Első pillantásra erős vitára ingerlő döntést hozott a monetáris tanács, amikor kamatcsökkentésre szánta el magát mai ülésén. Ezt mutatja az is, hogy több elemző egyenesen inkonzisztensnek tartja a lépést a jegybank korábbi kommunikációjához képest. Vajon van-e magyarázata a jegybanknak? Valami van, de hogy az igazi-e...
Kelet-Közép-Európában és Kelet-Európában 1994 óta nyolc ország vezette be az egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszert, jövőre várhatóan Csehország is csatlakozik a csoporthoz. Az egyik parlamenti párt nálunk is évek óta a flat tax szorgalmazója, érdemes hát áttekinteni, milyen előnyökkel kecsegtet a rendszer.
Nem csupán a magyar politikai életet, hanem a közgazdászokat is foglalkoztatja a kérdés, hogy az adócsökkentés vajon okozhat-e adóbevétel-emelkedést. A politika számára érthető módon csábító lehetőségnek tűnik a költségvetési deficit mély gödréből való egyszerű kilábalás, ám a "münchhauseni eleganciát" a közgazdászok nemigen értékelik.
Tavaly ilyenkor a szocialisták már tudták, mit gondol a miniszterelnökük az elmúlt kormányzati ciklus teljesítményéről és a gazdaság állapotáról. Bár az igazi sokk nem ez volt, hanem az, amikor egy egész ország is megtudta ugyanezt az ősszel, de az évforduló kapcsán mégis érdemes számításba venni, hogy mit változtatott a beszéd. Szerintünk nem túl sokat. Sajnos.
Az év elején, amikor a kiigazítás okozta ársokkok kellős közepén jártunk, úgy véltük, hogy aligha lesz mód kamatcsökkentésre az ősznél előbb. Gondoltuk ezt azért, mert az inflációs kilátások bizonytalannak tűntek, a várakozásokról pedig semmit nem lehetett tudni. Ugyanakkor a piaci szakértők egy része úgy látta, hogy már jócskán az év első felében sor kerülhet az első lazításra. Érveik megfontolandók voltak: a kiigazítással a kamatfelár csökkenhet, az inflációs előrejelzések pedig kedvezően alakulnak. Az élet is őket látszott igazolni, hiszen komoly kamatcsökkentési várakozások jelentek meg a hozamokban.
Amióta zajlik a kiigazítás, a szakmai dilemmák mellett sokszor felmerültek morális kérdések is. Ezek egy része politikai síkon zajlott (ki a felelős, hogy ide jutottunk?), másik része szakmai köntösbe bújtatva került elő (melyik kórházat nem zárhatjuk be?). Ezúttal egy harmadik, eddig talán kevesebb figyelmet kapott, de tanulságait tekintve legalább ilyen fontos kérdésre hívjuk fel a figyelmet.
Újra és újra felmerül, hogy a családi adózásra kellene áttérnie a magyar adórendszernek, elsősorban a gyermekvállalás ösztönzése érdekében - a múlt héten a Kereszténydemokrata Néppárt törvényjavaslatot is beterjesztett ez ügyben, amivel a fogalom valamelyest kilépett az üres politikai szlogen köréből. Eközben néha mégis úgy tűnik, hogy a politikusok nem is ugyanarról beszélnek, amikor családi adózást emlegetnek. Mire jó hát ez az egész?
A kormány három kerekasztalt is alapított annak érdekében, hogy stratégiai, és egyben társadalmilag érzékeny területeken (oktatás, nyugdíjrendszer, versenyképesség) meghatározza a gazdaságpolitika fő tennivalóit. Ha jól értjük, a kezdeményezés célja, hogy a kerekasztalok társadalmi vitát is generáló munkájukkal hozzájáruljanak a helyes kérdések feltevéséhez és arra javaslatok formájában válaszok is szülessenek. Hát ha társadalmi vita, akkor szóljunk hozzá: meglátásunk szerint a versenyképességi kerekasztal alakuló ülésén kiosztott tézispapír alapján félő, hogy a testület munkája egy fabatkát sem fog érni.
Érdekes fordulatot vett a kamatok jövőbeli alakulásáról zajló közbeszéd az utóbbi hetekben. Míg egy hónapja még azon ment a töprengés, hogy az inflációs folyamatok fényében vajon szigorítani fog-e a jegybank, vagy lassan elkezdődhet a lazítás, addig ma mindenki azt latolgatja a piacon, hogy az árfolyam erősödése és a sávszél közelsége milyen kamatreakciókat kényszeríthet ki. Szerintünk ez nem jó. Ismét bebizonyosodott, hogy a jelenlegi árfolyamrendszerben nem lehet normálisan inflációs célkövetést folytatni.
