Még tavaly májusban írtunk arról a nagyobb EU-s programról, amelynek van egy 500 millió forintos kerete is "A lakosság ivóvíz eredetű ólomexpozíciójának felmérése és értékelése" című projektre. A Nyitott laboratórium programban főleg az 1945 előtt épült házak lakóitól várják a vízmintákat, az ingyenes vizsgálati lehetőség 2020. március 31-ig tart és az ingyenességet a KEHOP 2.1.5 kódszámú EU-s pályázat teszi lehetővé. Egy egész Magyarországra kiterjedő térkép is készült, amely lakcím alapján megmutatja, hogy hol mekkora az ivóvízben előforduló ólom kockázata.
Az akkori állapot szerint már mintegy 2700 mintát küldtek be és közel ötödükben ki is mutatták már a túl magas ólomtartalmat. Az akkori tanács szerint hosszabb ideig kell folyatni a vizet a csapból és így az esetek kétharmadában a határérték alá bukik az ólomkoncentráció.
Ezek fényében kifejezetten érdekes az Átlátszó cikke, hiszen a bemutatott laborvizsgálati eredmény szerint
a csapnyitáskor levett vízmintában több mint hatszoros, 1 perces folytatás után pedig több mint kétszeres volt az ólomtartalom a megengedett koncentrációhoz képest. Így tehát tényleg sokáig kell folyatni a vizet a biztonságos eredményhez.
A cikk további fontosabb információi:
- A belvárosi V. kerületi olvasó vízmintájának eredményére 3 hónapot kellett várni, mire a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) megküldte az eredményt. A lap olvasójának ismerőse esetén kilencszeres lett az ólomtartalom a megengedetthez képest. Addig is az első olvasó 4 éves ikrei a magas ólomtartalmú vizet itták, ami orvosi kimutatások a magzatok és kisgyermekek esetén a szellemi fejlődésre veszélyt jelenthet.
- Az NNK laborvizsgálati eredményeinek közlése mellett azt a tanácsot adta a mintát beküldő apának, hogy „Mindenképpen egyéb forrásból származó víz (pl. ásványvíz, víztisztító kezelt vize) felhasználását javasoljuk ivás és ételkészítés céljából. Ivásra és ételkészítésre használt víz megválasztásával kapcsolatban kérjen az NNK-tól egyedi tájékoztatást." A hatékony víztisztítókról szóló vizsgálat eredménye közben csúszik, ld. alább.
- Fontos tudni, hogy az ólomszennyezés esetében a vízszolgáltatók felelőssége csak a vízóráig tart, az épületen, azaz társasházon belüli vízhálózat cseréje már a tulajdonosok feladata. Éppen ezért a hivatalos statisztikákban megjelenő kiváló vízminőség az ólom szempontjából nem mérvadó, az ólom beoldódása akár egy épületen belül is változhat lakásról-lakásra. Többek között ezért indult az NNK-nál az ólomszennyezés kockázatának felmérésére ingyenes lakossági vizsgálat.
- Az EU által támogatott program keretében az NNK éppen ezért víztisztítókat is vizsgál(t), melynek eredménye lesz azon készülékek listája, amik alkalmasak lehetnek (tanúsítottak) ólom eltávolításra. A programnak ez a része hónapokat csúszik az eredeti tervhez képest. Van már NNK vizsgálati eredménnyel is rendelkező víztisztító, de azt az NNK még nem ajánlja – valamikor nyár végére ígérik az összefoglaló jegyzőkönyveket.
- Mivel az ikrek óvodájában (szintén belvárosi bérház) a szülő nem volt jogosult vízmintát venni, de a dolgozók szerint évtizedek óta nem volt ólomtartalommal kapcsolatos vízvizsgálat, így fennáll a gyanú, hogy a gyermekek ott is magas ólomtartalmú vizet isznak. Egyelőre annyit sikerült megtudni a Magyar Víziközmű Szövetségtől (MaVíz), hogy országszerte már csak 100 km ólom anyagú vezeték van, ami a hálózatnak csupán 0,4%-a és az 1970-es évek előtt épített társasházak belső hálózatában van jelen nagy számban az ólomvezeték.
- A Fővárosi Vízművek azt jelezte: az elmúlt évtizedekben megközelítőleg 30 ezer ólombekötést váltott ki új, korszerű csövekkel és a jelenleg üzemeltetett 233 000 bekötővezetékből nyilvántartásuk szerint „ma már csak 3 300 darabra tehető a részben vagy egészben ólomanyagú vezetékek száma, ami a bekötések 1,4%-a.”
- Fontos információ és a belvárosi óvoda ügyében részben nyugtató, hogy a társaság tájékoztatása szerint teljes egészében felszámolták azokat a fővárosi gyermekintézményeket ellátó közcsőhálózaton található bekötéseket, amelyek nyilvántartásuk szerint ólmot tartalmaztak. Itt is lényeges persze, hogy a bekötési ponton belüli a vízhálózat cseréje a tulajdonosok felelőssége és feladata.
- A Fővárosi Vízművek azt is jelezte, hogy a még meglévő ólom bekötővezetékek cseréjét most még csak saját beruházási forrásból tudják fokozatosan megvalósítani, mert „Várjuk a Budapest területére kiterjedő KEHOP pályázatunk megvalósulását, amelynek része az ólomcsere-program is, 1,5 milliárd Ft értékben. Ezt a tulajdonos Fővárosi Önkormányzat használhatja fel a programban ólombekötések cseréjére.”
- Amint tavaly a Portfolio megírta, a budapesti ivóvízhálózat rendszerének hálózati fejlesztésével kapcsolatos uniós pályázat keretét indoklás nélkül 27,7 milliárdról 13,73 milliárd forintra vágták és ahogy akkor sem, úgy most sem látszik a hivatalos támogatási adatbázisban az, hogy ebből akár egyetlen fillért is kifizettek volna már a nyertes pályázónak, noha a projektet 2020 végig kellene befejezni.
A Portfolio korábban több cikkben is körbejárta az országos ivóvíz helyzetet, azokban a cikkekben inkább az arzénre koncentráltunk:
Címlapkép forrása: MTI Fotó: Kovács Tamás
