Pár nap alatt elszabadult a pokol: kegyetlen rezsimet takart a nyugatbarát álca

A kegyetlen előd

Egy pillanatig sem lehet azt állítani, hogy Szíriában boldog, békés időszak következett volna be 2024 végén, amikor Bassár el-Aszad viharos sebességgel megbukott, és a korábbi lázadók vették át a hatalmat Damaszkuszban. Az akkor több mint fél évszázada fennálló rendszer hírhedt volt arról, hogy a legkevésbé sem finomkodik, amikor a kormányellenes hangok felszámolásáról van szó. Ezek felsorolása hosszú lenne, van azonban néhány, különösen kegyetlen lépés, amelyet a helyiek máig nem felejtenek:

• Kiemelkedően kegyetlen pillanat volt az 1980-as évek elején Hamá városának ostroma. Akkor a helyiek már évek óta kifejezték az elégedetlenségüket a kormánnyal szemben, nem ritkán radikális eszközökhöz nyúltak, így bombatámadások és a fegyveres lövöldözések sem voltak ritkák, jellemzően a katonatisztek, vagy vezető bürokraták ellen. A helyzetet kihasználva megerősödtek az iszlamista erők, akik a külső hatalmak támogatására is számíthattak. A szórványos támadásokkal a hatóságok sokáig nem tudtak mit kezdeni, végül egy 1979-es, katonai kadétok ellen elkövetett vérengzés után Háfez el-Aszad már nem finomkodott: páncélosok, harci helikopterek és katonák ezrei torolták meg a korábbiakat. Az iszlamisták dzsihádot hirdettek a kormány ellen, ez pedig teljesen új keretbe helyezte a korábbi, egyébként is feszült helyzetet, lényegében egy polgárháború kezdett kibontakozni. Ekkoriban több városban is súlyos összecsapások zajlottak le, de az események központja Hamá maradt. A felkelés végül 1982-ben ért véget, amikor a szír kormányerők minden korábbinál keményebb fellépés mellett határozták el magukat. Gyakorlatilag porrá bombázták a városban a felkelők központjait, a közel egy hónapos ostrom során szerény becslések szerint is 5 ezer, mások szerint akár 40 ezer ember is életét veszthette, közülük rengeteg civil.

  The Hama Massacre In February 1982, the Syrian city of Hama witnessed one of the most brutal episodes in modern Middle Eastern history. Under the orders of President Hafez al-Assad (father of Bashar), the Syrian military killed thousands of civilians.Here's what happened: pic.twitter.com/AVAUi5TfYx

  — ilmfeed (@IlmFeed) December 5, 2024

• Bár ennyire látványos és drámai események még sokáig nem játszódtak le, az iszlamisták szervezkedését ettől kezdve Damaszkuszban véresen komolyan vették, és nem válogattak az eszközökben az ellenállók megtörésében. Az 1982-es események után Szíriában a vezetés érezhetően keményvonalasabb politikára váltott, rengetegen kerültek börtönbe, ahol súlyos kegyetlenkedéseket követtek el a gyanúsítottak ellen. Valóságos hálózat alakult ki az országban, a lakosság megfélemlítésének egyik elsődleges eszköze volt a börtönrendszer. Bár máig nem ismerni pontosan, hogy milyen dolgok történtek ezekben a létesítményekben, a rendszer bukása rávilágított, hogy ezrek (akár tízezrek) halhattak meg az évek során ezeken a helyeken.
• Hosszan lehetne taglalni a szíriai polgárháború kegyetlenkedéseit, ebben egyik felet sem lehet nagyon felmenteni. A 2011 óta tartó véres összecsapásokban közel 600 ezer ember vesztette az életét, millióknak kellett elhagyni az otthonukat és teljes városokat romboltak porig. Rengeteg civil esett áldozatául az eseményeknek, amelyben a legkegyetlenebb eszközök kerültek elő: szögekkel megtöltött hordóbombákat szórtak városközpontokra, gyakran kórházak vagy iskolák semmisültek meg, sőt, több alkalommal mérges gázt is bevetettek.

