Zsoldos Ákos az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, majd Állam- és Jogtudományi Karán tanult, közgazdász végzettségét a Budapesti Corvinus Egyetemen szerezte. A Portfolio makrogazdasági rovatához 2020 elején csatlakozott. Elsősorban nemzetközi makrogazdasági fejleményekkel és monetáris politikával foglalkozik.
Átlépte a két százalékot az amerikai tízéves államkötvény hozama, ilyenre 2019 óta nem volt példa. A kétéves hozam még meredekebben emelkedik, és szűkül a különbség a két lejáraton. A hozamgörbe látványosan laposodik, márpedig az elmúlt évtizedekben során az inverzzé válás nagyon pontosan jósolta meg a recessziót. Az amerikai hozamok mozgását a magas infláció és a Fed monetáris politikája, valamint az azzal kapcsolatos várakozás váltotta ki. De meddig emelkedhetnek még a hozamok, és ennek milyen reálgazdasági hatásai lehetnek? Ezeket járjuk körbe a cikkben.
Történelmi csúcson volt az éves infláció az eurózónában januárban, pedig az elemzők már csökkenést vártak decemberhez képest. A Fed már felismerte az inflációs veszélyeket, és két lábbal taposott a fékre: a belengetett kamatemelései miatt erősebb dollár várható. A reálgazdasági helyzet sem túl rózsás az eurózónában, a koronavírus megálljt parancsolt a növekedésnek, miközben a munkaerőpiac egyre feszesebb. Ha a foglalkoztatottságban látott dinamika fennmarad, csak idő kérdése, hogy a kínálati nehézségek mellé mikor jelennek meg keresleti okok is az inflációban. Eközben az orosz hadsereg bevetésre vár Ukrajna határában, a lépés szintén megütné az európai gazdaságot. Ilyen körülmények között kell ma döntenie az Európai Központi Banknak.
Ma este ismerteti kamatmeghatározó ülésének döntéseit a Federal Reserve. Bár nagy jelentőségű változás nem várható, a közleményt és Jerome Powell elnök sajtótájékoztatóját óriási várakozás övezi, hiszen a jegybanki jelzésekre kifejezetten érzékeny most a piac. Tisztázni valója ugyanis bőven van mit a jegybanknak: egyelőre nagy a homály a várható kamatemelésekkel kapcsolatban, az elnök által belengetett mennyiségi szigorításról pedig néhány utaláson kívül konkrétan semmit sem tudunk. A teljes monetáris politikai kilátások mögött pedig ott a nagy kérdés: hogy látja az inflációs folyamatokat a jegybank?
Tavaly év végén emelkedésnek indultak, az idén is töretlenül növekednek az amerikai állampapírok hozamai, jókora pofont adva ezzel a tengerentúli részvénypiacoknak. Az ok a magas infláció és az ennek következében egyre szigorúbb monetáris politikai kilátások. Nemcsak az Egyesült Államokban, de Európában is érdekes dolgok történnek a kötvénypiacon, a német tízéves hozama ugyanis 3 év után először fordult pozitív tartományba. Átmeneti jelenségről van szó, vagy készüljünk fel a további hozamemelkedésre?
Számtalan fontos dolog történt idén is, újságíróként mi sem unatkoztunk 2021-ben. Németország kancellárt választott; tovább eszkalálódott az új hidegháború; berobbant az infláció; újabb koronavírus-mutánsok jelentek meg stb. A fontos hírek közepette azonban olyan dolgok is történtek, amelyek abszurditásukkal olykor megnevettették, de legalábbis megdöbbentették a szerkesztőség aktuális hírügyeletesét. A fő érdem a Magyar Távirati Iroda munkatársaié, akik év közben folyamatosan közölték a színes híreket, nekünk annyi volt a dolgunk, hogy gyűjtsük őket, és szubjektív szempontok alapján rangsoroljuk ezeket a valóban megtörtént eseményeket.
Az EKB és a Fed is megingathatatlannak tűnt a magas infláció kapcsán, mindkét nagy jegybank határozottan állította, hogy az infláció átmeneti lesz. Ennek azonban vége: ezen a héten tartotta kamatdöntő ülését mindkét jegybank, és sem a közleményekben, sem a sajtótájékoztatókon nem szerepelt egy szóval sem az átmeneti jelző. A Fednél már tudni lehetett, hogy megváltozott a kommunikáció, az EKB viszont még múlt héten is ragaszkodott az átmeneti inflációs narratívához. De nemcsak a kommunikáció változott: mindkét jegybank szigorított, és az előrejelzéseikben is olyan inflációs számok jelentek meg, amilyenre az őszi érvelések után nem számítottunk tőlük. Honnan jött ez a gyors fordulat? - ezt járjuk körbe a cikkben.