A kormányprogram nem fog felpuhulni, erre különösebb nyomás sincs - nyilatkozta Gyurcsány Ferenc a Portfolio.hu-nak. A miniszterelnök szavaiból úgy tűnik, hogy jövőre még megúszhatjuk az ingatlanadót. A forint-árfolyamsáv eltörlésével kapcsolatban Gyurcsány úgy fogalmazott, hogy a kérdés nincs a kormány előtt, ha oda kerül, meg fogja fontolni.
Az ellenzéki pártokat kiszolgáló, dilettáns vazallus, illetve az infláció letöréséért elkötelezetten küzdő modern jegybankár - nagyjából ez a két végletes vélemény alakult ki Járai Zsigmondról, a 2001 óta hivatalban lévő, és hamarosan távozó jegybankelnökről. Ez alapján csak egy biztos: megosztó személyiség volt a monetáris politika vezetője. Nem csak a búcsú okán, hanem emiatt is érdemes tehát mérleget készítenünk.
Kapkodhatja a fejét, aki mostanában a jegybankról szóló híreket figyeli. Hosszú elemzések mellett alattomos támadásokkal, hisztérikus kirohanásokkal felérő cikkek jelennek meg, és egy egészen kesze-kusza történet gomolyog a szemünk előtt. Csak sejteni lehet, hogy egy láthatatlan háború láthatatlan frontvonalain vívnak csatát az elkötelezettek hadai. De kik ők, mit akarnak, és mi lesz a csata kimenetele? És mi ebből a "hétköznapi ember" haszna? Próbáljuk kicsit megvilágítani a terepasztalt!
A Levegő Munkacsoport és az Autóklub közös javaslata az úthasználat után fizetendő egységes átalánydíjról nem győzött meg minket, cikkünkre a munkacsoport elnöke válaszolt. Lukács András írásában vannak megfontolásra érdemes elemek, ugyanakkor továbbra is úgy látjuk, hogy a cél elérésére javasolt eszköz nem különösebben célravezető, és nemkívánatos mellékhatásai vannak.
A jelenlegi autópályadíj helyett és a gépjárműadó részbeni vagy teljes eltörlésével minden személygépkocsira vessenek ki éves úthasználati átalánydíjat - javasolja a Magyar Autóklub és a Levegő Munkacsoport. Igen, jól tetszenek olvasni: 2007 januárjában a közteherviselés sajátos, talán még a szocializmusban sem ismert formáját valósítaná meg két szervezet.
Meglehetősen nagy bizonytalanság figyelhető meg a rövid távú kamatkilátásokat illetően a piaci szakértők között. Az inflációs előrejelzések szóródása mellett a jegybankelnöki utódlás is homályossá teszi a közeljövőt. Egyes vélemények szerint még nincs vége a kamatemelési ciklusnak, mások szerint már az év első felében elindulhat a kamatvágás.
Alacsony lakossági megtakarítások, súlyos államháztartási helyzet, lagymatag vállalati beruházási kedv - ezek a nem túl kedvező megállapítások szűrhetők le a legfrissebb pénzügyi számlák adataiból. A hosszú idősor alkalmat teremt az összevetésre is: mi történt az elmúlt 12 évben a magyar gazdaságban? Mikor volt a lakossági megtakarítások mélypontja? Tényleg a Bokros-csomagot éljük fel?
Bár a szakmai közvélemény tudni véli, hogy kik a szigorúbb illetve megengedőbb monetáris politika hívei a tanácsban, érdemes megnézni, hogy a nyilvános jegyzőkönyvek adatai szerint az egyes tagok miként szavaztak. Érdekes eredményekre lehet így jutni.
Az élettársi életközösség megszűnésekor is felmerül az igény az élettársi kapcsolat "jogi" lezárására,... 
HitelesAndrás - Keress, kövess, költözz! Mi az, ami kötelező banki hitel felvételekor? Sajnos az utóbbi időben...
A bűnözök is felfedezték maguknak a QR kódot, nemrég írtam arról, hogy parkolóórák, elektromos autótöltők...
Crassus befektetési filozófiája kétségtelenül sikeres volt, de eléggé megkérdőjelezhető, ma már törvénytelennek... 
Donald Trump újra elhozta a vámok korát - szólnak a szalagcímek. Pedig a pénzre lefordítható valóság az, hogy olyan...
Pár részvény, ami jó lehet a közeljövőben. Azért írom ide őket, hogy később rájuk találjak.Medtronic plc. (MDT)47...
Tovább ömlik a pénz a fosszilis iparba.
Megérkeztek a 2025-ös extraprofitadó részletei.
Megérkezett a Préda, a Portfolio kiberbűnügyi podcastjének második epizódja.
