Az OLAF-hoz érkező több mint 1200 bejelentésből összesen 458 érkezett a tagállamok felől (a többi nagy része feltehetően az Európai Bizottságtól), amelyek döntő része, 421 jelzés magánforrásból jött és csak nagyon kevés jelzés érkezett az adott tagállam hatóságairól. Ez egyébként általánosan igaz nemcsak Magyarországra (1 bejelentés magyar hatóságoktól, további 32 magánbejelentésből), de hasonló a tendencia a visegrádi országokban, a többi régiós országban, sőt például Olaszországban is. 2017-ben egyébként 27 bejelentés érkezett Magyarországról az OLAF-hoz és akkor is az volt a minta, hogy 26 jött magánforrásból és mindössze 1 hatósági csatornán.
Lényeges információ, hogy az OLAF az egyes években mennyi vizsgálatot zár le egy-egy tagállam vonatkozásában és ezeknek milyen az "utóélete". Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy az összes tagállam közül Magyarországon zárta le az OLAF a legtöbb, 9, vizsgálatot, amelyek közül 7 esetén fogalmazott meg ajánlásokat a magyar hatóságok felé (ez jellemzően a Legfőbb Ügyészséget jelenti és ajánlás/igazságügyi ajánlás formátumban érkezik). A nyomunkban a lengyelek és a görögök 8-8 üggyel találhatók, a többi tagállamban jóval kevesebb ügy zárult le.
Érdemes az OLAF által lezárt vizsgálatok "utóéletét" hosszabb időtávon is vizsgálni és az alábbi táblázat éppen ebben segít. Az OLAF által 2012-2018 között Magyarország kapcsán lezárt vizsgálatokból 20 esetén még nem döntöttek a magyar hatóságok, hogy mit tegyenek, további 20 esetből pedig 9 esetben történt vádemelés (45%-os arány, magasabb a 36%-os uniós átlagnál) és 11 esetben elutasították a nyomozást a hatóságok.
Az "utóélet" kapcsán nyilván az összegszerű következmények is lényegesek, azaz az, hogy az OLAF által az Európai Bizottság felé kiróni javasolt pénzügyi büntetés mértéke mekkora (ez jellemzően eleve az egész vizsgált ügyérték 100%-a, de a Bizottságnak joga van ezt felülbírálni a tagállammal való egyezkedés során és így például 5-10-25%-os pénzügyi korrekció is kialakulhat). Érdekes módon az OLAF által kiróni javasolt pénzügyi mértéke 2018-ban az előző évi összeg töredékére, mindössze 371 millió euróra szakadt.
Érdemes itt is több évet vizsgálni és az OLAF idei jelentése - sok érdekesen leírt, bemutatott visszaéléses ügy mellett - ezt is tartalmazza, így amint az alábbi táblázatban is látjuk:
az OLAF által 2014-2018 között lezárt 52 (ajánlással végződött) esetben összesen a vizsgált felzárkóztatási és agrártámogatások 3,84%-át javasolták visszafizettetni. Ez rendkívül magas arány, az összes többi tagállam hasonló alapján vizsgált arányát messze meghaladja.
A szlovák arány 2,29%, a portugál és a bolgár arány 0,42%, a többi tagállam aránya pedig ennél is jóval alacsonyabb. (Egy évvel ezelőtt 3,92% volt ez az arány Magyarország kapcsán szintén a 2013-2017-es pénzekhez képest.)Egyébként 2018 végén még 414 OLAF-vizsgálat volt nyitva, amelyből mindössze 85 kapcsolódott a Magyarország számára is kiemelten fontos strukturális és beruházási alapbeli forrásokhoz, 33 az agrárforrásokhoz, 11 a szociális alapbeli pénzekhez.
Érdemes egyébként hangsúlyozni, hogy az OLAF nemcsak a tagállamokban zajló uniós forrásfelhasználást felügyeli, hanem sokkal szélesebb spektrumon vizsgálja az EU költségvetési pénzeinek szabályos felhasználását és amint látszik: tavaly az Európai Bizottsággal szemben is lezárt 8 vizsgálatot, amelyből 7 zárult ajánlással, és az Európai Parlament, az Európai Bíróság, és a Régiók Bizottsága kapcsán is volt lezárt ügye tavaly a szervezetnek.
Címlapkép forrása: OLAF médiatár