Az ázsiai vállalatok előtt a kaput megnyitni nem kell félnetek jó lesz
Október második felében újabb nagy kínai beruházást jelentett be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter: a Chevron Auto 17,5 milliárd forintos miskolci beruházásához minden negyedik forintot a magyar kormány adja. Október végén megtudhattuk a minisztertől azt is, hogy a dél-koreai Doosan második európai gyárát is Magyarországon, Tatabánya mellett építi fel. Az elektromos autóipari beszállító beruházásának értéke 75 milliárd forint, a kormány a beruházást itt is vissza nem térítendő támogatással segíti. Ha pedig nem csak az októberi, hanem korábbi bejelentésekből szemezgetünk, találhatunk közöttük indiai és egyéb feltörekvő országok vállalataihoz köthető beruházást is, melyhez a magyar kormány jellemzően jó par millió forinttal járul hozzá. De vajon mit akarhat egy kelet-közép-európai országban egy kínai, koreai, vagy épp egy indiai vállalat? Miért éri meg (megéri-e) nekik itt befektetni és milyen szempontok szerint választanak a régió országai közül: pusztán gazdasági szempontok vezérlik őket, vagy az intézményi, sőt, helyenként a politikai tényezők is szerepet játszanak? És miért éri meg (megéri-e) nekünk idecsalogatni e feltörekvő vállalatokat: az újonnan létrejövő munkahelyeken túl keletkeznek-e pl. e vállalatok működése révén új lokalizációs előnyök is?
