Jelenleg is vitatott kérdés, hogy mi minősül energiaközösségnek hazánkban, illetve milyen jogi szabályozásoknak kell megfelelni, hogy egy közösség önfenntartó lehessen energetikai szempontokból. A Portfolio Podcast legújabb adásában megnéztük, hogy a jelenlegi jogszabály módosítások miben befolyásolhatják a magyarországi energiaközösségek kialakítását a jövőben és mekkora lehet az energiaközösségek beruházási megtérülése.
Az energiaközösségek definíciója 2021 nyarán rögzült először az állami szabályozásokban, miszerint olyan szerveződések, illetve kezdeményezések, amelyek az energia előállítását és felhasználását közösségi alapokon végzik, jogi személyként. Az energiaközösség tagjai az elektromos áram termelését javarészt megújuló forrásokból, mint például nap-, szélenergia vagy biomassza felhasználásával állítják elő, majd a megtermelt energiát helyben, a közösséghez közvetlen környezetében használják fel. A lokálisan megtermelt energia ezért jóval olcsóbb, valamint nagyobb ellátásbiztonságot biztosít a tagok számára, nem beszélve az karbonlábnyomunk csökkentéséről.
Magyarországon az elmúlt évben kezdődött el az energiaközösségek kialakítása, a pest megyei Abony város polgármestere már az év elején bejelentette, hogy az energiafüggetlenség elérésén dolgoznak. Céljuk, hogy bevonják a helyi közintézményeket és helyi gazdasági társaságokat a helyi energiatermelésbe, így közösen használhatják ki a nap- vagy geotermikus energia előnyeit.
„Energiaközösséget mindig jogi formában kell létrehozni. Az egyik ilyen bevált módszer a társasházak, akik önálló jogi személy, tehát van közösképviselőjük és közös vagyonuk, azonban az utóbbi években, főként Magyarországon, az első körös pályázatokon leginkább önkormányzatok és gazdasági társaságok indultak. A legfontosabb, hogy energiaközösséget nonprofit formában kell megszervezni és ezt követően az egy mérlegkörben lévő háztartások, cégek, irodák közösen tudják termelni és fogyasztani az áramot” - meséli Kerekes Sándor a Grape Solutions Zrt. szoftveres energetikai megoldásokkal foglalkozó tanácsadója a Portfolio Podcastlab műsorában.
Szintén az év elején jelentette be Tamási közgyűlése is, hogy a megújuló energiaforrások felhasználásával csökkenteni kívánják a Tolna megyei lakosság energiaszükségletét a közösségi hálózatról. Nyugat-Európai városokban már nem csupán az elektromos energia közös termelésére, tárolására és felhasználására van lehetőség, hanem a közösségen belüli értékesítésre is, egy közösen elfogadott ár alapján.
A kulcsszó az energiaközösségek tekintetében a helyben való áramtermelés- és felhasználás. Ha napközben nem vagyunk otthon, de süt a nap, akkor a plusz energiát, amit megtermelünk, nem használunk fel, az említett mérlegkörben fel tudja használni az ipari fogyasztó, akinek napközben van szüksége az áramra. A helyi jogszabályokat figyelembe véve, mi azon dolgozunk, hogy a rendelkezésre álló adatokból hogyan érhesse el a lehető legnagyobb energiamegtakarítást az adott közösség”
– teszi hozzá Széll Szilárd a Grape Solutions Zrt. vezérigazgatója.
Az elmúlt hetek során gyakran került terítékre az éves szaldó és a bruttó elszámolás fogalma. Az éves szaldó egy műszaki elszámolási módszer, ami azt jelenti, hogy a felhasznált energiát levonják a termelt energia mennyiségéből, és csak az esetleges többletfogyasztás vagy túltermelés után kell pénzügyi elszámolást végezni. A bruttó elszámolás viszont pénzügyi alapú elszámolás, amelynek értelmében a felhasznált energia után kell fizetni, de a termelt energiaért pénz járhat, a végén pedig pénzügyi kiegyenlítés történik. „Azok az energiaközösségek, amelyek a jövőben a saját mérlegkörükön belül kereskedhetnek az árammal, azok önálló, független ármegállapítást hoznak létre, tehát az energiaközösségben lévő háztartások, közintézmények és vállalkozások saját hatáskörben , egyedi árazás alapján vásárolhatnak egymás között energiát. Ebben a tekintetben a bruttó elszámolás az energiaközösségek felé terelheti a megújuló energia iránt érdeklődőket” - fejti ki Kerekes Sándor.
„Onnantól, hogy több szereplő között osztjuk meg az energiatermelést- és a fogyasztást, ez már önmagában képes egyfajta balance létrehozására, így nagy segítség lehet az elszámolási kihívások megoldására. Az energiaközösségi szoftverünk az adott jogszabályi elszámolást valósítja meg, másrészről optimalizálja a termelést, a tárolást és a fogyasztást” – világított rá Széll Szilárd.
A jogszabályi változásoktól függetlenül is az energiaközösség kiemelkedő szerepet játszanak az energiafelhasználás valós idejű optimalizálásában. Ezek a közösségek gyakran intelligens mérőeszközöket és energiafelügyeleti rendszereket alkalmaznak, amelyek lehetővé teszik a tagoknak, hogy valós időben figyelemmel kísérjék és optimalizálják az energiafelhasználásukat. „Miután a szoftver megismeri a fogyasztási szokásainkat, onnantól nagyon jól tudja menedzselni, hogy mekkora mennyiségű áram előállítására van szükség adott időszakban, hogy lefedjük a fogyasztási igényeket. Túltermelés esetén a fel nem használt energia értékesíthető a mérlegkör számára a közösségen belül, vagy feltöltjük a tárolóinkat egy későbbi felhasználáshoz” – teszi hozzá Kerekes Sándor.
Ha a jövőbe tekintünk, nem elképzelhetetlen, hogy a társasház garázsában található elektromos autók akkumulátorait peak időszakban például tudjuk használni, hogy ne kívülről kelljen, drágábban megvásárolni az elektromos áramot. Majd este, amikor lejjebb megy az áram ára, újra feltöltjük az elektromos autókat a központi hálózaton. Ez szoftver nélkül nem megvalósítható a későbbiekben sem, hiszen előrejelezni kell a napelem várható termelését, majd a fogyasztó várható felhasználását”
– magyarázza Széll Szilárd.
A Portfolio Podcast beszélgetés teljes adása az energiaközösségekről itt hallgatható meg:
(x)
