A támaszok és ellenállások között pattogó árfolyam
A támasz és ellenállás szintek kialakulásának folyamatát jól szemlélteti az OTP árfolyamzuhanása 2008 harmadik negyedévében. A nyeletlen baltaként zuhanó részvény több heti mélyrepülés után a 2300 Ft-os szintet elérve éles fordulót vett, és majdnem a 4000 Ft-os szintig pattant vissza az árfolyam. Mi játszódik le ilyenkor a befektetők fejében, és milyen csoportokra oszthatjuk a piaci szereplőket?
1. Minden bizonnyal voltak spekulánsok, akik 2300 Ft környékén vásároltak és pár nappal később 4000 Ft közelében eladták részvényeiket. Õk az év kereskedéseként tartották számon az ügyletet, és epekedve várják, hogy újra 2300 Ft környékén újra vásárolhassanak.
2. A kevésbé szerencsés befektetők 2300 környékén kiszálltak OTP pozícióikból. Látva a nagy korrekciót, minden bizonnyal átkozták a percet, amikor eladták a részvényt, és alig várják, hogy 2300 Ft-on visszavegyék azt, amit korábban eladtak.
3. Valószínűleg a harmadik csoport a legnépesebb, ahova azok kerültek, akik csak nézték az OTP emelkedő és csökkenő hullámait, miközben fogadkoztak, hogy ha újra 2300 Ft közelébe ér az árfolyam, akkor vételi pozíciót vesznek fel, reménykedve abban, hogy a nagy ugrás az árfolyamban újra bekövetkezik.
Amikor az árfolyam újra a 2300 Ft-os szintet közelítette, az előző 3 csoport már ugrásra készen állt, így a támaszszint közelében erős vételi nyomás alakult ki, ami aztán csakugyan megfordította az árfolyamot, és ez a folyamat aztán még többször megismétlődött. Az ellenállások hasonló módon alakulnak ki, azzal a különbséggel, hogy a lokális csúcsok közelsége az eladói oldalt erősíti. Összefoglalva, a támaszoktól azt várjuk, hogy útját állja az árfolyamcsökkenésnek, míg az ellenállás az emelkedő árfolyamnak szab gátat. Ez a jelenség jól látható a A Mol grafikonján, ahol több hónapig ping-pong labdaként pattogott a részvény a 19,700 Ft-os támasz és a 20,800 Ft-os ellenállás között.