Az Európai Bizottság ügyvezető alelnöke a felelőse a minap bejelentett Európai Zöld Megállapodás végrehajtásának, így tényleg fontos, hogy milyen tervei vannak. Timmermanns az interjúban azt jelezte: a városok koalícióján keresztüli pénzosztás kiküszöbölheti azokat a minap Budapesten is felerősödött félelmeket, hogy a magyar kormány vajon mennyi felzárkóztatási támogatást juttat a fővárosnak a 2021-2027-es uniós költségvetésben. Az ügyvezető alelnök úgy fogalmazott:
Egy kormány miért akarna közbelépni, ha egy ilyen európai mértékű nagyvárosi koalíció alakul? Nem hiszem, hogy ez problémát szülne.
A brüsszeli vezető szerint a városok koalíciójának létrehozásával a zéró kibocsátású tömegközlekedés megteremtésében is nagyot léphetnének előre. Felvetette: jelenleg a városok önállóan pályáznak elektromos buszok beszerzésére, de "mi lenne, ha növelnénk a volument, 2-300 helyett 5-6 ezer busz beszerzésére írva ki pályázatokat? Ez az európai buszgyártóknak is nagy ösztönzést adna".
Amint megírtuk: alaptalan, hogy Budapest ne jutna szinte semmi uniós felzárkóztatási forráshoz 2021 után, hiszen nagyobb közlekedési (HÉV-vonalak és kocsik, ferihegyi gyorsvasút), illetve környezetvédelmi és energiahatékonysági projektekre (soroksári Duna-ág, ingatlanok energiahatékonysági programja) biztosan lesz forrás. Az viszont reális kilátás, hogy a relatív magas fejlettsége miatt és Pest megye leválása miatt 2021-től tényleg jóval kevesebb uniós támogatásra számíthat.
Mivel az őszi önkormányzati választásokon ellenzéki lett a budapesti városvezetés, így Karácsony Gergely főpolgármester egyfajta "előremenekülésként" és a forrászuhanási kockázatok mérséklése érdekében ősszel létrehozta a visegrádi fővárosok polgármestereivel az új városi szövetséget. Ezzel párhuzamosan aktívan lobbizni kezdett Brüsszelben azért, hogy a nemzeti kormányok forráselosztási rendszerétől részben függetlenül, közvetlenül is forrásokhoz tudjanak jutni a nagyvárosok.
Ennek a budapesti elképzelésnek a felkarolása és kiterjesztése rajzolódik ki Timmermanns szavaiból azzal, hogy az európai városok koalícióját akarja létrehozni.
Magáról a napelemes és szigetelési programról azon túl nem mondott egyelőre semmit a Bizottság ügyvezető alelnöke, hogy az EIB bázisán jönne létre és már egyébként is finanszíroznak ilyen programokat a beruházási bankon keresztül Európában. Feltételezésünk szerint olyan konstrukció jöhet, ahol egy nagyobb energiahatékonysági alapot/intézményt állítanak fel, és ahhoz fordulhatnak majd közvetlenül a lakossági/társasházi érdeklődők a napelemes és szigetelési források megszerzése érdekében.
Nagy kérdés, hogy egy ilyen konstrukció mikorra tudna felállni és vajon bevonhatják-e majd a vidéken, kisvárosokban és falvakban sokkal nagyobb számban megtalálható ún. Kádár-kockás házakat is a programba. Azok ugyanis tényleg energiapazarlók, nagy CO2-kibocsátás és egyéb légszennyezés köthető hozzájuk, de az ingatlanok forgalmi értéke sok esetben korlátozott, így egy hitelfelvételi programnál a fedezettségi problémák könnyen előjöhetnek a jövedelem alapú hitelképességi korlátok mellett.
A terjedelmes interjúban Timmermanns megismételte azt a minapi üzenetet, ami az EIB felől jött (hiszen Timmermanns tud hatni az EIB hitelezési politikájára is), hogy a gázprojektek sem fenntarthatók hosszútávon, így a nagy átmenet keretében gázprojekteket, pl. a Mátrai Erőmű gáztüzelésre átállását sem érdemes támogatni uniós pénzből. Felvetette azt is, hogy akár az épületüzemeltetést és a tömegközlekedés szereplőit is be kell vonni az Európai Kibocsátás-kereskedelmi rendszer (ETS) égisze alá, igaz előtte átfogó elemzések, hatástanulmányok kellenek. Hangsúlyozta: „az ETS nem lehet alternatívája a gépjárművek kibocsátására megszabott határértékeknek”, (ez jelenleg 95 mg CO2 flotta szinten).
Szerinte legkésőbb őszig reális az, hogy felülvizsgálja a Bizottság a 2030-as klímacélt: a Bizottság addigra 40%-os csökkentést írt elő a CO2-kibocsátásban, míg az Európai Parlament 50-55%-ot szorgalmaz, de mielőtt módosítanak a hivatalos célon, itt is átfogó elemezések kellenek.
A karbonadó lényege
Timmermanns beszélt a zöld megállapodás részeként belengetett karbon import adó/hozzájárulás kérdéséről is, amelyet a külföldre vándorló európai cégekkel fizettetnének meg. Ez azt jelenti, hogy ha valamely európai gyártó/cég azért menne az unión kívüli országba, hogy az ottani lazább környezetvédelmi/klímavédelmi előírásokat, kevésbé ambiciózus átállási terveket kihasználva tudjon termelni, majd a terméket importálni Európába, akkor a Bizottság olyan vámemeléseket hajt végre pl. a cementgyártásban, hogy ne érje meg ezt az ún. szénszivárgásos elvándorlási módszert meglépni. Ilyen értelemben tehát inkább az EU területén tartja a termelés áthelyezésben gondolkodó cégeket, hogy ezzel itt, az EU területén fizessék meg a közterheket és egyúttal az uniós szintű klímavédelmi tervek vállalati szintű végrehajtására is rákényszerítse a cégeket.
Mindezt úgy érné el az Európai Bizottság WTO-kompatibilisen, hogy az egyes országokkal (pl. Kínával, Egyesült Államokkal) már megkötött, vagy megkötendő kereskedelmi megállapodások szabályrendszerére „mutogatna” és arra hivatkozna, hogy ha ő, mint az EU végrehajtja a Párizsi Klímaegyezményben tett vállalásokat, akkor elvárja, hogy a kereskedelmi partnere is tegye ezt meg, hiszen az is aláírta a párizsi megállapodást. Ha pedig ezek az államok nem tartják be a vállalásukat, akkor az EU bevezeti a fent jelzett karbonadót/hozzájárulást, azaz a szénszivárgást megakadályozni hivatott mechanizmust. Ez nagyon erőteljes ösztönzőket indíthatna be a nagyobb szennyező országokban (pl. Kína) is arra, hogy ők is lépjenek a környezetvédelmi sztenderdek terén és így tudják náluk megtartani az adófizető külföldi cégeket.
Címlapkép forrása: MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba
