Több mint ötven esztendős múltra tekint vissza a lajosmizsei fóliagyártás: mára itthon piacvezetővé és kelet-közép-európai léptékben is domináns csomagolóanyag-gyártóvá nőtte ki magát a Folplast. Az üzleti modell: tudatos tervezés és piacszerzés, diverzifikáció, automatizált termelésirányítás és folyamatos fejlesztés, valamint jól strukturált pénzügyi eszközök.
Kisüzem az ország közepén
Lajosmizsén a Kossuth MGTSZ fóliasátras zöldségtermesztését elősegítendő kezdtek el 1968-ban fóliát gyártani – nem tudatos ipartelepítés eredményeként, holott a település adottságai erre kiválóak lettek volna: az ország középpontjában, az 5-ös út mentén helyezkedik el, így bárhova könnyen lehet innen szállítani. Az 1995-ös privatizáció motorja id. Kocsis András volt, aki műanyagfeldolgozó mérnökként a korábbi termelőszövetkezet üzemág vezetői feladatait látta el. Az első 10 év a cégmodell modernizálásával és a versenyképes termékportfólió kialakításával telt; a látványos fejlesztések 2005-ben indultak meg: előbb teljesen megújult a géppark (jórészt a német Windmöller & Hölscher, valamint az olasz Filippini & Paganini csúcstechnikát képviselő berendezéseinek köszönhetően), majd egy új telephely megépítése kezdődött – jelenleg már a 4. ütemnél tartanak (egyenként 1000-3000 nm közötti csarnokokkal). Mára a cég gyártási kapacitása nagyjából évi 20.000 tonna polietilén-származék előállítása.
Vlagyivosztoktól Gabonig
Technológiában és üzleti stratégiában a háromrétegű fóliagyártás 2005-ös indulása jelentett mérföldkövet a vállalat életében – meséli ifj. Kocsis András ügyvezető; hozzátéve: „Azóta már ötrétegű technológiára is képesek vagyunk, de ekkor kezdtünk tudatosan terjeszkedni külpiacok felé. Azóta, az akkori öt százalékról ötvenre emelkedett az árbevételben az export aránya. Ez két tényezőre vezethető vissza: egyrészt kezdtük kinőni a véges hazai felvevőpiacot, másrészt a legmodernebb technológiákkal növekedtek az esélyeink az exportpiacokon”. Ma a társaság legjelentősebb vevői között olyan multik találhatók, mint az üdítőitalgyártó Coca-Cola, a szanitergyártó Villeroy & Boch; az elektronikaipari óriás Electrolux és Samsung, az építőiparban tevékenykedő CRH és Leier vagy az üveggyártásban érdekelt O-I. Akármilyen nagy cégek is a megrendelők, egyik alapelvükön az ő kedvükért sem változtatnak: a kiegyensúlyozott működést biztosító több lábon állás fenntartásán. A vevőkoncentráció porlasztása érdekében az egyes megrendelők arányát 15% alatt tartják az értékesítésben.
A cég nettó árbevétele az elmúlt három évben 9-10 milliárd forint körül mozgott. A Folplast az utóbbi években Európa szinte minden pontjára szállított, a főbb piaca azonban Kelet- és Közép-Európa. A diverizifikált vevőkörnek köszönhetően olyan akadályokat is sikerrel vettek, mint az embargó okozta, drasztikus, orosz megrendelésbeli visszaesés; és előreláthatóan az idei, világgazdasági szinten válságos évet is átvészelik 25% körüli visszaeséssel. Az export két végpontja a cég történetében Vlagyivosztok és Gabon volt – így elmondható, hogy a bolygó felére már eljutott a lajosmizsei fólia. A cég stratégiájában meghatározó a környezettudatosság és a fenntartható fejlődés is: folyamatosan kísérleteznek biológiailag lebomló, komposztálható alapanyagokkal; az új, háromezer négyzetméteres raktáruk tetején napelemek termelik az áramot – és tervbe van véve egy napelempark létesítése is –; a gyártás során keletkezett selejt 99%-át pedig újra feldolgozzák.