Bassár el-Aszad rendszere 2020-ra lényegében szinte már győzelmet aratott, bár kisebb összecsapások jelezték korábban is, hogy közel sem fejeződött be még a harc. 2024 végén aztán a felkelők váratlanul támadást indítottak Aleppónál, ezt követően pedig megállíthatatlanul zajlottak az események: sorra buktak el a nagyvárosok, a széteső kormányerők képtelenek voltak ellenállni a nyomulásnak.

December elején elbukott a rezsim, és egy új erő vette át a hatalmat Damaszkuszban: a radikális iszlamistaként számon tartott Hajjat Tahrír as-Sam (HTS), vagyis magyar fordításban a Szervezet Levante Felszabadításáért.

A fegyveresek múltja nem oszlatta el a bizonytalanságot, hogy hasonlóan súlyos események megtörténhetnek majd az országban. A csoport nem véletlenül került a terrorista szervezetek listájára a világ számos országában, ugyanis egyáltalán nem fogták vissza magukat az általuk ellenőrzött, idlíbi területeken sem. A radikálisok viszont a nyers erő alkalmazásával lényegében elérték a céljukat: kiemelkedtek a rivális felkelő csoportok közül, és a lakosság ellenállását is elnyomták. Vezető figurájuk pedig az a Mohamed al-Dzsuláni volt, aki ma Ahmed al-Sará néven „átmeneti” elnök Szíriában, és akinek a fejére 10 millió dolláros vérdíjat tűztek ki Nyugaton a terrorista tevékenysége miatt.

A meglepetésszerű hatalomátvétel után a HTS

minden lehetséges módon igyekezett megnyugtatni a lakosságot, hogy ők bizony már lényegében „konszolidálódtak” és maguk mögött hagyták a radikális múltat.

Tényleg komoly erőfeszítéseket tettek a helyzet csillapításáért, leglátványosabban talán maga a al-Dzsuláni váltott: a mozgalmi nevét a családira cserélte, a korábbi katonai szerelését öltönyre váltotta, hogy ezekkel mutassa a világnak, hogy vége az eddigi korszaknak. A damaszkuszi vezetésnek szinte már fájhatott a keze a sok parolázástól, mivel a térségi politikusok szinte sorban álltak, egy-egy látványos kézrázásra. Egyértelműnek tűnt, hogy új szelek fújnak, de erről majd kicsit később. Szóval, külsőleg úgy látszott, hogy tényleg eljött a változás, nyugodtabb korszak elé néz, hamarosan a külföldi pénzek is megindulhatnak, Szíria pedig elindul a fellendülés útján.

Nyugtalanító váltás

A háttérben azonban továbbra is nyugtalanító események zajlottak. A HTS fő erejét és katonai vezetését mindig nagyban meghatározták a külföldről toborzott radikális iszlamisták. Voltak Szíriában belső-ázsiai, csecsen és más radikálisok is, akik a rendszer buktatása után is maradtak az országban. Bár a legfontosabb információkat a fokozatos konszolidációról érkező hírek jelentették a nemzetközi médiában, a háttérben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ez egyáltalán nem úgy zajlik, mint ahogy azt megpróbálják előadni. Sok olyan felvétel és pletyka keringett, amely arról szólt, hogy a radikális sejtek nem kímélik a vidéki lakosságot. Különösen a korábbi rezsim vezetését adó alaviták lakta területeken fordulnak elő véres atrocitások. Egy-egy felvétel arról is írt, hogy a hegyvidéki, nehezen megközelíthető helyekre Aszadhoz hű egységek ásták be magukat, arra várva, hogy hamarosan meginduljanak az új hatalom ellen. Mások is elégedetlenek voltak a folyamatokkal, így északkeleten a kurdok sokáig csak nagyon óvatos lépéseket tettek (nagy meglepetésre tegnap este bejelentették a megállapodást Damaszkusszal), míg délen a drúzok önálló milíciát alakítottak, miközben egyes csoportok Izrael segítségét kérték a függetlenedő tervük megvalósításához.

Az eddigi feszült, de kifelé „kvázi nyugodt” helyzet március 7-én aztán egy csapásra fenekestül felborult.

