Ezekben a koronavírus-sújtotta időkben különösen felértékelődik a jótékonykodás. A kormányzatok nem tudnak és nem is akarnak mindenkin segíteni, és amikor beüt a válság, sokan kerülnek padlóra. Egyes hírek már arról szólnak, hogy az USA-ban megugrottak a bolti lopások. De nem ám drága kütyüket visznek el, hanem alapélelmiszereket. És ha ez a helyzet a Föld egyik legerősebb gazdaságában, akkor sejthetjük, hogy máshol sem lehet túl rózsás minden.
A munkanélküliségi adatok eleve késve mutatják a gazdasági visszaesés okozta károkat, de már a magyar statisztikákban is látszik egy felívelő trend az elmúlt hónapok alapján. Adakozásra és mások megsegítésére tehát nagyobb szükség van, mint valaha. De vajon kik azok, akik ebben élen járnak?
A magyar és a nemzetközi közbeszédben is elterjedt állítás, hogy miközben nő a világban az egyenlőtlenség, a gazdagok nem veszik ki igazán az adakozásból a részüket. Sőt, vannak akik egyenesen azt állítják, hogy a szegények magukhoz képest jóval adakozóbbak, mint a gazdagok. De tényleg ennyire kapzsik lennének a pénzes emberek?
Mit mondanak az adóbevallások?
Ha kicsit mögé nézünk a dolgoknak, rögtön feltűnik, hogy nem annyira egyszerű itt általános tényállításokat tenni. A legtöbb vonatkozó adat és kutatás az Egyesült Államokból való, és nem biztos, hogy az egykönnyen általánosítható a többi országra. De ami még érdekesebb: a meglévő adatok alapján úgy tűnik, hogy egyáltalán nem igaz, amit a rossz nyelvek beszélnek. Pont, hogy nem adakoznak kevesebbet a gazdagok.
Sőt, ha igazán ragaszkodunk a statisztikai vizsgálatokból nyert igazsághoz, akkor egyenesen azt kell állítanunk, hogy ahogy vastagodik az emberek pénztárcája, úgy adnak egyre gyakrabban és egyre többet a szegényeknek.
Benjamin Priday (Texas A&M University) szerzőtársával az amerikai IRS által feldolgozott adóbevallásokat vizsgálta meg, ami (részleges) betekintést nyújt az emberek adakozási gyakorlatába. Az adatok alapján az látszik, hogy viszonylag lapos az emberek jövedelemarányos jótékonykodása. Vagyis egyértelműen nem látszik olyasfajta torz eloszlás, ami arra utalna, hogy egyes csoportok sokkal többet adakoznának másoknál. De pár érdekesség azért így is szembetűnik.
Valóban vannak olyan emberek, akik viszonylag alacsony bejelentett jövedelem mellett rengeteget adakoznak. Akár az éves bevételük 33%-át is. De ahogy erre a szerzők felhívják elemzésükben a figyelmet: ők feltehetően nem mások, mint a vagyonos nyugdíjasok (USA-ról beszélünk ugye, nem Magyarországról). Olyan amerikaiak, akik jelentős pénzeket halmoztak fel, és bár már nincs nagy bevételük, most sokat adnak vissza a társadalomnak. Ők így valójában nem nevezhetők szegény adakozóknak, mint ahogy azt elsőre gondolnánk.
Ki ad többet?
Az elemzésben több mint 10 ezer háztartás adatait nézték meg 2000 és 2016 között, amivel a jövedelmi spektrum durván 99%-át fedték le. Az ultra gazdagok általában kimaradnak az ilyen mintákból, így a szerzők megjegyzik, hogy az esetükben pusztán néhány egyént tudtak csak vizsgálni. Az ő adakozási szokásaikat ezért igen nehéz objektíven megítélni, de ami a szűken elérhető adatokból látszik az egyértelműen az, hogy jóval gyakrabban és jóval nagyobb arányban (nem pusztán összegben) adakoznak, mint mások.
Az amerikai adakozás jövedelemarányos mértéke jellemzően 1,4-2% között ingadozik. Ahogy elkezdünk felfelé haladni a jövedelmi görbén, úgy válik egyre gyakoribbá az adakozások rendszeressége és nő tovább az összegek mértéke. Ha például évi 60 ezer dollárról 70 ezerre nő a jövedelem, akkor ez átlagosan 2,2 százalékponttal növeli meg annak a valószínűségét, hogy valaki jótékonykodjon. Az adomány mértéke pedig átlagosan 26 százalékkal emelkedik, ha minden más hatást kontrollálunk (tehát statisztikai módszerekkel csak a jövedelemváltozás következményét nézzük).
Ez a trend pedig ha nem is túl látványosan, de még feljebb is folytatódik: 150-ről 200 ezer dollárra növelve az éves bruttó jövedelmet további 1,6 százalékkal nő az adakozás valószínűsége és közel 10 százalékkal az átruházott összeg.
A kutatás egyértelmű konklúziója tehát az, hogy puszta rágalom, hogy a gazdag emberek kevésbé lennének jótékonyak, mint a középosztály vagy a szegényebb társadalmi rétegek. Sőt, a statisztikai vizsgálatok inkább arra utalnak, hogy ők még jövedelemarányosan is többet költenek másokra.
Meg kell ugyanakkor jegyeznünk, hogy Amerikára különösen jellemző az adakozás kultúrája. A Gallup vonatkozó kutatásai szerint az USA az élvonalban jár a jótékonykodás terén, míg Magyarország az átlag alatt kullog. Nagyon valószínű tehát, hogy az adakozás erősen kultúrafüggő, és lehet, hogy a gazdag magyarok egyáltalán nem olyan jószívűek, mint az amerikai társaik. De mindaddig, amíg nem készül erre vonatkozó konkrét adatokkal alátámasztott kutatás, őket is megilleti a "jótékonyság vélelme".
