A három legnagyobb aukciósház november 18-21. között összesen hét esti árverést tartott az amerikai nagyvárosban, melyeket még az alacsonyabb árfekvésű tételeknek fenntartott napközbeni aukciók is kiegészítettek. Bár megszületett az idei év legmagasabb, a hátralévő árveréseken már nehezen feljebb tornázható leütési ára és ezen túl is jónéhány művész ért el új életmű-rekordot, az összforgalom jelentősen, 42%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól és, ha csak 3%-kal is, az idei májusi, hasonló jelentőségű „nagyhét” forgalmától is. A negatív trend tehát egyelőre tartja magát, de azért némi fény is látszik az alagút végén.
A nagy sorozat a Sotheby’s modern munkáknak szentelt november 18-i estjével kezdődött, melynek első felében a szépségiparban vagyont szerzett Sydell Miller kollekciója került kalapács alá. Az este összforgalma 309 millió dollárt tett ki, ami 30%-os növekedést jelent a tavalyi év hasonló árveréséhez képest. Ezen belül a Miller-kollekció önmagában is 216 milliós forgalmat generált. Itt mind a 25 tétel elkelt, együttesen a becsértékük felső határát is valamivel meghaladó áron. Az említett összeg felét három tételre fizették ki: Monet ikonikus vizililiom-sorozatának egyik darabja 65,5 millió dollárt, Kandinszkij Fehér ovális című 1921-es olajképe 21,6 millió dollárt, Picasso aukción utoljára negyedszázada felbukkant A szobrász című 1925-ös festménye 24,8 millió dollárt ért ezen az estén.
Az este második részének 33 tétele meglehetősen eklektikus képet mutatott, s vegyesek lettek az eredmények is. Hét tétel, köztük egy 12-18 millió dollárra taksált Matisse-munka nem kelt el, Picasso és Sam Francis egy-egy fontos művét visszavonták, a teljes forgalom 100 millió dollár alatt maradt. A legjobb árakat Alberto Giacometti bronz mellszobra (13,25 millió dollár), a Tiffany Studioban 1913-ban készült ólomüveg ablak (12,48 millió dollár) és az angol származású mexikói szürrealista festő és szobrász, a napjainkban újra nagyon keresett Leonora Carrington festett faszobra (11,38 millió dollár) érte el.
A Phillips abban az értelemben akár elégedett is lehet mintegy 30 tételt felvonultató november 19-i aukciójának 54,1 millió dolláros forgalmával, hogy ez „csak” 23%-os visszaesést jelentett tavaly novemberhez képest, de máris borúsabb a kép, ha tudjuk, hogy ez az összeg elmaradt a kalapács alá került alkotások összesített becsértékének 60 millió dolláros alsó határától. A legjobb árat 15,3 millió dollárral a neves amerikai absztrakt expresszionista mester, Jackson Pollock csurgatásos technikával készült, cím nélküli vászna érte el és heves licitcsatában dőlt el Elizabeth Peyton Kurt Cobaint, a Nirvana frontemberét megörökítő portréjának sorsa is: az olajképért végül becsértékének háromszorosát, 2,3 millió dollárt adtak. Andy Warhol 4-6 millió dollárra becsült munkája, a Pisztoly éppúgy nem kelt el, mint Jean-Michel Basquiat 10-15 millióra értékelt önarcképe és Degas táncosnőket ábrázoló, 2-3 millióra tartott pasztellje. A művek harmada a becsértéke alatti áron cserélt gazdát és az elmúlt években megszokottnál kisebb licitcsaták alakultak ki a feltörekvő fiatal művészek alkotásaiért is.
A Sotheby’s-hez hasonlóan a Christie’s is egy nagy magángyűjteménnyel indított; november 19-én a tavaly elhunyt neves román-amerikai belsőépítész, Mica Ertegun hagyatékát vitték kalapács alá. Ez az aukció is jó mutatókkal zárult: valamennyi tétel elkelt, s a leütési árak jutalékkal együtt 32%-kal meghaladták az összesített becsérték alsó határát. A csaknem 184 millió dolláros összbevétel több mint felét egyetlen tétel, René Magritte A fény birodalma című sorozatának egyik kiemelkedő darabja érte el, mely 121,1 millió dollárért cserélt gazdát. Ez többszörösen is rekordot jelent, hiszen a festmény amellett, hogy az idei esztendő eddigi legmagasabb áron elkelt tétele, egyben a legdrágábban eladott Magritte-mű, sőt a legdrágább szürrealista alkotás is. A festmény ún. garantált tétel volt, azaz eladása már az aukció előtt biztos volt. A második legjobb árat David Hockney Csendélet üvegasztalon című 1971-es vászna érte el 19 millió dollárral. A 19 tétel között szerepelt Moholy-Nagy László Konstrukció B VI. című 1922-es olajképe is, amely csaknem fél évszázad után bukkant fel újra a piacon és kelt el a becsértékét valamivel meghaladó, 1,38 millió dolláros áron.
