Az EUobserver egy cikke szerint az EU-s közbeszerzések öt és fél százaléka az elmúlt tizenkét évben adóparadicsomokban bejegyzett cégekhez került (ez 65 milliárd eurót jelent a cikk szerint). Az EU csak azon országok ajánlattevőinek köteles garantálni, hogy részt vehetnek a közbeszerzésekben, amelyekkel erre vonatkozó megállapodást kötött, amelyek elvileg garantálják a viszonosságot. Ezen országok ajánlattevői is képesek lehetnek azonban hazájuknak az EU-énál lazább munka- vagy környezetvédelmi, biztonsági vagy szociális szabályai miatt olcsóbb ajánlatot adni. Ez hátrányos helyzetbe hozhatja az uniós cégeket a versenyben, ahogy az állami támogatások és más állami finanszírozási formák is. Az EU-ban ugyanis az állami támogatások szigorú korlátok közé vannak szorítva, míg az Unión kívül nem mindenütt ez a helyzet.
Az EU közbeszerzési rendszere Az egységes piac fontos része az egységes közbeszerzési rendszer. A közbeszerzést az EU területén irányelvek szabályozzák, amelyeket az egyes tagállamok saját jogrendszerükbe átültetnek. Ismeretes, hogy nem csak az EU intézményei, hanem valamennyi tagállam hatóságai által kiírt közbeszerzésekre néhány kivétellel egy értékhatár (építési beruházások esetén 5 186 000 euró, központi kormányzati szervek által kiírt árubeszerzés és szolgáltatás esetén 134 000 EUR, központi szint alatti kiírók esetén 207 000 euró, egyes speciális, például szociális szolgáltatások esetén 750 000 euró) felett egységes szabályok vonatkoznak. Ezeket az EU erre a célra szolgáló portálján kell meghirdetni, és ezeken egyenlő elbírálást kell biztosítani valamennyi, az EU-ból származó ajánlattevőnek. A szabályokat az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelve (2014. február 26.) a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről tartalmazza. Külön irányelvek szabályozzák a közművek közbeszerzéseit (Az Európai Parlament és a Tanács 2014/25/EU irányelve (2014. február 26.) a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről és a 2004/17/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről). Emellett külön irányelvek szabályozzáka honvédelmi és biztonsági területek közbeszerzéseit (Az Európai Parlament és a Tanács 2009/81/EK irányelve (2009. július 13.) a honvédelem és biztonság területén egyes építési beruházásra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló, ajánlatkérő szervek vagy ajánlatkérők által odaítélt szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról, valamint a 2004/17/EK és 2004/18/EK irányelv módosításáról). Mindegyik irányelv az Európai Gazdasági Térség valamennyi államára vonatkozik. A tendereken azonban elvileg indulhatnak EU-n kívüli ajánlattevők is. Ennek szabályozását először 2012-ben javasolta az Európai Bizottság (érdekesség, hogy akkor a ma a Brexit-tárgyalásokat vezénylő Michel Barnier volt a belső piacért felelős biztos), majd egy újabb rendelettervezetet nyújtott be 2016-ban. Fontosnak tartotta ugyanis ezen a területen is megerősíteni az unió versenyképességét és egyenlő esélyeket biztosítani vállalatainak. Ennek pedig része, hogy a viszonosságot és egyensúlyt a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban is érvényre juttassa, vagyis egyrészt csak azon országok cégei férhessenek hozzá az európai közbeszerzésekhez, amely országokban európai cégek is eséllyel indulhatnak a közbeszerzésekért, másrészt pedig a külföldi szállítók bevonása ne menjen a minőség, a gazdaságosság, a fenntarthatóság és az említett esélyegyenlőség rovására. A jelenlegi jogi környezetnek a tagállamokkal együtt végzett kiértékelését is vállalta a Bizottság 2019-re, ennek a folyamatnak részeként jelent meg ez az útmutató is. Az említett 2016-os rendelettervezet egy Nemzetközi Közbeszerzési Eszköz létrehozását javasolja, amely a viszonosságot és az EU tárgyalási pozíciójának javítását szolgálja, hogy az EU-s cégek is hozzáférhessenek az EU-n kívüli közbeszerzésekhez. Az Unió több nemzetköz közbeszerzés megállapodásnak is részese. 20 ország vesz részt a Kormányzati Beszerzési Megállapodásban (Örményország, Ausztrália, Kanada, Tajvan, Hong Kong (Kína), Izland, Izrael, Japán, Liechtenstein, Montenegró, Moldova, Norvégia, Új-Zéland, Dél-Korea, Szingapúr, Svájc, Ukrajna, Egyesült Államok és Aruba (Hollandia). Emellett kétoldalú egyezmények is léteznek egyes országokkal. Egyik sem vonatkozik minden közbeszerzésre, az érintett területeket a megállapodás illetve egyezmények mellékletei tartalmazzák és egy értékhatárt is meghatároznak. Emellett vannak a közbeszerzésekre is kiterjedő kormányközi megállapodások és külön szabályok a közmű- és védelmi ágazatokra (előbbiben például elutasíthatóak az 50%-nál nagyobb harmadik országbeli hányaddal rendelkező tenderek, míg utóbbi területén a tagállamok szabadon dönthetik el, hogy engedélyezik-e külföldi ajánlattevők részvételét). A kormányközi megállapodások alapján ugyanakkor nem engedélyezett szerződések verseny nélküli odaítélése, és be kell tartani az átláthatóság, egyenlő kezelés és a diszkrimináció tilalmának követelményeit. Közművekre vonatkozó szerződések esetén pedig, amennyiben a kiíró nem zárt ki egy 50%-nál nagyobb unión kívüli tartalmú ajánlatot, még akkor is joga van ehelyett egy drágábbat elfogadni, amennyiben az árkülönbség nem nagyobb 3%-nál.