Eddig halogathatta a döntést az Európai Központi Bank az eddigi legjelentősebb eszközvásárlási programról. A jegybank ma délután ismerteti kamatmeghatározó ülésének döntéseit, a legnagyobb kérdés pedig az, hogy milyen megoldást talált ki a jegybank a pandémiás eszközvásárlási program pótlására. Persze csak akkor, ha egyáltalán megszűnik a program, mert valamilyen kötvénypiaci jelenlétre a déli országok sérülékenysége és a reálgazdasági igények miatt szükség van. Bár több jegybankár (élükön a németekkel) ellenzik a kötvényvásárlások fenntartását, azonnali megszüntetésre nem sok esély van. De nemcsak a mennyiségi lazítás van terítéken: új előrejelzéseket és közzétesz a jegybank, és azt is megtudjuk, hogy még mindig átmeneti-e az infláció.
Ma este tartja az év utolsó kamatdöntő ülését az amerikai jegybank, amelyen várhatóan bejelenti, hogy a jelenleginél gyorsabban vezeti ki a világtörténelem leggrandiózusabb monetáris eszközét. A kötvényvásárlási program gyors kivezetésének hatásait egyelőre nem ismerjük, csak sejtjük. De nem is az elsőkörös hatások miatt van szükség a kivezetés felgyorsítására: a jegybank ezzel akarja megteremteni a lehetőséget egy másik eszköz használata előtt, amellyel hatékonyabban felveheti a harcot az egyre súlyosbodó inflációs nyomással. Az áremelkedés valóban döbbenetes, és sokak szerint elkésett a lépéssel a Fed - de visszatekintve meg lehet érteni, hogy miért halogatta a szigorítást a jegybank. A reálgazdasági fejlemények látszólag akár türelmességre is bírhatnák a jegybankot, de valójában nincs ok a hezitálásra: az omikronnal kapcsolatban túl sok a bizonytalanság, a relatíve magas munkanélküliségre pedig a jegybank többé nem tud hatni.
Az országok szerte Európában olyan lezárásokról döntöttek novemberben, amelyek részben a tavaly téli állapotokat idézik. A védekezésnek két típusa van: az országok nagyobb része csak az oltatlanok mobilitását korlátozza, kizárva őket a szolgáltatószektor egyes szegmenseiből, miközben az oltottak nagy szabadságban élnek. Másik részük viszont általános lezárásról döntött, és az oltottakat is korlátozza. A döntés felháborította a lakosság beoltott hányadát, mert az oltás felvételekor egészen más jövőképet képzeltek el. A nyugodt tél reményei szertefoszlottak - de vannak pozitívumok is. Az ugyanis látszik, hogy hosszabb távon az átoltottság növelése szigorú lezárások nélkül is megoldást jelenthetne: a magas átoltottságú országok ugyanis lényegesen lazább intézkedéseket hoztak.
Az inflációs nyomás már lépésre késztette a Fedet. Az amerikai jegybank elkezdte kivezetni a gigantikus eszközvásárlási programot, és már jövőre kamatot emelhet. Az sem lenne meglepő, ha még idén felgyorsítaná az eszközvásárlási program kivezetését. Nem a Fed volt az egyedüli: a Bank of England is kamatemelést vetít előre, a mi régiónkban pedig egészen markáns kamatemeléseket látunk. Ezzel szemben az EKB azt tervezi, hogy a márciusban kifutó eszközvásárlási programja helyére új programot alkosson, és tartósan jelen legyen a kötvénypiacon. A kamatemelési várakozásokat pedig agresszívan igyekszik letörni az jegybank. Az EKB és a Fed eltérő álláspontja látványosan érződik a devizapiacon, és a divergencia a forint kilátásait is rontja. Pedig nem sok esély van az EKB fordulatára, holott az inflációs nyomás tovább erősödik. De miért evez a széllel szembe a jegybank? A válasz az infláció és a növekedés eltérő szerkezetében keresendő.
Mint a megváltó ige, úgy terjed az interneten a gibraltári példa - az oltást elutasítók aktuálisan kedvenc érvelése szerint a parányi területet letarolta a koronavírus, és annak ellenére kellett lezárni Gibraltárt, hogy 119%-os az átoltottság. Ennélfogva itt a döntő bizonyíték, hogy a vakcinák nem működnek, nincs értelme erőltetni az oltást - mondják. Ha a gibraltári helyzet valóban így festene, az bizony problémát jelentene, és tényleg el kéne gondolkodni azon, hogy mennyire támaszkodjunk a vakcinákra. Nagy szerencse, hogy a népszerű állításból konkrétan semmi nem igaz.