A 19-i este a Christie’s XX. századi aukciójával folytatódott, melynek mutatói már jóval vegyesebben alakultak. A 75 tétel alig több, mint háromnegyede kelt el, 40%-ban a becsérték alsó határán vagy az alatt. A teljes forgalom 302 millió dollárt tett ki. Az abszolút sztártétel Ed Ruscha nagyméretű 1964-es remeke, a Standard Station, Ten-Cent Western Being Torn in Half volt, mely nemrég a művész szóló show-ján volt látható a MoMA-ban. A festmény most 68,2 millió dollárért, a művész számára életmű-rekordot jelentő áron cserélt gazdát.
René Magritte ezen az aukción is szerepelt A fény birodalma sorozatának egy darabjával, amivel a papíralapú munkák kategóriájában állított fel új csúcsárat; az 1956-os gouache-t 6-8 millió dolláros becsértékével szemben 18,8 millió dollárért ütötték le. Ugyanebben a kategóriában írta felül rekordját Roy Lichtenstein is, akinek George Washington portréjáért 7 millió dollárt fizettek. Az absztrakt expresszionista munkáival világhírűvé vált Joan Mitchell két nagyméretű 1955-ös olajképéért 17, illetve 9,38 millió dollárt adtak.
Becsértékének háromszorosáért és a művész eddigi legjobb árának is több mint a duplájáért kelt el az Új Tárgyilagosság egyik legfontosabb képviselője, a német Christian Schad ifjúkori női portréja, mely legutóbb 2013-ban szerepelt aukción; most csaknem 3,2 millió dollárért cserélt gazdát. Főszerep jutott egy szobornak, Alberto Giacometti egyik első nagyméretű álló női aktjának is, ami becsértéke sávjában, 26,6 millió dollárért kelt el.
Ugyanakkor nem érkezett licit többek között Henry Rousseau 10-20 millió dollárra taksált festményére, egy 8-12 millióra becsült Picasso-muskétásra és egy 2-3 millióra tartott Degas táncosnő-bronzra sem.
November 20. és 21. a kortársaké volt: a két ház ekkor többnyire 1980 után született munkákat árverezett. 20-án a Sotheby’s kezdett, s aukciója nem tekinthető különösebben sikeresnek. A visszavonások után 40 tétel került kalapács alá, közülük 35 kelt el, együttesen 112 millió dollárért, ami tavalyhoz képest 63%-os visszaesést jelentett. Mégis ez az aukció kapta a legnagyobb visszhangot, ráadásul nem is a legjobb áron elkelt művek miatt; a figyelem abszolút középpontjába Maurizio Cattelan Comedian című installációja került, mely már bemutatásakor, a 2019-es Art Basel Miami Beach-en rendkívül heves vitákat váltott ki. Egy szigetelőszalaggal a falhoz erősített banánról van szó, amit egyesek a XXI. század eddigi legfontosabb műalkotásának tartanak, míg mások szerint a művész egyszerűen a bolondját járatja a gyűjtőkkel. A hivatalosan három eladásra szánt példányban és két művészpéldányban létező alkotásból kettő már a négy évvel ezelőtti vásár nyitó napján elkelt egyenként 120 ezer dollárért és most e példányok egyike vált 1-1,5 millió dolláros becsértékkel elérhetővé. A licitcsata hamar túllépett ezen az összegen és meg sem állt 6,24 millió dollárig. A „banán-vitának” a mostani eladás újabb lendületet ad, de az biztos, hogy az új tulajdonos, Justin Sun kínai kripto-vállalkozó olyasvalamit mondhat magáénak, ami páratlan ismertségnek örvend mindazok körében, akiknek köze van a képzőművészetekhez.
A legmagasabb árat 13,65 millió dollárral ezen az árverésen is egy Ed Ruscha-festmény érte el; rajta kívül Willem de Kooning és Stuart Davis egy-egy munkája lépte még át a tízmilliós küszöböt. A kortárs képzőművészet olyan blue chipjeinek műveire nem volt licit, mint Jeff Koons, Gerhard Richter, Cy Twombly vagy Jasper Johns.
A Christie’s XXI. századi aukcióján 42 mű került kalapács alá és valamennyi el is kelt, együttesen 106,5 millió dollárért, miközben 11 új életmű-rekord is született. A kínálatban a szcéna nagy sztárjai, így Basquiat, Jeff Koons, Christopher Wool vagy Andreas Gursky mellett olyan feltörekvő fiatal művészek is helyet kaptak, mint a 26 éves amerikai figuratív festő Sasha Gordon, vagy az absztrakció és a figuráció határmezsgyéjén mozgó, 37 éves, New Yorkban élő német Stefanie Heinze. Egy nagyméretű Basquiat-portréért 22,9 millió dollárt adtak, amivel az amerikai mester is új rekordot ért el, legalábbis a papíralapú munkák kategóriájában. Ugyanebben a műfajban érte el eddigi legmagasabb árát 2,59 millió dollárral Louise Bourgeois is.
Az egyes aukciókat tehát váltakozó siker kísérte, az azonban beigazolódott, hogy a kiváló kvalitású munkák iránt, főként ha azok először vagy hosszú szünet után jelennek meg a piacon, továbbra is nagy a kereslet. Ez minden bizonnyal jótékonyan hat majd a beadói oldalra, azaz a jövőbeli aukciók kínálatára.
Szerző: műtárgy.com
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
