A lap szerint, hogy ha Brüsszelből nem pörögnek fel az átutalások, akkor egyre komolyabb korlátai lesznek az uniós pályázatoknál a kifizetésének állami megelőlegezésének, Ezzel szemben amint megírtuk: soha nem állt még ilyen jól a magyar költségvetés az első 6 hónap alapján. Igaz azonban az is az alábbi ábra alapján, hogy több mint 3000 milliárd forintos a különbség az itthoni kifizetések és a brüsszeli átutalások összege között.
A cikk lényeges információja, hogy ezen vitás ügyekhez köthető számlákat egyelőre nem is küldi ki a kormány Brüsszelbe, noha mi korábban úgy tudtuk, hogy a június végéig tartó pénzügyi év zárásához gyorsan kiküldi majd a problémamentes számlaállományt a kormány, hogy az éves zárás során a Bizottság tudjon folyósítani további támogatást. Mivel tehát a KEHOP-ban és a TOP-ban nem mennek ki egyelőre a (hibátlan) számlaállományok, így a Portfolio információi szerint egyelőre nullás éves zárást csinált ezeknél (és a közlekedésfejlesztési projekteket takaró IKOP-nál) a kormány.
A nullás zárás (nincs további kifizetési kérelem) miatt viszont a Bizottság a 2018. július 1. és 2019. június 30. közötti teljes időközi kifizetési állományt visszakövetelte, és ezért látjuk azt - amint azt meg is írtuk múlt héten - hogy valójában csökkent a Brüsszelből eddig összesen átutalt támogatások volumene. A fenti ábrán a kék vastag vonal süllyedése is ezt jelenti.
Adataink szerint a május végi 8,655 milliárd euróról 8,2 milliárd euróra esett az összes folyósítás, így a 7 évre járó teljes keret 34,2%-áról 32,4%-ára süllyedt vissza az abszorpciós ráta. A VG cikke csak azt jegyzi meg, hogy tavaly év végétől, idén június végéig 31%-ról 32%-ra kapaszkodott fel ez a ráta, de a fenti hátteret nem írta hozzá.Amint múlt héten is megírtuk: ez a folyósítás csökkenés csak egy technikai hatás, mert amint a magyar hatóságok kiküldik a fenti három Operatív Programban a rendes éves zárási anyagot, azaz a hibátlan tartalmú fejlesztési számlaállományt, úgy a folyósítások majd meglódulnak Brüsszelből. Közben persze az is megtörténik, hogy a magyar hatóságok ezen éves zárási anyagból kiveszik a Brüsszel által problémásnak tartott számlákat, pontosabban elvégzik azt a pénzügyi korrekciót rajtuk, amiben csendben a háttérben megállapodnak.
Ez lehet akár 5-10%, de akár jóval több is (közbeszerzési szabálytalanság esetén a szabályok szerint 25%-osnak kellene lennie a korrekció mértékének) és úgy tudjuk: a hivatalos szabályrendszer alapján utólag is alátámasztható politikai háttéralkukon dől el, hogy végül a pénzügyi korrekció abszolút összege mennyi. Nem a korrekció százalékos mértékén vitatkoznak tehát a felek, hanem abszolút összegeken.
A VG cikke által emlegetett előző ciklusbeli aszfaltügynél is erről volt szó és ezért nem lehetett utólag könnyen összerakni, hogy az akkori versenykorlátozó lépések végülis pontosan mekkora pénzügyi büntetést is okoztak a magyar adófizetőknek (nagyjából 45-5 milliárdosat). Azaz az eredetileg gondolnál mennyivel több fejlesztést kellett itthon lebonyolítani, hogy utólag végül le tudjuk hívni az egységnyi, előre megígért EU-s pénzt. Most is erről lehet szó, azaz nincs szó nettó korrekcióról, tényleges uniós forrásvesztésről, hanem "csak" arról, hogy az eredetileg elképzelt projektekre nem tudjuk teljesen lehívni az uniós támogatást a szabálytalan pénzfelhasználás miatt, és ezért kell további projekteket végrehajtani, amelyek költségét a magyar adófizetőkre terhelni a kormány.
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke fogadja a Bizottság épületében Orbán Viktor magyar miniszterelnököt, címlapkép és kép forrása: Thierry Tronnel/Corbis via Getty Images
Ez a cikk "Az EU kohéziós politikájának hatásai Magyarországon - jelen és jövő" című, 2019. április 1-től 2020. március 31-ig tartó munkaprogram része, amelyet a Portfolio.hu-t kiadó Net Média Zrt. valósít meg az Európai Unió finanszírozásával. Jelen tartalom kizárólag a cikk szerzőjének álláspontját tükrözi. A munkaprogramot finanszírozó Európai Bizottság semmilyen felelősséget nem vállal a cikkben szereplő információk felhasználását illetően.
