REMIT rendelet egy többlépcsős tesztként értelmezi a bennfentes információt, amely mellett a magyar szabályozás részeként a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium rendelete tartalmaz egy listát, amely konkrét információkat is bennfentesnek tekint. Az NFM rendelet is kimondja, hogy ez nem egy zárt, taxatív lista, de sok piaci szereplő úgy gondolhatja, hogy elég csak azt közzétenni, ami a listán szerepel, azt viszont mindig. Mi úgy véljük, hogy a bennfentes információkat akkor kell közzétenni, ha az uniós REMIT rendelet szerinti tartalmi tesztnek is megfelelnek, aminek az egyik alapvető kritériuma, hogy az adott információ jelentős árhatással lehet egy nagykereskedelmi energiatermék árára.
Szerintünk a szabályozás célja alapvetően az, hogy azokat a helyzeteket kell bennfentes információként kezelni, amelyek ténylegesen hatással lehetnek a piacra, mozgathatják az árakat. Ilyenek tipikusan a rendelkezésre álló erőművi kapacitások, rendszerkapacitások - szállító, tároló, határkeresztező kapacitások - változásai, nem várt műszaki események vagy természeti hatások bekövetkezése, vagy az adott piaci szereplő energiapiaci tevékenységének lényeges megváltozása. Ha valaki például egy teljesen új energiapiaci termékkel jelenik meg a piacon, vagy egy ipari nagyfogyasztó a duplájára kívánja növelni az addigi fogyasztási kapacitását, azok szintén ilyen, releváns és közzéteendő információk.
P.:Milyen egyéb elemei vannak ennek a direktívának?
K.Cs.: Eddig a bennfentes információkra koncentráltunk, de a REMIT többféle kötelezettséget is tartalmaz. Van egy bennfentes információ-kezelési kötelezettség, de van egy általános, piaci visszaéléssel kapcsolatos, a piaci visszaélés tilalmára vonatkozó kötelezettség is. Ezen kívül tranzakciós adatszolgáltatási kötelezettség is lesz a jövőben. Ez utóbbi még nem hatályos, de 2014-ben várhatóan ezzel is számolni kell, ami azt jelenti, hogy kötelező regisztrálási és tranzakciós adatszolgáltatási kötelezettség lesz. A tranzakciós adatbázis természetesen nem lesz nyilvános, az ACER és párhuzamosan a MEKH felé történő adatszolgáltatást fog jelenteni. A bennfentes információ-kezelési kötelezettséggel kapcsolatban azt érdemes kiemelni, hogy ez egy előzetes értékelésen alapuló információközlési kötelezettség a piaci szereplők számára. Nyilván egy idő után a tapasztalatok majd beépülnek ezekbe az információközlésekbe, de előzetesen nagyon rövid idő alatt kell eldönteni a szereplőknek, hogy azt az információt bennfentesnek minősítik-e és mint ilyent nyilvánosságra hozzák-e, vagy sem. Ahhoz, hogy ezt képesek legyenek kezelni, kell egy olyan gyakorlat, egy teszt, amely alapján el lehet dönteni, hogy az adott információ bennfentes információnak minősül-e, illetve annak az információnak milyen árhatása lehet a különböző energiapiaci termékekre.
F.K.: Nagyon lényeges kiemelni azt, hogy a szabályozás értelmezésének a felelőssége a piaci szereplőknél van, ami persze a jogszabályok esetében általánosan is igaz, de a REMIT tekintetében fokozottan érvényesül. A piaci szereplőknek kell értékelniük az információikat, dönteni arról, hogy az adott környezetben milyen piaci hatásai lehetnek az adott információnak, és ennek megfelelően meghatározni, hogy az adott információ "bennfentesnek" minősül-e a REMIT-szabályozás alapján vagy sem. Mivel 2014. január 1-jétől a bennfentes kereskedelemnek már csak a megkísérlése is komoly szankciókat von maga után, így nagyon komoly felelősségről van szó.
K.Cs.: Így van. Ráadásul ugyanazon információnak, például egy kisebb kapacitás-kiesésnek, teljesen más hatása lehet napon belül is, ha az éppen a völgyidőszakban vagy a csúcsidőszakban várható, és könnyen lehet, hogy míg az egyikben kimeríti a bennfentes információ fogalmát, addig a másikban nem. Ezeket mind az érintett cégeknek kell előzetesen mérlegelniük.
