A kriptopénzek térnyerése nem állt meg, még ha nemrég éppen egy újabb pofont is kapott a zászlóshajó bitcoin. Egyesek talán pont ezt tartják majd jó beszállónak a befektetéshez, noha hangsúlyoznánk, hogy ezeknek az eszközöknek a hullámzásait nem tudja megjósolni senki.
De bármilyen szándék is legyen a vásárlási kedv mögött, adódik pár igen praktikus kérdés:
Hol és hogyan vegyem meg, illetve aztán hol tartsam a kriptovalutámat?
A Portfolio Prof oldalain hosszan foglalkoztunk már a téma elméleti kérdéseivel, ideje hogy kicsit a praktikus vizekre is átevezzünk. Az alábbiakban így ezeket a fenti kérdéseket vesszük sorra.
Hol és hogyan vegyek?
Venni egyre több lehetőségünk van, ami nagyon jó hír a kriptodevizák ökoszisztémája szempontjából. Praktikus vásárlói szemmel pedig alapvetően csak két tényezőre kell odafigyelnünk:
- Mennyire sarcolnak meg minket a vásárlásnál különféle díjakkal
- Tényleg megszerezzük-e az adott eszközt
Kezdjük az elsővel, ami lényegében ugyanaz a szempont, mint amikor brókert választunk magunknak. Ne legyenek túl magasak a tranzakciós díjak, és ne húzzanak le minket rejtett költségekkel. Nyilván, erre nincsen hosszútávon érvényes válasz, mert az egyes platformok díjszabása folyamatosan változhat. De aktuálisan elmondható, hogy az olyan nagy cégek közül mint a Coinbase vagy a Binance, inkább az utóbbit ajánljuk. Ezt a cikket nem szponzorálta se a Binance, se senki más, így ez a megállapítás tisztán az áraik és a szolgáltatásaik összehasonlításán alapszik.
Mindegyik szereplőnél viszonylag könnyen fellelhetőek a tranzakciós díjak, de amikor magunk nézünk utána, akkor számítsunk rá, hogy néha egészen különböző díjszabási logikákat kell majd versenyeztetnünk. Itt sajnos még nincs olyan, mint a hiteleknél a THM.
A magyar kisbefektetők számára legalább két kérdés lesz mindig releváns: mennyibe kerül forintot átvezetni a tőzsdén létrehozott számlánkra (és mondjuk euróra váltani, ha eurós számla), illetve hogy milyen díjak mellett lehet bitcoint, ethert vagy más kriptoeszközt venni. A legtöbb helyen felajánlják majd, hogy közvetlenül bankkártyával is fizethetünk, de ennek sokszor magasabb a költségvonzata, ezért nem árt óvatosnak lenni.
Kriptoeszközöket természetesen nem csak ezeken a nagy kriptotőzsdéken lehet venni. Léteznek még bitcoin ATM-ek, ahol szintén egészen kényelmesen juthatunk digitalis aranyhoz. Sőt, vannak még olyan online piacterek is, ahol akár direktben vehetünk bárkitől kriptopénzt. Az előző lehetőséggel szemben ismét csak a díjak potenciálisa magas volta az ellenérv, míg az utóbbival a tranzakciók körülményessége.
Ezeken felül már bizonyos pénzügyi szolgáltatók kínálatába is beszivárogtak a kriptodevizák. Jó példa erre a PayPal és a Revolut, de ahogy telik az idő, úgy nyit egyre több intézmény majd ezen a téren. Hogy miért ne náluk vegyünk bitcoint vagy altcoint, az viszont már a fenti listánk kettes pontjához tartozik. Vagyis ahhoz a témakörhöz, hogy tényleg megszerezzük-e az adott kriptodevizát.
Ne csak kitettséget szerezz
Elsőre talán furcsának hangzik mindez, de lényegében ez a jelenség is ahhoz a klasszikus esethez hasonlítható, mint amikor valaki úgy vesz részvényt, hogy valójában nem kerül hozzá az adott papír. Kriptopénzeket is sokhelyütt úgy tudunk venni, hogy valójában csak kitettséget szerzünk, de a konkrét digitalis eszközt nem birtokoljuk majd a blokkláncon. Vagyis praktikusan szólva, nem tudjuk azt onnan átutalni mondjuk a saját pénztárcánkba (erről még később).
Ez jellemző például a Revolutra, amit emiatt nem is tudunk jó szívvel ajánlani, pedig összességében szeretjük a termékét. De rajta kívül is még bőven előfordulnak olyan szolgáltatók, akik nem teszik lehetővé a kriptopénzek továbbutalását, és ez egy nagy ejnye-bejnye. Nem csak azért mert totálisan szembemegy a kriptodevizák digitális kultúrájával, hanem mert ez egy olyan korlátozás, amiért nem kapunk cserébe semmit.
Akkor pedig már miért ne vegyünk "igazi" bitcoint, ha azt is megtehetjük.
Jóval szerencsésebb, sokoldalúbb dolog, és még az IT biztonság szempontjából is ajánlottabb, hiszen így azt bármikor átvezethetjük szuperbiztonságos hideg tárolókba.