Ennek az esélyegyenlőtlenségnek a kiegyenlítésére két mód kínálkozik: egyrészt a kirívóan (és indokolatlanul) alacsony árakra vonatkozó szabályok, másrészt az áron kívüli tényezők figyelembe vétele. Amennyiben egy árajánlat kirívóan alacsony összegű, a kiírónak további információt kell kérnie, lehetőséget kell adnia az ajánlattevőnek, hogy az árainak alacsony voltát megindokolja. A kirívóan alacsony ár meghatározása nem egyszerű, iránymutatást tartalmaznak erről a Világbank, az OECD, de az EU regionális programjainak iránymutatásai is. Miután a kirívóan alacsony ár meghatározásának egyik szempontja az ajánlott ár összehasonlítása a kiíró által becsült árral, erre nagy gondot kell fordítani, mert alulbecsült ár esetén elveszhet az esély az indokolatlanul vagy az egyenlőtlen feltételek (alacsonyabb követelmények miatt) alulárazott ajánlatok kizárására. A piac ismerete, más hasonló beszerzések árai is iránymutatók lehetnek, és szakértők alkalmazása is célszerű lehet. A meghatározás módját dokumentálni kell és adott esetben bíróság előtt is meg kell tudni védeni.Azt viszont, hogy melyek az általában elfogadható okok a rendellenesen alacsony ajánlatok esetén, az EU közbeszerzési irányelve is tartalmazza. Ezek közé tartozik a gyártási folyamat, a nyújtott szolgáltatás vagy az építési módszer gazdaságossága, a kivételesen előnyös műszaki megoldások vagy más feltételek, az ajánlott építési beruházás, áru vagy szolgáltatás eredetisége, hogyan felel meg az ajánlattevő a környezetvédelmi feltételeknek, vagy milyen alvállalkozókat alkalmaz. Ezen belül vizsgálható a megfelelés az EU-éval egyenértékű környezetvédelmi, szociális és munkaügyi követelményeknek.
Meglepő módon az egyik magyarázat lehet az ajánlattevő állami támogatások megszerzésére vonatkozó lehetősége, de ehhez hozzá kell tenni, hogy az uniós ajánlattevőknél is vizsgálható, hogy a számukra nyújtott állami támogatás megfelel-e az EU által támasztott szigorú feltételeknek. Harmadik ország esetén is vizsgálni lehet és kell, hogy az alacsony ár nem származik-e inkorrekt kereskedelmi gyakorlatból, mint amilyen a kedvező állami finanszírozás vagy a piacmeghódítást célzó dömping.
Az ajánlattevő köteles állításait bizonyítékokkal alátámasztani. Az erre irányuló információkérés kiterjedhet az ármegállapítás részleteire, a szerződéses és jogi követelmények teljesítésének módjára, a finanszírozásra, és ha a magyarázat vagy a bizonyítékok nem meggyőzőek, az ajánlat elutasítható.
Másrészt lehetőség van nem csak az árat figyelembe venni a kiértékelésben, hanem a környezetvédelem, a munkakörülmények és a biztonság területén a magas európai követelményeknek való megfelelést is. Erre kínál megoldást a "stratégiai közbeszerzés", amelyet a Bizottság közleményben is szorgalmazott, mert véleménye szerint nem alkalmazzák még kellőképpen (a közbeszerzések több mint felében még mindig a legalacsonyabb ár az odaítélés egyetlen kritériuma). Viszonylag új fogalmak a "szociálisan felelős", a "zöld" és az "innovációs" közbeszerzés, amelyek nevükhöz híven figyelembe veszik a szociális standardokat, a környezetvédelmet illetve az innovációs értéket az ajánlatok kiértékelésében. 19 termékcsoportra állnak például rendelkezésre környezetvédelmi kritériumok, amelyeket közvetlenül használni lehetne.
Ennél is tovább megy az útmutató, amikor bemutat olyan kritériumokat is, amelyek nem teljesítése esetén az ajánlattevő egyszerűen kizárható: például szociális, környezetvédelmi vagy a munkakörülményekre vonatkozó standardok megsértésekor. Meg lehet követelni minősítéseket is ezeken a területeken.
Használható emellett az odaítéléskor a speciális képzettség vagy elvállalt oktatás, a fenntarthatóság, az innovációs érték. Az olcsóbb beruházással szembeni magasabb üzemeltetési költségeket pedig az életciklus-árazással lehet figyelembe venni.
A projektek megvalósításának idejére lehet teljesítménykritériumokat megállapítani, amelyek a munkakörülményekre, környezetvédelmi előírások betartására vagy a beszállítókra is vonatkoznak.
A legfontosabb talán, hogy miután mindezeket előírták, betartásukat is kövessék figyelemmel, hogy tényleg csak olyan harmadik országbeli beszállítók és kivitelezők nyerjenek európai közbeszerzéseket, akik megfelelnek az uniós követelményeknek és nem inkorrekt kondíciókkal ütöttek ki a nyeregből belföldi vagy EU-n belüli vállalkozókat.
A szerző, Szabó S. László, mérnök-közgazdász, pénzügyi intézményeknél és vállalatoknál adózási és pénzügyi-számviteli területen dolgozott vezető beosztásokban. Részt vett világbanki projektekben, majd az EU-költségvetés végrehajtásának ellenőrzésével és kiértékelésével és adatvédelemmel foglalkozott.
Címlapkép forrása: MTI Fotó Balázs Attila