P.:Milyen szankciókat alkalmaz az új szabályozás?
F.K.: A 2014. január 1-jétől hatályos szabályozás alapján a bennfentes információ közlése elmulasztásának szankciója önmagában eseményenként 10 millió forintos bírságig terjedhet, de ha az adott szereplő nem megfelelően kezelte szervezetén belül a bennfentes információt, akkor innen már könnyen belecsúszhat abba a helyzetbe, hogy bennfentes kereskedelem miatt 500 millió forintig vagy esetleg a fölött is megbírságolhatja a MEKH.
Az igazi kockázat a társaságok szempontjából abban van, hogy ha nem készülnek fel megfelelően erre a szabályozásra, és nem készítik fel a munkavállalóikat is ennek a gyakorlati alkalmazására, akkor mindenfajta piacmanipulációs szándék nélkül is komoly kockázatnak teszik ki a saját társaságukat. Komoly szemléletváltást hoz magával tehát a REMIT, amihez alkalmazkodni kell.
S.A.: A piaci szereplőknek valóban egy olyan helyzettel kell szembesülniük, ahol akkor tudnak igazán a szabályozásnak megfelelően működni, ha olyan gondolkodásra állnak át és olyan rendszerben tudnak működni, amiben összeállnak azok a pillérek, amelyek a szabályozásból fakadó követelményeknek való megfelelést szolgálják. Be tudják azonosítani szervezeten belül a bennfentes információkat, arra egy megfelelő kezelési folyamatot építenek fel döntéshozatali pontokkal, biztosítják a bennfentes információk időben történő rendszeres közzétételét, adott esetben azok visszacsatolásáról is gondoskodnak, továbbá megfelelően dokumentálják az információkat. A MEKH-nek jogosultsága lesz arra, hogy 2014. január 1-jét követően 5 éves időszakon belül vizsgáljon egy eseményt, és szankcionáljon.
P.:Mi a legégetőbb feladat az új szabályozással összefüggésben a hazai szereplők számára?
K.Cs.: Először is, annak azonosítsa, hogy a REMIT rendelet alá tartoznak-e vagy sem. Energiapiaci szereplők esetében ez többnyire egyértelmű, míg az ipari fogyasztóknak meg kellett vizsgálniuk, hogy cégcsoport szinten átlépik-e az éves 600 GWh-os fogyasztásnak megfelelő határt a csatlakozási pontjaik éves elméleti teljesítménye alapján a villamos energia vagy a földgáz esetében.
Amennyiben egy szereplő azt állapította meg, hogy a REMIT hatálya alá esik, akkor sürgősen kezdeményenie kell a regisztrálását a közzétételi platform üzemeltetőjénél, a HUPX-nál. Ezt egyébként már 2014. január 1-je előtt meg kellett volna tennie az érintetteknek. A regisztrálás azért kulcsfontosságú, mert aki nem nem teszi meg, az nem is tudja szabályszerűen közzétenni az általa azonosított "bennfentes információkat", ami automatikus bírságot vonhat maga után. Korábban már említettük, hogy eseményenként akár 10 millió forintos bírság is lehet a közzététel elmulasztásából.
A regisztrálást követően át kell világítani a szervezetet a REMIT szempontjából, és ki kell dolgozni azokat az eljárásrendeket, amelyek biztosítják, hogy a társaság képes legyen szabálykövetően működni. Ebbe beletartozik természetesen a személyzet felkészítése is.
F.K.: Annyival egészíteném ki, hogy a REMIT-szabályozásnak való megfelelés egy összetett feladat, viszont ha az erre fordított erőforrásokat összevetjük a potenciális szankciók kockázatával, akkor biztos, hogy sokkal jobban megéri alaposan felkészülni. Ez sok idő és erőforrás ráfordításával járhat, ami azonban a szankciók súlyosságának a fényében még mindig jobb választás, mert így biztosítható, hogy a szabályozásból adódó kockázatok kezelhetők legyenek. A bírságokból fakadó pénzügyi kockázaton túl a szabályozásnak való meg nem felelés komoly reputációs, és ezzel később partnerkockázatot is magával hozhat, hiszen bennfentes kereskedelem, illetve piaci visszaélés tárgyában marasztalhatják el azt a szereplőt, aki a REMIT-elveket nem építi be a napi működésébe.
