P.: Tehát a tulajdonosok és a földhasználók, amennyiben ez a kettő nem esik egybe, csak együtt képesek kialakítani egy működő stratégiát.
N.F.: Magyarországon nem jellemző, hogy a föld tulajdonosa ilyen mértékű beruházást hajt végre a földjén, ha nem ő műveli. Bérbeadóként nem kell feltétlen anyagilag beszállnia a fejlesztésbe. Ahhoz viszont, hogy a bérlőnek érdekében álljon öntözőberendezést telepítenie a bérelt földterületre, a bérbeadónak garantálnia kell, hogy legalább 20 évre elkötelezi magát a bérlő irányába. Persze előfordulhat az is, hogy a tulajdonos vállalja fel a fejlesztést, és a bérlőtől több bérleti díjat kér a biztonságosabb termelési feltételekért cserébe. Ez utóbbi esetben azonban fenn állhat a veszélye annak, hogy a tulajdonos megveszi a nagy értékű gépet, a bérlő meg nem a sajátjaként kezeli, tönkreteszi vagy leamortizálja. Az optimális állapot, ha valaki a saját földjén öntöz, mert akkor óvja is a berendezést, és az is biztos, hogy megtérül neki.
P.: Alapvetően egyértelműnek tűnik, hogy amit öntöznek az valóban termékenyebb, de van arra esetleg konkrét felmérés is, hogy az öntözőberendezéssel ellátott földeket mennyivel lehet magasabb árszinteken bérbe adni?
N.F.: Mint említettem, a gyakorlatban nem jellemző, hogy a tulajdonos által kiépített öntözőrendszerrel kerülnek bérbeadásra a földek. Természetesen kivételeket mindig találunk. A potenciális öntözési lehetőség megjelenhet a bérleti díjban, de ez a növekmény csak a hosszabb bérleti időtartammal együtt érvényesíthető. Az ebből adódó magasabb bérleti díj mértéke köthető az öntözőberendezés értékéhez vagy az ezáltal elérhető többlethozam értékéhez. A bérbeadó számára az eredeti bérleti díjhoz képest ez akár 100%-os többletet jelenthet (feltéve, hogy az öntözőberendezés a földtulajdonos tulajdonát képezi).
P.: Nektek van az egyik legnagyobb tapasztalatotok a hazai piacon termőföld adásvételben. Hogyan látod? Ha két hasonló méretű, elhelyezkedésű és minőségű földterület eladó, de az egyiken van öntözőberendezés, akkor az mennyit számíthat az árban?
N.F.: Ez ennél összetettebb kérdés. Nem mindegy ugyanis például, hogy a berendezés 1 vagy 15 éves. A beruházási költség hektáronként 300 ezer forinttól 1,5 millióig terjedhet. A szórás azért ilyen nagy, mert maga a berendezés is többféle lehet, van márkásabb, műszakilag biztonságosabb, sőt több is eltérő elvek alapján működők. A szórásnak oka lehet a területméret is. Ha egy 40 hektáros 1/1-es tulajdonú területre telepítünk egy öntözőt, adott műszaki paraméterek esetén, az mondjuk a hektáronként 300 ezer forintos kategória. De ha elszórva vannak a földjeim, és van itt 5 hektárom, amott még további 3, meg 12 hektár, akkor egyértelműen nagyobb a fajlagos költség, és ez végeredményben nagyon meg tudja drágítani a beruházást. A tapasztalat azt mutatja, hogy 60-100 hektár, egy fizikai blokkban lévő terület esetén már megéri öntözőt telepíteni.
Ma Magyarországon 400-500 ezer hektár föld az, ami öntözhető paraméterekkel rendelkezik, de főleg az elaprózódott birtokszerkezet miatt ez közel sincs kihasználva. A kezdeti beruházás pedig csak az első költség az öntözésen belül, ezen túl van még üzemeltetési kiadás is. A működtetéshez energiára van szükség, és a vízért is kell járulékot fizetni. Tehát ha egy földnek az inputanyaga 100 ezer forint lenne hektáronként - munka, vetőmag, műtrágya -, akkor ezt az összeget a rendszeres öntözés mintegy 40 ezer forinttal drágítja meg, vagyis körülbelül 40%-os a plusz költség.
Egy klasszikus példát tudnék is idézni Debrecen környékéről. Ott az öntözőberendezésnek köszönhetően zöldborsót vetnek, öntözik, még zölden leszedik májusban, a konzervgyárak sorban állnak érte, konzervet készítenek belőle. Majd egyből vetik a csemegekukoricát. Tehát egy évben két növényt tudnak megfuttatni az öntözésnek köszönhetően. Így költséglevonás után is 500 ezer forintnyi profit termelődik meg ezeken a földeken. Dupla a haszon, hiszen eleve jó a termés minősége és mennyisége, és az öntözésnek köszönhetően kétszer lehet termelni egy évben.