Akár még a héten megnevezheti a Fed új vezetőjét Joe Biden amerikai elnök. Jerome Powell megbízatása 2022 februárjában lejár, és bár korábban nagyon jó esélyei voltak az újrajelölésre, a Demokrata Párt balszárnyának ellenvetései miatt ma már ez nem annyira biztos. A másik esélyes jelölt Lael Brainard, aki Powellhez hasonlóan komoly szakmai múlttal rendelkezik - de míg a jelenlegi elnök republikánus, addig Brainard demokrata kötődésű. Korántsem biztos viszont, hogy a jelöltek politikai oldalválasztása dönti el a versenyt, a piac ugyanis Powellt favorizálja, és a demokraták számára is sokkal elfogadhatóbb, mint Brainard a republikánusok számára.
"Növelni kéne az átoltottságot, hogy elkerüljük a szigorú lezárásokat, ellenkező esetben túltelítődik az egészségügy" - szól egyre hangosabban az érvelés. A kórházak leterheltsége valóban meredeken nő Magyarországon, egyes régiós országokban pedig már el is érték a kapacitások határát. De tényleg meg lehetne ezt akadályozni, ha az átoltottság 10-20 %-ponttal magasabb lenne? Nem elméleti kérdésről van szó, több gyakorlati tapasztalat is hozható ugyanis olyan országokból, ahol a magyarral egy időben, hasonló vakcinákkal történt az oltás, de sokkal több embert - majdnem mindenkit - beoltottak. Ezeket a példákat nézzük meg, és összehasonlítjuk őket a magyar és a kelet-közép-európai helyzettel. A járványhelyzetet részletesen kibontjuk, de annyit már most elárulhatunk, hogy a helyzet teljesen egyértelmű.
Miután felütötte a fejét Kínában a koronavírus, és onnan kiindulva az egész világon szétterjedt, a kínai vezetés komoly döntést hozott: ezentúl nem engedik terjedni a járványt az országban. Még mindig hihetetlennek tűnik, de ezt sikerrel véghez is vitték, 2020 márciusa óta egyszer sem emelkedtek meg érdemben a hivatalos esetszámok. A zéró COVID politika a gazdaságnak is nagyobb szabadságot adott, de már egyre több a gond: a delta variáns miatt szaporodnak a lezárások. Eközben a világon ellátási válság tombol, amelyen a külkereskedelemben nagy súllyal bíró Kína kikötő- és városlezárásai tovább nehezítenek. Ideje lenne a kínai vezetésnek is feladni a zéró COVID politikát, miután már szinte mindenki be van oltva az országban.
Sokkoló hirtelenséggel tarolta le ismét a koronavírus-járvány Magyarországot. A felfutó esetszámokat a kórházi kezeltek számának emelkedése követi, mígnem elérjük az egészségügyi rendszer kapacitásának határát. Ugyanott vagyunk, mint az előző hullámok idején, és a válasz is ugyanaz lehet: korlátozásokat vezethetünk be, amelyek visszavetik a gazdaságot és depresszióba taszítják a társadalmat. De tényleg ugyanott vagyunk? Nem egészen, mert a helyzet teljesen megváltozott: az oltásokkal olyan fegyvert kaptunk a kezünkbe, amely bizonyítottan megvéd minket, és – maradva a háborús retorikánál – elpusztítja az ellenséget. De mi ahelyett, hogy rálőnénk a támadóra, inkább ugyanúgy futunk előle, mint eddig mindig. Miért? Ésszerű ellenérv a kötelező oltások ellen nincs, az okok máshol keresendők.
Tízéves csúcsokat dönt az infláció a legnagyobb gazdaságokban, a termelői árak emelkedése pedig 40-50 éve nem látott szinten van. Az energiaválság az egekbe lökte az árakat, több vállalat termelése ideiglenesen leállt a kimaradó energiaszolgáltatás miatt. A magas lakossági árak lassuló aktivitással járnak, ahogy a koronavírus-járvány ismét erőre kapott, a gyárak pedig ellátási gondok miatt nem tudnak termelni. A helyzetet szállítási és strukturális hiánytünetek is nehezítik. A GDP-adatok a harmadik negyedévben csalódást okoztak az Egyesült Államokban és Kínában is, utóbbi helyen szokatlan mértékben lassult a gazdaság. Sokak szerint ez még csak a kezdet: az áremelkedés nem enyhül, miközben a gazdasági növekedés elapad, így beköszönt a lakosság szegényedésével járó stagfláció. Ha a jelenlegi helyzetből indulunk ki, a stagfláció réme valóban reális veszélynek tűnik, az amerikai, kínai és európai adatok mögé nézve azonban látszik, hogy egyáltalán nem fekete-fehér a helyzet.