Kora reggel arról érkeztek hírek, hogy alavita fegyveresek egy csoportja lecsapott Dzsabla tengerparti városnál a HTS (vagyis hivatalosan most már inkább az „átmeneti kormány”) fegyvereseire, összesen 16 katona vesztette életét. Sejteni lehetett, hogy Damaszkusz nem fogja ezt szó nélkül hagyni, azonnal jelentős erősítéseket küldött a térségbe, hogy „vessenek véget a felkelésnek”. Az események azonban véres fordulatot vettek, és brutális képsorok sorozata árasztotta el az internetet, az iszlamista gyilkosok pedig egyáltalán nem is titkolták, hogy ők lényegében etnikai tisztogatásokba kezdtek a területen. Maguk örökítették meg a kegyetlenebbnél kegyetlenebb képsorokat, egyes esetekben pedig kifejezetten büszkélkedve mutatták be, hogyan szórják a hírhedt hordóbombákat a civil lakosságra. A hétvégén aztán tovább folytatódott a kegyetlen megtorlás, a hírek szerint már legalább 1000 ember vesztette életét, döntő többségük civil. A kormány sokáig nem kommentálta az eseményeket, ezzel lényegében szabad kezet adva a megtorlóknak. Ahmed al-Sará mindössze vasárnap este látta elérkezettnek az időt, hogy beszédet intézzen a népességhez a latakiai eseményekről. A szavai szemernyi kétséget sem hagytak afelől, hogy mit gondol:

Most, ebben a kritikus pillanatban új veszéllyel nézünk szembe, mivel a másik rezsim maradványai külföldi elemek támogatásával megpróbálnak egy újabb polgárháborút kirobbantani, és egy polgárháború felé rángatni országunkat, hogy megosszák azt, megsemmisítsék egységét és stabilitását.

A beszéde végén mellesleg hozzátette, hogy akik „kárt tettek” a civil lakosság számára, azokat bíróság elé fogják állítani és felelősségre fogják vonni. A szavai azonban szemernyi kétséget sem hagytak afelől, hogy mit tart az ország legnagyobb problémájának és milyen kommunikáció fog következni az elkövetkezendő időszakban:

szinte borítékolható, hogy a jövőben a kormányellenes lépések, vagy kritikák egyértelműen a korábbi Aszad-rezsim maradékának destabilizáló tevékenységére lesz fogva, a Damaszkusz által így azonosított problémák ellen pedig a szélsőséges megtorlás is elfogadott lehet.

Ezen a radikális álláspontján még csillapíthat azzal, ha valóban látványosan felelősségre vonja azokat katonákat, akiknek köze volt a vendettához. Az viszont már teljesen egyértelműen ráég az al-Sará vezette Szíriára, hogy tétlenül nézte, ahogy civilek sokaságát ölik meg a saját fegyveresei, mindenféle jogállami alapot, vagy indoklást nélkülözve.  

The President of Syria, Ahmed al-Sharaa has just given a speech addressing the nation, about what is currently unfolding in the northwest of the country, around the Latakia Governorate, We are now facing a new danger at this crucial moment, in that the remnants of the other pic.twitter.com/seUcpoHM7x

— OSINTdefender (@sentdefender) March 9, 2025

Sorsfordító képzavar

Damaszkuszban most fájhat a feje a politikai vezetésnek, hogy ebből mégis hogyan tudnának kimászni, ugyanis a súlyos mészárlást követően szembe kell néznie a világ reakciójával. Eddig már-már meglepően nagy jóindulattal találkozhatott a korábbi al-kaidás vezető, a Közel-Keleten és a Nyugaton is rengeteg befolyásos politikus fejezte ki a reményét egy új, békésebb korszak eljöveteléről Szíriában. Arról indultak meg a találgatások, hogy hamarosan feloldhatják az országot gúzsba kötő szankciók többségét (néhány lazítás már történt), amelyeket még az Aszad-rezsim kapott, elsősorban a lakosság ellen elkövetett kegyetlenkedések miatt. A véres megtorlások miatt a fél világ megszólalt, így

al-Sará joggal feltételezheti, hogy búcsút inthet az eddigi nemzetközi jóindulatnak.