Röviden összefoglalva tehát: maradjunk az elismert és megbízható nagy kriptotőzsdéknél, de mindig nézzük meg az aktuális díjszabásukat. Jelenleg a legtöbbünk számára a Binance lehet az ideális platform. A hogyan kérdés esetében pedig csak arra érdemes odafigyelni, hogy minél kevesebb tranzakciós díjjal találkozzunk, amikor tipikusan forintról euróra váltunk, majd pedig azért bitcoint vagy más altcoinokat veszünk. Bankkártyával általában nem érdemes sehol sem fizetni, és a bitcoin ATM-ek is gyakran túl drágák.
Hol tartsam?
Az előzőekben már kitértünk rá, hogy az IT biztonsági szempontok nem mellékesek. Különösen a kriptopénzek világában nem, ahol ha valaki megszerzi a privát kulcsunkat, akkor vége a történetnek. Amióta a nagyobb tőzsdéken elkezdték komolyan venni a biztonságot és például kétfaktoros autentikációra is lehetőséget nyújtanak, sokkal jobb lett a helyzet. De az ördög nem alszik. Emiatt szinte mindegyik kriptopiaci szakértő azt javasolja, hogy magunk helyezzük biztonságba a drága fiat pénzért megszerzett kriptopénzünket.
Ahogy fentebb említettük: ennek alapvető feltétele, hogy az adott helyről, ahonnan vettük a coint, azt tovább tudjuk küldeni a saját címünkre. Ez nem egy bonyolult technikai művelet, szinte olyan mint egy banki átutalás. A kérdés így sokkal inkább az, hogy azt a saját címet hogyan védjük meg.
Erre a leginkább bevált módszer az úgynevezett "hideg tárolás". Vagyis az, hogy olyan hardveren helyezzük biztonságba a digitális pénzünket (pontosabban a privát kulcsot), ami közvetlenül nem csatlakozik az internetre. Ilyen megoldásokat magunk is építhetünk pendrive-okból és PC-kből, de praktikusan hasonló eredményt érhetünk el az úgynevezett hardver pénztárcákkal. Ezek olyan speciálisan erre gyártott termékek, amik a kriptodevizánkhoz tartozó privát kulcsot tárolják az internettől elzárva. A privát kulcs az, amivel a tranzakciókat aláírhatjuk, mielőtt a bányászok felé azt kommunikálnánk, hogy tegyék be a blokklánc következő blokkjába.
Amikor valaki nem túl szép gesztussal el akarja tulajdonítani a bitcoinjainkat, akkor ezt a privát kulcsot próbálja megszerezni. Csakhogy ezek a hardver pénztárcák offline vannak, amikor pedig valaki használja őket, akkor általában fizikailag is engedélyeznie kell az eszközön, hogy bármilyen érdemi interakció létrejöhessen.
Vagyis egy hacker hiába töri fel a számítógépünket, akkor sem tud tőlünk lopni. Ahhoz fizikailag is meg kéne szereznie ezt a hardvert, ami nem annyira egyszerű. De ha valahogy meg is szerzi, még akkor is ugye van egy pin kód, amivel levédjük, hogy azt csak úgy ne lehessen használni. Vagyis hacsak el nem lopja tőlünk az eszközt és ki nem szedi belőlünk a pin kódot, nem tud vele kezdeni semmit. Ez a felállás nagyon-nagyon sokat emel a biztonságon.
A legtöbb rémtörténet, amit kriptopénzek eltulajdonításáról olvashattunk eddig a médiában, az ezzel a megoldással kivédhető lett volna.
De ilyenkor valójában még amiatt sem kell tartani, hogy esetleg tönkremegy vagy elvesztjük azt a hardver pénztárcát. Ugynis bármikor vehetünk belőle újat, csak be kell majd állítanunk újra a privát kulcsunkat. A lényeg itt az, hogy ez utóbbit jól megjegyezzük. Ehhez általában azt szokás csinálni, hogy egy 24 szavas kulcsgeneráló módszert vetünk be, amit követően a feladatunk arra redukálódik, hogy azt a 24 szót jól megőrizzük. Érdemes valahova fizikailag is felírni, aztán pedig úgy elrejteni, hogy rajtunk kívül más soha meg ne találja.
Ha igazán óvatosak akarunk lenni, akkor persze több privát kulcsot és több hideg tárolót is használhatunk. De a nagy többség számára például egy Ledger Nano S tökéletes megoldás lehet. Ezt pedig ismét csak saját tapasztalatból mondjuk és nem szponzorált minket ezért senki.
A kriptobevásárlásunk ezzel pedig véget is ért. Ma már egyáltalán nem kell IT végzettség ahhoz, hogy valaki ezen a folyamaton végigmenjen és a befektetéseinek egy részét valamelyik digitális pénzbe tegye, ha éppen úgy tartja kedve. Az igazán nehéz kihívás igazából magával a befektetési döntéssel kapcsolatos: melyik technológiát válasszuk és a pénzünk mekkora részét tegyük bele, hogy kockázatokkal súlyozva a lehető legjobban járjunk.
Nos, ez az, amire mindenki lázasan keresi a választ.
Címlapkép forrása: Getty Images