P.: Ez a fajta növénytermesztési kultúra a világ legfejlettebbjei közé tartozik?
N.F.: A világon nem ez a legfejlettebb, hiszen Ázsia bizonyos részein minden gond nélkül kétszer terem a rizs, köszönhetően a klímának. De ez egy jó példa arra, hogy jó vízháztartású talaj és öntözési lehetőség mellett hogyan lehet jól kihasználni a termőföldet. Országrészenként változik, hogy hol mennyi eső esik. Zalában pl. 900 milliméter éves szint mellett, egy 100 mázsás kukoricatermelés átlagosnak mondható, míg mondjuk az Alföldön, ahol csak 400-500 milliméter esik, 30-40 mázsa az átlagtermés. Az öntözésnek éppen emiatt az Alföldön van nagyobb kultusza, mert máshol magától is esik annyi eső, amennyi kell. Ahol öntöznek az Alföldön, ott kétszeresére nő a termés, 70-80 mázsa kukoricát is meg lehet termelni. Igaz, hogy idén akkora szárazság volt, hogy csak másfeles szorzót tudtak hozni a gazdák, viszont ahol nem öntöztek, ott 0 a betakarítás, mert kiégtek a növények. Ez az év nagyon jó példa arra, hogy aszályos időben mekkora károk is keletkezhetnek.
P.: Az öntözés tehát jelentős előnyökkel járhat. Az állami stratégia is többek között ennek a fejlesztését célozza. De mire is van szüksége pontosan az ágazatnak?
N.F.: Elsősorban időre. A földtulajdon rendszerét és a földhasználatot alapjaiban megváltoztató rendszerváltozás óta szerencsére ezekben az években kerülnek ki az egyetemekről azok a második generációs fiatal szakemberek, akik szüleik nyomdokain immár versenyképes szellemi tudással is fel vannak vértezve. A versenyképesség érdekében ez a generáció hajtómotorja lehet az öntözéses szántóföldi technológiák alkalmazásának. A fiatal gazdákat támogató pályázatok is ebbe az irányba hatnak.
Másrészt egy ilyen mértékű beruházás forrást igényel, melynek feltétele a jövedelmezőbb termelés. Ehhez pedig termelői érdekeken alapuló érdekszövetségre is szükség van, melynek megvalósulásához pedig elképzelhető, hogy egy harmadik generációra is szükség lehet. Mindezek mellett pedig az elaprózódott birtokszerkezet sem segíti az öntözőrendszerek kialakítását a már említett területi-gazdaságossági korlátok miatt.
P.: Uniós támogatást a kiépítéshez vagy az üzemeltetéshez lehet szerezni?
N.F.: A kiépítéshez, fejlesztéshez lehet támogatást igényelni, melynek összege akár a 8 millió eurót is elérheti.
P.: A földbérletet már említettük, de maga az öntözőrendszer kiépítettsége mennyiben növelheti meg az adott földterület eladási árát?
N.F.: Már az is 10 százalékos felárat jelenthet, ha a terület abba a 400-500 ezer hektárba tartozik, amely öntözhető. Könnyebben eladható, továbbá drágább is. Azonban hiába van kiépített öntözőrendszer, az átlagos piaci szereplők nem tudják megfizetni az árát, mindössze a gazdálkodók kb. 5-10 százaléka, viszont ők kimondottan ilyet keresnek. Visszatérve a pályázatra, ez akár 70 százalékig terjedő, vissza nem térítendő támogatást jelenthet, számukra ez talán így elérhetőbb. Ez azt jelenti, hogy egy jó adottságú föld esetében, a hektáronkénti 300 ezer forintos fejlesztésből a tulajdonos ki tud gazdálkodni 90 ezret önerőnek, és az állam vagy az unió a fennmaradó részt finanszírozza, akkor érdemes megvalósítani.
P.: Átkanyarodva egy másik, de a hazai mezőgazdaságot alapjaiban meghatározó aktuális témához, a földtörvény kérdéséhez, hogy látod, hogyan alakul az új földtörvény tervezete? Mi a jelenlegi tulajdonosok, kis- és nagygazdák álláspontja, amiről ti tudtok, hallotok?