Hónapok óta várakozás övezi a Fed eszközvásárlási programjának sorsát, amelynek kivezetéséről már június óta hallunk. A várakozások ma érhetnek véget: szinte biztos, hogy a jegybank ma be fogja jelenteni a taperinget, és megismerjük a kulcsfontosságú részleteket is. A taperinggel kapcsolatos legfontosabb kérdések: mikor kezdődik, milyen lesz a kezdeti ütem, és mikorra tervezik lebonyolítani. A mai bejelentés a gazdasági lassulás ellenére annyira biztosnak tűnik, hogy a befektetőket sokkal inkább Powell inflációval kapcsolatos üzenetei izgatják, és ezzel kapcsolatosan is hallhatunk ma a piaci idegeit borzoló kijelentéseket. Powellnek pedig személyesen is fontos lesz a mai ülés, mert könnyen lehet, hogy jegybankelnökként ma teheti meg az utolsó fontos bejelentését.
Ma tartja októberi kamatdöntő ülését az EKB. Az ülés után szinte biztosan nem hallunk nagy bejelentést, a jegybank ugyanis decemberre ígérte a fontos döntések meghozatalát, ennek ellenére a piac részéről nagy várakozás övezi a mai eseményt. A legutóbbi ülés óta az energiaárak elszálltak, az infláció 13 éves csúcsra ugrott, a gazdaság lassul, költekezéspárti kormány alakul Németországban, a járvánnyal kapcsolatos kockázatok nőnek. Egyszerre vannak jelen olyan tényezők, amelyek a korábbinál szigorúbb EKB-s előretekintő iránymutatást vetítenek előre, és olyanok, amelyek indokolttá teszik a laza hangnem fenntartását. A Kormányzótanácsban látszólag nőtt a megosztottság (egy tag le is mondott, a találgatások szerint épp különvéleménye miatt), így leginkább arra kell ma figyelni, hogy Lagarde üzenete során hogyan egyensúlyozik a héják és a galambok elvárása közt.
Az energiaválság ugyan átmeneti lesz, de meg kell tanulnunk belőle, hogy mennyire veszélyes továbbiakban is a fosszilis energiahordozókra támaszkodnunk. Az energiaválság és az ellátási nehézségek rövid távon aggodalomra adnak okot, de az inflációtól önmagában nem kell tartanunk Európában. Az Európai Központi Bank sem fog reagálni az inflációra, és mindezt helyesen teszi, a kilábalás az eurózónában ugyanis nagyon törékeny. Sőt, nemcsak kamatemelésre ne számítsunk belátható időn belül, de azt is meg kell szokunk, hogy az EKB tartósan jelen lesz a kötvénypiacon. Nemcsak a monetáris, de a fiskális politika is támogató marad: EU-s szinten lazíthatják a fiskális szabályokat, így a déli tagállamok végrehajthatják azokat a növekedést tartósan serkentő beruházásokat, amelyekre önerőből képtelenek lettek volna. Dr. Fabian Zuleeggel, a European Policy Centre ügyvezetőjével és vezető közgazdászával beszélgettünk az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham Hungary) és a Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA) budapesti konferenciája után. Zuleeg beszélt a Brexit okozta megoldhatatlan helyzetről, valamint a britek példáján azt is elárulta, hogy szerinte miért nem tud egy tagállam súlyos következmények nélkül kilépni az Európai Unióból - amely viszont úgy is széthullhat, hogy egy ország sem válik ki.
Tavasszal még vertük Európát az átoltottsági versenyben, nyár elején viszont annyira megtorpant az átoltottság növekedése, hogy azóta a nyugati országok messze megelőztek minket. A különbséget nem a vakcinaelérés okozza, a gazdagabb és fejlettebb nyugati országokban döbbenetesen nagyobb az oltási hajlandóság, mint itthon, miközben nálunk is millió számra állnak a vakcinák. Jó hír viszont, hogy a régióban még mindig mi vagyunk a legjobbak, a románoknál például tragikusan alacsony az átoltottság, és nem is nő érdemben. Nagyobb baj, hogy a 61%-os átoltottságunkat nem is próbáljuk meg hatékony ösztönzőkkel növelni, miközben a nemzetközi gyakorlatban már vannak példák a szigorra. Az oltások kötelezővé tétele az egyes munkakörökben az Egyesült Államokban megtette a hatását, az átoltottság megugrott.