A beszállítók által havonta felülvizsgált, így az alapanyagárnak erősen kitett (a végtermék árának 70-75%-a) termelésüket két húzótermék uralja: a zsugorfólia és az ún. stretch hood (nyújtható csomagolófólia), egyenként 30-40%-os részesedéssel – ezeken kívül a különféle zsákok, hordtáskák és tasakok foglalnak el meghatározó szerepet az egyébként meglehetősen gazdag termékpalettán.
Ebben a volumenben kötelező a biztonság
„Ilyen volumenekben nemcsak a gyártósoron, hanem a pénzügyek terén is elengedhetetlen a biztonság és tervezhetőség. Működésünk minden szintjén kockázatérzékeny modellt követve növekedtünk, építkeztünk. Vállalható mértékű költségekkel vettünk már igénybe hiteleket a fejlődéshez, illetve egy ekkora, exportra termelő cégnek szinte kötelező, hogy legyen biztosítása” – mondja ifj. Kocsis András. Az exportügyletek még vállalható és már nem vállalható kockázatával kapcsolatban elárulja, hogy az orosz és a közép-ázsiai piacokon általános az előre fizetés és az euróban való elszámolás. Ami pedig Európát illeti: egy nemfizető román ügyfél tanította meg őket arra, hogy exporthitel-biztosítás nélkül ebben az iparágban és ekkora volumenben nem lehet működni. „A 2009-es keserű tapasztalatból tanulva kötünk exporthitel-biztosítást a külföldi vevőkre, eleinte piaci biztosítókkal, majd azok „mérsékelt kockázati étvágya” miatt az EXIM-mel” – meséli. Az EXIM korábban nem biztosíthatott az Európai Unióba és a fejlett OECD-országokba irányuló exportot, az Európai Bizottság ide vonatkozó döntése azonban – a COVID-járvány okozta gazdasági károkat figyelembe véve – lazított az eddigi szabályokon, így átmenetileg, 2021. június 30-ig a világ bármely országába irányuló hazai kivitel vevőfizetési kockázatát képes átvállalni az exportőrtől. „Ezt megragadva az eddigi, orosz és ukrán szállításokra kötött biztosítás után a környező, EU-tagországokbeli vevőkre is tervezzük, hogy az velük kötünk exporthitel-biztosítást. Az EXIM-mel való együttműködésünk ennél szélesebb, és közel egy évtizede tart – árulja el ifj. Kocsis. – Az első közös ügylet egy közvetlenül az EXIM-től felvett exporttámogatási hitel volt; jelenleg pedig az úgynevezett Kárenyhítő hitel felvétele van folyamatban egy kereskedelmi bank közreműködésével.”
„A pénzügyi világban gyakran halljuk a diverzifikáció és a kockázatkezelés szavakat, illetve ezek szoros összefüggését. A magam részéről sincsen ez másképp, nem lehet elégszer hangsúlyozni. A Folplast modellje kiváló példa erre. A kockázatot nem kerülni, hanem kezelni kell, aminek egyik alapvető módja a diverzifikáció termék, vevő és – egy exportáló cég esetében – célrégió tekintetében egyaránt. A külpiaci szállítással járó gyakori halasztott fizetési megállapodásoknak persze így is marad kockázata, ezt viszont ugyancsak lehet, illetve kell is kezelni. Egy, az exportteljesítménynek olyan jelentős mértékben kitett gazdaságban, mint a mienk, nagy versenyelőnyt tud jelenteni a kivitelre dolgozó cégek számára, hogy hazai exporthitel-ügynökségként nemcsak finanszírozással, hanem az exportbiztosításnak köszönhetően kockázataik átvállalásával is tudjuk őket támogatni. A hirtelen kialakult világkereskedelmi bizonytalanságban – amikor is 27%-kal esett vissza a globális áruforgalom az év első felében – ennek jelentősége minden eddiginél jobban felértékelődik és komoly szerepe lesz az exportcégek hosszú távú kárenyhítésében. Az efféle pénzügyi tudatosságot, biztonságot be kell építeni a működésbe” – fűzte hozzá Jákli Gergely, az EXIM elnök-vezérigazgatója.
(x)
