A demokráciák szerte a fejlett világban válságban vannak, mivel teljesítményük elmarad az ígértektől. A szélsőjobboldali és szélsőséges pártok hasznot húznak abból, hogy a balközép és a jobbközép pártokat ma már a stagnáló bérekkel, a növekvő egyenlőtlenséggel és más kedvezőtlen tendenciákkal azonosítják.
A technológiai cégek vezetői, valamint számos szakértő és akadémikus szerint a mesterséges intelligencia készen áll arra, hogy a termelékenység eddig nem tapasztalt növekedése révén átalakítsa az általunk ismert világot. Míg egyesek úgy vélik, hogy a gépek hamarosan mindent elvégeznek majd, amit az emberek tudnak, és ezzel a határtalan jólét új korszaka nyílik meg, más előrejelzések legalábbis megalapozottabbak. A Goldman Sachs előrejelzése szerint például a generatív mesterséges intelligencia a következő évtizedben 7%-kal növeli majd a globális GDP-t, míg a McKinsey Global Institute arra számít, hogy az éves GDP-növekedés a jelenlegi időszak és 2040 között 3-4 százalékponttal nőhet. A The Economist pedig azt valószínűsíti, hogy a mesterséges intelligencia a kékgalléros munkavállalók számára az aranyéletet fogja elhozni.
David Ricardo – aki az 1800-as évek elején a modern közgazdaságtan egyik alapítójának számított – felismerte, hogy a gépek nem szükségszerűen jók vagy rosszak. Nem is lehetne aktuálisabb napjainkban az a meglátása, miszerint a gépek munkahelyeket számolnak fel vagy teremtenek. Mindez alkalmazásuk módjától, illetve attól függ, hogy ki hozza meg az erre vonatkozó döntéseket.
Ahelyett, hogy vakon bíznánk a történelmi változások természetéről szóló elegáns, de leegyszerűsítő elméletekben, sürgősen arra kell összpontosítanunk, hogy a diszruptív (teremtve romboló) innováció következő hulláma milyen hatással lehet a társadalmi, demokratikus és polgári intézményeinkre. Ha ezt a technológiai vállalkozókra bízzuk, akkor az azzal a kockázattal jár, hogy több rombolást – és kevesebb teremtést – fogunk előidézni, mint amire eredetileg számítottunk.
Rengeteg jó modell áll rendelkezésre ahhoz, hogy mind a fejlődő, mind a fejlett országok jobb demokratikus intézményeket hozzanak létre. Az új alkotmány megalkotásának kudarcba fulladt kísérleteivel azonban Chile példája rámutat arra, hogy e téren mit érdemes elkerülni.