N.F.: Az új földtörvény hatását nagymértékben befolyásolja az, hogy a jelenlegi formájában lép e majd életbe. Mindenesetre azt látjuk, hogy megoszlik a piac reakciója. Találkozunk olyan gazdálkodókkal, földtulajdonosokkal, akik inkább kivárnak akár vételről, akár eladásról legyen szó, mások pedig aktívabb földvásárlásba kezdenek. Főleg a gazdálkodó rétegnél tapasztalunk megnövekedett vásárlási igényt, aminek fő oka az, hogy bár az új földtörvény a jelenlegi tervezet szerint őket preferálja, mégis szigorú korlátokhoz köti majd a földszerzést és a használatot is. Azaz, aki most több száz hektáron gazdálkodik az ország különböző pontjain, az nem biztos, hogy a területi és a méretkorlátozások miatt 2014-től is megteheti majd ezt. Emiatt az elmúlt időszakban megnőtt egyrészt a haszonbérleti szerződés hosszabbítások száma, másrészt ezek a gazdálkodók, ha forrásaik engedik, vásárolnak, amíg lehet.
P.: Ez jelent érezhető keresletnövekedést is a termőföldpiacon?
N.F.: Nem mondanám, hogy növekedett, de nem is csökkent a földpiac aktivitása. Jól látszik ez a kifüggesztések számán is. A magyarorszag.hu-n közzétett adatokat vizsgálva láthatjuk, hogy az elmúlt 3 hónapban nem igazán voltak szélsőséges kiugrások a földadásvételek számát tekintve. Tehát a kereslet-kínálat aránya megmaradt, ami változott, az a kereslet összetétele, a már említett szakmai réteg erősödése miatt. Mi is tapasztaljuk, hogy gyakrabban élnek az elővásárlási jogukkal a jogosultak, még nagyobb összegű, akár százmilliós nagyságrendű adásvételek esetén is.
N.F.: Csak magamat tudom ismételni, attól függ, hogy a végleges földtörvény tartalma mennyiben változik, egyáltalán változik-e a jelenlegi tervezethez képest. Nagy bátorság lenne megjósolni a leendő földárakat, hiszen az elmúlt 14 évben töretlen, dinamikus áremelkedést láthattunk, ennek ellenére a magyar földárak még mindig egyharmad, egynegyed részét teszik ki az uniós átlagáraknak. Mint tudjuk azonban, a jövő nem a múlt meghosszabbítása. Az új földtörvény hatályba lépését követően a földárak csökkenésére semmiképp sem számítunk, esetleg az áremelkedés dinamikája lesz vélhetőleg kisebb mértékű, a legrosszabb esetben is egy időre megtorpannak az árak.
Annak, hogy a földárak stabilitása és növekedése várhatóan a földtörvény-változást követően is megmarad, egyrészt az az oka, hogy egy hektár föld átlagos jövedelemtermelő képessége 150-250 ezer forint. A jelenlegi földárakat alapul véve azt láthatjuk, hogy ilyen jövedelemtermelő képesség mellett akár 4-5 év alatt is megtérülhet a földvásárlás. Másrészt hosszú távon gondolkodva két, egymással ellentétes trendet láthatunk: az élelmiszertermelés alapját képező termőföldek mennyisége a globális hatások miatt folyamatosan csökken, miközben a föld népessége rohamosan nő (az utóbbi 50 évben megduplázódott, prognózisok szerint pedig a mostani 7 milliárd fő 2050-re több mint 9,5 milliárdra nőhet). Mindezeket figyelembe véve könnyen belátható, hogy a termőföld azontúl, hogy munkalehetőséget és megélhetést biztosít, olyan stratégiai fontosságú, korlátozott mértékben rendelkezésre álló erőforrás, amely az előbb említett okokból adódóan egyre értékesebb.
P.: Más európai országokban hogyan oldották meg a jogi szabályozást, földvásárlási korlátozást és milyen hatása lett?
N.F.: A közvetlen gazdasági környezetnél maradva és az EU országok gyakorlatát vizsgálva elmondható, hogy a termőfölddel kapcsolatos jogi szabályozásban megtalálhatóak mind a restriktívebb, mind a liberálisabbnak tekinthető megoldások. Vannak országok, ahol a termőföld tulajdonlást szorítják erős jogi keretek közé, más országokban pedig a földhasználat, a művelés szabályozása a hangsúlyosabb. Bár a jogalkotók említik a dán és a francia szabályozást példaként, úgy gondolom, közvetlen összehasonlításba nem érdemes belemenni, mivel egy adott ország termőfölddel kapcsolatos szabályai csak az adott ország politikai, gazdasági, agrár és történelmi kontextusába helyezve értelmezhetőek helyesen. Éppen ezért a mi földtörvényünk megalkotásakor is a magyar sajátosságokat kell figyelembe venni, ebbe a működő rendszerbe kell úgy beilleszteni, hogy az a magyar gazdáknak és a magyar lakosságnak a legkedvezőbb legyen.