A kulcsszereplő ebben az Egyesült Államok lehet, mivel eddig is Washingtontól tették függővé sokan, hogy megfinanszírozzák-e az újjáépítéseket Szíriában. Ebben most viszont nem állnak jól Damaszkusz kilátásai, hogy a reakciókra teszünk pillantást:

• A „legvisszafogottabb” megnyilatkozást az Európai Unió adta, mivel egy rövid közleményben elítélték a „az ideiglenes kormányerők” elleni lépéseket, majd „a civilek elleni erőszakot”. A rövid írás ezen felül felszólította a „külső szereplőket” arra, hogy „tartsák tiszteletben Szíria szuverenitását”. Bár a pár mondatos írás nem túl informatív, az EU érezhetően egyelőre „kívül akarja tartani magát az eseményeken”.
• David Lammy brit külügyminiszter egyenesen „borzalmasnak” nevezte a szíriai partvidéken lezajlott eseményeket.
• Oroszország is megnyilvánult, ők „a biztonsági helyzet gyors romlása miatt” fejezték ki aggodalmaikat. Moszkva felszólította a damaszkuszi hatóságokat, hogy fékezzék meg a vérontást.
• A szomszédos Izrael viszont tovább ment a kijelentéseiben, Israel Katz külügyminiszter egyenesen úgy fogalmazott, hogy „al-Dzsuláni egy iszlamista terrorista, akit az al-Kaida iskolájában képeztek ki”. Jeruzsálem véleménye egyáltalán nem mindegy Damaszkusz szempontjából, ugyanis Washington vélhetően erőteljesen hozzá fogja igazítani a saját álláspontját Izraelhez, Katz mondata pedig semmi jót nem ígérnek al-Sarának.
• Hivatalos állásponttal az Egyesült Államok vasárnap estig maradt adós, akkor Marco Rubio külügyminiszter követelte a „radikális iszlamista terroristák” felelősségre vonását, külön kiemelve a külföldieket.

A helyzet egészen addig fajult, hogy hétfőn az ENSZ Biztonsági Tanácsában zárt ajtók mögött vitatták meg az eseményeket. A kilátások azonban nem túl kedvezőek Damaszkusz számára, mivel a legfontosabb hatalmak nem igazán akarták felmenteni a „korábbi” iszlamista vezetés megtorlását a civilek ellen, egyedül az EU jóindulatában bízhatnak, de ebben a helyzetben éppen a brüsszeli döntéshozókra vetne igencsak rossz fényt, ha továbbra is a szankciók feloldását erőltetnék.

Közben egyre többen vetik fel azt, hogy esetleg valamilyen felosztás jelenthetné a megoldást Szíriában, erre egy példa:

A three-state solution is the only solution for a peaceful Syria : Red area: Shiite and Alawite state Green area: Sunni state (Jolani's terrorists) Yellow area: Kurd and Druze state (allies of America and Israel) pic.twitter.com/6SqwLO70IA

— Dr. (Eli) March 9, 2025

Az ilyen jellegű gondolatokról egyelőre hallani sem akarnak Damaszkuszban, viszont egyre több csoport éppen ezt pedzegeti az országban. A nemzetközi oldalon egyelőre még kevés a felvetés, hogy Szíriát fel kellene osztani, elsősorban vallási és etnikai kisebbségek vezette régiókra, viszont egyáltalán nem lenne meglepő, ha ezek a hangok erősödnének.

Az elmúlt napok eseményei alapján kijelenthető, hogy a HTS és Ahmed al-Sará lényegében beigazolta a félelmeket: Szíriában ugyanolyan elnyomó, és semmilyen módszertől vissza nem riadó rendszer épül, mint amilyen korábban az elűzött Bassár el-Aszad nevével fémjelzett időszakban volt.

Az országban már az elmúlt három hónapban is komoly törések rajzolódtak ki, és a különböző frakciók elégedetlensége ezt követően bizonyosan nem fog csökkenni az iszlamista vezetés irányában. Kérdés még, hogy a brutális megtorlás valóban elérheti-e a célját és a megfélemlített csoportok inkább visszahúzódnak, vagy esetleg most kap majd csak igazán erőre az ellenállás, és Szíria visszatér oda, ahol az elmúlt 14 évben volt: a permanens polgárháborúhoz. Ezeket a kérdéseket egyelőre nem lehet megválaszolni, az viszont bizonyos, hogy a hétvégi események mérföldkőnek számítanak majd a jövőben is, ugyanis végleg elveszett a „visszafogott, konszolidációra hajló” rendszer illúziója, amit igyekeztek gondosan felépíteni a világ számára.

Címlapkép forrása: Abdulkerim Muhammed/Anadolu via Getty Images